Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-02 / 231. szám
Ismét megkezdődnek a biotorna-foglalko- zások a szolnoki VMK-ban. Képünkön: nyugdíjasok testedzése a Tiszaligetben. fotó: Györgyei János Meg kell kúzgálni a liba nyakát, nehogy megfulladjon az áztatott kukoricától - mondja Lévai Sándor kisújszállási nyugdíjas, aki feleségével tömi a libát Kórház utcai lakásuk udvarán. „Tízet tömtünk, de már csak három maradt, ugyanis nagy a család, és gyorsan fogy a hízott liba.” Segítségként kézi tömőt használ a gazda, miközben a felesége fogja a rémült jószágot. FOTÓ: MÉSZÁROS Tiltakoznak a nyugdíjasok Jelölteket állítanak a választásokra Közismert, hogy az érvényben lévő törvénytől eltérő módon kívánja emelni a nyugdíjakat a kormány. A különböző fórumokon, sajtóorgánumok hasábjain pró és kontra érvek sokasága jelenik meg. Ebben a témában a leg- érintettebbek véleményét tudakolva kerestük fel Ferenci Tiborné-t, a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete elnökét, aki a következőket mondta:- A tervezett nyugdíjemeléssel kapcsolatos igazságtalanságokról már tárgyalt a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöksége. A legmesszebbmenőkig tiltakozunk egyrészt a differenciált nyugdíjemelés ellen, mert az igazságtalan, megosztja a nyugdíjasok táborát, másrészt a 13-14 százalékos nyugdíj- emelés ellen, amely jogszabályellenes. Az érvényben lévő törvény értelmében az előző évi nettó bérkiáramlás százalékos arányában kellene emelni a nyugdíjakat. A nyugdíjasok eddig is nagy terheket vállaltak. Sokféle címen vontak el tőlünk, másra használták a nyugdíjasoknak járó összeg egy részét. Tiltakozásunknak még lesz folytatása. Összefog ez ügyben a Nyugdíjasok Országos Szövetsége és a Nyugdíjasok Országos Képviselete. Felvetődött az is, hogy a nyugdíjasközösségek írjanak levelet Orbán Viktor kormányfőnek. Tiltakozófórumokat is tartunk. Október elején, az idősek világnapja megyei rendezvényén is valószínűleg szóba kerül ez a téma, Pirityi Ottó, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége elnökhelyettesének - külföldi vendégek részvételével tartott - előadásában. Ha tiltakozásaink nem járnak eredménnyel, demonstrációt szervezünk - bár ezt nagyon lealacsonyítónak tartjuk mind a kormányra, mind a nyugdíjasokra nézve. A tervezett nyugdíjemelés mértéke ellen tehát a leghatározottabban tiltakozik a nyugdíjastábor. Ezért állítottunk választási listát is a megyében. ősszel is „virágzik” a Kék Ibolya Már hagyomány hazánkban, hogy szeptember végén-október elején megemlékezünk az idősekről. Nem volt ez másképp szeptember 23-án sem, amikor a Vasas Szövetség székháza adott otthont a nyugdíjasok világnapja rendezvényének. A Nyugdíjasok Országos Szövetsége és Nyugdíjasok Országos Képviseletének közös ünnepi műsorában szűkebb régiónk is képviseltette magát. A „Szivárvány” gálaműsorban megyénkből a zagyvarékasi Kék Ibolya műkedvelő művészeti csoport lépett föl. A mindössze ötéves múltra visszatekintő együttes - korábbi sikerei után - újabh állomásához érkezett. Műsoruk - Téli este a fonóban - újra sikert aratott a szépszámú közönség előtt. Hozzá kell tenni, hogy ez már nem az első eset, ugyanis tavaly szintén ők és szintén ezzel a produkcióval rukkolhattak elő a világnapi rendezvényen. Seres Géza háromtagú népi zenekara szolgáltatta a zenei aláfestést a kék ibolyások zenés-táncos műsorához. Talán nem véletlen, hogy a szervezők az esemény zárószámaként jelölték meg a réka- siak hangulatos, temperamentumos előadását. Földes B. Arcok a Járműjavítóból dött a váltás gőzmozdonyról dízelre. Ez szinte minden épületet érintett. Az emberek fűtött helyekre kerültek, a berendezések modernizálódtak. Nagyon sok új gépet és berendezést helyeztünk üzembe. Pályafutásom végén megjelent a számítástechnika is. Sikerült azt is alkalmazni az üzemben. Örömmel tölt el az, hogy vannak, akik céltudatosan folytatják az általunk megkezdett , munkát. Hiszem, hogy a Járműjavító még sokáig megőrzi funkcióját. Kiss József volt munkafelvevő:- A Fa- és Fémipari Szakiskola elvégzése után, ’49;ben kerültem a Járműjavítóba. Én is erősen kötődtem a sporthoz, birkóztam. Bognárként a futón kezdtem. Lavórban mosdottunk télen-nyáron. Hétnapos munkahét is volt, meg sok túlóra. A háborúban tönkretett kocsikat nekünk kellett rendbe hozni. Később bekerültem a teherkocsiosztályra. Ott asztalos területen dolgoztam. Idővel főművezető lettem, majd átkerültem a fűtőház létszámába, de munkafelvevőként továbbra is a Járműjavítóban dolgoztam. ’90-ben mentem nyugdíjba. Abból, amit kerestünk, csak a legszükségesebbekre költöttünk. Igyekeztünk tárolni. Azt tartottuk: az embernek saját magának kell gondoskodnia lakásáról. ’57-ben nősültem. Saját erőből - három éven át - építettük azt a lakást, ahol most is élünk. A közelmúltban a szolnoki Járműjavító több száz nyugdíjasát hívta találkozóra az üzemi szakszervezet Ez alkalommal - mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott - felidézték a régi emlékek. A találkozón megjelentek közül két nyugdíjast szólaltattunk meg. Oros János, az üzem volt főmérnöke:- A sport révén lettem a Járműjavító dolgozója. Szakmám nem volt, segédmunkásként kezdtem. A teherkocsiosztályon kaptam az első feladatot. Ahogy teltek az évek, először szakmát tanultam. Hegesztő-lakatosként alkalmaztak. Idővel én is bekerültem az irodába belsős művezetőnek. Azzal egy időmindazokat az ismereteket, melyek szükségesek a jármű- javításhoz. A Járműjavító fejlesztési programját dolgoztam ki diplomatervként. A Közlekedéstudományi Intézettől díjat kaptam ezért. Talán ez lehetett az indítéka annak, hogy amikor megkezdődött az üzem fejlesztése, Jávor Nándor, az akkori igazgató engem jelölt a beruházások kézben tartására. ben beiratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetemre. Kemény hat esztendő következett, mert levelező tagozaton végeztem. Több munkahelyen dolgoztam. Igyekeztem elsajátítani Az első élmény számomra a futó átépítése volt. Mondhatnánk, hogy azelőtt az ottani munkahely büntetőláger volt. Szabad téren dolgoztak ott az emberek hóban, sárban, mindenhogy. Azután kezdőNéhányan táncra is perdültek a nyug díj as-találkozón Megemlékezés Immár nyolcadik alkalommal emlékeztek meg Rákó- czifalván az idősek világnapjáról. Számtalan műsor és rendezvény szórakoztatta a mintegy hatszáz, zömében nyugdíjas korú vendéget, akik az ország 18 településéről érkeztek. Az esemény szervezője a helyi Arany János nyugdíjasklub volt. Egy nyugdíjas monológja A mezőhéki idős Kóródi Ferencet arra kértük, mondja el, hogyan él napjainkban:- Negyven évet dolgoztam le. A nyugdíjam alig haladja meg a havi tizenötezer forintot. Annyit kapok, mint az, aki csak hét-nyolc évet töltött munkában. Nagyon eltévedt ember az, aki negyven év után ilyen kevés nyugdíjat állapít meg. Látom, sokan leszázalékoltat- ják magukat, s azután többet dolgoznak, mint azelőtt. Nekem is ajánlották korábban, hogy százalékoltassam le magamat, de én azt mondtam: engem ne sergessen-forgasson vagy öt orvos. Pedig megvolt a lehetőségem, mivel baj van a szívemmel. Nem vártam én nagy összegű kezdő nyugdíjat, de 15-16 ezerre számítottam. A végén az emelésekkel lett ennyi, ameny- nyi. A feleségem nem kap semmit. Azt mondják: ő nem dolgozott. Hat gyerek nevelése mellett hogyan állt volna munkába? Akkor még tanyán laktunk, nem volt óvoda meg napközi, a gyerekek meg csak megvoltak. Még házastársi pótlék sem jár neki. Hiába írtunk, telefonáltunk mindenhová. így aztán a hiányt jószágneveléssel pótoljuk. Van négy tehenünk, meg néhány disznónk. Idős Kóródi Ferenc Olyan javaslatokat kapunk, hogy adjuk le a házat az önkormányzatnak, s akkor majd az apródonként folyósít valameny- nyi összeget. Milyen ötlet ez? Engem még a földben is szidjon a gyerekem, hogy előre megettem a házat? Ezt a házat saját erőből építettük. Napszámos sem volt. A gyerekek segédkeztek. Van két hektár, s valahány négyszögöl földünk. Műveléséhez megvan mindenféle gépünk, de már teljesen lehetetlenné tesz bennünket ez az őrült energiaár. Inkább leállunk a gépekkel, mert üzemeltetésük annyiba kerül, hogy az már külön fogalom. Milyen kormány- program ez? Minek adták vissza a földet, ha megbénítja az embert az üzemanyag ára? Az egyéb kiadásokról nem is szólva. Most fizettünk ki 4700 forint vízdíjat. A villany is 6-7 ezer. A gázt nem volt érdemes beköttetni. A gázra, a villanyra, a vízre, a gyógyszerre, a mindennapi bolti bevásárlásra - pedig nem veszünk felesleges dolgokat - több tízezer forint kellene havonta. Hogy futná ezt az én tizenötezer forintos nyugdíjam, ha nem kínlódnánk azzal a néhány darab jószággal? Ebből a nyugdíjból egymagám sem tudnék kijönni. A hat családdal nem volt annyi gondom, mint most a kettővel. Villáminterjú egy újfalui postással Sebe Tibomé Rákócziújfalu postása. Neki tettünk fel kérdéseket:- Hány nyugdíjasnak hordja a nyugdíjat, s milyen összegeket?- Az én területemen háromszáznyolcvan nyugdíjas van. A szociális ellátásban részesülők tízezer-hatszáz forintot kapnak, de a nyugdíjak alsó határa is csak tizenháromezer körül van, ráadásul több ember harminchat munkában töltött évet könyvelhet el. Körzetemben a legmagasabb nyugdíj ötvenezer-egyszáz forint - de ilyen mindössze kettő-három van a háromszáznyolcvanból.- Mit vár a nyugdíjkortól?- Huszonnégy éve vagyok postás. Ha elmegyek nyugdíjba, a húsz-egynéhányezer forint fizetés hetvenöt százalékából hogyan élek? Van ugyan egy Trabantom, de azért, mert a férjem halála miatt csökkent a családi jövedelem, nem szeretném eladni. Manapság borzasztó, nagyon nehéz a megélhetés nemcsak a nyugdíjasnak, hanem a munkavállalóknak is.
