Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17 / 244. szám

Műszak január elejétől december végéig Jó a mezőgazdasági vállalkozóknak, állítják sokan. A maguk urai, nem hajtja őket a főnök, a vekker, tulajdonképpen oly módon osztják be az idejüket, ahogy ez nekik jólesik. Hogy ebben a sommás állításban mennyi a tévhit és hol az igazság, annak néztünk utána Tomajmonostorán. Gyulai László negyvenöt éves, és. hites nejével, Adamecz Ro­záliával egy kisebbfajta domb tetején lakik. Jókora távolságra ellátni a hatalmas gazdasági udvarról, amelynek rendjére két olyan csaholó vigyáz, akik alkalomadtán nem csak ugat­nak. Óriási szénakazlak, gépek mutatják, hogy az itt lakó aligha szorul kölcsönmasi- nákra. Gyulaiék hivatalosan fogal­mazva őstermelők. Korábban mindketten dolgoztak a párjá­val, de miután a téesz haldo­kolni kezdett, válaszút elé ke­rültek. Hogy még véletlenül se kelljen sorban állni a község­házán a segélyért, úgy döntöt­tek, valamihez kezdenek. Sze­rencsére a szövetkezettől kap­tak hét hektárt, mégpedig szinte a portájuk végén. Három kisborjúval kezdték jó tíz éve, a kisúji vásáron vet­ték. Mára már 12 tehenet és a szaporulatukat gondozzák, le­geltetik, etetik. Ha üsző: neve­lik, ha bika: bizonyos súlyig hizlalják, mert így érdemes túl­adni rajtuk. Meg lehetne a bevételből élni, ha a tejért fürgébben fizet­nének. Nem kis mennyiségről van szó, hiszen havi 4 ezer 600 litert szállítanak. Igen ám, csak az a bökkenő, hogy október közepén, amikor ott jártunk, a felvásárlónak, tejbegyűjtőnek már három hónapos fizetési hátraléka volt. Márpedig a pénzre nekik is égetően szük­ségük lenne, hiszen nyakukon a szántás, a vetés, és ugye a gáz­olajat meg a vetőmagot sehol sem mérik ingyen. Azután a föld is több lett, úgyhogy hi­ányzik ez a bevétel. Két fiuk közül az idősebbik már dolgozik a fővárosban. A fiatalabb most szerelt le, egy­előre apja, anyja szélámyéká- ban szorgoskodik, segít. Hogy mennyire jó egy vállal­kozónak, íme a példájuk: ün­nepnap, szabadnap - ahol ennyi a jószág - soha nincs. Egybefo­lyik az idő, ötkor mindig kelni kell, és este nyolcig akad moco­rogni való. Egyetlen szórakozá­suk, ha a rokonok ellátogatnak hozzájuk Pestről, és egy-két este elbeszélgetnek velük. Más nincs, elvégre ennyi kosztost - hízók, aprólék is bőven akad - nem lehet másra hagyni. Noha tengernyi tejet szállít évente a gazda a begyűjtőbe, nem ez a kedvence, hanem a kacsasült. Amikor illendően megpirult a tepsiben. A gazdaasszonynak nincs efféle étele: eszi, amit főz, ami jön. Hiszen ehhez, a januártól decemberig tartó készenléthez erő kell. Bíznak abban, hogy még jó ideig bírják, elvégre a hozzájuk hasonlóknak ezen a településen más lehetőségük nincsen. D. Sz. M. Szántás muzeális gőzekével Muzeális masinák pöfögtek tegnap délelőtt Keszthely határá­ban: a Szendrey-major földjein két gőzgéppel, illetve a hozzá­juk kapcsolt úgynevezett váltóekékkel rendezett szántásbemu­tató főszereplői voltak. A helyi Georgikon Majormú­zeum szakemberei többnapos munkával .Jœltették életre” az in­tézmény birtokában lévő, 1910- ben készült, angol gyártmányú Fuwler gőzgépeket. A kazánjaikba már csütörtö­kön délután begyújtottak, s a tü­zet - a bemutató sikere érdekében - azóta folyamatosan táplálták. A mezőgazdaságigép-matuzsále­mek derekasan állták is a próbát. A hatvanas évek elején, mint a bemutatón elmondták, még mind a két gőzmasina használatban volt. Akkor a zsadányi állami gazdaság határában hasították a barázdát, majd a budapesti Me­zőgazdasági Múzeumba, onnan pedig - 1972-ben - a Georgikon Majormúzeumba kerültek. Még a Budapest-Keszthely közötti utat is „lábon” tették meg. A jövőben - főleg turistalátvá­nyosságként - több alkalommal is tartanak bemutató szántást az ipari műemléknek számító masi­nákkal. (MTI) Gondban a szőlősgazdák A csapadékos, hűvös időjárás nem kedvez a szőlőszüretnek, a cukorképződés megállt, s így a tervezett cukorfok alatt kell a szőlőt leszedni - álla­pítja meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszté­rium szakértői összegzésében. A középérésű fajták - például a szürkebarát, a chardonnay - a kedvezőbb fekvésű ültetvénye­ken 17-19 fokosak. Az átvételi ár ebben az esetben 30-50 fo­rint kilogrammonként. A 16 cukorfok alatti asztali bort adó szőlőt igen nehéz értékesíteni. Fajtától és minőségtől függően a felvásárlók 20-30 forintot ad­nak kilójáért. Tokaj-Hegyalján a furmint és a hárslevelű 15 cukorfokos, más korábbi érésű fajták - pél­dául a zêta, a tárcái - 7-18 fo­kosak. Eddig a várható termés egyharmadára és csak a 18 cu­korfok feletti szőlőtermésre van felvásárlási szerződésük a gaz­dáknak, 40 forintos kilogram­monkénti induló áron. Az aszú­bogyók tervezett felvásárlási ára 500-600 forint kilogram­monként. A vörösbort adó fajták kilo­grammonkénti felvásárlási ára általában 50 forintnál kezdődik. Fehérborból jelentős készletek vannak a pincékben, viszont a vörösborból hiány keletkezett a borfogyasztási szokások válto­zása miatt. Ezért például Villány környékén a különleges minő­ségű cabemet fajtáért 150-180 forintos kilogrammonkénti árat is fizetnek a vevők. Igazán gondban azok a sző­lősgazdák vannak, akiknek nincs feldolgozójuk és pincéjük. A bérfeldolgozás ugyanis fehér­szőlőnél 4-6 forint kilogram­monként, a kékszőlőnél pedig 8- 10 forint. Ha októberben a továbbiak­ban kedvező lesz az időjárás, úgy a minőség még javulhat, ha azonban hűvös, csapadékos ok­tóber elé nézünk, a minőség és a mennyiség további csökkenésé­vel kell számolni - állapítja meg elemzésében az FVM. Gazdaság családi vállalkozásban A túlélés záloga a sokoldalúság Kovács János örményesi magángazdálkodó portájáról első lá­tásra nem derül ki, hogy mi mindennel is foglalkozik. Pedig a mezőgazdaság majd minden ágát műveli, a 15 fős családi vál­lalkozásban ő az összetartó kapocs, a „koordinátor”. Igazi ős­termelő, a szó klasszikus értelmében. Pályafutását a helyi Új Élet ter­melőszövetkezetben kezdte, ahol egyre komolyabb feladato­kat kapott. A rendszerváltáskor is kitartott a szövetkezet mellett, bár egyre nagyobb mértékben állt a saját lábára. Egy ideje már nem dolgozik máshol, csak a családja által kialakított magán- gazdaságban. Az azóta önkéntes alapon újjászerveződött szövet­kezetnek ma is tagja, és vallja, hogy a segítségük nélkül nem ju­tott volna el idáig. Büszke arra, hogy hitele, adóssága nincs, mindent a maga erejéből, illetve a család segítsé­gével hozott létre. Többféle ta­karmánynövényt, gabonát és zöldségnövényt termeszt, össze­sen mintegy 70 hektár területen. Elárulta: a búzája első osztályú lett, közel 1800 forintért kelt el mázsája. Mint mondta, a meg­termelt ára értékesítéséhez jó minőség és jó kapcsolatok kel­lenek. A lényeg azonban a paprika. A gazdálkodó szerint sokan csak azt látják, hogy ez a növény mennyi pénzt hoz a konyhára. Véleménye szerint, bár keresni is lehet vele, de bukni is, mert komoly befektetést igényel. Van olyan hibrid paprika, amelynek csupán egy szem magja 8-10 fo­rintba kerül! A gépesítettség nagyrészt megfelelő a gazdaságban, de a vegyszeres növényvédelmet ed­dig a szövetkezet segítségével ol ­dotta meg. A talaj jó minőségű, megfelel a paprika igényének. Idén egészen őszig jó termés ígérkezett, ezt viszont az utóbbi idők esőzései nyomán kialakult gombabetegségek és a rothadás erősen megtizedelték. Az ár is nagyon alacsony, ráadásul az orosz válság következtében ver gődő hazai konzervipar felvevő­piacként szinte megszűnt létezni, Mivel a termelők nagymér tékben ki vannak szolgáltatva a piaci viszonyoknak és a keres­kedőknek, a magyar szabványok pedig sokszor szigorúbbak az Európai Unió rendelkezéseinél, Kovács János szeretné árait mindinkább külföldön értékesí­teni. Eddig ez csak közvetett úton sikerült, de tervezi, hogy családjával társaságot alapít, és megszerzi a kivitelhez szüksé­ges engedélyeket is. Molnár János Változó felvásárlási árak a sertéspiacon A sertéságazatban jelenleg a legnagyobb gondot a hízott sertések felvásárlási árának állandó változása, az átvételek elhúzódása és a vételár kifizetése jelenti - áll az FVM legfrissebb összegzésé­ben, amelyet a területi tapasztalatok alapján készítettek. Bács-Kiskun, Fejér, Hajdú-Bi- har, Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna megyében valamelyest emelkedett az élő sertések átvé­teli ára, itt ugyanis nincs túlkíná­lat. Baranyában, Békésben és Borsod-Abaúj-Zemplénben az átvételi árak stagnálnak, míg a többi megyében a túlkínálat és az akadozó felvásárlás miatt 15-25 forinttal csökkent a vételi ár kilo­grammonként. Jelenleg egy kilo­gramm élő sertésért átlagosan 220 forintot adnak a felvásárlók. Az átvételi gondok ellenére sok, elsősorban saját felhaszná­lásra nevelő gazdát ez a helyzet nem befolyásol, vásárolja a ma­lacot, növeli a kocaállományát. Ezért a magas malacár még tartja magát Borsod, Győr-Moson­Sopron és Heves megyében, de a kereslet országos szinten ala­csony, és az ár is csökkenő. Egy kilogramm élő malacért általában 250-500 forintot kérnek. Egyre több helyen tapasztal­ható, hogy szerződés nélküli ko­molyabb hizlalásba nem fognak a termelők. Az intervenciós támo­gatás hatása érződik a sertéstar­tók magatartásán, ugyanis hizla- lási tevékenységüket kiszámítha­tóvá teszi - állítják a szakértők. Több helyen gondok jelent­keznek az intervenciónál, ugyanis a vágóhidak nem szíve­sen foglalkoznak kis számú vá­gósertés megvételével. Az is igaz azonban, hogy a termelőknek a nagy távolságok miatt legtöbb­ször eszükbe sem jut, hogy köz­vetlenül keressék meg a vágóhi­dakat szerződéskötési vagy érté kesítési céllal. így továbbra is a községekben tevékenykedő fel­vásárlónak adja el állatait a leg­több gazda. A megvett állatokat a felvá­sárló adja tovább a feldolgozó- üzemeknek, és így már az egy té­telben beszállított állatokat nem a tenyésztő nevén minősítik. Ez pedig azt jelenti, hogy nem jogo­sult az intervenciós támogatásra. Természetesen a felvásárló sem jogosult a segítségre, mert nem a saját gazdaságában „állította elő” az árut. Szakértői vélemény szerint a megoldást az jelentené, ha a fel­vásárló érdekelt lenne abban, hogy a sertéstartók által felaján­lott tételeket a termelő nevén adja el a vágóhidaknak, és így a minő­sítést és a támogatást a termelők közvetlenül kaphatnák meg. (MTI) Nincs panasz a paprikára Egy magántermelő szerint tavalyhoz képest az idén jól termett Mezőhék határában a fűszerpaprika, és a felvásár­lási ár is megfelelőnek látszik. Papp Balázs Mezőtúrról jár át rendszeresen a mezőhéki határba, hogy a felvállalt területen a pap­rikát gondozza. Elmondta, bár kissé sok volt az eső az utóbbi időben, a termésen ezt nem lehet észrevenni. A megfelelő termesz­tési technológiának köszönhe­tően kártevők sem támadták meg a növényeket. A megelőző évhez képest alig nagyobb területen csaknem kétszer akkora termést szedhettek le. Ennek ellenére úgy gondolja, nem az idei a kiugróan jó termés, hanem a tavalyi volt nagyon gyenge. A termelő elégedett a felvásár­lási árral is. Úgy véli, jó megol­dás volt a felvásárló Dry Kft. ré­széről, hogy a félkész terméket átvevővel előleg kifizetésében ál­lapodott meg. Így a termelők is szinte azonnal hozzájuthatnak a termés ellenértékének kétharma­dához, de a cég azt ígérte, a fennmaradó részre sem kell sokat várniuk. ses Nem is olyan könnyű a galambpárosítás Első galambjait tízéves korában kapta, aztán felnőtt fejjel komolyabban is elkezdett foglalkozni a kisállatokkal a kar­cagi Bazsó István. Ma már texan galambjaival több nemzet­közi elismerést is magáénak tudhat. Bazsó István a V 139. számú karcagi galambtenyésztő egye­sület elnöke. Két hobbija van: a galambtenyésztés és lakatos­szakmájából eredően a díszmű- ! ovácsolás. Szívesen készít saját képzelése alapján lakáshaszná­lati tárgyakat is. Jó kézügyessé­gét már a katonaságnál is kama­toztathatta: ha megkérték, bárki­ről készített mellszobrot.- Számomra a lakatosságtól távolinak tűnik a galambászat. Mikor kezdett el ezzel komo­lyabban foglalkozni ?-Amikor tízévesen megkap­tam török galambjaimat, már akkor elköteleztem magam a te­nyésztés iránt. 1979-ben megvá­sároltam Kálmán László te­nyésztő szép küllemű texan- állományát. Ezzel kezdődött.-Miután rendszeresen indul versenyeken, gondolom, nagy odafigyelést igényel a párválasz­tás.-Igen, hiszen olyan szülő­párokat kell választani, melyek a legjobban megközelítik kül­lemre a fajtajellemzőket, nyu­godtak, közel kilósak, de még sorolhatnám az elvárásokat, így előfordul, hogy elsőre nem jól jött össze a párosítás, át kell a szülőket párosítani. Én nem a mennyiségre, a minőségre fi­gyelek a galambjaimnál. Hogy ez mennyire jól sike­rült, azt Bazsó István eredmé­nyei - melyekkel nem akar di­csekedni, de a tények magukért beszélnek - is bizonyítják. Ta­valy saját tenyésztésű tojóival elnyerte a nemzetközi kiállítás különdíját, s négy galambjáról készült videófelvételt Texasba, a fajtaközpontba is elvitték.- Mit szólt a felesége a hob­bijához?- Elfogadta, s azt hiszem, ez a legtöbb, amit tőle kaphat­tam. Amikorra hazajön az áfész papírboltjából - ahol boltvezető -, már ellátom az ál­lományt, így csak azt látja, hogy a galamboknál minden rendben. Kislányom évek óta segédkezik nekem a versenye­ken. Kiskunfélegyházi kerin­gőivei már kiállításon is indult, ahol mint a legfiatalabb ver­senyző, oklevelet kapott. Bazsó Marietta - akinek év végén csak egy négyes csú­szott be a bizonyítványába - a Kováts Mihály iskolába, Anta- lócziné Balogh Ágnes osztá­lyába jár. A barna szemű, mo­solygós kislányra a kézműves és a színjátszó szakkörben is mindig számíthatnak, otthon pedig a házimunkából is kive­szi a részét.-Hol méretnek meg legkö­zelebb a „Bazsó-galambok”?-December 19-20-án a Varró István szakmunkáskép­zőben szervez az egyesület ki­állítást, melyhez az önkor­mányzattól és a tiszafüredi Le­gator Kft.-től kaptunk támoga­tást, jövőre pedig a Szélmalmi fogadóházban szeretnénk a Magyar Texan Klub tagjai ré­szére egy szakmai találkozót rendezni. D. E. A két tenyésztő: apa és lánya

Next

/
Thumbnails
Contents