Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05 / 208. szám
Julis és Maris — avagy a szüreti mulatság Hírlevél „Kedves fijjug! Sajnos eelőre nem. Láttha- tójan becsappptalla kicsinyt. Udjanis puccollni kell a ha- lyóról. Mert a cég dulllajdon- nosog azzz éjjjel. A halyó fennnégbee! egy nagy? ládátt hosztak? Amikorrr. Eli akartam lopnikésőbb mer ők. El- menteg. akkkor ésszrevet- temmm: hogy. A ládában márnincs. Sémi. Csak Kaya. I brahim útlevéllé. Mekk joszi- Péé. Én mos puccollog. És kivalló Tíz tellettel Negtek. Netuddki.” Tai-csi Sejtelmes ködök a Jung- tinho sötét hullámai felett, tavalyi bambuszillat, alszik a város. Még a villamos is aluszik. Hajnali négy, a tai-csi ideje. Tudjátok, sporikák, a tai-csi az a bizonyos kultikus kínai reggeli torna, csupa-csupa baromira vontatott mozdulat, olyan mint egy lassított visszajátszás lassítása. De leírom inkább. Dong apó, a nyáron múlt nyolcvankilenc, akit merész rizsfelfújtjai miatt sokat zaklatták a kulturális forradalom idején, kiér a folyópartra, megáll. Négy óra tíz. A vizet nézi, lassan összevonja a szemöldökét. Fél öt. Bal karját egy röpke fertályóra alatt behajlítja. Úgy marad, befelé figyel. Negyed hét. Bal lábát felemeli. Hét után a másikat is. Tüdejéből kifújja a tegnapi levegőt, iszonyatosan koncentrál, telepatikus úton elsüllyeszt egy dzsunkát. Dél felé még kettőt. Aztán amúgy öregesen, nagylótuszban szunyókál picit (hai-csi), majd kint felejtett nyelvét komótosan visszagyömöszöli a szájába. A pekingi demográfusok szerint a tai-csi 999 jótékony hatása közül a 69. az, hogy jelentősen növeli a libidót. (Dong apóék a hónap végére várják a következő bébit.) Ki a folyópartra, véreim, magyarok! (alt) Történik valahol falun. Julis: Adj Isten, Maris! De nagyon kirittyentetted magad! Maris: Szüreti mulatságba megyünk a hites urammal, a Dömével. Julis: Csak nem te akarsz lenni a bálkirálynő, Maris? Bár ahogy elnézlek, legfeljebb bál- anyakirálynő lehetnél ! Maris: Hát te sem lehetnél már első bálozó a száztizennyolc éveddel, Julis. Kirúgunk egy kicsit a hámból a Dömével a batyusbálon. Julis: Ahá, visztek néhány lityit a pancsborotokból.. . Maris: Julis, Julis, a rossz nyelvek szerint ti kotyvasztottatok cukorcefréből kilincsmosót az; idén. Julis: Nono! Ugyan kinél jelent meg a múlt héten a borkommandó, ha nem nálatok! Maris: Az nem az vót, te Julis! A három unokám húzott a fejére sísapkát, mert betört a hidegfront... Julis: Aztán tudsz-e te egyáltalán táncolni, Maris? Maris: Még a csűrdöngölőt is eljárom, Julis. Julis: De csacsacsázni biztosan nem tudsz. Meg aztán ahogy tudom, te úgy táncolsz, ahogy az urad, a Döme fütyül... Maris: Beszélsz összevissza! Biztosan felhajtottál néhány stampedlit a zugpálinkafőzőtökön kotyvasztott szilvóriumból. Julis: Felhajthatnál, te Maris, pár kupica ciánt! Még az egészségedre is kívánnám. Maris: Aztán mondd, Julis, ti jöttök-e a szüreti mulatságba? Julis: Mi a tollasbálba megyünk, Maris. Mi még ott is tudunk mulatérozni az urammal! Bizony ám, nagy hancur lesz! Maris: Arra befizetek, Julis. Julis: Eljöhetsz gyertyát tartani, Maris! Maris: Tartson néked gyertyát Gatyás Józsi, a sírásó! !! Julis: Te meg mulass jól a szüreti bálon, hogy a bundabugyid is leessen csacsa közben, te Maris! Firhang le. Választások A választási küzdelem hasonlít az ablakpucoláshoz: a mocsok mindig a másik oldalon van. Civil a pályán! ORBÁN: - De hiszen ez a labda puhája TORGYÁN: - Legyen szabad megjegyeznem, hogy nem kell mindig mindent ennyire felfújni. Majd ha szükség lesz rá, mi kisgazdák belekeményítünk ! ORBÁN: - Na. akkor elvégzem a kezdőrúgást. TORGYÁN: - De majd csak énutánam! Csak nem gondolja a miniszterelnök úr, hogy a 91 éves kisgazdapárt az utolsókat rúgja? ORBÁN: - Micsoda ordító gólhelyzet! Lője már be!!! TORGYÁN: - Már megbocsásson a miniszterelnök úr, de visszautasítom ezt a kioktató hangot! Mivel én az átkos ötvenes években kitüntetéssel doktoráltam a jogi egyetemem, summa cum labda minősítéssel, és ezzel párhuzamosan pedig a Konzervatórium hegedű főtanszakán is elhúztam a nép ellenségeinek a nótáját, továbbá az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ... ORBÁN: - Lesen áll! TORGYÁN: - Nesze ne- ked! ORBÁN: - Áúúú, a lábam! TORGYÁN: - Úgy látom, ön alaposan megütötte a bokáját, miniszterelnök úr. De nyugalom, ha kell, én a hátamon is leviszem a pályáról. És lecserélem. ORBÁN: - Milyen alapon? TORGYÁN: - Természetesen kisgazda alapon. Tudja, miniszterelnök úr, vidéken az utánpótlás-nevelés is széles kisgazda alapokon nyugszik. Cserékben pedig különösen következetes vagyok. Most éppen búzát cserélek kukoricáért, méghozzá egy az egyben. ORBÁN: - Hogyan? TORGYÁN: - Szemet szemért! (alt)- Pétiké, ha még egyszer ilyet csinálsz, nem nézheted meg az éjféli akciçfilmet!- Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni! Lehet, hogy csak figyelmeztetésnek szánja...
