Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-03 / 206. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. szeptember 3., csütörtök Az érem másik oldala Emlékezetes utazás címmel a lap augusztus 27-ei számában F. I. szolnoki lakos megírta nyaralásra induló családjának „nyomasztó élményét”. A levélíró a vasútállomásra közlekedő 24/A jelzéssel közlekedő járatra (mely szerinte igen zsúfolt volt) a Várkonyi téren szállt fel; a nagy zsúfoltság miatt nem tudta érvényesíteni menetjegyét, amiért az ellenőr megbüntette. Mint írja, az autóbusz-pályaudvarnál megritkult a tömeg, ám ekkor jött az ellenőr, aki nem volt hajlandó indokait elfogadni, és nem ajánlotta fel, hogy F. I. helyett érvényesíti a menetjegyet. Sorait olvasva bizonyára sokan sajnálták az utast, és elmarasztalták az ellenőrt. Sajnos arról egy szó sem esik a levélben, hogy mikor volt az „ekkor jött az ellenőr”. Ugyanis az ellenőrzésig még két megálló között lett volna alkalom a menetjegy kezelését pótolni. Az ellenőrök a végállomás előtti megállóban, a Csokonai útnál szálltak fel. Munkatársaim a szokásos módon közölték, hogy 1800 forint pótdíjat kell fizetni vagy át igazolvány felmutatásával az adatokat felírják, s csekken kell befizetni a pótdíjat. Ezen felül még 700 forint bírság megfizetésére is kötelezték F. I.-t, mivel csomagjaival beszennyezte az autóbusz ülését. Az utas nem volt hajlandó a felszólításnak eleget tenni, így az ellenőr rendőri intézkedést vett igénybe. A levélben megírt „nyomasztó élmény”-nek az ellenőrök csak annyiban voltak közreműködői, hogy éppen arra a járatra szálltak fel, amelyen F. I. jogosulatlanul tartózkodott, és megtagadta a jogszerűen eljáró ellenőrrel való együttműködést. Személyes találkozásunk alkalmával az indokokat nem tudtam elfogadni, miután a felszállást követően négy megállóval, a menetrend szerint hat perccel később történt ellenőrzésig kezelhette volna F. I. a jegyét. Azt elismerem, hogy a találkozás során valóban kinevettem a levélírót, de nem az érvei miatt - azon sírnom kellett volna -, hanem az itt nem idézhető kifejezéssel megtoldott, fenyegetésnek szánt megjegyzése den tett jókedvre. Remélem, F. I. időközben már rájött arra, hogy 60 forintért nem érdemes a becsületet kockáztatni, és kellemetlenséget okozni nem csak a családjának, hanem másoknak is. Rékási László ügyvezető igazgató Kontrolőr Bt. Még egy esély - de mire? Nem értem a fenti címen közelmúltban megjelent olvasói levél íróját, mire is gondol, amikor még egy esélyt ad. Az viszont világos számomra, a lokálpatriótát és az értelmiséget megkülönbözteti másoktól. írásából az derül ki, hogy hiányolja az értelmiséget a város- vezetésből, hplott a szolnoki közélet minden területén a polgárok által választott, kiművelt emberfők állnak. Polgármesterünk hat éven át volt a város első számú embere, ez idő alatt jelentős fejlődésen és átalakuláson ment keresztül a város. A „kór” - levélíró véleménye szerint - megjelenik az emberi kapcsolatokban és gazdasági, társadalmi életünkben is. E megállapítás véleményem szerint teljesen hamis. Lehet, hogy szűkebb környezetében, családjában, barátai között, munkahelyén ezt tapasztalja, de a város életétől és az állampolgároktól ez idegen. Téves a felsőoktatásról alkotott véleménye is, hiszen van jól működő főiskolánk - a képzést pedig egyébként is országos szinten szervezik, nem itt. Milyen felsőoktatást kellene Szolnoknak vállalnia? A forrásanyagot tanulmányozva pontos adatok tudhatok meg arról, hogy a városban nem kevés az értelmiség - s megfeledkezett a levélíró arról, hogy a városnak értelmes, okosan gondolkodó polgárai vannak, függetlenül iskolai végzettségüktől. A város mindig dinamikusan fejlődött, lehetőségeit pedig a rendelkezésre álló pénz határozta meg, nem pedig az, hogy lokálpatrióta-e a vezetője. Most például az a legfontosabb, hogy a belváros fejlettségi szintjét megközelítsék a periférián fekvő részek, „lakhatóbb” legyen a város. Ezt a célt szolgálja a megkezdett csatornázási és útalap-lezárási munka is. Érzésem szerint - jóindulattal minősítve is - demagógia hatja át az írást. Dikó Károly, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Küldjön egy képet! Gecse Árpád a műegyetemi hallgatók között A családi fényképek között találtam rá Gecse Árpád festőművészre, akit a közelmúltban köszöntöttek 98. születésnapján (balról, az első sorban álló magas, bajuszos fiatalember) . A felvétel Bécsben készült 1924-ben, a műegyetemi hallgatók kirándulását örökítette meg. Hozzájuk csatlakozott a neves festő, aki édesapám, Nemes Gerzson (balról a második sorban a negyedik) jó barátja volt. Dr. Nemes András, Szolnok Emlékezés dr. Borbényi Olivérre A jászjákóhalmi Horváth Péter honismereti szakkör, ha a Kiskunság hajdani székhelyén, Kiskunhalason jár, mindig koszorút helyez el alapítójának, dr. Borbényi Olivérnek a sírján, így volt ez most is, a szakköri kirándulás alkalmával. Borbényi főorvos úr századunkkal egy idős volt. 1900- ban született Kiskunhalason, s 1951-ben a megüresedett orvosi állást töltötte be Jákóhal- mán. Itt is maradt haláláig, 1980-ig. Több volt ő egyszerű falusi orvosnál: nemcsak azért, mert kitűnő fogszakorvos volt, hanem azért is, mert a kiskunsági tájról hozott tudását is gyümölcsöztette itt, hiszen csodájára jártak lakásánál és a rendelőnél telepített őszibarackosának. Volt ott még fügefa is, s büszkén mutogatta oklevelét, amit 1948-ban egy borversenyen szerzett. Rendelője mindig nyitva állt - vasárnap is - s tudtuk, ha évente három napra eltűnt valahová, akkor „Kubától Koreáig bejárta a világot” s utána élményekkel megrakodva tért haza. Hogy ő mennyire jákóhal- mivá vált, azt bizonyítja, hogy 1963-ban egyik alapító tagja lett a honismereti szakkörnek, s Váradi Zoltánnal, mint „Zoli bácsi és Öli bácsi”, indították el a ma is élő kört. Haláláig tagja is maradt, sok értékes adatot szolgáltatott a Kiskunságról, későbbi testvérközségünkről, Jászszentlászlóról, hiszen azért, hogy szülővárosa több mint 150 kilométerre van ide, az elmúlt századokban egy közigazgatási egységbe tartoztunk a Jászkun Hármas Kerületbe. Olivér bácsi mindenhová gyalog járt, de mindenhová odaért, ő Jákóhalmán akart nyugodni, de mégis a családi sírbolt fogadta be szülővárosában. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma A szolnoki Mátyás Király Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 5. c osztályának néptáncosai erdélyi útjukon készült a felvétel. Kolozsvártól nem messze, a széki dombok között fogadták vendégül a táncosokat és kísérőiket. A fellépések között jutott idő kirándulásra, kikapcsolódásra is. (Beküldöttfotó) Corvinkások hét csodás napja Erdélyben A Tisza-tótól a Garda-tóig A nyári időjárást kihasználva, hódolva szenvedélyünknek, kerékpártúrára vállalkoztunk. Eredeti úticélunk az olaszországi Velence volt, de sikerült a híres, németek által igen közkedvelt Garda-tóig (Lazise, Pesciera) eljutnunk. Magas életszínvonallal és infrastruktúrával találkoztunk. Jártunk Tri- estben, Padovában, Vicenzá- ban, Veronában és más helyen. Horvátországon keresztül vezetett az utunk, ahol a háború nyomai még mindig érezhetők és láthatók. Hazafelé Szlovénián (Ljubljana, Celje, Maribor) keresztül érkeztünk a magyar határhoz. Mivel a hazai árak két-háromszorosával találkoztunk, így elsősorban a vadkempingezést és a puritán életmódot választottuk. Tengerben, tavakban, folyókban, benzinkutaknáli sztálkodtunk. A Dinári-hegység emelkedőin kívül az olaszországi 4Ç) Cel- sius-fokos meleggel is meg kellett küzdenünk. A huszonöt nap alatt kétezerötszáz kilométert hagytunk a hátunk mögött. A kerékpárral való közlekedésnek köszönhetően egészen közelről ismerhettünk meg három országot, ahol a táj minden ember számára tartogat szépet, érdekeset. Ezen idő alatt nemcsak a határon túl, hanem a határon innen is láttunk szép városokat (Kecskemét, Kaposvár, Székesfehérvár, Keszthely) és természetesen nem hagyhattuk ki a sorból a Balatont és a Velencei-tavat sem. Természetesen egy ilyen túra felkészülést igényel. Minden évben a Mátrában és a Blikkben kerekezünk, de az előző években már jártunk a Magas-Tát- rában és a svájci Alpokban is. Vállalkozásunk megvalósításához sokban hozzájárult az abádszalóki Kovács Tüzép Kft., amit köszönünk. Reméljük, hogy a jövőben több és nagyobb támogatással még merészebb terveket valósíthatunk meg. Üdvözöl minden sport- és természetszerető barátot: Kovács Attila Tiszafüredről és Varga László Poroszlóról Az idősek ingyenes utazását kifogásoló íráshoz szerkesztőségünkhöz változatlanul folyamatosan érkeznek a hozzászólások, a levélíró szemléletét érvek cáfolják. A nagy érdeklődést kiváltó témához néhány gondolatot ismét közre adunk. Sz. Gy. véleményéhez Együtt a táncért A tiszaföldvári Voyage balettegyüttes a Mimesis táncegyüttes meghívására Sepsiszent- györgyön járt. Utunk sikeréhez sokan hozzájárultak, amit ezúton is köszönünk. Nemzeti ünnepünkre mi hívtuk vendégül a sepsiszentgyörgyieket. A tré- ningezésen túl jutott idő kikapcsolódásra is. A Martfűi napok keretében a művelődési ház színpadán táncestet rendeztünk a Modern Táncrtiűhellyel közösen, a tiszaföldvári ünnepségen és a Mester-Hármas-Elszárma- zottak napja alkalmából Mesterszálláson is bemutatottunk egy-egy produkciót. Valamennyi támogatónknak köszönjük a vendég táncosok fogadásához nyújtott sok-sok segítséget. Dénes Pál, a Szolnoki Városi Nyugdíjasklub tagja és vezetője:- Az írás megjelenésének időpontjában éppen Kecskeméten voltam, közel fél száz idős embernek tartottam előadást Magyarok cselekedetei címmel. A másfél órás eszmecserére - 65 éven felüliként - ingyen utaztam. Előadói tiszteletdíjat nem kértem. A témát a hallgatóság időszerűnek tartotta, hisz 60 évvel ezelőtt alakult az a magyar civil szervezet, amelynek több mint ötven országban vannak tagjai s amelynek a neve: Magyarok Világszövetsége. Az év elején közel ezer, jórészt megyebeli lakosnak sikerült kedvezményes árú jegyet vásárolnunk a budapesti Erkel Színház hét végi előadásaira. Sok nyugdíjas életében először látott Pesten színházat, opera- balett-előadást!) A kunszentmártoniak a reggeli járattal utaztak - negyvenen. Talán tízen lehettek, akik ingyen szálltak vonatra. A kalauztól tudtam meg, hogy ha a kunszentmártoniak nem utaznak, a kocsi üresen közlekedik. Aki gyakran közlekedik, tapasztalhatja, milyen sűrűn üresek a vonatok. Nem vitatom, sokan vélekednek úgy, mint Sz. Gy. A nyugdíjasok között is vannak szép számmal, akik inkább az alacsony összegű nyugdíj emelésének örültek volna. Igazat adok B. E. levélírónak, mert én is tapasztalom, hogy az idősek nem saját szórakozásukra és kedvtelésükre utazgatnak, hanem segíteni a családon. Nyugdíjasaink keményen megdolgoztak kevéske pénzükért, s mégis mily naggyá duzzad a nemzeti méretű irigység, a rosszindulat, a generációk közötti ellentétek szítása! Javaslom: folytassuk a vitát - személyesen. Találkozzunk Szolnokon a Városi Művelődési Központban szeptember 4- én, pénteken, délután 2 órakor a földszinti klubhelyiségben. Ha szembesítenénk érveinket (s ha nem üzengetnénk egymásnak a sajtón keresztül) - talán közelebb vagy többre jutnánk! Bárdos Lajos: - Nincs igaza Sz. Gy.-nek, ha józanul, elfogultság nélkül gondoljuk át a problémát. A levélíró szerint azért van tumultus a buszokon, mert az idősek indokolatlanul sokat utaznak, amióta ingyen tehetik. Állítása azért is sántít, mert korábban is szinte fillérekért utazhattak a 60 éven felüliek tizenhat alkalommal (sokan ennek felét sem használták fel). Ennek a adminisztrálása viszont terhelte a gépkocsivezetőket. Kérem, menjen el Sz. Gy. a szolnoki rendelőintézet reumatológiai szakrendelésére, a laboratóriumába, a kórházakba meg a gyógyszertárakba, és látni fogja, miért is utaznak az idősek olyan sokat a távolsági buszokon. Az a gyanúm, hogy volt valamiféle afférja valakivel - talán épp egy harcias öregemberrel, aki durván kiosztotta kegyedet! Ugyanis az sem felel meg a valóságnak, hogy az öregek molesztálnák a fiatalokat, már csak azért sem, mert a legtöbb fiatal udvarias, kérés nélkül is átadja a helyét az autóbuszon meg a vonaton is. Eddig nekem nem volt semmilyen vitám senkivel sem. Levele rosszindulatú és irigykedő. Éppen ezért véleményét elhamarkodottnak, megfontolatlannak tartom. E. F.-né, Mezőhék
