Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19 / 220. szám

1998. szeptember 19., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Minőségi?) pótlék A napokban a pedagógusok többsége már értesült arról, hogy az elkövetkezendő egy évben,minőségi pótlékkal gyarapo­dik-e a keresete vagy sem. A gyalázato­sán alacsony óvónői, tanítói, tanári fizeté­sek ismeretében nem véletlen, hogy az oktatási intézményekben rendkívül nagy várakozás előzte, előzi meg az új pótlék- rendszer debütálását. Arról már írtunk, hogy Szolnokon a minőségi bérezésre szolgáló keretösszeg tíz százalékával a fenntartó, az önkormányzat rendel­kezik, ebből az óvodavezetőket, iskolaigazgatókat premizálják meghatározott szempontok alapján, a fennmaradó kilencven száza­lék felosztásáról pedig az intézményvezető mint munkáltató dönt. Elavult kifejezéssel élve, a munkahelyi demokrácia többé-kevésbé érvényesült a folyamatban, az intézményen belüli döntést ugyanis jellemzően megelőzte tantestületi, munkaközösségi állásfoglalás, amely a minőségi pótlék szempontrendszerét rögzítette. A pedagó­gusok általában nyolc-tíz kritériumot határoztak meg közösen a pótlék feltételeként, nyilvánvalóan mást és mást az óvodákban, az általános és a középiskolákban. Volt, ahol a napi oktató-nevelő munka minősége fajsúlyosán esett latba, s volt, ahol lényegében csak a többletfeladatokat (versenyeredményeket, sikeres pályáza­tokat stb.) vették figyelembe, mintha az oktatásügy abszolút piaci kategória lenne. Nem egy intézményben előfordult, hogy maguk a kollégák is minősítették - természetesen titkosan - egymás munká­ját. Az így felhalmozódott információk és saját benyomásaik, érté­keléseik birtokában aztán a direktorok leültek osztani-szorozni, és döntöttek, kinek adnak pluszpénzt. Ettől a ponttól kezdve azonban nagyon heterogén a kép. Az isko­lák, óvodák egy részében ugyanis úgy vélték, a minőségi pótlék va­lóban csak oly módon tölti be a szerepét, ha létszámarányosan ke­vesen kapnak és viszonylag nagyobb összeget. Másutt éppen ellen­kezőleg értelmezték a jogalkotók szándékát, ezért a pedagógusok legalább felének, hatvan százalékának juttattak munkájuk elisme­réseként többletjövedelmet, igaz, az egy főre jutó összeg ebben az esetben nem vagy csak alig haladja meg a minimálisan adandó ösz- szeget. (Az persze egy másik írás témája lehetne, hogy a minőségi pótlék egyáltalán nem csodaszer, először a pedagógus/alap/béreket kellene már végre helyre tenni.) Egy biztos, rendkívül megoszlanak a vélemények a pedagógus- társadalomban arról, hogy melyik a célravezetőbb megoldás. Már csak azért is, mert nagyon nehéz egzakt módon mérni - és mérhe­tővé tenni - főképp az óvónők és tanítók bizony cseppet sem köny- nyű, sokszor óriási türelmet és odaadást igénylő munkáját. Aho­gyan az is igaz, hogy sajnos vannak olyan emberek ezen a pályán, akiknek messze el kellene kerülniük a gyerekeket. Éppen ezért még az is felmerülhet nem egy érintettben, hogy a minőségi pótlék egy­szerűen nem más, mint „pofapénz”. Az óvodás, iskolás gyerekek szüleiben mindenesetre leginkább az a kérdés fogalmazódik meg: vajon javítja vagy mérgezi a mun­kahelyi légkört az új minőségi bérezési rendszer? Azt hiszem, erre az érdekelt szülők bizonyára csakhamar választ kapnak ... I Átadták az apartman jellegű panziót A Panoráma jó kilátásai A héten különösebb ceremónia nélkül átadták a tiszaörsi fürdő tőszomszédságában a Pano­ráma panziót, amely tizenhat kétágyas és két háromágyas szobával várja a vendégeit Az apartman jelleggel üzemelő vendégfogadó nemcsak azzal ígér jó kilátást - utalva nevére -, hogy valóban minőségi pihenést kínál főzőkonyhájával, sörözőjé­vel, étkezőjével, színes tévés, mi­nibárral ellátott szobáival, hanem azzal is, hogy léte meghosszab­bíthatja a legjobb esetben még csak két hónapig tartó idegenfor­galmi szezont. A tiszaörsi fürdőt az önkormányzattól bérlő Pano-- ráma Kft. ügyvezetője. Varga Antal, aki üzlettársával magán- beruházásként építette fel az im­pozáns épületet, elmondta, hogy most azon fáradoznak, hogy az őszi, téli, kora tavaszi „holtsze­zonra” is megszervezzék a ven­dégkört. Mind külföldről, mind Magyarországról, szolid árakat kínálva a termál-, vadász- és hor­gászturizmus kedvelőinek. Mindenesetre talán az sem mellékes, hogy a Tisza-tó közvet­len vonzáskörzete is gazdagodott egy nagyobb autóbuszos turista- csoport fogadására is képes, igé­nyesen komfortos panzióval, amelynek „csatolt érdeme” lehet az is, hogy hét alkalmazottnak nyújt hosszú távú munkalehető­séget. P. M. „Nem vagyunk mi itt egy kicsit sokan?” - kérdezte az orvos Lad nagyon jól bírja a hölgyeket Négy hölgy és az egy szem úr. íme Besenyszögön Boros László és családja. fotó: molnár Boros László és a felesége, Berértyi Zsuzsa Besenyszögön olyan területen lakik, amelyet az arrafelé élők csak Fecske­lyuknak neveznek. Ez a köz­ségrész tulajdonképpen két- utcányi, és elmondásuk sze­rint mostanság is élhet ott vagy százharminc gyerek. Ők ehhez a tekintélyes számhoz három bűbájos aprósággal járultak hozzá. Ami érdekes, a Chiovini utcában, ahol lak­nak, született már három iker. Talán sajátos kisugárzás lehet a környéken? Vagy va­lami más, hogy errefelé oly­kor párosával érkezik az utánpótlás? Szóval ott kezdem, hogy Boros Laci 1990-ben elvette a szintén besenyszögi Berényi Zsuzsát, aki német-orosz szakos ta­nárnő. Mint az átlag magyar család, ők is két apróságot ter­veztek. Érkezett is az első, 1993 tavaszán: pontosabban fogalmazva március 18-án, akit Annabellának hívnak, és mos­tanság már nagycsoportos ovis, úgyhogy jövőre a suli követke­zik. Roppant szégyellős, bár gyanítom, lesz ez majd még másképp is. Telt-múlt az idő, Zsuzsa ké­sőbb visszament tanítani, majd iskolát váltott, és a Széchenyi gimnáziumban lett tanár. Még egy gyereket akartak, Laci sze­rint jó lett volna fid, de Anna­bella mindig is lánypártinak számított. Zsuzsa talán a ne­gyedik hónapban járhatott, amikor Szolnokon a nagykór­házban az egyik alapos orvosi vizsgálatot követően a doktor így szólt: „Nem vagyunk itt egy kicsit sokan?” Két hét kellett, mire a közlés lényegét tulajdonképpen úgy- ahogy feldolgozták magukban, és szembenéztek a valósággal: miszerint kétgyerekesek már nem lesznek. így is történt, az idén tavasszal kopogtattak az ikrek. Nagyon illedelmesen, jó testvérekhez méltóan: mivel március 18. már a nővérük ré­vén foglalt volt, így március 17-ét választották. Bettina sie­tett jobban, de öt perc múlva Brigitta is utolérte. Azóta az anyatejen kívül a bébiételt meg a főzeléket is nyakalják, ahogy az már félévesen illik. Anna­bella is végtelenül boldog, hogy neki ennyi lánytestvére van, akár Zsuzsa, az édesanya. Laci pedig, a férj nagyon jól tűri, hogy a hölgyek négy- egyre vezetnek ellene. Az unalmat hírből sem ismerik, a kicsik naponta hatszor kosz­tolnak, és eddig semmi bajuk nem volt. A férj szerint a családalapítás tulajdonképpen befejeződött náluk. Elvégre a házon is akad még mit csinálni, miközben a havi összbevétel 50-53 ezer fo­rint. Szerencsére a nagyszülők is segítenek, mikor mivel. Éle­lemmel, gyümölccsel, ami jól jön ott, ahol általában öten ké­rik a porciót. Hobbi? Erre most sem idő, sem lehetőség nincs: majd ha cseperednek az ikrek. Mondjuk az ezredforduló körül, vagy utána . . . D. Szabó Miklós Vezetőváltás a mezőtúri zeneiskola élén Erősíti a vonósokat, elindítja a magánéneket Viszonylag jó anyagi helyzetben lévő intézményt vehetett át Karapancsevné Jász Ildikó, a mezőtúri Városi Zeneiskola szep­tember elsejétől kinevezett új igazgatója, akit terveiről, elkép­zeléseiről kérdeztünk. Karapancsevné 1990-ben végzett a Zeneművészeti Fő­iskolán, karvezetés-szolfézs, zeneelmélet szakon. 1991-től a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kolában kezdett el tanítani zeneelméletet, majd a kórus másodkarnagyi feladatát is el­látta. A túri pályázatra peda­gógustársai hívták fel figyel­mét. Mint mondja, az intéz­ményt még nem sikerült teljes mélységében megismernie. Egyelőre a kollégák informá­cióira hagyatkozik, és arra, amit gyakorló szülőként is ta­pasztalt, leánya ugyanis há­rom éve a zeneiskola zongora szakos hallgatója. Úgy gon­dolja, a körülményekhez ké­pest egy gazdaságilag rende­zett iskolát vett át, a színvona­las tanítást a jól képzett okta­tói gárda garantálja. A tárgyi feltételek biztosításában nagy feladat lesz a hibás hangsze­rek javításához szükséges anyagiak előteremtése. Véleménye szerint egy igazgatóváltásnál a legfonto­sabb a hogyan tovább. Van­nak elképzelései, többek kö­zött erősíteni kívánja a vonós és a szolfézs tanszakot, és szeretné elindítani a magán­éneket. A jól működő, nagy hagyományokkal rendelkező szakokat - mint például a fú­vósok - támogatja. Túl az első tanévnyitón, elmondta, nehéz volt beszédet mondania, mivel egy zenész nem igazán a szavak embere. De bízik abban, az évzárón Karapancsevné Jász Ildikó FOTÓ: T. A. már arról beszélhet, mi való­sult meg az elképzeléseiből. Az első tantestületi értekezle­tet izgalmasnak tartotta. Az első tíz perc után már érezte a pedagógusok pozitív hozzáál­lását a feladatokhoz. ses Karcagi találkozó Negyvenöt éve érettségiztek Negyvenöt évvel ezelőtt lép­tek ki az alma mater kapu­ján a karcagi Nagykun Re­formátus Gimnázium diák­jai, akik egy hete ismét fel­idézték a diákéveket. A Gábor Áron Gimnázium je­lenéről, eredményeiről Rideg István igazgatóhelyettes tájé­koztatta a három osztály diák­jait, akik nagy szeretettel em­lékeztek meg osztályfőnöke­ikről: Szász Béláról, Varga Józsefről és Bánóné Bükki Katalinról. A rendhagyó osz­tályfőnöki órán örömmel hallgatta meg az életútjukat két tanárak, B. Major László és dr. Gyergyói János. A majd fél évszázad távlatából felidézett kosármeccsek, ké­miai kísérletek, matekórák, az egykori diákcsínyek és a ke­mény kezű tanárok számon­kérései mára megszépültek, simogatóvá szelídültek - de­rült ki a beszámolókból. Mint Sarkady Sándor költő mondta, a három osztály tag­jait ugyan megosztotta a tör­ténelem, volt, hogy ellenkező barikádok oldalain álltak, s az ország sorsáról mást gondol­tak, egyben azonban mindig biztos volt: a vele nem egy oldalon állók sem felejtették el egykori gimnáziumukat. A költő Sopronban él, ahol 38 évig főiskolai tanárként dol­gozott, műfordításokat készít, verseket, irodalomtörténeti és pedagógiai tanulmányokat ír. Kötetei közül legbüszkébb a Télkergetőre, mely gyermek­verseket tartalmaz. Hatvanhárom évesen már igaz, hogy nem bogárfekete hajjal és nádszálderékkal ér­keztek a diákok a találkozóra, ennek ellenére többen úgy fo­galmaztak, nem érzik az idő múlását. Még rengeteg a ten­nivalójuk: van, aki házat épít, unokát, dédunokát nevel, ta­rnt, szinkrontolmácsol, nu­mizmatikával foglalkozik vagy éppen szobrokat farag. A rendszerváltás után többen kényszerültek váltásra, így a brazíliai nagykövet egyéni vállalkozó lett, de van közöt­tük, aki az érdekegyeztető ta­nácsban dolgozik.- Orvosként tisztában va­gyok az átlagéletkorral, így javaslom, sűrítsük az osztály- találkozókat - kérte az 1952-53-ban végzett diáko­kat Magyar Kálmán, a Ma­gyar Tudományos Akadémia tagja, aki az öregséggel és központi idegrendszer örege­désének lassításával foglalko­zik. A doktor úr végül öröm­mel nyugtázta a többség ígé­retét: itt lesznek a 70 éves érettségi találkozójukon. S mit lehetne ehhez hozzátenni? Úgy legyen! D. E. A töretlen mosoly nem a fizetéssel jár A vendégért mindent, de azért mértékkel A vendégnek mindig igaza van. Legalábbis nem szabad vele vitatkozni. Ha igen, azt is csak udvariasan. A vendég kedvéért sok mindent meg­tesz a vendéglátó, persze azért mértékkel. Szabó István akár biciklire is pattan a kedvükért. De mint ahogy a kerékpárt egyensúlyozza, úgy a vendégszeretetet is: a rossz vendéghez ugyanis nem kell ragaszkodni. Szabó István, az abádszalóki Füzes Kemping és a Tourin- form iroda vezetője évek óta a vendéglátásban dolgozik. Ve­zetett éttermet, panziót, másfél évig pedig Stuttgartban tanul­mányozta a nyugati vendéglá­tás titkait. A Füzes Kemping­ben szezonban kora reggeltől késő estig a vendégek rendel­kezésére áll. Méghozzá töret­len mosollyal.- Az ember mi mindent meg nem tesz a vendégekért! Ön még biciklire is pattan a kedvükért. Ilyen egy jó kempingvezető?- Én június végén kiköltö­zöm a kempingbe, mert ezt csak így lehet csinálni. Reggel öttől fenn vagyok, fogadom az érkezőket, információt adok, szervezem a programjaikat. Ha igény van rá, tényleg biciklire ülök és kerékpártúrát vezetek. Ezt csak a pénzért, fizetésért nem lehet csinálni. Nekem benne van az alaptermésze­temben, hogy szeretek az em­berekkel foglalkozni. Ha a kempingben van például ezer ember, abból mindig akad 10- 20, akinek nem tetszik valami, vagy nem tartja be az elvárható viselkedési normákat.- Mint például?- Éjjel megjönnek a diszkó­ból és nagyon „ünnepelnek”. Az ilyenek bizony megnehezí­tik az életünket.- Ilyenkor hogyan intézkedik?- Soha nem szabad agresz- szíven fellépni, inkább jó szó­val meggyőzni őket arról, hogy éjszaka van, pihenni kell.- Ha én bemegyek az étter­mükbe mint vendég, és nem tet­szik a kaja, ezért földhöz vá­gom a tányért: erre Ön mit mond?- Hát majdnem volt erre példa nemrég! Egy nagy társa­ság vacsorázott itt késő este. Volt egy vendég, akinek semmi nem tetszett, még a fel­szolgált csemegeuborka sem. Tipikusan az a vendég, aki mindenben kifogást keres. En­nek a vendégnek fizetéskor azt kell mondani, hogy: uram, mi­vel önnek semmi sem ízlett, amit rendelt, nem kell kifizet­nie a számlát. Általában ilyen­kor meglepődnek, ez még nem szokványos nálunk.- Külföldről „hozta” ezt a gesztust?- Igen. Ott már jobban elter­jedt, hogy ha a vendégnek nem ízlik az étel, nem kell kifizet­nie. Ezzel „leszereljük”. Szo­katlan a dolog, mellbe vágja, kiesik a szerepköréből. Min­denre van helyes lépés.- Na és ha a tányért földhöz vágja?- Olyan még nem fordult elő, de azt is megfelelő nyuga­lommal kell kezelni. Ilyenkor például lehet azt mondani a vendégnek, hogy: örülünk, hogy itt volt, de nem biztos, hogy a mi egységünket kell ezentúl látogatnia. Tudtára kell adni a vendégnek, hogy azért mi is emberek vagyunk. Ne­künk az a feladatunk, hogy jól érezze itt magát, jó ételt kap­jon, de a munkatársaim akkor tudják szívvel-lélekkel végezni a dolgukat, ha a munkájukat megbecsülik.- A kempingben voltak-e olyan kívánságok, aminek hal­latán még Ön is nyelt egyet?- A vendégeink 80 száza­léka nem először jár itt, tudja, hogy mire számíthat, így nem volt nagyon-nagyon különle­ges óhaj. Ami visszatérő kíván­ság az utóbbi időben, hogy so­kan szeretnének naturista strandra menni. Aki a Tisza-tó körül erre a leghamarabb reagál - strandot, kempinget alakít ki -, az sok vendéget megnyerhet magának. Paulina Éva

Next

/
Thumbnails
Contents