Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-15 / 216. szám

1998. szeptember 15., kedd Megyei Körkép 3. oldal A karcagi Weld-Impex Termelő és Kereskedelmi Kft.-t világszínvonalú he­gesztőgépeiről ismerik. Az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszernek megfelelve hazánkban egyedül ők készítenek plazmavágó berendezést. Termékeik eljutnak Németországtól Finn­országon át egészen Ausztráliáig is. fotó: csabai istván Északkelet-magyarországi konferencia zajlott Szolnokon Teleház: nonprofit ablak a világra Az informatika robbanásszerű fejlődése megkívánja, hogy a legkisebb települések is bekapcsolódjanak az egész világra ki­terjedő rendszerbe, nem beszélve a gazdasági és kulturális fej­lődésről. A teleház ezt valósítja meg - hangzott el többek között a Matáv Rt. által szervezett szolnoki konferencián. A teleház műszaki, irodai infra­struktúrát jelent, ahol a kiskö­zösségi színtéren közhasznú szolgáltatószervezet biztosítja az információt és a kapcsolato­kat a környezettel, a világgal. Az ehhez szükséges távközlési rendszer ma már minden tele­pülésen jelen van, illetve ki­építhető - mondotta Tankó Zol­tán, a Matáv Rt. üzleti-kom­munikációs igazgatója. Tőle azt is megtudhatták a nagy szám­ban megjelent települési ön- kormányzati szakemberek, hogy a cég alkalmilag szponzo­rálja is a teleházak létrehozását. Eszes Gábor, a Miniszterel­nöki Hivatalban dolgozó kor­mány-főtanácsadó a teleházak létrehozásának szükségszerű­ségéről szólt, kiemelve ebben a gazdasági és közigazgatási információáramlást mint alap­vető erőforrást. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a telehá- zaknak önfenntartóknak kell lenniük, s bevételre a támoga­tások mellett fizetős szolgálta­tások értékesítéséből tegyenek szert. Az új kormány még nem fogadott el ezzel kapcsolatos stratégiát, bár még a tavasszal elkészült ilyen. A konferencián megemlí­tette több előadó is, hogy a te­leházak munkahelyként is számba jöhetnek. Itt elsősor­ban a távmunkában lehet sze­repük, már csak azért is, mert a távmunkát végzők nem a kül­világtól elzárva, hanem kis kö­zösségekben dolgozhatnak. Magyarországon jelenleg egyébként niintegy ötven tele­ház működik, s további har­mincöt-negyven áll fejlesztés alatt, s egy éven belül további százra van kilátás az országos teleházprogram keretében. E. Z. Orvosai tanácsára lett tanár - Alpolgármester is volt egy ciklusban Pro Fakultate-díjas pedagógus Dr. Kovács Károly nyugalma­zott főiskolai tanár - aki je­lenleg Berekfürdőn él -1951- ben a karcagi termelőszövet­kezet főagronómusaként kez­dett el dolgozni. Nemrég a GATE Mezőtúri Mezőgazda- sági Főiskolai Karán Pro Fa- kultate-díjat vehetett át. A kitüntetett pedagógusnak 1956-ban, amikor már ötödik éve az agrármérnöki pályán dolgozott, azt tanácsolta az or­vos, olyan elfoglaltságot ke- ' ressen, ahol a rendszeres étke­zése biztosítható. Agrármér­nöki diplomával a zsebében újra beült az iskolapadba. 1958 szeptemberében kezdte el kö­zépiskolai tanári munkáját a karcagi mezőgazdasági tech­nikumban. Kémiát és biológiát oktatott, szerencsére mindkét tárgy közel állt eredeti vég­zettségéhez.- Csodálatos osztályt kaptam negyvennyolc tanulóval, min­den harmadik jelesre érettségi­zett - mondja. - Öröm volt a munka, ma is baráti kapcsolatot tartok minden tanítványommal. Az intézmény felsőfokú technikummá alakulásakor a földművelési és kémiai tanszék vezetője lett. 1968-ban a mér­nöktovábbképző megyei meg­bízottja. A túri főiskolára 1974- ben került, továbbképzési cso­portvezetőnek. A végzett mér­nökök szakmai továbbképzését egyengette. Munkája révén szinte az ösz- szes környező országot bejárta. Véleménye szerint továbbkép­zések nélkül nemcsak az agrá- riumban, de más területen sem lehet megfelelően végezni a munkát. Az összesen tizenhét alka­lommal kitüntetett Kovács Ká­roly a legkülönfélébb területe­ken végzett huszonhétezer hallgatónak adott át bizonyít­ványt. 1984-ben nyugdíjaztatta magát, de 1990-ig még eredeti beosztásában dolgozott tovább. Ezt követően Berekfürdőn vál­lalta el egy ciklusra az alpol­gármesteri posztot. Négy éve már csak a család­jának él, mint fogalmaz, sok év mulasztását kell bepótolnia, ses Tanévkezdés Vezsenyen Kis iskola nagy költségekkel Harminc diák és négy peda­gógus kezdte meg az 1998/99- es tanévet a vezsenyi általá­nos iskolában. A feltűnően alacsony létszám oka az, hogy csak alsó tagozatosok járnak az intézménybe. Ezt azon­ban mindenképpen fenn akarják tartani - tudtuk meg Hatvani Lajos polgármestertől. A falu költségvetésének, amely 38-40 millió forintot tesz ki, egyik legje­lentősebb tétele az iskola támoga­tása. A normatív támogatás mel­lett évente 2,4 milliót fordítanak az iskolára és az óvodára a költ­ségvetés egyéb részeiből. Idén is megmarad az iskolai és óvodai étkeztetés 60 százalékos önkormányzati támogatottsága, ami 1,1 millió forintba kerül. Ettől függetlenül jutott azért pénz a legfontosabb beruházá­sokra. A tanévkezdés előtt pályá­zaton nyert 200 ezer forintból taneszközöket vásároltak, és vár­hatóan még ebben a hónapban befejeződik a tornaszoba felújí­tása is. -molnár­Ilona, a bukszák réme (Folytatás az 1. oldalról) Minthogy a zsebesek szinte egyetlen „ellenszere” a tetten érés, ezért erre törekedtek a rendőrök ezúttal is.- Hat civil ruhás kollégát küldtünk Törökszentmiklósra, hogy az akciót végrehajtsák - tájékoztatta lapunkat Erdős Já­nos alezredes, a Mezőtúri Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője. Mint megtud­tuk, a tetten érés annyira jól si­került, hogy a rajtakapott nő ijedtében még el sem tudta dobni a frissen ellopott bukszát. Mellébeszélésnek tehát nem volt értelme. Elfogtak még egy férfit is, akinek mint felfogadott sofőr­nek kellett volna a gyors távo­zás érdekében közreműködnie. A gyanúsított több mint egy tucat lopást ismert el, a nyomo­zók szerint azonban ennél jóval több lehet az esetek száma. An­nak is nagy a valószínűsége, hogy vannak olyan áldozatok, akik nem is tettek feljelentést pénzük és irataik eltűnése mi­att. Megtörténhetett ugyanis, hogy észre sem vették a lopást, egyszerűen azt hitték, valahol elhagyhatták irataikat. A kapi­tányság arra kéri azokat, akik hasonlóképp jártak, hogy feltét­lenül tegyenek bejelentést, mi­vel az ügy vizsgálata esetlege­sen gyarapíthatja az elfogott hölgy tevékenységéről szerzett ismereteket. F. Ilonát egyéb­ként kihallgatását követően szabadon engedték. -hgy­Közérzetünk Tízéves lejtmenetben A községi könyvtárakról rendezett országos konferencia tegnapi előadásai és korreferátumai nem sok elégedettségre adtak okot a hallgatóknak. A Győri Erzsébet által ismertetett statisztika szá­mai azt bizonyítják, hogy a kiindulópontnak tekintett 1986-os év­től kezdve a községi könyvtárügy szinte minden mutatója folya­matosan és ijesztő gyorsasággal romlott. Az átlagok természetesen eltérő konkrétumokat rejtenek, jelen­tős eltérés van a nagyobb és a kisebb települések között, ez utób­biak helyzete rosszabb. A statisztika ugyanakkor nem is a teljes képet tükrözi, csak az önkormányzati könyvtárakról szól, figyel­men kívül hagyva a szinte már alig létező munkahelyi és az isko­lai könyvtárakat. A romlás a legtöbb területen tíz év alatt átlagosan harminc­harmincöt százalékos. A községi könyvtárak száma például kere­kítve az 1986-os 3400-ról az 1997-es előzetes összesítésig 2300- ra csökkent. A könyvállomány csökkenése nem volt ilyen mér­tékű, némi hullámzás után 17 millióról 15-re változott. Kevesebb könyvtárba kevesebb olvasó iratkozott be, 745 ezer­ről 405 ezerre csökkent az olvasók száma. Még ennél is nagyobb arányban esett vissza a látogatók száma: 8 millióról 4,3 millióra. A kölcsönzött „állományegységek” számának majdnem felére (18,3 millióról 10,1 millióra) apadása ezek után már nem is meg­lepetés. A csökkenésnek lehetett oka, hogy az eltelt tíz évben sok község várossá vált, tehát könyvtára más kategóriába került, vi­szont az is tény, hogy sok korábbi társközség visszaszerezte önál­lóságát, és létesített vagy legalábbis kellett volna létesítenie könyvtárat. Megyénk adatairól hasonló statisztikát nem hallottunk, de a körülmények figyelembe vételével úgy látszik, itt az országos képnél talán valamivel jobb a helyzet. Ha másért nem, azért, mert megyénkre nem az aprófalvak a jellemzőek, a nagyobb települé­seken pedig általában jobb a könyvtári helyzet. Ezt mutatta a tó­szegi példa, de a zagyvarékasi vagy a kőtelki könyvtárat is le­hetne említeni. Az előadások és a korreferátumok egyöntetűen azt sugallták, hogy a helyzet romlásába nem lehet belenyugodni, hiszen a könyvtáraknak a korábbiaknál is fontosabb szerepük van a telepü­lések életében. A könyvárak óriási mértékű emelkedése egyre több embert kényszerűségből terel a könyvtárba, de az is, hogy ma már a községekben alig van olyan hely, ahol könyvet lehetne vásá­rolni. A könyv egekig emelkedett ára ellenére sem „üzlet” a leg­több falusi bolt számára, tehát még az sem tud helyben vásárolni, aki előteremtené az árát. Sok helyen pedig a könyvtár lassan az egyetlen kulturális intézmény lesz, mint több könyvtáros utalt erre, részben átvéve a megszűnt vagy csak formálisan létező mű­velődési házak feladatainak jelentős részét is. Bistey András Felújítás volános segítséggel Megszépült a kisújszállási Szoci­ális Gondozási Központ és az idősek klubja. A nyugdíjasok örömmel vették birtokba meg­újult klubjukat, melyet a Jászkun Volán Rt. helyi kirendeltségének dolgozói társadalmi munkában meszeltek ki, tették rendbe a homlokzatát, festették le a kapu­ját. A Szociális Gondozási Köz­pont udvara pedig két pavilonnal gazdagodott. A fából készült, ol­dalt nyitott pavilonok alatt a nyári napsütésben is kellemes perceket tölthettek el a gondozottak. Ta­vasszal pedig szeretnék futónö­vényekkel hűvösebbé és virágo­sabbá tenni azokat. de Ideje volt szólni... (Folytatás az 1. oldalról) A kép, amit festettek, nem volt túl derűs, általában elszegényedés­ről, leépülésről szólt, ugyanakkor a legtöbben hangsúlyozták, hogy a nehéz és nehezedő helyzet elle­nére ki akarnak tartani egy jobb jövő reményében. Mátyus Aliz szociológus pél­dául a könyvtárnak és a könyvtá­rosnak a falu társadalmában el­foglalt helyéről beszélt. Győri Erzsébet, a Könyvtári Intézet megbízott igazgatója országos helyzetképet tárt a hallgatóság elé, de volt, aki a jövőt vázolta föl, vagy a könyvtárak és a fenn­tartók kapcsolatát elemezte. A korreferátumokat zömmel gya­korló községi könyvtárosok tar­tották, akik nagy gondjaikról és szerény sikereikről egyaránt be­számoltak. A konferencia résztvevői ma a tervek szerint Zagyvarékasra és Kőtelekre látogatnak, ahol a helyszínen ismerkednek a könyv­tári munkával. B. A. Rendőri segítség a munkaügyi központban Szaktanfolyam „önvédelemből” Feltűnően sok öltönyös fiatal­embert lehetett látni tegnap a ti­szafüredi polgármesteri hivatal Kossuth téri épületénél. Az ilyen nagy „kiöltözésnek” leg­többször hírértéke van. Most sem volt ez másképp, de a hír tartalma abból a szempontból meglepetés volt, hogy a társa­ság idegesen cigarettázó tagjai­tól megtudtuk, hogy itt most vizsga folyik. Olyan vizsga, melynek letétele után az Orszá­gos Képzési Jegyzékben is el­fogadott személyi és vagyonőri szakmát szerezhetnek a java­részt pályakezdő és tartós munka nélküli hallgatók. A megyei munkaügyi köz­pont tiszafüredi kirendeltségén ezek után azt is megtudtuk, hogy a Debreceni Regionális Munkaerő-fejlesztési Központ két és fél hónapos szakképzé­sére hárman Kunhegyes, hu- szonketten pedig Tiszafüred térségéből jelentkeztek. Érde­kesség, hogy a személyi és va­gyonőri képzés szakmai és gyakorlati részének jelentős se­gítséget nyújtottak a Tiszafü­redi Rendőrkapitányság mun­katársai. Méghozzá kiváló se­gítséget, hiszen az írásbeli, szó­beli és gyakorlati vizsgák után egyik hallgató sem bukott meg. így most ők, akik - utalva a szakképzés jellegére, valamint a tartós munkanélküliségre - valóban „önvédelemből” ké­pezték magukat, személyi és vagyonőrök lehetnek. Nem is kevés eséllyel, mert a helyszí­nen az is kiderült, hogy nagyon sokuknak már konkrét állás- ajánlata is van. P. M. Mentőkutyások nagygyakorlaton (Folytatás az 1. oldalról) Abban, hogy kijussunk a nagy­gyakorlatra, László János kép­viselő, Pintér József és Mézes József igazgató segített ben­nünket. Mivel tolmács nem volt, a mi nyelvtudásunkkal boldogultunk. A férjem beszél egy kicsit németül, a gyerekek angolul, én meg mind a kettő­ből egy keveset.- Miben tér el egy nagy gya­korlat egy versenytől?- Versenyen mindenki egye­dül dolgozik a kutyájával, itt pe­dig csapatmunka van, összehan­goltan, együtt kell teljesíteni a feladatot más mentőkutyákkal. A nagygyakorlaton nem különül el a kutyák feladata: a romkere­sés, a nyomkeresés, -követés, valamint a területkeresés, mint a versenyeken. Itt mindegyikben részt kellett venniük. Ettől egy kicsit tartottam is, mert a ku­tyám, Hektor a romkeresésben nagy igazán, nem pedig a terü­letkeresésben. De fölösleges volt az aggodalom, mert mind­egyik kutyánk szépen megállta a helyét, Hektóit pedig a legjob­bak közé, egy nemzetközi csa­patba is beválogatták.- Milyen feladatokban lehe­tett kipróbálni a tudásukat?- Bizonyos katasztrófákat utánoztak. Például földrengést, és a romok alatt embereket kel­lett keresnünk. Az egyik kere­sési terület egy bánya volt, a másik például egy hatalmas, magas épület, ahol sötétben, szénporban kellett keresni. Hektorral még azt is megpró­bálhattuk, hogy hogyan tudom tűzoltólétrán fölvinni a máso­dik emeletre. Eddig ugyanis csak vízszintes helyzetben lét­rázott. Volt egy olyan pillanat a magasban, amikor azon múlott, hogy a kutyának van bátorsága tovább menni, hogy teljesen megbízunk egymásban. Volt egy olyan feladat is, hogy az is­kolabuszból szétszéledtek a gyerekek az erdőben, és meg kellett keresni őket. Hektor olyan jól szerepelt, hogy bevá­logattak bennünket abba a 12 tagú csapatba, amelyet a leg­eredményesebb résztvevők al­kottak, és amelyik külön felada­tot kapott.- Mesélte, hogy nagy él­ményt jelentett a nagygyakor­lat. Melyek ezek az élmények?- Számomra fantasztikus volt például, amikor a kutyám indí­tószag nélkül is megtalált és kö­vetett egy nyomot. Vagy az, hogy olyan emberekkel dolgo­zom együtt összhangban, akiket akkor láttam először, és olyan jó volt az összhang, hogy minden keresett személyt megtaláltunk. Érdekes volt tapasztalni azt is, hogy egy területet több tematika szerint lehet lekeresni. Ezeket a tapasztalatokat itthon, éles hely­zetben tudjuk majd alkalmazni. Az is nagy élményt jelentett, hogy a nagygyakorlaton együtt dolgozott a rendőrség, a tűzoltó­ság, a polgárvédelem, a mentő­kutyások -jó lenne, ha ez itthon is így volna. Az emberek azt mondják, hogy egy katasztrófára nem lehet felkészülni. De bizo­nyos szinten igenis lehet, és kell is, mert ha nem készülünk fel, akkor nagy lesz a káosz, ha va­lami baj történik. Paulina Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents