Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-06 / 183. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. augusztus 6., csütörtök Még egy esély... A Szolnokhoz nem kötődő, de városbéli ismerőseim is egyetértenek egy, a városra igen jellemző viselkedésmód létében és romboló hatásában; ez a „kór” sokszor megjelenik emberi kapcsolatainkban, gazdasági és társadalmi életünk minden területén. E szemléletmód a következő közismert mondattal érzékelhető: „Ha nekem nincs tehenem, akkor pusztuljon el a szomszédé is, de ha van neki, akkor annál inkább”. Ez a ránk jellemző attitűd sokat árt városunk megítéltetésének. E szerencsétlen körülmény okai részben a múltból kiinduló tendenciákban gyökereznek; az egyik fő ok azonban a mesterségesen elsorvasztott felsőoktatás hiánya. Ebből következik, hogy városunk népességében rendkívül alacsony az értelmiség aránya, amely értelemszerűen csökkenti a munkateremtés lehetőségeit és növeli a legértékesebb szakképzett munkaerő elvándorlását. Egy megfelelően képzett - és Szolnokhoz több szállal erősen kötődő - értelmiség irányító szerepe és összefogása nélkül ebből a súlyos helyzetből városunk felemelkedése nehezen képzelhető el. Fontos volna a még meglévő értelmiségi szaktudás feltérképezése, a megtalált szakemberek szakmai kollégiumokba tömörítése. Ezekben a folyamatos viták során kialakult koncepció adhatná meg a fundamentumát városunk jövőbeni fejlődésének. Sajnos a Szolnokon működő egyetlen hatalmi és politikai fórum sem tett ebben az irányban érzékelhető, komoly lépéseket. Magam és barátaim részéről reménykedem a helyzet megváltoztathatóságában. Én mindenesetre lokálpatrióta lelkiismerettel igyekszem segíteni a város kimozdulását e reménytelennek tűnő helyzetből. Dr. Dobos Zoltán orvos-közgazdász A bűnözés: következmény Nem értem, hogy a mindenkori hatalom miért úgy kíván harcolni a bűnözés ellen, hogy újabb milliókat pumpál a rendőrség zsebébe. Meglehet, hogy ezzel a felderítés eredményessége nő, de a bűnözés nem szűnik meg, A törvények szigorításával és a rendőrség hatáskörének bővítésével is próbálnak javítani a helyzeten, de mit érnek a törvények és a jogok, ha azokat még a rendőrség is megszegi. Mondogatják, a rendőrség polgárbarát, ugyanakkor nem ritkán - visszaélve helyzetükkel - úgy kezelnek bennünket, mint „alacsonyabb rendű lényeket”. Jogos önvédelemre hivatkozva tudunk brutális intézkedésekről is. A bűn egyféleképpen előzhető meg: munkahelyteremtéssel, a visszaeső bűnözők problémáinak kezelésével. A börtönépítés nem megoldás. Ez egyébként is az állampolgár pénzéből megy, (ugyanúgy, mint a pártok és az egyházak költségei, amihez sokan nem adtuk beleegyezésünket, lévén egyházon és pártonkívüliek). A bűnhöz vezető szociális okokat kell megszüntetni - ami viszont nem a rendőrség dolga. Ha javulnak a megélhetési feltételek, a bűnözés mutatói is csökkennek. H. M., Szolnok Közzéteszem vagyonnyilatkozatomat Be kell vallanom, nincs egy nyugodt éjszakám, mióta nyilvánosságot kapott országgyűlési képviselőink gyászos anyagi helyzete. Azon aggódom, lesz-e erejük a nagy szegénységben érdekeinket képviselni. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy segítenünk kell rajtuk. De hogyan? Gyűjtést kezdeményezzek? Már az is eszembe jutott, harminckét év nehéz munkájával szerzett, hetven négyzetméteres családi otthonomat kisebbre cserélem, s a különbözeiét elküldöm nekik; esetleg felajánlom tizenöt éves autóm árát, amit negyvenhárom év alatt spóroltam össze. De lemondanék a 17 ezer forintos munkanélküli-járadékom 30 százalékáról is. ha azzal segíthetnék. Szégyellem magam, hogy amíg én jóízűen eszem a zsíros kenyeret, addig választott képviselőink nélkülözni kénytelenek a többfogásos ebédet. Ezek után nem titkolhatom el, hogy nekem is van vagyo- nom: ez. pedig a tisztesség. Kántor István, Szolnok A másik oldal így látta Ami Tiszafüreden történt Az Új Néplap augusztus elsejei, szombati lapszámának címoldalán megjelent, „Ütötte, rúgta a rendőröket” című írással kapcsolatban az eljárás alá vont dr. Sz. O. Vincéné jogi képviselője az alábbiak közzétételére kérte lapunkat: A címoldali írás elnevezése tényként közli azt, amivel az eljárás alá vont személyt csupán gyanúsítják. A Magyar Köztársaság Alkotmánya és a hatályos büntetőeljárási törvény is alapjogként deklarálja az ártatlanság vélelmét. Bűnösnek hazánkban csak a független bíróság jogerős ítélete nyilváníthat valakit, márpedig ez az ügy még csak a nyomozati szakba jutott el. A rendőrség sem bír olyan kompetenciával, amely alapot adna arra, hogy ezen történést minden egyes olvasó úgy értelmezze, ahogy az Új Néplapban megjelent. A rendőrségi tájékoztatás egyoldalú, s úgy tünteti fel a dolgot, mintha az eljárás alá vont személy úgymond ütné, verné a rendőröket, s ez igen megtévesztő beállítása az ügynek. A tájékoztatás nem szól arról, hogy a házkutatást megelőzően ügyfelemet nem tájékoztatták kellőképpen, s arról sem, hogy legalább hét vagy nyolc rendőr volt jelen abban a helyiségben, ahol a konfliktusra sor került, s ezen körülmény több mással együtt véve is igen erős pszichikai félelmet váltott ki a „magáról megfeledkezett asszonyból”. A nyomozás érdekére való tekintettel további részletekbe egyelőre nem bocsátkozom, de meg kívánom jegyezni, hogy az eljárás alá vont személy a rendőrségi vezetéssel igen rossz kapcsolatban állt a szólásszabadság, sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság érvényre juttatása miatt. Fontos körülmény, hogy a házkutatást nem ügyfelem ellen rendelték el; ő a sajtótitok alapján egy hirdető nevét nem akarta kiadni, ezért került sor az egész eljárásra. Az adott cselekedetet pontosabb eljárással el lehetett volna kerülni. A cikk alkalmas arra, hogy előre negatív színben tüntesse fel a meggyanúsított személyt az esetleges bírósági eljárás előtt is, látszólagosan befolyást gyakorolván a döntéshozóra is, ami jogállamban nem lehetséges. Dr. Szabó Ottó ügyvéd A közelmúltban dr. Csellár Zsuzsa mezőtúri gyermekorvos az Újvárosi Általános Iskolában játékos „bulit” szervezett, ahol fellépett a vendéglátó intézmény néptánccsoportja is. A gyerekek örömmel vettek részt a versenyeken: volt itt lepényevés, zsákban futás, lufi- borotválás (képünkön). A támogatóknak köszönhetően sok ajándék talált gazdára. Az apróságok számára a nap fénypontját a Tibi cukrászda ingyenfagylaltja jelentette .(beküldött fotó) Negyven év után - ismét együtt A Szandaszőlősi Általános Iskola 1958-ban végzett hutalálkozóra. Henri-Fréderic Amiéi mondja: „Annak, hogy a múló évek, sőt még az ősz haj ellenére is fiatalok maradjunk, csakis az a titka, hogy megóvjuk magunkban a lelkesedést a szépséggel, a szemlélődéssel és a szeretettel, vagyis rövidre fogva, a lélek összhangjának megőrzésével”. Vidáman meséltük a régi élményeket, a négy évtized küzdelmeit. Ketten sajnos már nem lehettek közöttünk. Tizenegyen nyugdíjasok, a többiek készülnek a jól megérdemelt pihenésre. Tanáraink ma is szívesen emlékeztek az együtt töltött évekre. Sz. Ruskó Anna, Szolnok Csillebérc, 1950 nyara A híradásokból tudjuk, hogy a Csillebérci Úttörőtábor 1948-ban nyitotta ki kapuit. Nekem abban a szerencsében lehetett részem, hogy 1950-ben - mint a szolnoki Kassai úti iskola diákja - két hetet töltöttem e szép emlékű helyen. Úgy emlékszem, jól végzett úttörőmunkám jutalmául kerültem odá, bár utólag feltételezem, hogy a családunk szociális helyzete is sokat nyomott a latban. Öten voltunk testvérek. Felejthetetlen két hét volt az: reggel zászlófelvonás, egész napos játék, sportversenyek, bőséges ellátás és kirándulások. Ez idő tájt láthattam először az Országházat belülről és ülhettem az akkor még csodált Rákosi pajtás székében. A politikáról mit sem tudtam. A tanulás és a játék foglalkoztatott és kötötte le az időmet. Gyermek voltam .. . Klein Imre, Szolnok A város szívében is Nincs kegyelem a parlagfűnek - írták a július 18-ai, lapszámban; Szolnoknak számtalan részén - lakóházak közelében, üres, gondozatlan telkeken és még ki tudja, hol - megtalálható ez az egészségre ártalmas növény. Én közel lakom a Somogyi Béla úthoz, sokat járok gyalog az utcában, s azt tapasztalom, hogy a város kellős közepén is (a düle- dező házak környezetében, a gondozatlan - vagy gazdátlan? - telken) egyre szaporodnak. Aki kocsival közlekedik az utcában, kevésbé veszi észre, az ügyet sem vet az efféle „apróságra”, de aki gyalogosan jár, sok mindent meglát. Érdemes lenne egyszer itt is szétnézni az illetékeseknek - ahol sok más „látnivaló” is akadna. Kovács Mihályné, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Mire elég a gyes? Örömmel értesültem az Országgyűlés nemrégiben hozott döntéséről, a családi pótlék és a gyes változásáról. Azt is olvastam lapjukban, hogy fogy a magyar - az előző év hasonló átlagához viszonyítva csaknem húszezerrel vagyunk kevesebben. Egy másik helyen arról szól egy hír, hogy a nyugdíjasoknak augusztusban kétszer csenget a postás. Bizony, nagyon örülnének a gyesen lévő anyukák is, ha hozzájuk is kétszer csengetnének, mert egyik-másik nyugdíjhoz képest az ő pénzük egyszerűen nevetséges. Miért van az, hogy amíg a nyugdíjakat általában évente kétszer emelik, addig a gyes alig vagy egyáltalán nem változik? Én a negyedik gyermekemet szültem tavaly év végén - a gyestől függetlenül, ha ugyanis csak ezt számolná az ember, nem vállalna egy gyermeket sem. Az én fizetésem és a gyes közötti különbözet körülbelül harmincezer forint, ezért augusztustól a legkisebb gyermekem bölcsődébe megy, mert a gyes az éhen háláshoz sok, az élethez meg kevés. Azt gondolom, az Országgyűlésnek ezt is szem előtt kellene tartania, amikor szavaz a gyes összegéről. Jól emlékszem egy előző ciklusbeli képviselő kijelentésére, aki nem tudta megmondani, hogy a 13. havi fizetése összegszerűen mennyi volt. Kérdezzenek meg egy kisnyugdíjast vagy egy gyesen lévő anyukát! ők biztosan tudják, mennyi az, ami befolyik a családi kasz- szába. (Név és cím) Elődeink utódainak nyomában Mint más jász településeknek, így Jászjákőhalmának is megnőtt a lakossága a XVIII. század ' közepére; annyira, hogy saját határa nem tudta ellátni az itt élőket, így kirajzottak innét az ország más tájaira. Napjainkban keressük a Maros mentére és a Kiskunságba távozott rokonokat. Július végén az Anna-napi búcsú rendezvényeire érkezett Apátfalvára Jákóhalma ön- kormányzati küldöttsége, hogy részt vegyen egy szabadidőközpont alapkőletételén, a múlt hét végén pedig a Kiskunságba indult kétnapos látogatásra a jákóhalmi honismereti szakkör. Számtalan hajdani jász pusztát látogattak meg: többek között Puszta- mérgest, az Oszkár-díjas magyar falut, ahol Börcsök Antal polgármester kalauzolta a vendégeket. Kömpöcön, Átokházán, Csólyoson, Páloson át vezetett az út Jászszent- lászlóra - a hajdani Szent- lászló-pusztára -, mely nevében is őrzi jász eredetét, hiszen fele Jákóhalmáé volt 1873 előtt. A testvérkapcsolat újjá is éledt 1991-ben. Ugyancsak a jákóhalmiak testvérközsége a Bugac szomszédságában lévő Mó- ricgát, ahová szintén ellátogatott a szakkör. Jó érzés látni a Jászságból elszármazott emberek munkáját, és örvendetes, hogy nemcsak elődeink eredményeit vitték magukkal új hazájukba, hanem ma is visszahozhatjuk az általuk kimunkált tapasztalatokat. Fodor István Ferenc Játékos ismeretterjesztés A közelmúltban az Új Néplap játékra hívta a gyermekeket. Kardos Tamás fotóművész ausztráliai látogatásának élményeiből összeállított kiállításának bemutatásához kapcsolódott a fejtörő. A távoli vidék állatvilágából egy tucatnyit mutatott be a lap a játékhoz kapcsolódóan. Szívesen vették a kihívást a játékos kedvűek, mert aki megtalálta a választ, a művésztől kapott fotóval lett gazdagabb. Mint később kiderült, a harminc elnyerhető kép is kevésnek bizonyult; a gyermekek játékos kedvét értékelendő a művész további képeket ajánlott fel a nyereményekhez. Szimpatikus volt a játékban, hogy akik nem nevezték meg a nekik legjobban tetsző állatot, nem vesztették el jogukat a további játékhoz (akik egyébként nyereményre esélyesek voltak), hanem „gondolatolvasóként” a legszebb erszényes koalamacik fényképét kapták ajándékul. Ily módon Kardos Tamás fotóművész és Szautner János, az Új Néplap játékának házigazdája a gyermekek érzelemvilágára is figyelt. A játék egyébként nem volt egyszerű, mert bizony böngészgetni kellett az állatok pontos meghatározását, ami nem volt kis feladat, még segítséggel sem. Megvallom, én is szívesen nézegettem a bemutatott felvételeket. Volt azonban egy kép a növényvilágból (a fotóművész mögött lévő fatörzs), ami még nekem is fejtörést okozott, mert nehéz volt eldönteni: mamutfenyő vagy kosárfonófűz? Hát ilyen is van! F. K.-né, Szolnok szonöt diákja közül huszonegyen jöttek el a negyvenéves
