Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-29 / 202. szám

Minden eddiginél több résztvevővel Kárpát-medencei szépkorúak szavalóversenye A szavalóverseny résztvevőinek egyik csoportja Szolnokon már hagyománnyá vált a szépkorúak országos szavalóversenye. Az iránta megnyilvánuló nagy érdeklő­désre való tekintettel a nyugdí­jasok megyei kulturális és ér­dekvédelmi egyesületének ve­zetői úgy döntöttek, hogy az idén megrendezik a Kárpát- medencei szépkorúak szava­lóversenyét. A rendezvény témaválasztása: „Az 1848/49- es forradalom és szabadság- harc tükröződése a magyar költészetben”. A szavalóverseny védnöke Iváncsik Imre, a megyei köz­gyűlés elnöke. A rendezvényt a ' Városi Művelődési Köz­pontban - Ferenci Tibomé, a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete elnökének köszöntője után - Vass Lajos, a VMK igazgatója nyitotta meg. Ma délelőtt ke­rül sor a díjkiosztásra és a gá­laműsorra. A szavalóverseny vonzás­köre minden eddiginél széle­sebb. Somogyjárdtól Hetény- házáig, Békéscsabától Győrig az ország minden régiója kép­viseltette magát. Jöttek szava- lók a szomszédos országokból is - így Keszler Károlyné Szé­kelyudvarhelyről, Szabadká­ról pedig Péter Angéla. A ver­senyre nyolcvanketten nevez­tek, s csak elenyésző számban maradtak távol. Az életmentő kramplipucoló 1954. nagypénteke a legemlé­kezetesebb nap a tószegi Gyigor György számára. így emlékezik vissza rá:- Anyagbeszerző voltam a cu­korgyári célgazdaság üzemi konyháján, meg afféle minde­nes. Hordtam a postát, fizetés­napon én vittem ki a pénzt a központból. Azon a nagypénteken fize­tésnap volt, lovas kocsival in­dítunk útnak. A mama regge­lit csomagolt, s a krumplipu­coló kését rakta mellé. Életlen kés volt, fogott is meg nem is, de a szalonnát el lehetett vele vágni. A raktárban csöveket raktunk fel a kertészet szá­mára. Mondtam a kocsisnak: ballagjál, mert én később ka­pom meg a pénzt. A biciklimet levettem a kocsiról. Esőkabát meg gumicsizma volt rajtam. Felkészültem az időre, mert mindig úton voltam. Felnéztem az égre, hát ott egy repülő, de hogy jön lefelé! Le is esett egy lapos, nádas részre, s már füstölt is. Iste­nem, mit csináljak? - gondol­tam. Eldobtam a biciklit, leha­jítottam az esőkabátot. Nem messzire voltam a géptől. Jaj­gatást, segítségkérést hallot­tam. Keresztülrohantam az iszapon. A gép már égett. Az első ülésen lévő pilótát a lán­goktól nem nagyon lehetett látni. Akárhogy húztam a nyi­tott fedelű gép hátsó ülésén lévő társát, nem boldogultam, mert le volt kötözve. A krumplipucolóval nyi- száltam a vastag gurtnik egyi­két. A környék akkor már tele volt népekkel, de csak lestek, nem segítettek. Aztán mégis odaszaladt egy ember. Levá­gott egy gurtnit, de gyorsan el­futott. En is levágtam egyet, de kettő még feszült. Akkor oda­jött egy másik ember. Valame­lyik nagyvárosból telepítették ki. Ő is levágott egy gurtnit, s ő is elszaladt. Nagyon le kellett hajolnom, hogy a terjedő tűz ne kapjon a hajamba. Sokat szenvedtem. Miután elvágtam a negyedik gurtnit is, hozzáfogtam a pi­lóta kiabálásához. Akkor sem voltam nagy ember, cingár, alacsony termetű voltam, a pi­lóta meg elhagyta magát. Száz kilónál többnek tűnt. Valahogy volt erőm, húztam, vontam. Addig kínlódtam vele, amíg kibukott a földre. Könyörgött: vágjam le a csizmáját, mert már nagyon dagad a lába, de féltem, hogy belevágok a húsába. Feküdt szegény a földön, én meg pró­báltam lehúzni a csizmáját. Közben kiabáltam, hogy men­jen valaki mentőért, de senki nem ment semmiért. Odajönni sem mertek. Amikor a gép felrobbant, hanyatt vágódtam. A pilótát meg feldobta a légnyomás. Va­lahogy elhúztam az égő géptől. A végén jött egy teherkocsi, azzal vitték el. A társa bent­égett a gépben. * A Gyigor György által elmon­dottakhoz annyit: az említett napon a szolnoki repülőtérről egy növendékkel gyakorlóre­pülésre indult Pál Zoltán fő­hadnagy. Repülés közben az első ülésen ülő növendék rosz- szul lett és meghalt. Rábukott a kormányszervekre, s így V gép kormányozhatatlanná vált. Pál Zoltán főhadnagy Gyigor György önfeláldozó segítségé­nek köszönhetően életben ma­radt. Hosszú ideig szanatórium­ban feküdt, de felépülése után folytatta repülői pályáját. Ki­váló pilótaként lett akkoriban a budaörsi repülőtér parancs­noka. Mindig azt mondta: neki évente két születésnapja van. Az egyik az eredeti, a másik a lezuhanás napjához kötődik. Az akkori honvédelmi mi­niszter Gyigor Györgyöt két­ezer forint jutalomban részesí­tette, és tartalékállományú őr- vezétővé nevezte ki. Tószegi nyugdíjas társai joggal vallják: Gyigor György többet érde­melne. Ha utólag, ha megkésve is egy életmentő kitüntetést, hi­szen más életéért a sajátját koc­káztatta. Biotoma időseknek A szolnoki pedagógusklubban vetődött fel annak idején a biotorna gondolata. Ferencz Attiláné nyugdíjas testnevelő tanár vezetésével valóra is vált a gondolat. 1997 őszén a Városi Műve­lődési Központban már negy­vennyolc jelentkező volt. A biotorna jótékony hatása vitathatatlan, hiszen moz­gásra minden korban szükség van. A foglalkozásokon az ízü­letek átmozgatásával, a gerinc mozgékonyságának, hajlé­konyságának megtartásával, egyensúlyi helyzetek gyakor­lásával foglalkoznak. S mi­nimális időt a jógának is szen­telnek. Életvezetési gondolatokat is felvetnek. Egy kis lazítással fejezik be a gyakorlatokat. A Városi Művelődési Köz­pontban októberben újra kez­dődik a biotorna az idősek számára. A részvételi díj havi ötszáz forint. Valóra vált álom Szoboravatás Koltón Mint arról ko­rábbi lapszá­mainkban többször be­számoltunk, Ferencz Ti- borné, a me­gyei nyugdíja­sok kulturális és érdekvé­delmi egyesü­letének elnöke álmodozott először arról, hogy Koltón, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézesheteiket töltötték, szobrot kel­lene állítani A Petőfi nekik. Ferencz szobor Tibomé és az általa szervezett kuratórium fáradságos és önzetlen mun­kájának köszönhetően Po­gány Gábor Benő' szolnoki szobrászművész alkotásában megszületett páros szobrot szeptember 6-án avatják fel a SándorSzendrey Júlia páros kohói Teleki-kastély parkjá­ban. Az avatóünnepségen Jász-Nagykun-Szolnok me­gyéből is többen vesznek részt. A nyugdíjasok egyesü­lete különjáratot indít ez alka­lomból Kohóra. Az oldalt írta: Simon Béla A fotókat készítette: M. J. és Cs. I. Élménydús kirándulás Cukorgyáriak a Nyírségben A szolnoki cukorgyári nyugdíjasklub tagjai - az üzem hathatós tá­mogatásának köszön­hetően - nyírségi ki­ránduláson vettek részt. Nyíregyháza ne­vezetességeinek megte­kintése után a sóstói fa­lumúzeumot keresték fel, ahol a népi építke­zések példányai mellett cigányputrikat is lát­hattak. Útjuk következő álló-, mása Vaja volt. Ott a várkastély nevezetessé­geivel ismerkedtek, majd továbbutaztak Nyírbá­torba. A volt minorita templomban megcsodál­ták a világon talán egye­dülálló olyan oltárt, melynek szobrai egy he­lyen ábrázolják Krisztu^ kínszenvedéseit. Ezt a fából faragott, 1729-ben Eperjesen készült gyö­nyörű oltárt Krucsay A nyírbátori Krucsay-oltár várkapitány - feltételez­hetően bűnbocsánatért ese­dezve - emeltette, ő ugyanis - Magyarországon talán utolsó­ként élve pallosjogával - lefe­jeztette hűtlen feleségét, A cukorgyáriak a múzeumban megtekintették a Marone által 1511-ben készült nyírbátori stal- lumot (díszes szentélyi padot), amely eredetileg a mai reformá­tus templomban állt, s melynek egy részét a Nemzeti Múzeum­ban állították ki. A műem­lék református templom­mal a helyi tiszteletes szí­ves kalauzolásával ismer­kedtek. Útjukat rövid időre megszakítva a vala­mikori megyeszékhely, Nagykálló belvárosát te­kintették meg. A kirándulás befejező állomásán, Máriapócson a görög katolikus temp­lomban a „könnyező Má­ria” festmény másolatát láthatták a cukorgyáriak. Az eredetit - amikor híre ment a csodának - Bécsbe vitette a császár, de ott a kép nem könnye­zett. Másolata viszont ál­lítólag kétszer is hullaj­tottá könnyeit - lehet, hogy a mindig szegény nyírségiek láttán? Sűrű József idegenve­zető és felesége körülte­kintő szervezésének kö­szönhetően mindenhol várták a csoportot. Olyan helyeken is, melyek egyébként zárva lettek volna. Ezáltal vált teljessé ez az élménydús nap. Ügyanúgy, mint az a többi, aminek során az ország más tájékainak neve­zetességeivel ismerkedtek a cukorgyáriak. Nagybányaiak Szolnokon. Kedves vendégeket, a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjasklub magyarországi kör­utazáson részt vevő tagjait fogadták a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesületében. A családoknál el­helyezett vendégek szolnoki tartózkodásuk során megtekin­tették a megyei könyvtárat, a Damjanich múzeumot és a re­püléstechnikai gyűjteményt. Fenti képünkön: Barcsy Lajos, a csoport vezetője az egyik helikopter kabinjában. Jobbra: A nagybányaiak emlékfotója Szolnokról. Megszépült a klub Csendben, békésen telnek napjaink a kisújszállási idősek klubjában. Ki olva­sással, ki beszélgetéssel vagy éppen televíziózással tölti idejét. Olykor el­mondjuk egymásnak gond­jainkat, problémáinkat, megvitatjuk, mi történt a „nagyvilágban”. Örömmel számolhatok be arról, hogy megszépült a klub épülete. így még boldogabban járunk be második otthonunkba. Az épületet a Jászkun Volán kisújszállási dolgozói me­szelték be és tették rendbe társadalmi munkával. Ez­úton szeretnénk munkáju­kért köszönetét mondani, kívánunk nekik jó egész­séget a továbbiakban. özv. Pardi Lukácsné

Next

/
Thumbnails
Contents