Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-29 / 202. szám
Minden eddiginél több résztvevővel Kárpát-medencei szépkorúak szavalóversenye A szavalóverseny résztvevőinek egyik csoportja Szolnokon már hagyománnyá vált a szépkorúak országos szavalóversenye. Az iránta megnyilvánuló nagy érdeklődésre való tekintettel a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesületének vezetői úgy döntöttek, hogy az idén megrendezik a Kárpát- medencei szépkorúak szavalóversenyét. A rendezvény témaválasztása: „Az 1848/49- es forradalom és szabadság- harc tükröződése a magyar költészetben”. A szavalóverseny védnöke Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke. A rendezvényt a ' Városi Művelődési Központban - Ferenci Tibomé, a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete elnökének köszöntője után - Vass Lajos, a VMK igazgatója nyitotta meg. Ma délelőtt kerül sor a díjkiosztásra és a gálaműsorra. A szavalóverseny vonzásköre minden eddiginél szélesebb. Somogyjárdtól Hetény- házáig, Békéscsabától Győrig az ország minden régiója képviseltette magát. Jöttek szava- lók a szomszédos országokból is - így Keszler Károlyné Székelyudvarhelyről, Szabadkáról pedig Péter Angéla. A versenyre nyolcvanketten neveztek, s csak elenyésző számban maradtak távol. Az életmentő kramplipucoló 1954. nagypénteke a legemlékezetesebb nap a tószegi Gyigor György számára. így emlékezik vissza rá:- Anyagbeszerző voltam a cukorgyári célgazdaság üzemi konyháján, meg afféle mindenes. Hordtam a postát, fizetésnapon én vittem ki a pénzt a központból. Azon a nagypénteken fizetésnap volt, lovas kocsival indítunk útnak. A mama reggelit csomagolt, s a krumplipucoló kését rakta mellé. Életlen kés volt, fogott is meg nem is, de a szalonnát el lehetett vele vágni. A raktárban csöveket raktunk fel a kertészet számára. Mondtam a kocsisnak: ballagjál, mert én később kapom meg a pénzt. A biciklimet levettem a kocsiról. Esőkabát meg gumicsizma volt rajtam. Felkészültem az időre, mert mindig úton voltam. Felnéztem az égre, hát ott egy repülő, de hogy jön lefelé! Le is esett egy lapos, nádas részre, s már füstölt is. Istenem, mit csináljak? - gondoltam. Eldobtam a biciklit, lehajítottam az esőkabátot. Nem messzire voltam a géptől. Jajgatást, segítségkérést hallottam. Keresztülrohantam az iszapon. A gép már égett. Az első ülésen lévő pilótát a lángoktól nem nagyon lehetett látni. Akárhogy húztam a nyitott fedelű gép hátsó ülésén lévő társát, nem boldogultam, mert le volt kötözve. A krumplipucolóval nyi- száltam a vastag gurtnik egyikét. A környék akkor már tele volt népekkel, de csak lestek, nem segítettek. Aztán mégis odaszaladt egy ember. Levágott egy gurtnit, de gyorsan elfutott. En is levágtam egyet, de kettő még feszült. Akkor odajött egy másik ember. Valamelyik nagyvárosból telepítették ki. Ő is levágott egy gurtnit, s ő is elszaladt. Nagyon le kellett hajolnom, hogy a terjedő tűz ne kapjon a hajamba. Sokat szenvedtem. Miután elvágtam a negyedik gurtnit is, hozzáfogtam a pilóta kiabálásához. Akkor sem voltam nagy ember, cingár, alacsony termetű voltam, a pilóta meg elhagyta magát. Száz kilónál többnek tűnt. Valahogy volt erőm, húztam, vontam. Addig kínlódtam vele, amíg kibukott a földre. Könyörgött: vágjam le a csizmáját, mert már nagyon dagad a lába, de féltem, hogy belevágok a húsába. Feküdt szegény a földön, én meg próbáltam lehúzni a csizmáját. Közben kiabáltam, hogy menjen valaki mentőért, de senki nem ment semmiért. Odajönni sem mertek. Amikor a gép felrobbant, hanyatt vágódtam. A pilótát meg feldobta a légnyomás. Valahogy elhúztam az égő géptől. A végén jött egy teherkocsi, azzal vitték el. A társa bentégett a gépben. * A Gyigor György által elmondottakhoz annyit: az említett napon a szolnoki repülőtérről egy növendékkel gyakorlórepülésre indult Pál Zoltán főhadnagy. Repülés közben az első ülésen ülő növendék rosz- szul lett és meghalt. Rábukott a kormányszervekre, s így V gép kormányozhatatlanná vált. Pál Zoltán főhadnagy Gyigor György önfeláldozó segítségének köszönhetően életben maradt. Hosszú ideig szanatóriumban feküdt, de felépülése után folytatta repülői pályáját. Kiváló pilótaként lett akkoriban a budaörsi repülőtér parancsnoka. Mindig azt mondta: neki évente két születésnapja van. Az egyik az eredeti, a másik a lezuhanás napjához kötődik. Az akkori honvédelmi miniszter Gyigor Györgyöt kétezer forint jutalomban részesítette, és tartalékállományú őr- vezétővé nevezte ki. Tószegi nyugdíjas társai joggal vallják: Gyigor György többet érdemelne. Ha utólag, ha megkésve is egy életmentő kitüntetést, hiszen más életéért a sajátját kockáztatta. Biotoma időseknek A szolnoki pedagógusklubban vetődött fel annak idején a biotorna gondolata. Ferencz Attiláné nyugdíjas testnevelő tanár vezetésével valóra is vált a gondolat. 1997 őszén a Városi Művelődési Központban már negyvennyolc jelentkező volt. A biotorna jótékony hatása vitathatatlan, hiszen mozgásra minden korban szükség van. A foglalkozásokon az ízületek átmozgatásával, a gerinc mozgékonyságának, hajlékonyságának megtartásával, egyensúlyi helyzetek gyakorlásával foglalkoznak. S minimális időt a jógának is szentelnek. Életvezetési gondolatokat is felvetnek. Egy kis lazítással fejezik be a gyakorlatokat. A Városi Művelődési Központban októberben újra kezdődik a biotorna az idősek számára. A részvételi díj havi ötszáz forint. Valóra vált álom Szoboravatás Koltón Mint arról korábbi lapszámainkban többször beszámoltunk, Ferencz Ti- borné, a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesületének elnöke álmodozott először arról, hogy Koltón, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézesheteiket töltötték, szobrot kellene állítani A Petőfi nekik. Ferencz szobor Tibomé és az általa szervezett kuratórium fáradságos és önzetlen munkájának köszönhetően Pogány Gábor Benő' szolnoki szobrászművész alkotásában megszületett páros szobrot szeptember 6-án avatják fel a SándorSzendrey Júlia páros kohói Teleki-kastély parkjában. Az avatóünnepségen Jász-Nagykun-Szolnok megyéből is többen vesznek részt. A nyugdíjasok egyesülete különjáratot indít ez alkalomból Kohóra. Az oldalt írta: Simon Béla A fotókat készítette: M. J. és Cs. I. Élménydús kirándulás Cukorgyáriak a Nyírségben A szolnoki cukorgyári nyugdíjasklub tagjai - az üzem hathatós támogatásának köszönhetően - nyírségi kiránduláson vettek részt. Nyíregyháza nevezetességeinek megtekintése után a sóstói falumúzeumot keresték fel, ahol a népi építkezések példányai mellett cigányputrikat is láthattak. Útjuk következő álló-, mása Vaja volt. Ott a várkastély nevezetességeivel ismerkedtek, majd továbbutaztak Nyírbátorba. A volt minorita templomban megcsodálták a világon talán egyedülálló olyan oltárt, melynek szobrai egy helyen ábrázolják Krisztu^ kínszenvedéseit. Ezt a fából faragott, 1729-ben Eperjesen készült gyönyörű oltárt Krucsay A nyírbátori Krucsay-oltár várkapitány - feltételezhetően bűnbocsánatért esedezve - emeltette, ő ugyanis - Magyarországon talán utolsóként élve pallosjogával - lefejeztette hűtlen feleségét, A cukorgyáriak a múzeumban megtekintették a Marone által 1511-ben készült nyírbátori stal- lumot (díszes szentélyi padot), amely eredetileg a mai református templomban állt, s melynek egy részét a Nemzeti Múzeumban állították ki. A műemlék református templommal a helyi tiszteletes szíves kalauzolásával ismerkedtek. Útjukat rövid időre megszakítva a valamikori megyeszékhely, Nagykálló belvárosát tekintették meg. A kirándulás befejező állomásán, Máriapócson a görög katolikus templomban a „könnyező Mária” festmény másolatát láthatták a cukorgyáriak. Az eredetit - amikor híre ment a csodának - Bécsbe vitette a császár, de ott a kép nem könnyezett. Másolata viszont állítólag kétszer is hullajtottá könnyeit - lehet, hogy a mindig szegény nyírségiek láttán? Sűrű József idegenvezető és felesége körültekintő szervezésének köszönhetően mindenhol várták a csoportot. Olyan helyeken is, melyek egyébként zárva lettek volna. Ezáltal vált teljessé ez az élménydús nap. Ügyanúgy, mint az a többi, aminek során az ország más tájékainak nevezetességeivel ismerkedtek a cukorgyáriak. Nagybányaiak Szolnokon. Kedves vendégeket, a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjasklub magyarországi körutazáson részt vevő tagjait fogadták a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egyesületében. A családoknál elhelyezett vendégek szolnoki tartózkodásuk során megtekintették a megyei könyvtárat, a Damjanich múzeumot és a repüléstechnikai gyűjteményt. Fenti képünkön: Barcsy Lajos, a csoport vezetője az egyik helikopter kabinjában. Jobbra: A nagybányaiak emlékfotója Szolnokról. Megszépült a klub Csendben, békésen telnek napjaink a kisújszállási idősek klubjában. Ki olvasással, ki beszélgetéssel vagy éppen televíziózással tölti idejét. Olykor elmondjuk egymásnak gondjainkat, problémáinkat, megvitatjuk, mi történt a „nagyvilágban”. Örömmel számolhatok be arról, hogy megszépült a klub épülete. így még boldogabban járunk be második otthonunkba. Az épületet a Jászkun Volán kisújszállási dolgozói meszelték be és tették rendbe társadalmi munkával. Ezúton szeretnénk munkájukért köszönetét mondani, kívánunk nekik jó egészséget a továbbiakban. özv. Pardi Lukácsné
