Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-29 / 202. szám
1998. augusztus 29., szombat 5. oldal Körkép Nézőpont Fenyítés Fenyítést kap annak a fővárosi kórháznak az ügyeletes orvosa, aki nem vette fel a súlyos égési sérüléseket szenvedett beteget, hanem továbbküldte a mentőautót. A beteget egyébként az orvostudomány mai állása szerint nem tudták volna megmenteni akkor sem, ha rögtön kórházba kerül, és nem szállítgatja a mentőautó órákon keresztül Budapesten. Mintha valami elkezdődött volna ezzel a fenyítéssel. Nem mintha egy fegyelmi mondjuk arányban állna az életveszélyes állapotban fuvarozgatott beteg elutasításának súlyosságával, de azért mégis valami. Valami egy olyan szokásrendben, mint a miénk, ahol hasonló dolgokat következmények nélkül meg lehetett tenni. Ahogy olvasom a hírt, egy vita jut eszembe, amelyet me- gyénkbeli orvosokkal folytattam egy megyénkbeli beteg esetéről. A páciens a kórházban igen súlyos állapotba került. Nem halt meg, ám mielőtt állapota súlyossá vált, már a biztonságosnak vélt intézményi ágyon feküdt. Miközben órákon keresztül nem nézett rá az orvos. A vita során a doktorokkal sajnos elbeszéltünk egymás mellett, ők azt mondták, hogy ha jobban értenék a szakmához, tudnám, hogy a beteg állapota igenis automatikusan oda vezet, ahová vezetett, ezek az esetek így szoktak végződni. Én meg azt mondtam, hogy az lehet, de akkor is lelketlenség, hogy magára hagyták. Később, miután megnéztem a szakmai előírásokat, arra is rábukkantam, hogy bizony a szakma előírja, hogy olyan kórelőzmények után, amilyenek után a beteg a kórházba került, meghatározott időközönként látnia kell az orvosnak, és műszeres vizsgálatokkal ellenőrizni az állapotát - amit elmulasztottak. Azért éreztem úgy, hogy elbeszélünk egymás mellett az orvosokkal, mert láttam, hogy nem értik, nem akarják érteni a betegek szempontjait. Vagyis azt, hogy elvárásunk szerint az orvos nem hagyhatja magára a beteget akkor sem, ha nem tudja meggyógyítani. A fájdalom csillapítása, egy-egy állapoton való könnyítés is a feladatuk közé tartozik, és legalább olyan fontos, mint az, hogy kivegyenek egy epekövet. Mint ahogy azok, akik komolyan veszik a hippokratészi esküt, nem is vitatják, hogy a betegen akkor is segíteni kell, ha menthetetlen. Akkor is oda kell adni a drága gyógyszert, akkor is rá kell kötni a milliós gépekre, akkor is ellenőrizni kell az állapotát, és akkor is föl kell venni az osztályra. Nem tudom, egy ilyen nyilvánosságra hozott fenyítésnek milyen hatása lehet. Biztosan vegyes gondolatokat ébreszthet a fehér köpenyes életmentő szakemberek körében. Sokak számára azonban ennek a fenyítésnek üzenete van: hogy mulasztások nem maradhatnak következmények nélkül. Sem az egészségügyben, sem másutt. Lehet, hogy ezzel a példával egy „új időszámítás” kezdődik az egészségügyben? Aztán meg az ország életében is. ranXAo. po. Újból megjelent a Hanaui Biblia Dr. Ötvös László református lelkipásztor, bibliakutató, -gyűjtő - aki nyugdíjazásáig Kunmadarason teljesített szolgálatot - a napokban jelentette meg a Hanaui Biblia fakszimile kiadását, melyet a karcagi nyomda készített. A Szent Bibliát magyar nyelvre 1590-ben Károli Gáspár fordította, igazgatta és megjobbította Szenczi Molnár Albert 1608-ban, és hasonmás formában 1998-ban jelent meg a Nemzetközi Theologiai Könyv- sorozat 35. köteteként. Dr. Ötvös László mintegy négyszázkötetes bibliagyűjteményét már megyénkben is több településen megtekinthették az érdeklődők. A gyűjtés mellett azonban egyházi és könyvtörténeti kutatásokkal is foglalkozott a lelkész, aki célul tűzte a Hanaui Biblia Károli Gáspár Vizsolyi Bibliájának javított és praktikusabb, Szenczi Molnár Albert által kiadott Biblia hasonmás kiadását. Mint ajánlásában dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkész elnöke írja, Szenczi a Hanaui Bibliával döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy a Biblia-óceán első átrepülőjének - ahogyan Németh László nevezi Károlit - a műve nem maradt egyszeri, páratlan alkotás, hanem kezdete annak a folyamatnak, amely által az élő Isten magyarul beszélhet ma hozzánk. A hasonmás kiadás Károli Gáspár elöljáró beszédével, Szenczi Molnár Albert dedikáci- ójával jelent meg. de Vannak települések, amelyek bármikor csődöt jelenthetnek Mitől fáj a polgármester feje? H a a község forráshiányának legalább az 50 százalékát elismernék, a fejem se fájna - mondja Beleznay Sándor tiszaszentimrei polgármester. A község idén 42 millió forint forráshiánnyal küszködik, vagyis ennyivel többe kerül a működésük, mint amennyi a bevételük. Ebből nyolcmilliót ismertek el, illetve kapott meg az államtól Ti- szaszentimre. Beleznay Sándor szerint legalább az összeg ötven százalékát meg kellene téríteni ahhoz, hogy ne fájjon a fejük a gondok miatt. Ilyen körülmények között ugyanis nem lehet fejlődni - jellemzi a helyzetet a polgármester. Ez annál is inkább igaz, mert a forráshiány nemcsak erre az évre volt jellemző.- Mi is olyan helyzetben vagyunk, mint a kistelepülések: bármikor csődöt jelenthetünk. Ez a finanszírozási rendszer ugyanis, ami jelenleg él, kedvezőtlen a három-négy ezer lakosnál kevesebbet számláló kistelepüléseknek. A normatív támogatások most az intézmények működési költségeinek mintegy 55 százalékát fedezik, a többit saját erőből kell előteremteni. Ez azt eredményezi, hogy a község fejlesztésére szánt pénzből fűtünk például. Mert egy 300 milliós költségvetésből azért 25-30 milliót fejlesztésre kellene fordítani! De nem tudjuk, mert a forráshiány és a kedvezőtlen normatíva miatt tulajdonképpen feléljük, így nem marad fejlesztési keretünk. A kistelepüléseken nem a tanulók létszámára, hanem az osztályokra, csoportokra kellene adni az állami normatívát. Mert így mindig hátrányban leszünk, hiszen nálunk kevesebb gyerek jár egy- egy osztályba, mint egy nagyobb lélekszámú településen. Most például 42 gyerek indul elsősként az általános iskolában - két osztályban. Nyilván kedvezőbb volna, ha három első osztályunk lenne, mert a pedagógus- bért ugyanúgy biztosítanunk kell.-Vagy nézzük meg a gyermekvédelmi támogatást, amelynek 30 százalékát fizeti az ön- kormányzat - folytatta a polgármester. - A mi községünkre azt kell mondjam, hogy szinte csak a jegyző gyereke meg az enyém nem jogosult a támogatásra a szociális helyzet alapján. Vagy beszéljünk a jövedelem- pótló támogatásról, amelynek felét téríti az állam, felét a település. De az állam 50 százalékát is megelőlegezzük, vagyis az önkormányzat kifizeti a jövedelempótló teljes összegét, és majd az állami részt két hónap múlva kapjuk vissza. No de már hitelt kell fölvennünk ahhoz, hogy kifizessük a jövedelempótlót időben. Összességében azt mondhatom: én még ilyen kilátástalan helyzetben nem láttam az ön- kormányzatot, hogy tulajdonképpen bármikor csődöt jelenthetünk. Szerintem a kormánynak a jövőben többet kellene foglalkozni az önkormányzatok gondjaival. Mert sokszor kormányzati szinten szép feladatok fogalmazódnak meg, de azt itt, az önkormányzatoknál kell végrehajtani - és egyszerűen nem bújuk pénzzel - hangsúlyozta Beleznay Sándor. Paulina Éva Különleges gyakorlaton a vegyes szállítók légi kutató-mentő szakasza Hároméltű katonák A szolnok-szandaszőlősi városrészen élők számára mindennaposnak számít az égből a földre hulló megannyi „gomba” látványa. A két környékbeli reptér fölött gyakran hajtanak végre ejtőernyős ugrásokat a város katonai alakulatai. Ej, de furcsán csinálják ma ezek a fiúk! - gondolhatták a minap mégis a laikus földi szemlélők. A helikopterből négyszáz méteres magasságból ugrók ugyanis nem a „megszokott” hely fölött hagyták el a gépet. Elsodorta őket a szél, vagy esetleg más baj történhetett velük? Az ejtőernyős katonák mindenesetre vészesen közeledtek a laktanyához közeli Holt-Tiszához. . Mint az hamarosan bebizonyosodott, szó sincs semmiféle előre nem tervezett dologról. Az ejtőernyősök, a 89. Szolnok Vegyes Szállító Repülőezred katonái ugyanis szánt szándékkal célozták meg odaföntről a vizet.- Gyakorlatot hajtunk végre az éves kiképzési tervnek megfelelően - tudtuk meg a programot irányító Hajba László századostól, az alakulat ejtőernyős szolgálatfőnökétől. Az imitált helyzet szerint olyan pilótákat kell kimentenünk a vízből, akik kénytelenek voltak katapultálni bajba jutott repülőgépükből. Azt gyakoroljuk, hogyan kell megközelíteni a vízbe esett katonát, hogyan kell használni a speciális mentőeszközöket, a különféle életmentő és búvárfelszereléseket. Bár a kánikulának már nyoma sincs, a parton szárítkozók mégsem panaszkodnak. Nagyon kellemes, úgy 20 fokos lehet a víz, és a szélirány is kedvező, minden ideális az ugrásra - állították. A Holt-Ti- szába most ugrottak először, eddig a Balatonnál hajtották végre ezt a feladatot. A „vízre történő ugrás” gyakorlásán részt vevő szakasz egyébként kizárólag hivatásos és szerződéses katonákból áll. A század sorkatonáinak ugyanis ez nem szerepel a kiképzési programjában. A szállító repülők ejtőernyős és légide- szant kiszolgáló századának sokrétű feladatai közé tartozik többek között a főként polgári célokat szolgáló teherdeszantolás is. Országos hírű attrakciójuk volt például 1989-ben a jászkárajenői templom vihartépázta tornyának helikopteres leemelése. Hajba László százados is ott volt: - Én lógtam a kötélen - emlékezett vissza a párját ritkító élményre. A század ott van minden jelentősebb A célzás jól sikerült, ahogy kell, éppen a'víz közepén landolt az ejtőernyős katonai bemutatón, így az elmúlt hét végén megrendezett kecskeméti repülőnap sem zajlott le nélkülük. Részt vettek tavaly Belgiumban a csapat célba ugró Eu- rópa-bajnokságon is, ahol elsők lettek. A napokban jöttek haza Olaszországból, ahol az Alpok-kupa ejtőernyős versenyén arattak sikereket. A csapat harmadik helyezést ért el, egyéniben viszont Asztalos István zászlós hozhatta el a legjobbnak járó díjat. Az újabb megmérettetésre éppen ma indul el a válogatott, ezúttal Horvátországba. Az ejtőernyős katonai világ- bajnokságra utaznak. A földön, vízen, levegőben egyaránt otthonosan mozgó, „hároméltű” fiúkat »megismerve biztos, hogy most sem vallanak szégyent. Horváth Győző Fotó: Mészáros János Nemcsak a bajbajutott katapultált pilótát, hanem a felszerelést is menteni kell A megye díjazottja a táncpedagógus testvérpár Már most tudatosan keresik az utódokat Oláhné Molnár Anna és bátyja, Molnár József nemrég vehette át a Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjat, és a Molnár Anna vezette jászberényi Lehel Társastáncklub ugyanekkor elnyerte a megyei közművelődési díjat. A testvérpár neve több mint két évtizede összefonódik a jászberényi, jászsági társastánc fejlődésével, de a megyének gyakorlatilag nincs olyan települése, ahol ne tartottak volna tánctanfolyamot, vagy ne készítettek volna fel egy végzős osztályt a szalagavató bálra. A társastáncot még a hetvenes évek elején kezdték a Lehel Táncklubban, és néhány év alatt a versenytánc szintjére jutottak. Az aktív versenyzést ’85-ben fejezték be, de ezzel párhuzamosan már jó ideje foglalkoztak a tánctanítással is. Mikor ’76-ban dr. Mák Lászlóné, Hédi néni abbahagyta a tánctanítást, a Lehel Táncklub éltáncos párjaként vették át a stafétabotot. Molnár Anna azóta vezeti az együttest. Táncpedagógusi diplomát szereztek, és az eredeti szakmát, a művelődész- szervezést mind jobban kiszorította a tánctanítás. Munkájuk nyomán sorra alakultak a táncklubok. Szolnokon 1989-ben a Pelikán Táncklub létrehozása fűződik Oláhné Molnár Anna nevéhez. Ezzel lényegében a versenytánc műfaja vert gyökeret a megyeszékhelyen. Hazai és külföldi szereplések, versenyek, számtalan siker fűződik nevükhöz. Kinevelt táncosaik közül sokan ott mozognak a társastánc hazai élvonalában, némelyikük az egész világon ismertté vált. Sorra alakutak a táncklubok, míg az elmúlt évben „megosztották” egymás között a táncegyütteseket. Anna a szolnoki Melody - miután a Pelikán szétvált, 1994-ben alakított új csoportot -, Jászberényben a Lehel Táncklub vezetését viszi tovább, József a jászfelsőszentgyörgyi, jászárokszállási, jászfényszarui és hatvani klubok vezetését vállalta fel. Oláhné Molnár Anna így emlékezett vissza a közelmúlt történéseire:- Mikor ’94-ben „kimolesztáltak” a Pelikán Táncklubból, és az együttes szétvált, nem állt mellém Szolnok város vezetése, sőt idegen tanárral a Több mint két évtizedes munkájukat ismerték el Pelikánt futtatták tovább. Ezt rossz volt megélni, végignézni, de mellette egy új társaság nevelődött, a Melody Táncklub, amely most már van olyan jó, mint a Pelikán. A műfaj így mégis nyert. Ezzel együtt nagyon örül a díjnak, és végzett munkája elismeréseként értékelte. Molnár József nagy megtiszteltetésként élte meg a díj megítélését. Mint kiderült, már most tudatosan keresik utódjaikat, hogy a Jászságban tovább éljen a társastánc műfaja, ha majd valamikor ők leteszik a lantot.- Az országnak már számos éltáncost, táncpedagógust neveltünk - mondta -, csak az az egy probléma, hogy ezek a 1 táncosok nem nagyon maradnak a Jászságban. Bár gyakran ezen a pályán folytatják tevékenységüket, de munkájuk nem a térség ifjúságát neveli. bcs
