Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-25 / 198. szám
1998. augusztus 25., kedd Megyei Körkép 3. oldal Aláírásgyűjtés a garázdák ellen Messze nemcsak a Mária utca és környékén élő szolnokiak gondja az, amivel szerkesztőségünkhöz fordult lapunk olvasója. Mindenki, aki közel lakik a város valamelyik hosszú nyitva tartású szórakozóhelyéhez, vagy a lakása éppen a hazafelé tartó mulatozók útvonalába esik, főként a hét vége felé egyre elviselhetetlenebb randalírozásnak lehet áldozata. A kisebb-nagyobb csapatokban - az ablakok alatt a járdán vagy jobb esetben az úttest közepén - vonulók őrjöngése már-már elmaradhatatlan kelléke a péntek és a szombat éjszakának. Ha a már nyugovóra tért, ám az artikulálatlan ordibálással álmukból felvert polgároknak szerencséjük van, akkor megúszhatják egy-egy álmatlan éjszakával. Sajnos esetenként az is előfordul, hogy a „vonulásnak” különböző dolgok is áldozatul esnek, többek között az ablakok látják kárát az utcai önfeledt jókedvnek. Ez történt a 20-ára virradó hajnalban is - tudtuk meg a Mária utca egyik lakójától. A környékbeliek annyira felháborodtak mindezen, hogy aláírásgyűjtési akciót szerveznek a garázdák ellen.-hÚjraéled a mozi Jászfényszarun Ötéves szünet után újraéled a mozi Jászfényszarun a művelődési házban, ahol pénteken egy most játszott, nagy sikerű alkotással, A miniszter félreléppel köszönt be ismét a film a jászsági városba. Mint Nagyné Faragó Mária, a művelődési ház igazgatója elmondta: a mozit öt éve az épület fokozatosan romló műszaki állaga és az alacsony látogatottság miatt zárták be. Működik ugyan egy autósmozi a várostól 3 kilométerre, ám ez csupán idényjelleggel üzemel. A mozizás úgy éled újjá, hogy a vetítőberendezéseket a szolnoki Movie Center Kft. áttelepítette a művelődési ház nagytermébe. Egyelőre kedvcsinálóként hetente egyszer pénteken tartanak előadást. A mostani pénteki vetítés egyben a hagyományteremtő szándékkal megszervezett nyárzáró buli része. Ide meghívták mindazokat a fiatalokat, akik a szünidőt különböző közösségekben, szakkörökben, táborokban együtt töltötték. Megyei gazdasági díjas mezőtúri üzletember A siker kulcsa a jól felkészült gárda Nemcsak Mezőtúron, országszerte is sokan ismerik Gyarmati Istvánt, a Klíma Ipari Centrum Rt. elnök-vezérigazgatóját. Volt már az év vállalkozója, a napokban pedig a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Gazdasági Díjat vehette át az üzletember, aki 1992-ben a nulláról indította cégét, amely ez évben már több mint másfél milliárdos árbevételt produkál. A díj indoklásában olvasható, hogy azoknak ítélik oda, akik kereskedelmi, műszaki és egyéb területen kimagasló szakmai érdemeket szereznek. Gyarmati Istvánra szinte minden megállapítás igaz. Az 1992-ben alapított cég fejlődéséhez, talpon maradásához sok munkára, kitartásra és jó üzleti érzékre volt szükség. A kitüntető címet az egész kollektíva érdemeként értékeli. Maga az elismerésre való Gyarmati István felteijesztés nem érte váratlanul, jólesett számára, hogy gondoltak rá, amikor jelölték.- A megyeközpont is elismeri, hogy nehéz a régióban komoly üzleti sikereket elérni. De itt a példa, hogy egy jól felkészült, lelkes gárdával lehetséges a jó eredmény. Hiszen a tenni akarás a megfelelő képzettség és képességek nélkül mit sem ér. Természetesen tőke is szükséges, és egyre több a szellemi szükséglet. Az elnök évek óta nem napi nyolc órában dolgozik, nem ritka a 14-16 órás munkanap. Az elmúlt két évben annyit utazott - közúton és a levegőben egyaránt legalább 100 ezer kilométert -, hogy a Földet már többször megkerülhette volna. Kérésünkre, hogy legalább egyet áruljon el az üzleti siker titkai közül, így válaszolt:- A legfontosabb, hogy az informatika területén egy-két évvel meg kell előzni a konkurenciát. Ma már az információ nagyon értékes. Komoly üzletek hiúsulhatnak meg, ha valaki nem rendelkezik a szükséges ismeretekkel. Gyarmati István természetesen nem „áll le”. A továbblépés, a piacbővítés jegyében már számos déli szomszédunknál nyitott irodát, képviseletet. De igen fontos a már megszerzett hazai pozíciók megőrzése, illetve megerősítése is, amely ugyancsak folyamatos munkát igényel. ses Az MDF fó szövetségese a Fidesz Dr. Horváth Józsefet, az MDF megyei elnökét arra kértük, tájékoztassa lapunkat arról, hogy a párt milyen módon készül a választásokra a megye településein. Alapelvük az - mondta válaszában a megyei elnök -, hogy minél több párt fogjon össze a jobbközép győzelméért. Elsősorban most is a Fidesz-MPP- vel és a KDNP-vel alakítottak ki szoros kapcsolatokat. A megyei közgyűlési mandátumok megszerzéséért az MDF a KDNP-vel közös listával indul. Ha elegendő képviselői helyet szereznek, önálló frakciót alakítanak, ha nem, akkor a Fi- desz-MPP frakciójában fognak tevékenykedni. Az FKGP-vel nem sikerült megyei szinten megegyezni a közös fellépésben, de a helyi szervezeteknél erre máris van példa, és még nyitott kérdések is akadnak. Túrke vén például az FKGP és az MDF közös polgármesterjelöltet és közös kompenzációs listát állít. Mezőtúron éppen ellenkezőleg, az MDF önállóan indít polgármesterjelöltét Tor- nyi Gyó'ző személyében, és önálló egyéni jelöltekkel, valamint listával indul a választásokon. Törökszentmiklóson valószínűleg az FKGP polgármesterjelöltjét támogatja. Karcagon önálló egyéni jelöltekkel és listával indul, viszont a Fi- desz-MPP polgármesterjelöltjének, dr. Fazekas Sándornak a támogatására szólítja föl szimpatizánsait. Tiszafüreden teljes lesz az összefogás a Fi- desz-MPP és az MDF között, közös lesz a polgármesterjelöltjük, a kompenzációs listájuk, és az egyéni jelöltek személyében is megegyeztek. Kunszentmár- tonban a legutóbbi információk szerint ötpárti polgármesterjelölt indul, a Fidesz-MPP, az MDF, a KDNP, az FKGP és a MIÉP közös képviseletében. Érdekes helyzet alakult ki Jászberényben, ahol eddig egyetlen jobboldali párt sem jelezte képviselőjének indulását, kivéve a MIÉP-et. B. A. A hab legyen kupola alakú, kemény és kis buborékos A grazi kaszinóban csapolhat Harmadik helyezett lett a szolnoki Ristorante da Michele olasz étterem tulajdonosa, Nádas Mihály a Kaiser csapolóversenyen. Az első helyezett budapesti és a szombathelyi második helyezett versenyzővel közösen Nádas Mihály a Kaiser csapolóverseny nemzetközi döntőjére utazik szeptemberben, amelyet a grazi kaszinóban tartanak, és ahol hat ország csaposai mérik össze tudásukat. Nádas Mihály természetesen örül a helyezésének:- Tavaly is részt vettem már a versenyen, de nem ilyen sikerrel. Az az igazság, hogy külön nem kellett készülnöm, mert az ember gyakorolja a csapolást nap mint nap. A versenyen három perc alatt kellett három pohár Kaiser sört csapolni, majd a legjobban sikerültet a zsűri asztalára helyezni. A pohár közben nem érhetett a csaphoz, a sör nem csuroghatott le oldalt, a mennyiségnek meg kellett felelnie az előírásnak, és a sört két és fél centiméteres habkupolával kellett fedni. Persze a kupola alakja, a hab keménysége, a buborékok nagysága is számított.- Ön hogyan nyert?- Az volt a „trükköm”, hogy csak két pohár sört csapoltam meg ez idő alatt, és igyekeztem, hogy mindkettő minél tökéletesebb legyen. így több időm volt egynek-egynek a kivitelezésére.- Járt-e már a grazi kaszinóban, ahol a nemzetközi verseny lesz?- Grazban már jártam, a kaszinóban még nem. Azt hiszem, hogy erre a versenyre is napi munkával fogok készülni, hiszen az ember szinte már „edzésben van” a csapolást tekintve. P. É. Közérzetünk Van min javítani... Ismeretes, hogy megyeszékhelyünk meglehetősen alulmaradt a városok „közérzetversenyén” több településsel szemben. „Milyen a város polgármestere, milyen a kórháza? Elköltözne-e a városból?” - Kaposvárott születtek a legkedvezőbb válaszok ezen és hasonló kérdésekre, Szolnokon a legkedvezőtlenebbek. Nos, maradjunk mindjárt a legutóbbinál: elköltözne-e? Sokan válaszoltak igennel. A meg nem kérdezettek közül is. Mert e közérzetkutatás visszhangja hasonló volt az eredményével. Sokan szóvá tették: bizony így van ez, nekik is igencsak rossz a közérzetük, ők is szívesen elköltöznének. Olyasféle hangsúllyal adták elő, mintha lenne valahol egy Közérzet Hivatal, amelynek igenis az volna a dolga, hogy tegyen róla, érezzük jobban magunkat. És mivelhogy nem tesz semmit (ez a nem létező hivatal), bizony ő a hibás azért, hogy nem mindig érezzük jól magunkat a bőrünkben itt, Szolnokon a közérzetkutatás óta sem. Azonkívül, hogy a kórház helyzete is most van átalakulóban - és ebből még jó is lehet -, valamint hogy polgármestert is hamarosan választhatunk, mégiscsak a harmadik kérdés a legfontosabb. Mert nem a kórház helyzete meg a polgármester idegesít föl nap mint nap bennünket, sokkal inkább az, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak. Azt a megbecsülést, udvariasságot hiányoljuk, amihez nem sok köze van a hivataloknak, amit csak mi adhatnánk meg egymásnak. Vásárolnak vagy csak nézegetnek? - mordul rá az eladó a fiatal vevőkre, hozzátéve, hogy ő nem ér rá, mert ebédelni szeretne. Ugyanezen vásárlók egy másik boltból is csalódottan jönnek ki, kiderítik ugyanis, hogy a tejföl árát kétszer is beütötték a kasszába. Menjünk tovább a felújítás alatt álló Tisza-hídra! Amíg türelmesen várjuk sorunkat, mindig van valaki, aki előnyt akar szerezni magának, és megelőz, befurakszik, mintha ő volna a gyorssegélyt vivő mentőosztag. „Nyilvánvaló”, hogy mi, a sorban állók nem vagyunk fontos személyek, munkánk sem az, amelynek érdekében araszolunk át a hídon. Az utcán, úton mutogatnak egymásnak a közlekedők. Mutogatnak, ha átengedjük a gyalogost a zebrán, ha meghátrálunk a velünk szemben szabálytalanul jövő elől az egyirányú utcában, és hagyjuk elmenni. Közben az utánunk jövő mutogatja, hogy hülyék vagyunk, hibbantak, élhetetlenek. (Hol van ez a sok „talpraesett” ember, amikor a város fellendítéséért kellene tenni?) És „természetesen” a piacon elénk furakszanak a sorban, a magot szétköpködik az utcán, a frissen ültetett facsemete ága másnap letörve . .. Lehetne folytatni a sort, de minek? Mindenki tudna mondani legalább öt olyan apró történést, amelyhez nincs köze sem a kórháznak, sem a városházának, mégis megkeserítette aznap a szája ízét. Megadják-e a város lakói egymásnak a tiszteletet? Meg fogják-e adni legalább a jövőben? Vagy pedig a következő közérzetkutatáson megint alulmaradunk? Paulina Éva Folyamatos fejlesztéssel és bővítéssel lehet az ügyfeleket megtartani, esetleg újabbakat is szerezni, ezért a közelmúltban egy nagycsarnokot épített a kisújszállási Ford Sándor Kft., ahol nagyobb méretű furgonokat, kisteherautókat is kényelmesen tudnak javítani. fotó: m. j. NEMERE ISTVÁN: Szomszédom a ha 7.-Ne viselkedj feltűnően! Olvadj bele a tömegbe! Engedelmeskedett, és akkor láttam, kik jöttek az elnökkel. Néhány testőr, állig felfegyverzett katona mögött három civil jött. Azok is zakót öltöttek, sőt fehér ingükhöz nyakkendőt is viseltek. Sohasem láttam őket azelőtt, mégis, mintha ismertem volna mindet. .. Petrovic, Zagubic, Mitrovic. Nem csak nevük egyforma végződése, de valahogy az arcuk is hasonlított. Dinári típusok, alacsonyabbak nálam. Kerestem valami balkáni hányavetiséget az arckifejezésükben, ehelyett megrökönyödésemre valami mást fedeztem fel. Mesterkélt volt a mosolygásuk. Nem örültek túlságosan. És ez elgondolkoztatott. Elkaptam Mitrovic egy másodperces riadt tekintetét, és azt, hogy gyorsan vidámra igazította vonásait. Ezek tehát félnek. Nem is akartak ma idejönni... ? Szörnyű árulást sejtettem. Valaki beköpte a terveinket! Vagy másról lehet szó? Azt hittem eddig, a három szerb nagy örömmel jön az Étoile-ba, és nagyot fog mulatni. Hogy ezt már előre élvezik majd. De azóta történt valami. Valami változás. Csak tudnám, mi az? Miért félhet a három szerb, ha továbbra is Mbuni elnök jó barátai? Ha biztonságban vannak Mazimbában, ha tudják, hogy innen bizony soha ki nem adják őket senkinek? Ha nem kerülhetnek a hágai nemzetközi bíróság elé, és sohasem csattan mögöttük a rácsos ajtó a háborús bűnösök nyugat-európai börtönében? A kíséretben nem láttam ismerőst. Csupa ismeretlen ember. Amint az elnök és kísérete helyet foglalt a rezervált asztalnál, ismét rázendített a zene. Én meg mentem a toalettre. Már nyolc üveg „whisky” állt a szellőzőrács mögött. Gondosan visszahelyeztem a rácsot, és kimentem a parkolóba.- Csak kiveszek valamit a kocsimból - intettem kedélyesen a kapuőröknek, akikhez két katona is csatlakozott, géppisztolyokkal. Az elnöki testőrség többi része - cigarettázó katonaarcok a lámpák fényénél - a másik parkolóban várakozott. Három fekete limuzin és két dzsip kísérte ide Mbunit. A mi parkolónkban semmi rendkívüli nem történt. Kitapogattam a terepjárónk egyik ülése alá rejtett pisztolyomat, és magamhoz vettem. Aztán elballagtam az épület mögé, ott ilyenkor már senki sem járt. A férfitoalett szellőzőnyílásai erre néztek. Megkínáltam a parkolóőr fiút a laposüvegből. Eleinte szabódon, de amikor megemlítettem, hogy milyen sanyarú sorsa lehet egész éjjel itt ácsorogni, nagyon sajnálni kezdte önmagát, és ivott. A bejáratnál kissé pityó- kos, ámde szerfölött jóindulatú, és az egész világot a keblére ölelő európai lettem. Sorba kínáltam a kidobóembereket, sőt - szemtelenségemre jellemző módon - a katonákat is. Ketten elfogadták a kínálást, és ittak a „varázsszert” tartalmazó italomból. Utána bementem a terembe. Elisa újra táncot járt. Tudtam, a többiek bár táncolnak olykor, azért figyelnek. Mindegyik háromfős csoport csak a „saját” szerbjét tartja szemmel. Ha az megmozdul, ide megy vagy oda lép, folyton figyelő szempárok kísérik. Elsőnek Milos Petrovic mozdult. Kinézett magának egy jó nőt, és elvitte táncolni. Megfigyeltem, hogy két fegyveres katona és egy civil fekete mindig a közelében tartózkodott; de a táncparkettre nem mentek be. Tehát a parkett széle a határ, amit feletteseik kijelöltek. Kiringa is felbukkant, Mbuni előtt hajlongott, aki kegyeskedett vele pár szót váltani. Mitrovic is tárgyalt Ki- ringával, aki intett, és emberei egy csinos, fiatal, félvér nőt vezettek oda. A hangulat enyhült. De engem nem hagyott nyugton a dolog. Miért olyan óvatosak, félénkek a szerbek? Persze, lehet, ilyenek voltak a múlt hónapban is, amikor előszörjöttek ki a palotából. Vannak itt külföldiek is, diplomaták és kereskedők, üzletemberek, akik Mazimbában fektettek be vagy itt dolgoznak. Akadhat, aki felismeri őket a hágai körözés fényképeiről. A koromfekete hajú Zagu- bicnak is mutattak egy lányt. Kiringa aztán felküldte a legjobb lányokat a színpadra, ott táncoltak szólóban és már eléggé hiányos öltözetben a diszkópult két oldalán. Petrovic remekül érezte magát, most már nem emlékeztetett arra a félénk emberre, aki egy órával korábban ide belépett. (Folytatása következik)
