Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-15 / 191. szám
1998. augusztus 15., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont v Megint ejnye Hogy ezek a kistelepülések mit meg nem csinálnak! Olvasom az Állami Számvevőszék vizsgálatát az állami címzett és céltámogatásokról. Kiderült, hogy sok esetben az önkormányzatok úgy pályáznak támogatásra, hogy nincs meg a szükséges önerő. Ugyanis ma már nem lehet úgy pályázni (és ez szinte mindenféle pályázatra érvényes), hogy szükségem van mondjuk 100 millióra, és mind a 100-at megkapom. Csak akkor kapják meg (esetleg !) ha a meghatározott részt (20-30-40 százalékát) hozzá tudják tenni. A kis települések jelentős része nem rendelkezik a szükséges önerővel. Mindenféle módszerekkel azt bizonygatják tehát, hogy megvan a szükséges pénzük, ami egyébként sokszor csak papíron létezik. Ezek az önkormányzatok azzal, hogy így pályáznak, elveszik más települések elől a lehetőséget - állapította meg a vizsgálat. No, itt álljunk meg egy szóra! Különösen megyénkben vehetjük ezt „az inget” magunkra. Nálunk ugyanis a kis települések jelentős része forráshiányos: nincs annyi bevétele, amennyi a működésére, az intézmények, iskola, óvoda stb. fenntartására elég. Nekik aztán nemhogy semmiféle önerejük nincs egy esetleges pályázathoz, hanem még ahhoz is segítségre van szükségük, hogy az iskola fűtését ki tudják fizetni. Egyébként azért nincs pénzük, mert a lakosság egy része öreg, más része munkanélküli, nincs tehát elegendő bevétele a községnek. Kívülről úgy tűnhet, ezek a települések folyton a markukat tartják az államnak. Belülről még úgy néz ki, hogy abban kellene segíteni nekik, hogy munkahelyeket, befektetőket tudjanak hozni ezekbe a falvakba. Miért nem veszik már észre, hogy a nyugati tőke Pestig-Kecskemétig jön, az ukrán meg a határ menti megyékig, és mi itt, középen pont kimaradunk mindkettőből? A megélhetéssel küszködő községeknek két lehetősége van: az egyik, hogy ügyeskednek a pályázatokon, a nyert pénzhez még hozzákéregetnek itt-ott, és akkor felújítják az iskolát, korszerűsítenek, de az ügyeskedésüket nem veszik jó néven. Ejnye, ejnye, kistelepülések, hát minden kiskaput, összeköttetést, ajtót, ablakot igénybe vesztek? - vonják össze szemöldöküket az illetékesek. Jó lenne, ha az összevont szemöldök szépen kisimulna, mondjuk, biztató tekintetté válva sorolná azokat a lehetőségeket, ahol önerő nélkül pályázva is biztos, hogy megkapják a jogosan igényelt pénzt. De mit lehet mondani akkor, amikor megyénk több településének még arra sem adtak éveken keresztül pénzt pályázatokon, hogy az életveszélyessé vált iskolát kiválthassák? A megélhetéssel küszködő községek másik lehetősége, hogy belenyugszanak abba, maradjon minden úgy, ahogy van. Minek erőlködjenek, ügyeskedjenek, lavírozzanak a jogszabályok között, hadd menjen tönkre az iskola, óvoda, idősek otthona. Aztán - mint ahogy a minap egy polgármester felvázolta - végül nem marad más, mint a polgármesteri hivatal, ahol ül majd öt ember - és osztja a segélyt... Régészeti ásatás a város templománál Fényszaru jász volt Dr. Selmeczi László régész a jászfényszarui templom tövében minap befejeződött ásatása révén bebizonyosodott, hogy Jász- fényszaru már a török hódoltságot megelőzően is jászok lakta település volt. E tényre idáig nem volt meggyőző bizonyíték. Dr. Selmeczi ’80 óta foglalkozik a jászok régészeti emlékeinek feltárásával. A lassan két évtizedes kutatómunka eredményeként mára önálló régészeti kultúraként tartják számon a jász emlékeket. Minél több helyről gyűlnek az anyagok, annál hitelesebben lehet bizonyítani, hogy mennyire volt egységes a középkori jászok kultúrája, feudalizálódása. Már korábban sejtették, hogy a török hódoltságot megelőzően jász település létezett a Jászfény szaru templomát - melynek gótikus elemei ma is felfedezhetők - a XV. században a ferencesek építették, akik a jászokat a keresztény hitre térítették. Annak idején kétféle temetőtípust alakítottak ki: vagy a tatái járás kori temetőt újították fel, vagy egy pogány temetőt nyitottak, és a térítés befejeztével, a temető közepére építették fel a templomot. Jászfényszarun az utóbbi módozatra találtak bizonyítékokat a kutatómunka Bizonyítást nyert: létezett jász település Fényszarun a török hódoltság előtt is fotó: sárközi mai Fényszaru területén. 1407- ben egy Zsigmond korabeli dokumentumban még említik ezt a települést, de az 1550-es török defterben már nem, az teljesen elpusztult. A régészek két hét alatt arra kívántak bizonyítékot találni, hogy a Zsigmond korából megemlített falu jász település volt, vagy sem. során. Számos sírt tártak fel, melyek egy részében mellékleteket - például nemezdarab - is találtak. Az, hogy a pogány temető közepére építették fel a XV. században a templomot, bebizonyította, hogy a XIV. században már Fényszarun a jászok települése épült ki. bcs Sikert sikerre halmoz a Tisza-tó szépe Angélát mindig alaposan megnézik a férfiak Ha hinni lehet az anyakönyveknek, huszonnégy múlt, és Békéscsabán a tanítóképző főiskola utolsó évese. Köztársasági ösztöndíjas, ami legalább 4,8-4,9-es átlagot jelent, és ehhez még sok fontos kikötésnek meg kell felelnie. Ezenkívül másodévesen megnyerte a főiskolások országos mesemondó versenyét, és Benedek Elek-díjat vehetett át. Ráadásul a tanítási versenyen országos harmadik lett. Ha mindezek után valaki azt gondolná, hogy ez a hölgy, Mészáros Angéla bizonyára 99 dioptriás okulárét hord, és olyan csúnya, mint a hát- ramenés laposkúszásban, ennélfogva oldalához nőtt a jegyzete, az mélységesen téved. Ugyanis a püspökladányi lány ha végigbilleg az utcán, lassul a forgalom, ami nem véletlen, hiszen a közelmúltban Abád- szalókon a Tisza-tó választották. De hát ki is ő tulajdonképpen? Erre igyekszik feleletet adni keresni ez az írás.- Megtudhatnánk valamit legelső' éveiről?- Debrecenben születtem, de Püspökladányban lakom. Szentesen a dráma tagozatos gimnáziumban tanultam, és komolyan atletizáltam. Futottam.-Ki elől, utánfutóit?- Csak úgy, a sport kedvéért.- Mindig csinos volt?-Á, keresztülfújt rajtam a szél, deszkának néztek. Tizenhat éves lehettem, amikor felfigyeltem rá, hogy utánam fordulnak a fiúk.- Érettségi után egyenes út vezetett a főiskolára?- Inkább kanyargós, görbe. Három évet töltöttem a regionális színházművészeti alapítványi iskolában. Noha a színészmesterséget ma is imádom, mégis másfelé vezetett az utam. Békéscsabára, a tanítóképző főiskolára.-Ahol sikert sikerre halmozott és halmoz■ Mi volt az országos győztes meséje címe?- Betyár volt-e a cigány Jóska?- Egyébként mesélő típus?- Otthon nem, de a fősulin igen.-Mit jelent az otthon? Püspökladányt?- Anyut, a nevelőapámat, a húgomat. A nővéremet, aki már férjnél van, és a második gyerekét várja. Azután az édesapámat, aki Debrecenben él.- Mikor próbálkozott először a szépiparral?- 1993-ban. Szülői unszolásra a helyi szépségversenyre beneveztek, és engem választottak győztesnek.-Es a Tisza-tó?- Ott kisebb megszakításokkal négyszer indultam. Először harmadik lettem, majd kétszer második.- Nem adta fel.- Bár három a magyar igazság, nekem a ráadás jött be. A koronával 50 ezer forintot adtak, sétarepülést és. az egyik központi tévében szereplési lehetőséget.-Magamutogató típus?- Inkább szeretek kacérkodni. Élni, élvezni az életet. Mint minden nő; én is kedvelem, ha megnéznek. Eddig volt egy ötéves, majd egy hároméves kapcsolatom. Most nincs senkim, talán megtalál, eljön az igazi.- Térjünk a versenyre. Tudta, hogy nyer?- Ahogyan megfigyeltem a többieket, gyanítottam, hogy valahol az elején végzek. Mert akadtak, akiknek szép volt az arcuk, másoknak csinos az alakjuk.-A lányokat is megnézi?- Ott kivételesen igen.-Mészáros Angélában mi a szép?- Ha valaki figyel, észreveheti. Sok embernek tetszem, de van, akinek nem.-A méretei?- 170 centi a magasságom és 47 kiló vagyok. Az alakom pedig 90-56-90.-Belülről látta a versenyt. Milyen volt a hangulat?-Most valahogyan nem az igazi. Rengetegen, 41-en versenyeztek, sokan fagyosan, hidegen méregették egymást.- Indul ismét?- A győztes már nem mehet tovább, de jövőre én adom át a koronát.- Kedvenc étele?- Gyümölcs, zöldség és a császárszalonna.-Mozgás?- Naponta fitness- edzések, úszás, és soksok futás a ladányi focipálya körül.- Szép barna.- Otthon az óriási kertünkben ruha nélkül nézhet a Nap.- Javaslatai a jövő évi Tisza-tó-versenyre...- Jó lenne elődöntőt, valamilyen rostát rendezni, mert rengeteg a 41 induló, elég lenne 12 is. Azután egy jókora tükör is hiányzott, mert anélkül nem látja magát az ember.-Az ideálja?- Nem érdekes a szem, a haj színe, az sem, hogy szép fiú legyen. De a sportos megjelenés kötelező, legyen remek humora, a kalapja alatt is valami a fejében, és nem baj, ha céltudatos.- Ennyi az egész?- Igen, hiszen úgy gondolom, elmondtam, ami egy nőnek a lényeg. Azután egy kertes ház, és benne három aranyos, rosszcsont gyerek. Ez a távolabbi, mondjuk ötéves jövőképem ... D. Szabó Miklós Mészáros Angéla a megrepedezett, kiszáradt Tisza-parton szépének „Tankönyv” készült Szolnokról A Jászkunság füzetek 11. köteteként látott napvilágot nemrég Szabó László Szolnok város művelődéstörténete 1075-1990 című könyve, amely azzal a céllal készült, hogy a Nat. szellemében megújítandó oktatásban szinte tankönyvként szolgáljon a helyi tantervekben szereplő helyismeret, várostörténet oktatásához. A szerzővel a könyvről beszélgettünk.- A könyv két része kissé elkülönül egymástól. Az 1914-ig terjedő időszakot tárgyaló rész rendkívül tömör, a tényekre hagyatkozik, míg az ezt követő fejezetekben a tények bemutatása mellett a szerző értékel, állást foglal. Mi az oka a két rész ilyen elkülönülésének?- Minél közelebb érünk a jelenkorhoz, annál jobban me£ tudjuk jeleníteni a dolgokat. Újságcikkekben, emlékezésekben olyanokat lehetett összeszedni, amelyeket beépíthettem az olvasmányosabbá tétel érdekében. Törekedtem erre a régebbi anyagban is, de kevesebb volt rá a lehetőség. A másik oka, hogy rengeteg rosszat hallott, olvasott az ember a két világháború közötti időszakról. Pedig a Horthy-korszak- ban állt talpra a csonka Magyar- ország. Nem vonzóvá akartam tenni azt a kort, de igyekeztem az objektivitás érdekében más hangot megütni. Ez Horthy megyéje volt, a megye és Szolnok sokat kapott a Horthy-családtól. Ez Kenderesre különösen érvényes.- Az az ember, aki a Horthy- Magyarországról annyi rosszat hallott, úgy érezheti, éppen ellenkezőleg, idealizálja azt a kort. A könyvben olyan megjegyzések vannak, hogy „A szociáldemokraták, sőt a szervezett, kommunista vagy azzal szimpatizáns munkások az igazat megvallva szabadon politizálhattak...” Ugyanakkor a könyvben is szó van ünnepek előtti őrizetbe vételekről, rendőrségi megfigyelésekről, verésekről, s bár nem említi, tudjuk, hogy a szolnoki szociofotó-kiállítást betiltották, a szervezők közül néhány embert őrizetbe is vettek. A gazdasági helyzetről pedig például Nagy Lajos a Három város című szociográfiájában jóval lehangolóbb képet fest.- Ezt maguk az emberek mondták el így nekem, olyanok, akik a társadalom különböző rétegeiből származnak. Lehet, hogy van, aki másképpen emlékezik arra a korra, ez sok mindentől függ. Azt is mondhatnám, mindenkinek a fiatalsága a szép, azért látja máshogy a világot. A kort azonban nem festettem szebbre a valóságosnál. Ha alföldi városokat összehasonlítok, itt magasabbak voltak a napszámbérek, volt munka az építkezéseken, a húszas évek első felének kivételével. Amikor megindult a fejlődés, aki akart, az dolgozott. Nem éltek fényesen, de nem is olyan nyomorúságos szinten, mint az ország sok más részén.- Egy kissé közelebb érve a jelenhez, több helyen is leírja, hogy az ötvenes, hatvanas, hetvenes évtized egyértelműen a kulturális hanyatlás időszaka voit. Holott minden elkövetett hiba, sőt bűn ellenére ebben a korban szűnt meg Magyarországon az írás- tudatlanság, vált általánossá a nyolcosztályos, majd a középiskolai képzés, alakult ki egy igen széles körű első generációs értelmiség, amit akár társadalmi- történelmi jóvátételnek is tekinthetünk, ebben az időszakban jöttek létre olyan intézmények, amelyek korábban nem, vagy csak sokkal alacsonyabb szinten léteztek. Ezek egy részéről a könyv is megemlékezik. Nem érez ellentmondást a tények és a levont következtetések között?- Lehetséges, hogy a könyv kelt ilyen érzést, talán némely ponton lehetne korrigálni is, bár most hirtelen nem tudnék ilyet mondani, de ne felejtsük el, hogy én a kultúrát egészében tekintem. Nem azt nézem, hogy létrejött egy színház állandó társulattal, létrejött egy szimfonikus zenekar, egy galéria, és még lehetne sorolni. Ez kétségtelen, de ez az intézmények története. A polgári létminőségre, hogy így mondjam, a kultúra közegére, fogyasztására, a kulturált életvitelre vonatkoztatva fejlődésről már messzemenően nem lehet szó. Itt a polgárság jelentős részét zsidók alkották, akiket elvittek, és nem jöttek vissza. Utána elmenekült, elköltözött az a hivatalnoki-értelmiségi réteg is, amelyik a kultúra másik helyi letéteményese volt. De volt egy iparosréteg is, amelyiknek megvolt a sajátos kultúrája, el is különült a többitől. Ez a fajta kultúra eltűnt, egyes kis szigetei megmaradhattak, mint a MÁV-kultúrház, amely bizonyos kulturális értelemben összefogta a környéket. A polgári lét, a polgári életvitel tönkrement ebben az időszakban. Az intézmények fejlődtek, de az emberi közösségeket felszámolták. Sok kör, egyesület volt korábban, amelyből csak romok maradtak. A kultúrának ez a része nem működött, pedig ez a legfontosabb.- Sajnos nincs helyünk arra, hogy részletekről is beszélgessünk. Ezért inkább azt kérdezem meg, kinek szánta a könyvet, és mit vár tőle?- Az ajánlásban azt írtam, a könyvet a város tanulóifjúságának és a művelt közönségének szánom. Úgy van megírva, hogy egy felső tagozatos diák is megérti. Azt remélem, beépítik a helyi tantervekbe, így a tanulók Szolnokra vonatkozóan sok információt tudhatnak meg belőle.- Van-e olyan jelzés, hogy ez valóban megtörténik? Mutatkozik igény a könyv iránt, némi képzavarral szólva nem pusztába kiáltott szó-e a könyv?- Remélem, hogy lesz igény iránta. Sajnos nem volt kellő propagandája. Amikor a városi televízióban képernyőre került egy rövid beszélgetés, utána érezhető volt a megnövekedett érdeklődés a könyv iránt, kezdték a megyei múzeumban, meg a kiállítóhelyeken vásárolni. Megjegyzem, van egy másik könyvem is, Jász- Nagykun-Szolnok vármegye története írásban és képekben, amit a pedagógiai intézet adott ki. A megye több iskolájában ezt a könyvet már használják. Bistey András 1
