Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-12 / 188. szám

A KUNSÁGBAN JÁRTUNK Karcag Az aranykoszorús énekes A Jákó Vera Alapítvány nemzetközi magyarnótaénekes-verse­nyére kilencvennyolcán neveztek be. A döntőben aranykoszo­rús nótaénekes címet kapott Ferenczi Béla. Szeptemberben már tíz éve lesz, hogy Ferenczi Béla fő­törzsőrmester a karcagi tűzol­tóságon dolgozik, mert szeret segíteni másokon. A három- gyermekes édesapa élete ak­kor változott meg, amikor szülei és felesége ösztönzé­sére énektanulásra jelentke- zétt Karcagi Nagy Zoltánnál, majd vele és Andyval közösen lépett fel. Parancsnoka, Lévai Kálmán alezredes és kollégái is támo­gatják Ferenczi Béla művészi pályáját, hiszen ha kell, helyet­tesítik a szolgálatban. Az elmúlt három évben taná­rával több helyen - így Szolno­kon, Hajdúszoboszlón és Deb­recenben - is fellépett, ahol neves előadókkal - Horváth Pisával, Ta­kács Bélával, Kovács Apollóniával — is talál­kozott, akik szakmailag is sokat segítettek neki. Emlékszik első fellépé­sére, amelyen ötszáz néző előtt Berki László és zenekara kísérte. Első igazi megméret­tetés számára a Jákó Vera Alapítvány verse­nye volt, ahol a harma­dik forduló után az ötö­dik hélyen végzett, és megkapta az aranyko­szorús nótaénekes cí­met és a profi előadói engedélyt. Most magasra tette a mércét, rádió- és tévé­felvétel, valamint egy kazetta kiadása szere­pel a tervei között. Ferenczi Béla a díjjal Iff. Böjti Lajos és Pintér Sándor takarítják az ólakat Szakmájában csupán egy évet dolgozott, és négy éve kezdett el komolyab­ban foglalkozni a tojó­tyúkok tenyésztésével. Döntéséhez nagyban hozzájá­rult, hogy édesapja a Kórház úton már húsz éve foglalkozik naposcsibe-keltetéssel, gye­rekkorában ő is sokat segéd­kezett ott. így az elhatározást tett ki­vette, a debreceni egyetemen elvégzett egy kétéves tanfo­lyamot, ahol megtanulta a ba­romfitenyésztés alapjait, majd édesapjával az egyik zártkert­ben vásároltak egy épületet, melyet átalakítottak, és meg­rendelték Franciaországból és Hollandiából az első fehér, hústípusú szülőpárokat. A te­lepen azóta több száz tojót és nyolc-kilenc jércére jutó ka­kast gondoznak. A tojásokat édesapja keltetőjébe viszik, ahonnan a naposcsibéket Kar­cagon, illetve megyénkén kí­vül Hajdú-Biharban értékesí­tik. Ma már állandó megrende­lőik vannak, így soha nem okoz gondot a csibék eladása. Ifj. Böjti Lajos négy év óta már megszokta a hajnali ke­lést és azt, hogy nincs se ün­nep, se szilveszter, szabad­ságra sem akkor megy, ami­kor ő akar, hiszen a jércéknek mindennap enni, inni kell adni. A telepen pedig össze­hangolt munkára van szükség - ebben most rokona, Pintér Sándor is segít neki, akinek jövőre már szintén lesz saját állománya -, hiszen a napi négy mázsa takarmány pon­tos kiadagolása és a tojások öSszeszedése nem kevés munkát jelent, s akkor még nem beszéltünk a betegségek megelőzéséről, a napi 16 órás fényprogram betartásáról - mondja a fiatalember, aki ott- jártunkkor éppen az ólakat takarította, fertőtlenítette Pin­tér Sándorral, hiszen hamaro­san érkeznek az újabb jércék, s kezdődik a munka. A 140 mázsa búzát a két fiatalember már betárolta, így ősszel csak a koncentrátumot kell beszerezniük. Böjti Lajos a sok munka ellenére azonban ha újrakezdené, akkor is ezt csinálná. A reneszánsz korával ismerkedtek Bepillantás egy kisvállalkozó hétköznapjaiba A volt technikus a tyúkokkal kel A külső szemlélő talán nem is gondolja, mek­kora odafigyelést igé­nyel több száz tojótyúk és szülőpár grammra pontos etetése. Ezt azonban álmából fel­keltve is jól tudja ifj. Böjti Lajos, aki huszon­évesen saját vállalkozást üzemeltet, s gépgyártás­tervező technikusi pá­lyáját cserélte fel a me­zőgazdaságira. Akinek a fa az élete Korábban vendéglátással fog­lalkozott, ma fenyőfűrészáru- telepe van Pádár Imrének, aki fiával együtt vezeti a vállal­kozást. A családfő korábban vendég­látással foglalkozott, valamint három kft.-vei közösen mű­ködtetett egy fatelepet, majd egy év múlva átvállalta ré­szüket, jelentős hitelt vett fel, megkötötte a bérleti szerző­dést, és felesége tanácsára be­levágott az üzletbe. Az eltelt évek alatt bebizo­nyosodott, helyes volt a dön­tése, hiszen ma már Abádsza- lóktól Szolnokon és Hajdú­szoboszlón át vannak meg­rendelői, akiknek kedvezmé­nyes házhoz szállítást is vál­lalnak. A telep hajdan 100 köbméteres készlettel indult, ma 400 köbméter fával dol­goznak. Pádár Imrének cseh, szlovák és román partneréi is vannak, akik tetőanyagot, ha­jólambériát is szállítanak ré­szére. Miután korábban húsz évig dolgozott a Kátisznál, tapasz­talta, hogy csak a komplett szolgáltatásnak van jövője, így kialakított egy fűrész­üzemet. Az önkormányzattól most megvásárolt telken pe­dig 2000-re szárítót szeretne kialakítani, valamint lombos fűrészáruval bővítené a kíná­latot. Újabb munkahelyeket teremtene a ládagyár és r.ak- lapkészítés beindításával. S mit szólt felesége és két gyermeke ahhoz, hogy a csa­ládfő minden idejét a telepen tölti? Támogatták elképzelé­seit, hiszen tudták, idő kell ahhoz, hogy felfusson a vál­lalkozás. Fia, aki egy hónapja fejezte be a mezőtúri főiskolát, a te­lepre jött dolgozni. Pádárné szintén besegít, lányuk azon­ban a profi labdarúgói pályát, választotta. A Györffy István Általános Iskola Szivárvány Gyermekszínpadosai felejthetetlen hetet töl­töttek el Esztergomban, ahol Kóródi Lászlóné, Fazekas Mária és Bereczkiné Nagy Erzsébet se­gítségével a reneszánsz korával ismerkedtek. Az olvasó- és színjátszótábor diákjai a reneszánsz korával - főleg Mátyás király uralkodásának ide­jén -, annak irodalmával, színdarabjaival, zenéjé­vel, szórakozási lehetőségeivel foglalkoztak. Az egy hét alatt színdarabokat, udvari táncot is tanul­tak a résztvevők, s az itt készült korhű jelmeze­ket ősszel, a Györffy anya­nyelvi napokon nézhetik meg az érdeklődők. A táborozok ekkor ízelítőt adnak az itt tanultak alap­ján a XV-XV1. századi nyu­gat-európai és magyar dráma- irodalomból is. A györrfysek megismerkedtek Esztergom, Vi- segrád neveze­tességeivel, sü­töttek, főztek, színpadot ácsol­tak, szórakozva tanultak a rene­szánsz koráról. A györrfysek az esztergomi táborban Jól jön a konyhára Ottjártunkkor Dajka Sán- dorné éppen az aznapi zöld­ségért, krumpliért szaladt ki a zártkertbe, melyet az áfész- tól bérel. Dajka Sándoménak nyugdíjas­ként van ideje gondozni a né­hány soros zártkertet, mely el­látja a családot . zöldséggel, gyümölccsel. Jó termés volt idén barackból, meggyből, ezek már' otthon, a kamrapolcon vannak az üvegekben. Szilvá­ból azonban nem sok lesz, de a zöldség, a hagyma elégnek tű­nik. Dajka Sándomé Most, hogy itthon vannak az unokái, néhány cső főzni való kukoricát is letört a nagymama, s a zöldség mellett egy kis őszi­barackot is vitt haza. Mint mondta, a kertje nagyon jó he­lyen van, egyetlen baj az, hogy nem tudja megvásárolni, to­vábbra is bérelnie kell azt. Tiltakozó motorosok Buzalka Lajos karcagi lakos aláírásgyűjtést kezdeménye­zett a városban kötelezően használandó bukósisak vise­lése ellen. Az elmúlt hetekben már több száz motoros és a kezdeménye­zéssel egyetértő lakos írta alá az aláírási ívet, akik egyetérte­nek azzal, hogy anyagilag is nagyon megterhelő egy sisak beszerzése, és úgy vélik, nincs szükség a városban a bukósisak viselésére. A karcagiakon kívül túrke- vei, kisújszállási, kunhegyesi és püspökladányi motorosok, va­lamint a környező települések motorostalálkozóira érkező köbcentik szerelmesei is aláír­ták már az ívet, melyet rríajd szeretnének eljuttatni az illeté­kes hatósághoz is. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotók: Csabai István Méntelepet vett a város Mint Rózsa János igazgatótól megtudtuk, a telepen évek óta folyik a Lótenyésztési Fel­ügyelőséggel kötött megálla­podás szerint a tenyészmének tartása, illetve fedeztetése. Miután a szövetkezet ezt a te­vékenységet ebben az évben meg kívánta szüntetni, az ön- kormányzat úgy döntött, meg­vásárolja a telepet. A város­atyák úgy vélték, a térségben folytatott lótenyésztés és az ehhez kapcsolódó turizmus fellendítése érdekében nem lenne célszerű, ha a telep „el- Nagy Sándor gondozó és egy négyéves mén A Kunmező Mezőgazdasági Szövetkezet méntelepét ta­vasszal vásárolta meg az ön- kormányzat, majd azt a vá­rosgondnokság részére használatba adta. tűnne a föld színéről”. A telep megvásárlása óta a gondnok­ság saját költségvetési kereté­ből elvégezte a legfontosabb felújításokat. Az önkormány­zati mének mellett bértartást is vállaltak, jelenleg két csikót gondoznak itt. A munkája egyben a hobbija is Harsányi Istvánná nagymamája volt hajdan a város egyik legkorábbi virágkötője, így kicsi kora óta ő is ezt szerette volna csinálni. Csa­ládi segítséggel sikerült valóra váltania álmait. Harsányi Istvánná a vakok, gyengénlátók, hallássérültek kunsági egyesületének tár­sadalmi elnöke már nyolc éve, így naponta találkozik sortársai problémájával. Maga is rokkantnyugdíjas, de úgy gondolta, nem adja fel, megvalósítja álmait. Elvégzett egy virágkötő-tanfolyamot, s tavasszal a kórház mellett megnyitotta Sissy virág- és ajándékboltját. Induláskor segített a csa­ládja is, hiszen félje készítette el a bolt be­rendezéseit, s az árubeszerzést is családi segítséggel oldja meg, s férje, valamint két gyermeke támogatása, megértése nélkül nem tölthetné minden idejét az üzletben. S míg ő ügyfélfogadást tart sorstársainak, addig lánya áll be a pult mögé. Mint minden kezdőnek, neki sem volt könnyű, hiszen rokkantnyugdíjasként ő is ugyanannyi adót és tb-t fizet, mint más. így ke­mény hat hónap van mögötte, de ő nem adta fel, hiszen végre azt csinálhatja, amit szeret, amit nagymamájától látott. Már vannak visszatérő vá­sárlói is. Harsányi Istvánná készíti a szárazvirágcsokrot

Next

/
Thumbnails
Contents