Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-01 / 152. szám

1 M 1 ÚJSÁG A TI ^ ___r|fru ^ 1 tktJP Æm—m I W 1 WhJF la» M m. ILmü ■ tBI ■ Emléktáblát avattak Tiszaderzsen A vasminiszter tisztelete Vass József műszaki ügyintéző és a ház tulajdonosa, Fekete Dániel (balról) az emléktábla előtt Tiszaderzs község is csatlako­zott ahhoz az országos akció­hoz, amelyet a Baross Gábor Alapítvány szervezett a vasmi­niszterként emlegetett közgaz­dász-politikus születésének 150. évfordulója tiszteletére. Ez tette lehetővé, hogy jú­nius 6-án Tiszaderzsen ünnepé­lyesen felavassák Csányi Sza­bolcs formatervező iparművész emléktábláját, amely a Baross üt 1. szám alatti lakóház falán emlékeztet hazánk talán legsi­keresebb ipari, kereskedelmi és közlekedési miniszterére, Ba­ross Gáborra, akinek többek között a vasútvonalak államosí­tását, a postatakarék-pénztárak létrejöttét, a Posta és a Távírda egyesítését, a Vaskapu szabá­lyozását, valamint a fiumei ki­kötő megépítését is köszönheti az utókor. Üdülőtelekért Ikarust kaptak A barterbusz hasznos kilométerei Kardos István buszsofőr elégedett az „öreg” Ikarusszal, amely ránézésre valóban meghazudtolja a korát Egy korábbi barterüzlet ellenté­telezéseként május 28-án érke­zett Tiszaderzsre a Jászkun Vo­lán Rt. 14 éves Ikarus busza, amely azóta a falu • hasznára rója a kilométereket. Az azóta eltelt - igaz, nem túl hosszú - idő tapasztalata alapján el­mondható, hogy jó üzletet kö­tött a település, mert az üdülő­telkéért kapott önkormányzati szállító járműnek - főleg a gye­reket örömére - alig volt üres­járata. Megérkezése után azon­nal a tiszafüredi fürdőbe hordta az iskolásokat, hogy azok ott megtanuljanak úszni, míg az óvodások Tiszaörsre kirándul­hattak az öreg Ikarus segítségé­vel. Az elmúlt napokban szintén a legkisebbeknek szervezett bu­dapesti kirándulás igazolta a bar­terüzlet hasznát, majd 28 iskolás szüleinek a költségeit enyhítette az a tény, hogy az önkormányzat ingyen utaztathatja már a falu gyerekeit a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Kácsra, ahol a „kedvezményezettek” egy hétig táboroztak. Az oldalt írta: Percze Miklós Fotók: Szerb Mihály Az esély feltételei Ipari parkot „álmodik” Füred Lapunk is beszámolt már azokról a tervekről, amelyek a kunmadarasi volt szovjet reptér hasznosítását is meg­célzó vállalkozási övezetben egy önálló ipari park létreho­zásával számol a tiszafüredi alumíniumáru-gyár helyén és a mellette fekvő körülbelül nyolchektáros városi földe­ken. A városatyák egyhangúlag támogatták ezt az esélyt, mely döntés után Tiszafüred városa - egyeztetve elképze­léseit a gyártelep tulajdono­sával, a Budapesti Alumíni­umáru-gyár Rt.-vei - pályá­zik is azért, hogy egyike le­gyen a befutóknak. Erre van is esély, hiszen Tiszafüred egyik legnagyobb ipari bázisa minden szempontból - háttér­infrastruktúra, terület, fel­építmények - megfelel a kri­tériumoknak. Csak egy dolog látszik még bizonytalannak, és ezt több képviselő is felvetette: ha a befektetők, a kis- és közép- vállalkozások érdeklődést mutatnak az ipari park által kínált városi ajánlatra, akkor ki fog majd nekik dolgozni? Ugyanis a városban hiány­cikk a jól képzett, magasan kvalifikált munkaerő. Ez egy olyan városi örökség, amit a ’70-es évek szocialista iparte­lepítése hagyott a településre, hiszen az ekkor Füredre köl­töző alumíniumáru-gyár fő­leg segéd- és betanított mun­kásokat, míg a szomszédos hajó- és darugyár hegesztő­ket, géplakatosokat, nehéz- acél-szerkezeti szakembere­ket foglalkoztatott. így most - remélve, hogy Tiszafüred nem csak álmodja ipari parkját, hanem feléb­redve meg is valósítja - az a legfontosabb talán a város­ban, hogy azokra az átképzé­sekre, tanfolyamokra, okta­tási-szakképzési struktúrákra helyezze a hangsúlyt, ame­lyek biztosítani tudják az ipari park után érdeklődő vál­lalkozók, projektek, beruhá­zók feltételeit. Egyébként gyanítható, hogy a Tiszafüred számára létfontosságú ipari park nem tudja enyhíteni a munkanélküliség egyre nehe­zebben kezelhető problémáit. Laci bácsi nem bánja, hogy a tanyán kezdett Fél évszázad kiérdemelt jutalma Szatmári László 1948-ban diplomázott a jászberényi tanító­képzőben. Telve tenni akarással, nehezen tudott elhelyez­kedni, mert ekkor államosították az iskolákat, így csak no­vember 20-án kapott állást a Kenderes melletti volt Horthy- birtokon, a hosszúháti tanyasi iskolában. Ekkor még nem gondolta, hogy 16 esztendőt fog lehúzni ebben az iskolában. Mégis így történt, amit nem bánt meg azóta sem.- Egy osztatlan, tanyasi iskola, ahova az elsőtől nyolcadikig jártak egy osztályba a gyere­kek, a legjobb iskola minden pedagógus számára. Elsősor­ban azzal, hogy ismernünk kel­lett a gyerekek családi körül­ményeit, lehetőségeit, s ennek tudatában kellett őket pályára irányítani. Tehetségük, értel­mük szerint, hogy szakmun­kásként vagy tovább tanulva is becsületesen legyenek hasznos tagjai a társadalomnak - mondta, amikor abból az alka­lomból kerestük fel otthonában. Kislányával a vegyésztechni­kusi oklevél megszerzésekor hogy június 5-én, kifejezetten az ő kérésére a helyi Kovács Mihály Általános Iskolában vehette át az 50. évfordulóért dukáló aranydiplomát. Laci bácsitól megtudtuk, hogy egyedüli gyerekként azt tanulta meg kőműves édesapjá­tól abádszalóki házukban, hogy a tudásért meg kell küzdeni.- Én dolgozok éjjel-nappal, hogy te tanulhass, éppen ezért nem szeretném, ha csalódnék benned - emlékezett édesapja szavaira a kitüntetett tanító, aki a hosszúháti tanyáról a kende- resi és a kamuti iskolákon ke­resztül jutott vissza a szülőfa­luba, Abádszalókra, ahol 1991- ig volt megbecsült nevelő. Amikor arról kérdeztük, hogy milyen útravalót szán az ifjú kollégáknak, csak ennyit mondott: állandóan tanulnunk, művelődnünk kell, tudva azt, hogy a gyerekek kölcsönös sze- retetét csak személyes példa- mutatással nyerhetik el. Hát igen . . . Laci bácsi való­színűsíthetően ezért emlékezik szívesen vissza volt tanyasi ta­nítványaira, Szölló'si Sanyira, akivel együtt fabrikálták a de­tektoros rádiót, s akinek a talaj nedvességmérését segítő talál­mánya országhatáron túl is hí­res. De a most Baranyában lakó Ferenczi Erzsébet nevét is meg­tanulhatta az ország a televíziós oroszversenyeken keresztül. A hosszúháti iskola fiatal és ambiciózus nevelője Mindezek mellett az igazi érté­keket azonban az a sok száz, ezer tanuló jelentette, akik két­kezi munkásként sem hoztak szégyent volt osztályfőnö­kükre, magyar-történelem taná­rukra, tanyasi tanítójukra és napközis nevelőjükre. A kitüntetett, ha bán valamit, az csak az, hogy nem sikerült vegyésznek lennie. Ám úgy­mond ezért is kárpótolta őt kis­lánya, aki vegyésztechnikusi oklevelet szerezve, most a szarvasi főiskola víz- és kör­nyezetvédelmi szakán tanul. Jobban mondva fog tanulni, hi­szen főállású anyukaként, ép­pen Laci bácsi kitüntetésének napja előtt ajándékozta meg egy fiúunokával szüleit. így most a 71 éves Szatmári László a nagyapai szakág tudománya­iba elmélyedve is igyekszik megvédeni jól kiérdemelt aranydiplomáját. Hiányt pótló szándék Újra jár a daráló Kedden és pénteken alig van üresjárat Tiszaburán lassan két éve be­zárt a volt termelőszövetkezeti daráló. Azóta egy traktorra sze­relt „mobil” daráló igyekezett kielégíteni a helyi gazdák igé­nyeit. Igyekezett, és igyekszik most is, de nem mindig, s nem mindenki számára elérhetően. Ezért gondolta úgy az ön- kormányzati vezetés, hogy ki­nyitja a darálót ismét. Ehhez jó partner volt a helyi mezőgazda- sági szövetkezet is, hiszen jó­formán jelképes összegért - 30 ezer forintért - mondott le tu­lajdonáról. Az üzemeltetéshez azonban még rendbe kellett tenni a villanymotort. Miután ez megtörtént, már csak olyan embert kellett keresni, aki bér­leményben hajlandó biztosítani a falunak ezt a szolgáltatást. Erre a korábban munkanélküli­járadékon lévő B. Tóth Zsig- mond vállalkozott ötezer forin­tos havi díj fejében. így most kedden és pénteken újra jár Derzsen a daráló - a tiszabura- iak, a helyi gazdák örömére, akiknek megelégedettségét ta­karmánybolttal is igyekszik növelni az „újdarálós” családi vállalkozása. Virtuóz gála Sokáig emlékezetes népzenei gálát rendezett nemrég a ti­szafüredi zeneiskola. Először a növendékek bizonyították hangszeres tudásukat, a taná­raikból álló Morotva együttes kíséretével. Feltétlenül a (kel­lemes) meglepetés kategóriá­ját erősítette Lovas Bálint he­gedűjátéka. A Gereben nép­zenei együttes - a tiszafüredi Rőner Ottóval, Molnár Péter­rel és Dózsa Katalin „énekes segítségével” - hollandiai turnéjáról hazatérve mutatta be a fapapucsos országban megjelent CD-je anyagát. Egy magániskola közösségi céljai A fesztiváldíjasok tanévzárója után bebizonyosodott az iskola létének szükségessége. Ugyanez elmondható a kunhe- gyesi és az abádszalóki kihe­lyezett tagozatról is. Ezt igazol­ják az elmúlt esztendő feszti­váldíjai is, amelyek közül talán illik kiemelni a lengyelországi Tarnowban elnyert Árany Pá- vatoll nemzetközi közönségdí­jat. A gyerekeknek azonban még igazi értelemben nem kezdődik a szünidő, hiszen június 27. óta munkával készülnek a kiskörei néptánctáborba azért, hogy a ti­szafüredi „Halas napok” kö­zönsége és a jászkiséri gyer- meknéptáncgála, valamint a nyári matyófesztivál közönsége ne csalatkozzon bennük. Ismerve őket, csak aggály­Második tanévzáróját tartotta nemrég Tiszafüred első magán­iskolája, a Pátrya Művészeti Alapiskola. Az a közel 200 ta­nuló, aki ekkor kapta meg bi­zonyítványát, tanáraival együtt elégedett lehetett: elsősorban azért, mert az első tanulóév Tarnow főterén a város első emberének is táncoltak Lengyelországban nagy si­kere volt az üveges táncnak nak tűnhet az a féltés, amit a gyerekek jövőjéért aggódó új­ságíró leírhat. Az ő érdekük­ben! fajházakkal gyarapodott a tiszafüredi horgász- kemping. A faházak szolgáltatásait először a ferencvárosi kisebbségi önkormányzat által üdültetett mintegy negyven nebuló élvezhette.

Next

/
Thumbnails
Contents