Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-09 / 159. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. július 9., csütörtök Szülinapra készül a csépai óvoda Tumultus és lökdösődés A július 2-án megjelent, Ártatlanul bezárva című íráshoz - nem vitatva a gazdálkodási kényszer szükségességét - nekem is van néhány észrevételem. Az első ajtós felszállás sérti az utazók érdekeit; napirenden vannak a tumultuózus jelenetek, a busz elején tapossuk, lök- dössük egymást, míg a jármű távolabbi része szinte üres; az utazás napról napra bosszantóbb. A korlátozás miatt a menetidő hosz- szabb lett, az eddig is előforduló késések még gyakoribbak lettek. Némely sofőr odáig merészkedik, hogy rácsukja az ajtót az utasra, ha a középső ajtónál akar felszállni. Egyetért és támogatja T. L. levélíró véleményét minden, velem együtt bosszankodó utas. Belátjuk és tudomásul vesszük, hogy a viteldíjat ki kell fizetni, de azt nehezen tűrjük, ha parancsuralmi módszerrel terelgetnek bennünket. Reméljük, hogy az illetékesek mielőbb találnak egy elfogadhatóbb megoldást. J. Gy., Szolnok Munkánkat elismerik Zagyvarékason hagyománya van a pedagógusok köszöntésének. A községi ön- kormányzat és a szülői munkaközösség az idén is közösen ünnepelte az általános iskola és óvoda dolgozóit. A művelődési ház nagytermében a díszesen megterített asztalokhoz hívták az intézmény dolgozóit, de az éppen szabadságukat töltő kismamákat és a nyugdíjas kollégákat sem felejtették el. Agócs Gyula polgármesternek és Kurucz László képviselő, az iskolaszék elnökének méltató szavai után ünnepi műsor szórakoztatta a meghívottakat. Színvonalas, szívet-lelket melengető produkciókat láttunk Magócs Ottótói, a fővárosi Operettszínház művészétől, Szikora Krisztina magánénekestől és Menyhért Judit gitár-énekművésztől. A rékasi pedagógusok egész évben maguk mellett tudhatták a községi önkormányzatot, és együtt dolgoztak a szülői munkaközösséggel is. Ez a nap még inkább megerősítette azt a hitet, hogy munkánkat megbecsülik, elismerik. Köszönjük. Az általános iskola és óvoda dolgozói Augusztusban ünnepli tízéves születésnapját a csépai óvoda. A modem, négy csoportot foglalkoztató intézmény már most egész napos rendezvénysorral ünnepelte fennállását. Nyolcvanöt gyermek jár ide, s jelentős számban vannak közöttük hátrányos helyzetűek is, éppen ezért az intézmény arra törekszik, hogy a családokkal minél harmonikusabb legyen a kapcsolata. Jó ötletnek bizonyult, hogy a szülők és gyermekek együtt tölthettek egy napot, önfeledten szórakozhattak és játszhattak. Sokan voltak kíváncsiak a programokra. A kiskunfélegyházi ejtőemyős-hő- légballonosokat izgatottan vártuk, és sajnáltuk, hogy a szél miatt nem részesülhetett mindenki az „utazásban”, de bízunk abban, hogy lehetőségünk lesz ezt pótolni. Az óvoda udvarán viszont lelkes versenyzők vártak a versenyjátékokra. Szülők, gyermekek, óvónők együtt küzdöttek, ki-ki saját szülőjét, Véleményem szerint a baj ott kezdődik, amikor a felelősséggel is felruházott döntéshozók is érzéseikre, érzelmeikre hallgatva, objektív és alapos vizsgálat nélkül mondják ki ítéletüket. Az indoklás látszólagos, és jogilag is megalapozatlan. Való igaz, sok visszaélésről, korrupcióról olvastunk, hallottunk, de ezen az alapon fel lehetne számolni a rendőrséget, a pénzügyőrséget, s nem tudom, van-e olyan szervezet hazánkban, amely ilyen mérce szerint is tökéletesen támadhatatlan lenne. Annak kimondása, hogy valaki vagy valakik bűnösek, mert loptak vagy korrumpálódtak, nem a politika, nem a politikusok feladata, s ha ilyen jogokat vindikál magának, a jogállamiság alapjait teszi ingataggá. Meggyőződésem szerint az alakuló kormányzat vezető pártjától ez a szándék messze áll. Vélelmezem, hogy a mozgatórugók rejtve fejtik ki az anyagi érdekeltséget hordozó hatásukat. Mert itt nem egyszerűen arról van szó, hogy ki rendelkezzen a tb-költségvetés több mint egybilliója felett - hiszen ezt az állami költségvetés és a minisztériumi irányítás mintegy 95 százalékban eddig is megtette. Az igazi tét az egészségügyben felhalmozott gyermekét biztatva. Az óvónők vidám, sziporkázó mesejátéka nagy sikert aratott. Az utolsó program az óvó- nők-iskolai pedagógusok kispályás futballmérkőzése volt. Velünk volt ezen a napon dr. Botka János, községünk polgármestere is, Sajó István képviselő és természetesen Havvagyon további sorsa - arra is figyelemmel, hogy a tulajdonosi jogokkal felruházott, azt kényszeredetten vállaló állam- igazgatási önkormányzatok nem tudnak mit kezdeni ezzel a bevételt, jövedelmet részükre közvetlenül nem biztosító, a költségvetésüket csak terhelő vagyoncsoporttal. A legtöbb helyi önkormányzat szívesen megszabadulna a területén működő kórház fenntartásából, fejlesztéséből reá háruló kötelezettségektől, igazságtalannak tartva, hogy a környező települések önkormányzatai nem kötelesek a kórházfenntartásból részt vállalni. A másik oldalról ugyanakkor, prédára lesve, ott áll egy befektetésre minden tekintetben kész csoport, amely a privatizációs zsilipek felhúzását várja, mert tudja: egészségéért, életéért még az utolsó vagyontárgyát is odaadja a rászoruló. Ez bombabiztos befektetés. Nem lehet véletlen, hogy elsőként a munkaadók közül a GYOSZ jelentette be, hogy nem ellenzi a tb-önkormányza- tok megszüntetését; az egészségügyben eddig lezajlott magánosítás (patikaprivatizáció, háziorvosi szolgálatok vállalkozásba adása) kellő tapasztalatokkal szolgált a potenciális rilla Sándomé, a területfejlesztési, szociális és kulturális bizottság elnöke, aki egyben óvodánk óvónője is. Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik a tervezett program sikeres megvalósítását pénzzel vagy más módon támogatták. Szelei Ferencné óvónő nagybefektetőknek. Félő, hogy az Érdekegyeztető Tanács jóváhagyásával, a munkaadói és munkavállalói szervezetek többségének egyetértésével az Országgyűlés által létrehozott tb-önkormányzatok megszüntetése csak az első visszalépés a demokratikus intézményrendszer átalakításában, a következő ütem pedig a kötelező biztosítási alapon működő rendszer piacosítása lehet. Ennek következményei beláthatatla- nok, de nagyobb traumát jelentenének a társadalom számára, mint a ’90-es évek elején a munkanélküliség tömeges megjelenése. Nem mehetünk tehát el szó nélkül a téma mellett. E testületekben a munkavállalók érdekképviseletei olyan súllyal vesznek részt, hogy képesek megakadályozni nagy lakossági rétegeknek a korszerű egészségügyi ellátásból való kiszorulását. Szeretném hangsúlyozni, hogy a programbeszédekben nem ez hangzott el, sőt a terület miniszterjelöltje nagyon szimpatikus terveket vázolt fel, de a döntés joga más kezekben van. Álláspontom szerint az új kormány vezető pártja akkor is sokat tenne a polgárokért, ha e kérdésben eddigi megfellebbezhetetlennek tartott álláspontját a társadalmi konszenzusra törekedve alakítaná át, mert a csapda számára is elkészült. Érett bölcsességre vallana ennek felismerése. Nagy Károly, Szolnok A tét: a felhalmozott vagyon sorsa Gondolatok a tb-önkormányzatokról Az Új Néplap június 30-án és július 2-án is megjelentetett egy- egy véleményt a tb-önkormányzatok jövőjéről. A kérdés számtalan oldalról megközelíthető. Érvek és ellenérvek sorakoztathatok fel mindkét oldalon, s ezek alapján ki-ki meggyőződése szerint foglal állást. Látható és takart táblák A június 30-án megjelent Fekete lyuk című írás szerzője felfedezett egy rosszul látható közlekedési táblát. Nos, még számtalan helyen hasonló a helyzet, sok táblát takarnak el a fák, ami olykor-olykor az úrvezető vesztét is jelenti. A „Megállni tilos” tábla különösen alkalmas arra (ilyen van a Szapáry úton is), hogy a gyanútlan vezetőt megbírságolja a hatóság vagy felkerüljön az autóra a figyelmeztető cédula. Vitának helye természetesen nincs, a bírság jogos, mert a tábla ott van, így fizetni muszáj. Érdekes módon a Szapáry úti buszmegállóban, a Jéé diszkont előtt, nincsen fa. Van viszont egy a buszmegállót jelző tábla, ami az autósokat egyáltalán nem riasztja el attól (naponta többször is járok arra), hogy úgy álljanak be oda, hogy nemhogy autóbusz, de még egy mikrobusz sem tudna a fel- és leszállás érdekében a járda mellé húzódni. Mivel itt nincs megállást tiltó tábla, gondolom, az illetékeseknek sem tűnik fel, hogy az autók a buszmegállóban állnak. Ettől függetlenül az autóbusz-megállókra is van KRESZ-szabály, amely meghatározza, hogy a buszmegállót jelzőt tábla előtt és mögött mennyi helyet kell(ene) hagyni. Az a kérésünk, hogy a buszmegálló előtt - legalább 15 méterre - tegyenek ki „Megállni tilos” táblát, és kiegészítő felirattal jelezzék, hogy kivétel ez alól a menetrend szerinti autóbusz. À Szapáry úti megállóból kívánatos lenne távolabb rakni a két, hatalmas beton virágtartót is, hogy a megálló hossza szabadon maradhasson. És nem ártana az sem, ha a rendőrség, illetve a közterület-felügyelők az eddigieknél gyakrabban ellenőrizzék az ilyen helyeket. V. I., Szolnok Bosszantó „ízléstelenség” Örömmel olvastam a június 23-ai lapszámban a szolnoki Damjanich uszodáról szóló írást. En magam több mint harminc éve tettem meg az első karcsapásokat ugyanebben az uszodában, az „egytízes”-ként emlegetett medencében. Soha semmi gond nem volt a vízzel; tiszta volt, szerettük, és meg is tanultunk úszni. A mai gyerekek is szívesen tennék ugyanezt lelkes tanítóik segédletével (ama már csak egy méteresre apadt vízben), de „valami” mindig közbejön. Aki szerencsés és reggel van ideje úszni, annak nincsenek kellemetlen élményei, de aki csak napközben jut ki, pórul járhat, s az úszás öröme előbb-utóbb bosszúsággá válik. Délutánra ugyanis rendszerint le kell engedni a vizet. Es mindezt miért? Azért, mert valaki vagy valakik belepiszkítanak a vízbe! Ez a tortúra veszteség az uszodának és bosszúság a tanulni, tanítani vágyóknak, a szülőknek, gyerekeknek, trénereknek, azaz mindenkinek. Egy három hétre tervezett úszásoktatás reménytelen vállalkozásnak tűnhet a rendszeresen ismétlődő gaztettek miatt. Mi változott harminc év alatt, ha még mindig nem tudják egyesek, mire való az illemhely? Ha eszükbe sem jut, hogy inger ecetén ki kell menni a vízből, és meg kell keresni a vécét? (Van ilyen a Damiban is, nem is egy!) Sajnos tetteseket találni csaknem lehetetlen, így büntetést kiszabni sem lehet. (Történtek már kísérletek külföldön az elkövetők felderítésére, de a módszert Magyarországon nem alkalmazzák.) A büntetlenség biztos tudatában a vétkesek lapítanak, és jókat nevetnek. Az embernek néha az az érzése, hogy sportot űzve, szándékosan szórakoznak az otrombasággal. Úszni tudni a Tisza partján ugyanolyan fontos, mint írni-ol- vasni tanulni. Szigorúbb és gyakoribb felügyelettel, gyermekeink nevelésével talán elkerülhetőek lennének ezek az esetek. Ha pedig mindezt felnőtt csinálja... arra nem is tudnék mit mondani. Ha az uszoda fenntartója még több helyen, igen jól láthatóan, táblákkal jelezné, hogy merre van a WC, esetleg javulna a helyzet... Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy másik táblán tudatnák a „vendégekkel” (úgy, mint a gyógymedencénél), hogy mi az, ami tilos! S. A., Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nemrég jelent meg egy fotó az egykori jászladányi szövetkezet építőbrigádjának 1951-es megalakulásáról, ez a nagyszerű felvétel pedig már a 25 éves évfordulón készült, 1976-ban. A szövetkezet az ötvenes évek végén vette fel a Vegyes Kisipari Szövetkezet nevet, s a vegyes jelleg mindvégig meg is maradt, ugyanis szinte minden iparágat képviselt, és emellett szolgáltatott is. Profilátvétellel és önálló fejlesztéssel milliós nagyságrendben gyártottuk táskazárakat, neobarokk és modern faipari termékeink a Videotonnal kooperálva eljutottak Európa számos országába. Az egri „Ágria” bútorgyárral lakásberendezéseket, kisbútorokat fejlesztettünk ki és gyártottuk sorozatban. Gépeink és felszereléseink, de még inkább szakembereink keze alól minőségi termékek kerültek ki. Szövetkezetünk jó példa volt arra, hogy falusi körülmények között is lehet sikeresen és gazdálkodni, elismerték a falusi iparosok tehetségét és szorgalmát. Gavaldik Mihály nyugdíjas elnök
