Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25 / 173. szám
1998. július 25., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Búzatengeren ki tudja, merről fúj a szél... Az utóbbi évek nem teltek el úgy, hogy aratás környékén ne lett volna gond a búzával. Az ez évi hercehurcát már tavaly meg lehetett jósolni, hiszen a korábbi jó árak a vetésterület növelésére ösztönözték a termelőket. A hirtelen kedvezőre fordult időjárás, a termelők szervezetlensége, a termelés koordinálatlansága pedig megtette hatását. így az államnak, annak valamennyi adófizetőjének több mint 10 milliárdjába kerül a megoldás. Ami persze csak részmegoldás, hiszen majd épp az államnak kell megtalálnia azt az értékesítési csatornát, melyen meg tud szabadulni a több mint egymillió tonna gabonájától. Kinek jó ez? - kérdezhetjük. Találgatások vannak, de vannak tények is. Tény, hogy megyénkben mindössze a raktárkapacitásokat birtoklók alig néhány százaléka jelentkezett be az állami felvásárlásba, akár még művi tárolásra is. Most pedig, hogy 100 kilométernél messzebbre is kell fuvarozgatni a terményt, már változott a helyzet. De ebben sem lehet csak az egyik oldalt hibáztatni, hiszen kérdem én: akik megszervezték az állami felvásárlást, nem gondolkodtak előre, hogy talán jobb lett volna megelőzni az egész szállítási bonyodalmat? Tény az is, hogy a legjobb minőségű búzáért 18 ezer forint plusz áfát, míg a takarmánynak valóért 13 ezret - plusz áfát - ad tonnánként az állam. Ez pedig átlagban azt jelenti, hogy veszteséges az egész termelés - hangoztatták a termelők. Szakemberek szerint azonban a búza előállítása, a technológiai fegyelmet betartva, valamennyi műveletet - még a növényvédelmet és tápanyag-utánpótlást is - elvégezve nem kerül többe hektáronként 60-65 ezer forintnál. Ez a rendszer így magában hordozza a hektáronkénti 4,5-5 tonnás termést, ami nyereséget is tartalmaz. Van ugyanis olyan termelő az idén is, aki nyereséggel záija az aratást! Az említett két dolgon túlmenően számtalan bizonytalansági tényező akadályozza a tisztánlátást. Kérdéses a különböző lobbyk szerepe, az egymással vívott harcok kimenetele. Kérdés az is, hogy mikorra lesznek piaci viszonyok a mezőgazdaságban, mert eddig minden kormány - a mostani is - szociális területnek tekintette az ágazatot. A különböző szakmai szervezetek pedig - élén a terméktanáccsal és az agrárkamarával - jóformán semmilyen koordináló szerepet sem vállaltak fel, azonkívül, hogy talán egymást túllicitálva követeljenek különböző* állami intézkedéseket - újabb milliárdokért. Jászárokszállási izzócsere A megtakarításból fizetik a fejlesztést Jászárokszállás köztéri lámpáinak nyolcvan százalékát érintené az a mintegy 22-23 millió forintos beruházás, melynek terveit már elkészítették. Jelenleg a megfelelő finanszírozási konstrukciót keresi a város önkormányzata. A fejlesztés alkalmával a köztéri lámpákba energiatakarékos izzókat helyeznének. A beruházás hatására a felére csökkenhetne az önkormányzat által kifizetendő „villanyszámla”, ami jelenleg hétmillió-kétszázezer forint éves szinten. Az önkormányzat e heti rendkívüli ülésén nem tartotta elfogadhatónak az Energovill által tett finanszírozási ajánlatot. Igaz, a kölcsön visszafizetése nem jelentett volna pluszterhet Jász- árokszállásnak. A megtakarítás összegét az első öt évben száz százalékban, a második öt évben évi 10 százalékos csökkenés mellett kellene visszafizetni, úgy, hogy a 10. évben a város kasszájában még mindig csak a megtakarítás fele maiadna. A képviselők irreálisnak érezték az adott kölcsön háromszorosánák visszafizetését jelentő konstrukciót. A napokban az Önkormányzat megbízásából a város polgármestere, Szikra Ferenc ismét tárgyalt az érintettekkel, tolmácsolva a testületi határozatot. A város számára kedvezőbb és összesen ötéves futamidejű kölcsön megadását kérte. Az Energovill megvizsgálja ezt a lehetőséget is. A polgármester elmondta, hogy valamilyen formában - akár banki kölcsön felvételével is - még idén megkezdődik a beruházás, és várakozásai szerint októberben be is fejeződhet. bcs Látogatóban Tiszavárkony-szölön - Eladólány a már nem eladó lány Egyszer volt, hol nem bolt... A lényeg kapható: van itt minden a vörösbortól a fehér borotvahabig FOTÓ: I. CS. Csendes hétköznap van. Az utcán egy teremtett lelket sem látni, az udvarokban is alig lézeng valaki. Faluhelyen ilyenkor a földeken, a kertekben kell az életet keresni. No, meg boltban, ahogyan azt Tisza várkony-szőlőn is tettük. Takaros kis ABC áll az út mellett, odabent fiatal eladólány tüsténkedik, ő maga már elkelt, erre még előzőleg egy idős néni figyelmeztetett, miközben útba igazított bennünket. Fazekas Brigitta, merthogy így hívják, készségesen vála- szolgat kérdéseinkre. Mint elmondja, az ABC-ben immár fél éve dolgozik. A legszükségesebbeket árulja, és persze névről ismeri az összes vevőjét. Ez nem is csoda, hiszen egy ilyen kicsinyke településen minden vásárló törzsvásárló. A forgalom nem túl nagy, de mindig be-betéved valaki, így aztán olyan negyvenen-hetvenen megfordulnak nála naponta. Saját magáról szólva elárulja, tizennyolc esztendős, azaz éppen nagykorú, de már valóban menyasszony, ahogyan arról idős informátorunk is tájékoztatott. Vőlegénye Jászkarajenőn, a szomszéd faluban lakik és dolgozik. Brigi egyelőre még a szüleivel él itt, Tiszavárkony- szőlőn. A középiskolát nemrég fejezte be, Szolnokon, a ruhaipariban végzett, fodrász a szakmája. A jövő még a „jövő titka”, de majdan, az esküvő után szeretne ő is Jászkarajenőn élni, és a szakmájában tevékenykedni. Addig is marad eladólány a már nem eladó lány. molnár Nemcsak a kánikulától izzadnak a gabonatermelők Kevesebb a ráfizetés, ha a jószággal etetik fel Nem is olyan régen még az aratás, különösen a búza betakarítása az esztendő talán legnagyobb eseményének számított. Fontossága, jelentősége mára megkopott, különösen ha a leírtakhoz azt is hozzáteszem: megint bőven termettek a kunsági táblák. És ez nem biztos, hogy mindenkinek jó, elvégre az embernek olykor az az érzése, hogy a hasznot nem mindig az kaszálja, akié a tábla, aki vetett, csépelt, netalántán kilincselt azért, hogy túladjon a feleslegen. Erről a mostanság nagyon is időszerű témáról megszólaltattunk „kicsiket, nagyokat” egyaránt. Kun Lajos Kunhegyesen a Kunság Népe Szövetkezet főmérnöke.- Ha minden igaz, holnap, vasárnap végzünk az aratással. Nem panaszkodom, a búza 4,7 tonnát termett átlagosan hektáronként. Raktárainkba hordjuk, ott tároljuk egyelőre.- Milyen a minőség?- Vegyes. Tavaly mindent eladtunk, és most is van az étkezési búzára vevőnk, és reméljük, az üzlet megvalósul. Ami a takarmánybúzát illeti, azt a szarvasmarhákkal, baromfival etetjük fel. Szerencse, hogy a szövetkezet rendelkezik efféle telepekkel. Bizony az, ebben a piacszegény világban. Vízkeleti Sándor Örményesen küszködik a földdel, több darabban van vagy 9 hektárja, ahogyan a kárpótláskor összejött. Vetett 2 hektárnyi búzát, 3,6 hektárnyi árpát.- Hihetetlen, amit mondok, de hallottam olyat, hogy az árpa mázsájáért 600(!) forintot ígértek. Lealázóan alacsony ár. A jó búzát 1 ezer 400-ra tartják, csak azt nem értem, hogyan lesz ebből a 14 forintos kilónkénti búzából 120 forintos kilónkénti kenyér. Egy biztos, a hasznot nem az teszi el, aki termel, teli zsákokat cipel. Visszatérve, mit csinálunk a terméssel? Egy dekát sem adok el, feletetjük a jószággal, tehát bőrében, az állatok bőrében adunk túl rajta. Van öt tehenünk, két hízóbikánk, tíz süldőnk. így sem nagy a haszon, de hát mit tegyen errefelé az ember? Gondolja meg, a hízó lábon 170-190 között megy kilónként. Ugyanakkor volt már 250-270 is, viszont a boltokban nem látom, hogy a tőkehúst annyival leárazták volna, amennyivel kevesebbért a termelőtől átveszik a hízót. Sok igazság akad Vízkeleti Sándor felvetésében, és véleményével aligha marad egyedül. Mi pedig megyünk tovább aratási utunkon. A 4-es főútvonal mellett, a kenderesi határban egy Zetor püfög: mögötte bálázó gyűjti, formázza a szalmát. A volánnál Takács Mihály.- Sajátom a gép, bérmunkában dolgozom. Az ár 35 forint bálánként. Ne irigyeljen, 130 ezer forintba került a javítás, és most kezdi apránként visszafizetni a befektetést. Olykor nemcsak a kánikulától izzadok, hanem ügyelni kell a munkára, bálákra is.-Megéri?- Mit csinálhatnék mást? Most van a szezonja. Harminchat évesen három gyereket nevelünk, valamiből el kell tartani őket.- Mit eszik a bálázó?- Jó minőségű madzagot. Drágát, sokat.- Hát aki a gépen ül és vezeti?- Hazajárok, otthon harapok délben valamit. Nem messze innen, Kisújon a Tisza II. Termelőszövetkezetben is arat 15 kombájnos. Náluk régebben is úgy volt, meg most is, hogy lehet ebédet, meleg ételt rendelni, így megvan a koszt. Ahogyan hallottam, az átlag náluk eddig 4,5 tonna körüli búzából, és lesz vagy 500 vagon termésük. Ezt tárolják, legalábbis addig, amíg a mennyiség egy részén sikerül túladni. Tiszaörsön, a Magvető Szövetkezet géptelepén Oláh Elek és Zeniczki János nagy munkában van. Ugyanis a szövetkezet két kombájnja közül az egyik elromlott.- Tízéves, megbízható masinák ezek, de az egyiknél most kiment a főtengely. Két nap alatt felújítottuk, mert még sok a munkája, a búza félig sincs learatva.- Hová viszik a termést?- Noha ebben nem mi vagyunk az illetékesek, úgy hallottuk: egy részét Tiszaszentim- rére, egy részét pedig tároljuk. A szomszéd településen, Nagyivánon esett meg az a csoda, hogy tengernyi búzát az árokba, útra döntöttek. Történt mindez Czinege Flóriánnal, aki 20 hold bérleményen gazdálkodik.- Nyilvántartásba vettek, itt a papír, és annak rendje-módja szerint beszállíttattam 25 tonnát az Alföldi Gabonaipari Rt. tiszafüredi telepére. Akkor még nem rendelkeztem őstermelőivel, holott a mennyiség a nevemen volt, így megtagadták az átvételt. Ezt rá is írták a papírra, olvasható. Hiába van a feleségemnek őstermelőije, fuvarozhattam haza a tengernyi búzát. Időközben és is kiváltottam ezt az igazolványt, de hát ez már mit sem változtatott a helyzeten. A rengeteg búzát a házunk elé, az úttestre meg az árokba öntötték. Az egészet jelentettem az FVM megyei hivatalának, ahol a nagyfőnök nem volt benn, de ígérték, utánanéznek az eljárásnak. Egy biztos: én további gabonatermeléssel a történtek után nem foglalkozom.- Mi lett a 250 mázsával?- Egy részét drága bérmunkában felszedtük, behordtuk, a többit ingyen odaadtam a rokonságnak. Még maradt az árokban is egy 120 zsáknyi, illetve több mint fele lábon; hozzá se kezdtem az aratáshoz.- Ön szerint mit kellett volna tenni?- Azt, hogy pajtás: nincs őstermelőid, de van papírod. Amíg ki nem váltod, nem fizetünk. Szerintem ez emberségesebb megoldás lett volna a magamfajtának. Komolyan mondom, hogy megfordult a fejemben: kiviszem a határba és meggyújtom az egészet. Napok óta nem alszom, ebben a termésben benne az idei verejtékem, munkám.- Szerencsére nem gyújtotta fel.- Csak egy oka volt: megsajnáltam a búzát. Ő égjen el? Miért? Hiszen ő csak kikelt, nőtt, szemesedett, megérett; és az egészről az égvilágon semmit sem tehet... D. Szabó Miklós A bombázó repülőgép kerekéből csúzligumira is futotta a gyerekeknek Lelőtte, majd teknőt fűrészelt a Liberator szárnyából A nagy szilárdságú, éghetetlen dúralumínium-ötvözetből készült áztatóteknő ma a szolnoki Egyesített Szociális Intézmény raktárában pihen. Ötvennégy évvel ezelőtt még az angol légierő egyik - egyébként amerikai típusú - Liberator bombázója szárnyát alkotta. A lemez precíz szegecselése arról árulkodik, a szövetséges légiflotta büszkesége lehetett a Szolnok határában lelőtt gép. Ifj. Bóka István 14 éves volt 1944-ben, amikor augusztus 20-án a család alcsiszigeti háza mellett játszadozva kortárs cimboráival arra lett figyelmes, a város felett áthúzó bombázót a reptér alatti tüzérek lövedékei telibe találták.- Szörnyen füstölt, majd zuhanni kezdett - emlékszik a szemtanú. Láttam, mikor leesett a mentetlenre, a tiszai vasúti hídhoz közel, a régi gáttól mintegy 150 méterre. A 68 éves nyugdíjas férfi azt is állítja, akkor és másnap öt bombázót lőttek le a légvédelmi tüzérek, akik között tartalékosként szolgált édesapja, Bóka István is. A lelőtt gépek egyike Rákóczifalva közelében esett le.- Mikorra öten-hatan gyerekek odagyalogoltunk a mentetlenen leesett géphez, a halott pilótákat, akik nem tudtak kiugrani a repülőgépből, már elvitték - emlékezik A teknő 1944 után békés célokat szolgált fotó: scsj ifj. Bóka István. - A megron- csolódott kerékgumiból csúz- linakvalót hasítottunk. Később apu teknőnekvalót is vágott a szárnyából, a fűrészelésnél én is segítettem. A kosárfonáshoz szükséges vesszők áztatásához kiválóan bevált. Más lemezdarabokból meg gyümölcsaszalót, kuko- ricapattogtatáshoz pedig rostát készített - folytatta az emlékezést. - Az augusztusi nagy bombázáskor az Alcsi- szigetre is szórtak bombákat, egy a házunktól ötszáz méterre csapódott a földbe. Amikor ugyanis lőtték a gépeket, szabadultak a terhűktől, csak hogy gyorsabban menekülhessenek. Alcsiszigetről ifj. Bóka István ’73-ban költözött be Szolnokra. A teknő a tisza- földvári gyümölcsösébe került, amíg el nem adta a kertet. A közelmúltban elvesztette szeretett feleségét is, egyedül él, a szociális intézményből hordja az ebédet. A teknőt áztatóedénynek vitte be, hogy vesszőfonásra taníthassa az érdeklődőket. Az ősi mesterség szeretetét édesapja mellett már hatévesen megörökölte. Most 68 évesen szeretné tovább hagyományozni az ugyancsak apai örökséggel, a lelőtt repülőgép szárnyából készített teknővel együtt. S. Cs. J.
