Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11 / 161. szám
1998. július 11., szombat Körkép 5. oldal ____________Nézőpont • § Öntudat A hajléktalan férfi már a kora reggeli órákban megjelent az üdülőnk előtt. Nem volt véletlen a helyválasztása, ugyanis abban az időben éppen ott volt árnyék. Később, ahogy a fák hűvöse arrébb húzódott, úgy költözött tovább a hajléktalan is, a cuccaival együtt. Ám, amíg arra ügyelt, hogy mindig árnyékban legyen, az is a szempontjai között szerepelt, hogy ne kerüljön túlságosan messze a szemközti apartmanháztól. A helyválasztást akkor kezdtem megérteni, mikor láttam, hogy az apartmanház kertjében álló szemetesek elérhetőek a hajléktalan számára a kerítésen keresztül. Az viszont teljesen meglepett, amit egyik nap tapasztaltam kettejük viszonylatában. A férfi a szokásos módon üldögélt az árnyékban, körülvéve szükséges cókmókokkal, étellel és vízzel. Éppen szerény ebédjét eszegette a fűben. Amikor végzett, felállt, és az újságpapírt, nejlonzacskót, az ebéd után maradt szemetet összecsomagolta, odaballagott az apartmanház kertjéhez, és a kerítésen keresztül (a kertbe bemenni sohasem mert) bedobta a szemetet a kukába. Úgy, ahogy egy rendes, tisztességes állampolgárhoz illik. Sokat gondolkoztam ezen a jeleneten, a jelenet üzenetén. Vajon mi készteti az embert arra, hogy a lét peremén élve betartsa a társadalmi normákat? Hogy akkor, amikor az élete voltaképpen senkinek nem fontos, az adott településnek még csak nem is lakosa ő, arra vigyázzon, hogy az egyébként tiszta üdülőhelyen ne dobja el a szemetet? Különösképpen azért kapott meg ez a gesztus, mert nap mint nap látom, akár Szolnok utcáin is, hogy luxuskocsikból menet közben lazán kihajítják az utcára a cigarettacsikket, az almacsutkát, a papírt, a sörösdobozt stb. Valaki a többmilliós autóban ülve sem érzi azt, hogy ő „kapott” annyit ettől a várostól, országtól, hogy cserébe adhat is: hozzájárulhatna a közterület tisztaságához. Másvalaki viszont, aki már csak a puszta létet kapja (ami már nem is nagyon nevezhető emberinek), úgy érzi, tartozik annyival azért, mert ennivalóra még futja és üldögélhet az árnyékban, hogy ne szemeteljen ott, ahol mások üdülni, pihenni akarnak. Nem tudom, minek lehet nevezni ezt a magatartást: tisztességesnek, öntudatosnak? Az azonban biztos, hogy nem árt olykor „lefelé” is néznünk: nemcsak befutott, sikeres emberektől tanulhatunk. Sokak nemtörődömségét megszégyenítő példát - ha úgy tetszik: magatartásmintát - vehetünk „alulról” is. Tiszaroff összefog a szomszédos falvakkal Egymilliárd környezetvédelemre? Tiszaroff 2200 fős kis település a Közép-Tisza Tájvédelmi Körzet legszebb részén. Az elmúlt 10-15 évben lett üdülőfalu, idén tavasszal pedig egy országgyűlési határozat kiemelt üdülőövezetté nyilvánította, mint a Tisza-tóhoz tartozó települést. A helység lélekszáma nyaranta 3000 fölé emelkedik, mivel körülbelül 400 szolnoki, budapesti, illetve német, holland és svájci családnak van itt nyaralója. A telektulajdonosok nagy részének ismerőseik számoltak be jó tapasztalataikról, ez alapján döntöttek Tiszaroff mellett. A falu számít az itt nyaralók befektetéseire: egy gyöngyösi vállalkozó már épített is egy kisebb varrodát. A közel 100 üdülőtelek 60 százalékban beépült, az infrastruktúra viszonylag fejlett. Vezetékes gáz a házak egyharma- dában van, a telefonellátottság tekintetében pedig a falu mára a megye élvonalába tartozik, az arány csaknem 50 százalékos. Pár éve az utaknak kevesebb mint a fele volt aszfaltozva, mára ez az arány is 80 százalék, és heteken belül öt új utcában kezdik meg a munkát. A fejlesztés alulról jövő kezdeményezés alapján indult, az érintett lakosok portánként hozzájárultak a költségekhez. Az önkormányzat hitelt vett fel a beruházáshoz. A falu két szomszédos településsel, Tiszaburával és Tisza- gyendával összefogva nemrégen közös szennyvíztisztító építését kezdeményezte. A beruházás a három faluban összesen hatezer lakost érint, értéke több mint egymilliárd forint. Az anyagiak előteremtése érdekében a terület- fejlesztési tanácshoz adtak be közös pályázatot az önkormányzatok. Ha a tisztítómű felépül, egyes vélemények szerint javul a folyó vízminősége Szolnoknál is. B. B. Méregdrága mérgek, ingadozó felvásárlási árak Savanyú az idei meggy? Míg a cseresznye fellegvára Nagykörű, addig a meggynél - legalábbis szűkebb hazánkban - az egyik legjelentősebb termőhely Tiszajenő térségében, határában keresendő. Egyes felmérések szerint az itteni meggyes terület mára már meghaladta a hetven hektárt, bár akad, aki állítja, ennél jóval több az ízletes, savanyú, de mostanság már szinte édeskés gyümölccsel beültetett terület, különösen ha ideszámoljuk a kertekben lévő és az utcákra telepített több száz meggyfát is. Mintegy ötven nagygazdát tartanak errefelé számon: mi most közülük szólaltattunk meg néhányat, illetve egy kistermelőt is. Vígh Mihálynak és a fiának ezerötszáz meggyfája van. Az egyik sor cigánymeggy, ez a porzást segíti, a másik pándi, illetve érdi bőtermő.- Én korábban sem kötöttem soha szerződést, mert aki ebbe belemegy tavasszal, meghatározza az árakat is, holott akkor még azt sem tudja, remek, közepes, esetleg gyenge termés várja-e.- Es mekkora az ön termése?- Tavaly háromszáz mázsa körüli lett, most pedig még nem tudom, meglesz-e a nyolcvan. Pedig fokozottan védekeztünk, permeteztünk. Ugyanakkor az idei termésmennyiséget alapvetően befolyásolta a virágzáskor a köd meg a hideg eső. A cigánymeggy virágzása gyér volt, és ez a pándi termésére is kihatott.- Kinek szállítja?- Bács-Kiskunba, egy részvénytársaságnak. A cigánymeggyből például lé lesz, ezért 170-et fizetnek. A pándit és az érdi bőtermőt exportra vették, vitték 220-280-ért. Olykor az ár naponta változott, és bizony ennek nem jó szenvedő alanyának lenni, különösen, ha tízezreket veszít valaki.- Ha szerződése van, talán biztos az ár...- Persze. Nekem például 150-et ajánlottak volna. Köszönöm, ebből nem kérek. Arról nem szólva, hogy a vegyszerek ára az utóbbi három évben megduplázódott.- így mi a lényege az értékesítésnek?-Én például mindig annak adom, aki többet fizet érte. De hát ehhez megfelelő ismeretség kell, nem árt tudni az árakat, ajánlatokat, mert különben pórul jár az ember. Mert nem csak a búzánál, itt is igaz az állítás: termelni olykor könnyebb, mint jól eladni.-A monília?- Megelőztük, megfogtuk. Jövőre bízom a jobb termésben ... Özvegy Kurucz Istvánné évek óta egyedül lakik a meggyes mellett, az egyik tanyán.-Volt itt a portámon egy felvásárló, és egyszer háromszázat is ígért, majd ebből kétszázhatvan lett.-Megéri termelni?- Ha kicsi a területe, kevés a fája, akkor nehezen jön ki az ember, hiszen vagy ötször permetezni is kell, ami méregdrága.- Válogattak a felvásárlók?-Annyira talán nem, mint korábban, de alaposan átnéztek minden tételt, és ha a szemek nem tűntek elég nagynak, lémeggyként 160-170 lett az ár. És bizony nem mindegy, hogy 260-at vagy esetleg százzal kevesebbet kap a termelő egyetlenegy kilóért. Bizony nem. Az egyik ismert gazda a neve elhallgatását kérte tőlünk.- Nálunk közepesnél gyengébb volt a termés. Amikor elkezdtük a szedést, az ár 280-ról 220-ra zuhant. De hát korábban nem indulhattunk neki, mert nem volt elég érett.- Látom, még most is szedik.-Igen, de már megszűnt az átvétel. Mi is csak úgy tudjuk értékesíteni, hogy erre a néhány mázsára külön szerződést kötöttünk egy céggel.-Az árak?-Az érdi bőtermőért sokat fizettek volna, de ott a tavalyi mennyiségnek csupán öt százaléka termett. A korai is elment volna kétszázötvenért, de hát ebből is csak másfél mázsa lett.-A védekezés mennyibe kerül?- Nálam egy permetezés negyvenezer, és az idén ötször szórtuk meg. A moníliát megelőztük, viszont a hideg ellen tehetetlennek bizonyultunk. Balogh János errefelé az ismert termelők közé tartozik, hiszen a hét hektár új telepítésű meggyén kívül akad ugyanany- nyi régebbi ültetvény is.- Korábban hektáronként száz, száztíz mázsa lett, most nem tudom, eléri-e a tizenötöt. Az érdi bőtermőért kilónként háromszázhúszat ígértek nekem, de hát negyven kiló ha termett, és ezt le sem szedtük a fáról. Az újfehértóit kétszázhuszonötért, a cigánymeggyet százhetvenért vették.- Ön szerint mi a fontos az értékesítésnél?- Legelőször is: legyen ter- . més. Most a közepesnél is gyengébb volt. A másik nem elhanyagolható: az ismeretség. Ehhez azonban évek kellenek.- Vittek öntől exportra?- A húsz milliméternél nagyobbat. Azután azt is illik tudni, hogy a mi termésünk addig exportképes, amíg az EU- országok el nem árasztják a piacot. Meg kell előznünk őket, ezért a korai fajták a legkeresettebbek. Nálam a szüret három hét, és ennek lassan vége.- Még egy kérdés: szereti a gyümölcsöt?- Igen. És a levét sem vetem meg ... D. Szabó Miklós Nem csak mozgás, több annál Ha a mindennapok nyelvére fordítanám, akkor egyszerűen arról van szó, hogy kis hazánk elsős, másodikos szakközépiskolás és gimnazista diáklányai között a szolnoki Vargába járó Kürti Anita a negyedik, Mezei Eszter pedig a hetedik legcsinosabb, legfittebb. Mindketten most fejezték be az elsőt: Anita dögunalmas bizonyítvánnyal, el lehet azon aludni, csak a jeles ismétlődik konokul benne. Eszter szintén derekasan helytállt a tanulásban is. Szóval a legmutatósabb diáklányok közül kettő abban az iskolában szorgoskodik, amelyik főleg tanulói elméleti sikereiről nevezetes. A valóságban mindez valami olyasmit jelent, hogy a két tizenöt éves a Fit-Kid országos döntőjébe jutott, és ott remekül szerepelt. Mert a fitness sokkal több annál, mint hogy egy szál fürdőruciban kiállók a színpadra, és végigbillegek az álmélkodó publikum előtt. Amíg idáig, mondjuk az országos döntőig eljut valaki, addig rengeteget kell dolgozni, izzadni, gyötrődni és bizony olykor szenvedni. Ráadásul az sem mindegy, mit eszik az ember, szóval ez a sport már-már életmód is ... Ancsa végzett előbb, az országos döntőben negyedik lett. Ami a fizikai megjelenését, alakja kidolgozottságát illeti, itt az országos második helyre rangsorolták. Hátrébb került az estélyi ruhás megjelenésben, illetve a bemutatott gyakorlatával, így végzett negyedikként. Mindenki elégedett volt remek helyezésével, s ami a nyarat illeti, táborból táborba megy, és szavaival élve: lehet hapsizni is. Merthogy a fiúk kimaradtak a temérdek edzés, tanulás miatt. Eddig. Esztert a hetedik helyre rangsorolták, ami szintén nem semmi. Nagyon erős a gyakorlata, hiszen aligéves kora óta tornázik, és a diákolimpia aerobikdöntőjében korcsoportjában országos második. Elmondása szerint a nyáron dolgozik, és rengeteget edz, erősíti, formálja magát. Legújabban feljár Kállai Ildikó fitness-Európa- bajnok foglalkozásaira is a fővárosba. Október 10-én GyőrKürti Anita fürdőruhás bemutatója ben meghívásos országos döntőt, versenyt rendeznek, és ide várják B. Tóthné Csábi Ildikó tanítványait is. Ancsa akkor külföldön tartózkodik, nem tud menni, ott lesz viszont Eszter. Aki szerint szép dolog az országos 7. hely, de ha kijön a lépés, alakulhat ez még jobban is. Úgy legyen! D. Sz. M A levegőben Mezei Eszter fotó: i. CS. A fagylalt A buszmegállóban két férfi ül a pádon. Nem buszra várnak, időmilliomosok. A ruhájuk szabadban töltött éjszakák nyomait viseli. Mellettük a pádon nejlonszatyor, abban van minden vagyonuk. Egyikük őszülő szakállú, idősebb, hosszú, zsíros haja mélyen a nyakába nőtt. A társa fiatalabb, áz arcát borító sörte fekete, a haja is az, csak elöl fölkopott egy kicsit. A fiatalabb- nak fagylalt van a kezében. Óvatosan érinti hozzá a nyelvét. Ha nem félne, hogy elolvad, inkább csak gyönyörködne benne, mint aki drága kincset szorongat. A társa mereven nézi, ádámcsutkája föl-le jár. Csend van egy darabig, azután nem bírja tovább.- Hogy eszed azt a fagylajtot? A tetejét nyalod, te? Amaz a birtokon belül lévők magabiztosságával szótlanul megvonja a vállát. Az öreget ez nem tartja vissza, tovább folytatja a korho- lást.- A fagylajtot nem így kell enni! Ne a tetejét nyald, hanem a szélét körbe, így... Önkéntelen mozdulattal nyúlna a tölcsér után, de a keze megáll félúton, azután legyint. A fiatal megint nem szól, nem is néz rá. Szürcsölve beszívja a fagylaltot, a gombóc kihegyesedik, ahogy elveszi a szájától. Nézi egy darabig, mosolyog.- Jó? - kérdezi az öreg bizalmatlanul. A fiatalabb bólint. Az öreg valahová mesz- szire néz.- Nincsenek má’ jó fagylajtok - mondja elmélázva. - Beleraknak mindenféle műanyagot. A Korbély Gyuszi, az tudott jó fagylajtot csinálni... - hallgat egy sort, azután hozzáteszi:- ...az. Hirtelen visszanéz a tölcsérre, és fölkiált:-Vigyázz, lecseppen! - A fiatal ijedten a szájához kapja. - Ott van ni! A nadrágodon! A fiatal odanéz, azután mintha morzsát akarna lesöpörni. A foltos nadrág térdén apró nedves pötty marad.- Figyelj má’ oda! - korholja az öreg. - Azt nem úgy kell! - Megcsóválja a fejét ennyi értetlenség láttán. - Körülrágod a szélét, érted? Akkor sokkal könnyebb nyalni. - Vár egy kicsit, de a fiatal nem válaszol. Alaposan szemügyre veszi a fagylaltot, azután óvatosan kö- rülharapdálja. Az öreg elismerően bólogat. - No látod! így kell ezt, nem hiába mondom. - Nagyot nyel. - Tényleg jó? - kérdezi bizalmatlanul.-Jó. Az öreg hitetlenül csóválja a fejét.- Én a vaníliásat nem is szeretem - mondja határozottan. - Meg a barackosat se. A csokoládé meg a puncs az igazi. - Hallgat egy pillanatig, azután ingerülten megkérdezi: - Miért nem puncsot kértél, te? Az sokkal jobb, mint a barack. A fiatalabb nem figyel rá, a tölcsér szélét rágja. Már csak egy centis darab marad belőle, amikor az olvadt fagylalt végigfut kosztól szürke ujján. Gondosan lenyalja, az öreg már nem is szól, csak a tekintetében látszik a rosszallás. A fiatal hirtelen bekapja a tölcsér maradékát. Egy pillanatig tartja a szájában, mintha nehezen szánná rá magát, hogy lenyelje, azután mégis nagyot, hangosat nyel. Utána ismét csend van.- Ugye nem volt jó? - kérdezi az öreg rábe- szélően. A fiatal gondolkozik egy kicsit, mintha nem tudná, mit válaszoljon, azután határozottan bólint.- Jó volt! Az öreg lassan vállat, von, azutái) föláll, kézbe veszi a nejlonszatyrát, és elindul a piac felé. Bistey András
