Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-06 / 131. szám
8. oldal Szatirikus Melléklet 1998. június 6., szombat Aprócska hirdetések Szenvedélyes römijátékos sürgősen elkártyázná az anyósát. Fizetőpincér nagy gyakorlattal a Balaton környékén munkát vállal. Túlszámlázás garanciával. Bárkivel szívesen cserélnék! Özvegy Vendelicsné, kisnyugdíjas. Kedves közönségünket színházunk nyári szünete alatt is hűtött nézőtérrel várjuk. Katonáknak féláron. (Büfé nincs.) Atléta szakedző másodállásban csinos, jó alakú lányokat futtatna. Hosszú távon megéri! (w) Ketten dumálnak- Napozunk?- Az eget kémlelem, hátha az Úr megsegít...- Családi problémák?- A zsozsóval van baj.- Kevés?- Sok!- A zsozsó?- A baj.- Gyerek van?- Egy. Többre nem telik a kisnyugdíjból. ..- De uram, maga hány éves?- Hetvenhat.- És a gyerek?- Nyolc hónapos.- Hetvenhat éves és nyolc hónapos gyereke van?! Hogy csinálta?- Én már elértem Nyugatra.- Hogy-hogy?- A nagybátyám révén. Kivándorolt, most San Franciscóban él.- Mi köze a gyerekhez?- Megoldotta a dolgot.- Onnan, kintről?- Ühüm. Küldött egy üvegcsével az impotenciajavító, új amerikai csodagyógyszerből.- Bevált?- Na hallja, nyolc hónapos a gyerekem!- És most mégis az Úrhoz fohászkodik?- Kéne még valami!- Egy másik gyerek???- Egy frászt! Impotenciacsökkentő gyógyszer, mert hetvenöt éves az asszony, és már nem bírja a nyugati tempómat!- Átpasszolná nekem az ajzószert?- Miért, maga hány éves?- Kilencvenhat, és még nincs gyerekem!- Oké! Magáé a csodaszer.- „Tenk jú”, uram! Ez már tiszta Amerika! Donkó László Az igazság pillanata Kék Hírek. - Az embertelen körülmények miatt egy alföldi fegyintézetből megszökött kétszáznegyven rab, harminckilenc börtönőr és a börtönigazgató. Nem vagyok focibolond A legjobb lesz, ha rögtön az elején leszögezem: én nem vagyok kimondott focibolond. A most befejeződő NB I-es labdarúgó-bajnokság alatt is többször előfordult velem, hogy kedvenc csapatom némelyik edzésére ki sem mentem. Tetszenek érteni, egyszerűen fogtam magam - és nem mentem ki. Igaz, helyette megnéztem a soron következő ellenfelünk edzését. Nem mondom, ha bárhol megpillantok egy futball-labdát, tetőtől talpig bizseregni kezdek. Ezt elismerem. Azonban kimondott focibolond, az nem vagyok. Jó, jó, én is emlékszem arra, amikor tavaly nyáron megpróbáltam fűmagokkal bevetni a Ferihegyi repülőtér betonját. De ez csupán azért volt, mert a kerekeken gördülő utasfolyosóról azt hittem, hogy játékoskijáró. Hogy tetszettek látni engem az amszterdami BL-döntő nézőterén? Hát persze! Ha már amúgy is kiutaztam a stockholmi KEK-döntőre, akkor hazafelé nem hagyom ki a Juventus-Real Madrid álomderbit. Ettől én még nem vagyok egy kimondott focibolond! És tisztázzunk még valamit. Az összes idei szabadságomat csak azért vettem ki június 10-étől, mert nem bírom az augusztusi kánikulát. Hogy hová utazom szabadságom idején? Nem mintha ez másra tartozna, de sehová. Miért, miért? Egyszerűen nincs kedvem és punktum! Bezárkózom a nagy szobába, az ajtó elé tolom a koloniálszekrényt, és pihenek néhány hetet. Hogy ott lesz velem a tévékészülék is? Na és? Ha kedvem lesz hozzá, hát bekapcsolom. Elvégre nincs minden évben focivébé . . . Azért én még nem vagyok egy kimondott focibolond. És ha azt tetszenek hinni, hogy ezt az írást majd személyesen viszem be a szerkesztőségbe, akkor nagyot tetszenek tévedni! Ha a lapnál szükségük van rá, kivételesen érte jönnek, és bekopogtatnak hozzám. Három rövidet. Akkor én majd kicsúsztatom a kéziratot az ajtórésen. Hiszen azért, mert nyakunkon a focivébé, még nem állhat meg a világ! Ebből is látható, hogy én nem vagyok egy kimondott focibolond. Tessék, ki kopog? Walter Béla A magány olyan, amilyen. Mindenki másképpen viseli, mert nem vagyunk egyformák. De hosszú távon, tartós kapcsolat, elkötelezettség és gyerek nélkül, az maga lehet a földi paradicsom!- A világbajnokság végeztével ezek a csúnya kiütések maguktól elmúlnak. ó nem nyúlkál, ő fog. De még mennyire, hogy fog! Méghozzá a jobb fölső négyes . .. Azon a baljóslatú hajnalon arra ébredtem, hogy valahol fenn, szerényen domborodó homlokom legtetején ezernyi közepes hatótávolságú gombostű bökdös belülről. O, bizonyára csak álmodom - gondoltam volna könnyedén, ám a gombostűk alattomosan átadták helyüket légkalapácsoknak. De hiszen ez a fogam! - nyilallt a felismerés azonnal a jobb fölső négyesbe. Nedves törülközőbe tekert fejjel, a főbérlőmet kímélendő, viszonylag aprókat vinnyogva gubbasztottam kedvenc és egyetlen fotelomban, a sarki presz- szó nyitásáig, ám a dupla konyaktól csupán a lábaim zsibbadtak el picit. Pont egy fog fog ki rajtam? - próbáltam mosollyal meghálálni önmagámnak e gyön- gécske szóviccet, de mosoFogas történet lyom féloldalasra sikeredett. Áddigra ugyanis arcom jobbik fele annyira felduzzadt, mint ügyintéző asztalán az aktakupac. Legyőzlek, te nyavalyás, mint jó marketinges a cserearányromlást! - sziszegtem oda belülről a jobb fölső négyesnek, miközben már a fogorvosomhoz vágtattam lóhalálában, hiszen a fájdalom is adhat szárnyakat. Egyszóval, szaporáztam a lépteimet, akár a szüreti mustkóstoló. A gyógynok várótermében két dologra vártam: a soromra, és arra, hogy elmúljon a fogfájásom. De ez a buta fog még ezt a régi trükköt sem ismerte. Fájt tovább. Odabenn, a párnázott karosszék a fejtámlával, a nyakba terített kendő, a csillogó fények mind-mind egy fodrászüzletet juttattak az eszembe. Igaz, itt nem lehet közben olyan jól szidni a focit, és az adótörvényt.- Ne féljen, nem fog fájni - duruzsolta a doki, és én csodálkozva tátottám el a számat. ő fúrt, reszelt és tömött. Én könnyeztem, öblítettem és végiggondoltam az eddigi életemet: Hajói emlékszem, a legelején még egy sem volt. Később sora előbújtak, majd rövidesen kipotyogtak, de megüresedett helyükre nagyobbak, erősebbek nyomakodtak. Aztán lassan szaporodni kezdett az idegen anyag. Harminckettő-e még a harminckettő? . . . Hát így iramlik el az élet? * Megnyugtatlak, kedves Olvasó, hogy rossz kedvem már a ködbe vesző múlté! Éppen almát rágicsálok, miközben egy humoreszket írok Neked, amit majd elolvasol, ami talán enyhítheti majd a fogfájásodat, ha (isten ments!) mégis... De ugye nincs semmi baj? (alt) A vicc poénját, melyet a rejtvény fősoraiban rejtettünk el, legkésőbb június 11-ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk változatlan: Új Néplap, Szolnok, Pf. 105. A „Nézőpont kérdése” című, május 30-án megjelent rejtvéMéltányos ajánlat nyünk helyes megfejtése: „Barbár dolog ilyen szűk ketrecbe bezárni az embereket. ” A helyes megfejtést beküldők közül ezúttal az alábbi olvasóknak kedvezett a szerencse: Bessenyi Sándorné (5000 Szolnok, Ispán krt. 3.) Dávid György né (5475 Csépa, Somogyi B. u. 24.Fűzfői László (4025 Debrecen, Erzsébet u. 3.) Nyereményüket postán küldjük el részükre.
