Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-20 / 143. szám
1998. június 20., szombat 5. oldal Körkép ____________Nézőpont Ú j kormány - új remények Keserűen jegyezte meg a minap az egyik politikus, hogy ez a nép annyi, de annyi mindenbe belekezdett, de befejezni, véghezvinnie bármit kevésszer sikerült. A legutóbbi választás eredményei is valami hasonlót igazolnak, hiszen a honatyák közé kétszáztizenegy új személy, most megválasztott képviselő került, jelezve, hogy változást, új arcokat kívánnak az emberek. Nem történt csoda, elvégre valami hasonlót tükröz az elmúlt nyolc esztendő is; 1990-ben a többség, a korábbi rendszer, országvezetők ellen szavazott, és új kormány létesült. Négy év után kitellett, a szavazók többsége 1994-ben is változást, valami mást követelt. Úgy tűnik azonban, hogy a mi hazánkban a fák eddig nem nőttek az égig, és a legutóbbi kormánynak is távoznia kellett négy év teltével, és mostanság alakul a legfrissebb kabinet. Ami szembetűnő: nálunk, amióta több párt verseng a választók voksaiért, eddig egyetlen kormánynak sem sikerült ismételnie. Bőven elegendő volt mindegyikből az egy ciklus, és az urna elé járulók immár nem először megint új arcokra, vezetőkre voksoltak. Annyi szépséghibával, hogy a választók negy- ven-egynéhány százaléka nem élt négyévenkénti jogával. Biztos sok oka lehet a távolmaradásnak: a politikából való kiábránduláson át a nemtörődömségig, az „engem nem érdekel” álláspontig, de a jó az lenne, ha valóban a választásra jogosultak döntő, túlnyomó többsége mondana igent vagy nemet ezen a két napon. No, hátha majd 2002-ben végre ez az arány eléri vagy meghaladja a 60-70 százalékot. Egy tény, 386 - zömében új - képviselő kezdi meg nem könnyű, négyéves munkáját. Hogy mi lesz a végeredmény, hová, merre jutunk kétezerre, azt csak találgatni lehet. Mert nagy dolog a Világbank, az Európai Unió, az amerikai szenátus, a vezető nyugati politikusok dicsérete, vállveregetése, de ennél sokkal fontosabb - és a jövőre nézve hatásosabb -, ha ugyanezt az átlag magyar állampolgár, magyar családok, választók teszik, jelezve: elégedettek a helyzetükkel. Ehhez azonban többször kellene hátrafordulni, megnézni a vezetőknek: jön-e utánuk a nép, a tömeg, egyetért-e azzal, amit csinálnak. Ha így történik, minden bizonnyal a többség majd néhány év múlva is arra szavaz, hogy a mostani honatyák zöme, döntő százaléka maradjon a helyén, hiszen jól dolgozott. Úgy, hogy fáradozásuk gyümölcsét a kisemberek, az átlagcsaládok is érezték. Ellenkező esetben minden ismétlődni fog, már ami 1990 óta a választásokat illeti. Megint új kormány lesz, új programokkal, elképzelésekkel, ígéretekkel. Vajon kik mondhatják el országunkban magukról, hogy végre a bizalom, a többség bizalma nem csak négy évre szól? Ez lenne az igazi magyaros virtus. Mi tagadás, ránk férne ... ft SaJH bilit Jelentős hiteltől szabadul meg Örményes Eladják a gázvagyon! Eladja a gázvagyont Örményes a Tigáznak, és ezzel olyan hiteltől szabadul meg, amelynek visszafizetése szinte reménytelen lett volna a forráshiánnyal küszködő községben. Öt község - Tiszagyenda, Ti- szaroff, Tiszabura, Kuncsorba és Örményes - összesen százmillió forintos beruházással közösen oldotta meg a települések gázellátását. A támogatások településenként eltérőek voltak, és mindenki vett fel hitelt ahhoz, hogy a beruházás megvalósuljon. Örményes kölcsöne huszonötmillió forint. Annak idején a hitel felvételénél visszafizetési forrásként a gázvagyont jelölték meg. Sokáig nem dőlt el, hogy a Tigáz, amely egyébként a beruházás óta is üzemeltette a gázvagyont, de még nem tulajdonosként, megveszi-e a rendszert. Végül a megyei közgyűlés bevonásával sikerült megegyezni, ugyanis ezen a tárgyaláson az érintett megyebéli települések együtt ajánlották fel a gázvagyont. így Örményes és a fent említett települések olyan áron tudják eladni a vagyont, hogy az fedezetet nyújt a hitelük visszafizetéséhez. P. E. Alkotótábor Füreden Úgy tűnik, igazi értékkel gazdagodik Tiszafüred kultúrája. Az első alkalommal megrendezett tavalyi képzőművészeti alkotótábor sikere után a szervezők ugyanis tartották magukat a hagyományőrző szándékhoz, s e héten megnyílt a második tiszafüredi alkotótábor. A hivatalos megnyitót az a nyári tárlat jelentette a helyi katolikus kör kiállítótermében, amelyen tíz festőművész - Bereczki Elvira (Tiszafüred), Horváth Anikó (Nagyút), Gelsei Sándor (Egerszalók), Bácskai Varga János (Baja), Korponay Margó (Eger), Bíró Konrád (Miskolc), Almási László (Miskolc), Kábái László (Karcag), Nemes Lajos (Karcag) és Tóth Mária (Gyöngyös) - mutatkozott be a nagyközönségnek. A főszervező és rendező Service Plus Kft. munkatársai tájékoztatása alapján a Tiszafüredre érkező művészek a helyi üdülőfaluban folytatták alkotómunkájukat a héten. -pCibaki helytörténet Helytörténeti feltáró munka kiadására készül a cibakházi önkormányzat, valószínűleg hét-nyolc kötetet töltenek meg a felkért szakemberek. A vállalkozás több évre szól, már csak a költségek miatt sem siethet vele a település. Először a helyi újságban megjelent százötven portréból választják ki a legérdekesebbeket, s gyűjtik egy csokorba. Ezután jöhet az egyháztörténeti feldolgozás, majd később a nevezetes épületeket veszik sorra. Néhány esztendő múlva pedig egy, a község helytörténetét teljesen feldolgozó, többkötetes mű kerülhet a cibaki otthonok könyvespolcaira. PE Egy fiú életének a jobbra fordulása a tét Nem a csodára, hanem a gyógyszerre várnak Klára egy gyógyszerre vár. Egy döntésre, hogy Magyar- országon is támogassa a biztosítás a gyógyszert, amely bizonyítottan megállítja a multiplex sclerosisban szenvedő betegek állapotának rosszabbodását. A döntéstől fia életének jobbra fordulását reméli. Kálváriájukat, amely egy évvel ezelőtt kezdődött, így meséli el:- A fiam a születésnapján arra ébredt, hogy a jobb oldala le van zsibbadva, és nem tudja rendesen mozgatni az ujjait. Nagyon megijedtem, sclerosis multiplexre gyanakodtam, és azonnal orvoshoz akartam küldeni, de tudod, hogy milyen nehezen megy el egy férfi az orvoshoz. Először a pánik- Gondolom, ő abban hitt, hogy majd elmúlik.- Igen. Amikor a panaszok nem múltak el, mégiscsak kimentünk a kórházba, ahol egy orvosnőt kértem meg, hogy ambulánsán oldjuk meg a kivizsgálást, mert a fiam nem akart befeküdni. Másrészt mindig azt papolják, hogy ambulánsán mennyivel olcsóbb az ellátás. Felállították a kérdőjeles véleményeket, miszerint agydaganat, gerincdaganat, gerincsérv - mennyire kiegyeztünk volna egy gerincsérvvel! -, szerepelt még többek között PCP és a multiplex sclerosis is. Kértem a doktornőt, hogy minél hamarabb járjunk a végére, mert akkor a fiam nem tudott már írni sem. A vizsgálatok lassan haladtak, mert azt mondták, hogy elsők azok a betegek, akik bent fekszenek. A CT-vizsgálat nem mutatott ki semmit, aztán jött az MRI. A fiam klausztrofóbiás, és amikor az agyat meg a gerincet vizsgálják, teljesen be vagy zárva ebbe a készülékbe. Először nem is tudták megcsinálni a vizsgálatot: egy főorvosnőt kellett megkérnem, hogy vizsgálat idejére hipnotizálja a beteget. így sikerült megcsinálni az MRI-t, de még akkor se tudtuk meg, mi a baj. Egy kórházi dolgozó javaslatára megvártam, amíg eljött a kórházba egy professzor, és arra a napra kértünk egy újabb MRI-t. Mivel a hipnózist végző orvos nem volt a városban, megkértem egy altatóorvost, hogy csináljon egy könnyű altatást a vizsgálat ideje alatt. Sok könyörgésre hajlandó volt rá, de nagyon félvállról vett bennünket, annak ellenére, hogy természetesen fizettem neki. Behívott a professzor úr, és megmutatta, hogy már a korábbi agyi- és gerincfelvételeken is ott a multiplex sclerosis.' Amikor a fiam magához tért az altatás után, elmondtam, hogy miben szenved, és azt is, hogy gyógyíthatatlan.- Hogy fogadta?- Rezzenéstelen arccal. Akkor már évek óta járt egy kislánnyal, és úgy volt, hogy ösz- szeházasodnak. Amikor a fiam megtudta a betegséget, elállt tőle. A kislány sírt, hogy ő mindenképp vállalja a fiamat, de ő hajthatatlan maradt. Pesten fölkerestünk egy híres specialistát. Eldarálta, hogy: figyelj, öreg, nyugodtan nősülj meg, csinálj gyerekeket, éld az életed. Én már akkor is tudtam egy izraeli gyógyszerről, kértem, hogy kezdjük el adni, de a specialista azt mondta, ez még nem kipróbált dolog. Amikor kijöttünk tőle, azt kérdezte a fiam: miért voltunk mi itt most?- Kezelést, gyógyszert nem kapott?- Nem. Annak ellenére, hogy nem bírt írni, fogni, a lábai le voltak meredve. Nagyon nagy pánikban voltam, hogy mi lesz: várjuk még a le- robbanást? Úgy éreztem, hogy nem létezik, hogy az én fiammal történik mindez, az én egészséges, jó külsejű gyerekemmel, aki világéletében sportolt, aki soha nem adta fel. Akkor már régen nem beszéltem a volt férjemmel, a fiam apjával, aki egyébként többdiplomás vezető. Amikor tudomást szereztem a betegségről, fölhívtam őt. És tudod, mi volt a reakciója? Azt mondta az egyetlen gyerekünkre, hogy: „Majd én megmondom neki, hogy mi baja van, mert egy felnőtt embernek joga van tudni, hogy meg fog halni.” Úgyhogy tőle nem számíthattunk segítségre. Aztán a rohamok Egyik éjjel olyan érzésem volt, hogy el kell mennem a fiam lakására. Ezt az anyai ösztönöm sugallhatta, mert azon az éjszakán olyan rohama volt, hogy nem bírt odajönni az ajtóhoz. A roham után újabb orvost kerestünk. Az előző doktornő ugyanis nagyon leszúrt bennünket azért, mert elintéztem, hogy a fiam hamarabb kerüljön MRI-vizsgálatra, mint amit ő előírt. Az új orvosnő gyógyszereket adott, javult is a fiam állapota. Akkor valaki szólt nekem, hogy miért nem igényeljük meg azt a 150 ezer forintot, amit ilyen betegségben fürdőszoba-átalakításra lehet kérni, de a doktornő felháborodottan visszautasított, hogy csak akkor írja alá a papírt, ha a beteg lebénul. Ezek után új orvost kellett választanunk, mert fiam azt mondta, hogy ide nem jön többet. Szerencsére egy olyan doktort sikerült megismernünk, aki ma is végzi a kezelést. Egy év alatt négy súlyos rohama volt a fiamnak. Közben kerestem a lehetőséget, hogy hogyan kaphatnánk meg azt az izraeli gyógyszert, amelyet sikeresen adtak már Magyarországon is ebben a betegségben szenvedőknek, és megállította az állapotromlást. Amikor kértem ezt a kezelést, azt a választ kaptam, hogy várólista van, és csak akkor léphet előre a sorban a fiam, ha valaki meghal. Én nem akarok erre várni. Végül: nem adjak fel Most az a célom, hogy megkeressem azokat, akik szintén a gyógyszerre várnak, hogy együtt forduljunk az egészség- ügyi hatóságokhoz, hogy döntsenek a gyógyszer támogatásáról, és akkor lehetne adni a rászorulóknak. A fiam most is dolgozik. A menyasszonyával továbbra is jár, de az esküvő elmaradt egyelőre. Hiszem, hogy van megoldás. Mindent meg fogok tenni, hogy segítsek rajta. Hogy megkapja a gyógyszert, ami megállítja a súlyosbodást, amíg meg nem tudják gyógyítani ezt a betegséget. Az elején sokat sírtam, de ma már nincs könnyem, csak az az érzés él bennem, hogy tegyek valamit. Megesküdtem rá, hogy ha nem kapjuk meg a gyógyszert, és a fiam lebénul, átsegítem őt a másvilágra, és utána végzek magammal is. Nemrégen a fiam - meghitten beszélgettünk - megint fölvetette ezt a kérdést, hogy ugye, nem hagyom cserben, ha ilyen helyzetbe kerül? És én megerősítettem, hogy igen, akkor is számíthat rám ... Paulina Éva Magyar tenorok - Gálakoncert a Szigligeti Színházban Szolnokon a magyar opera csillagai Egyedülálló zenei est kezdődik ma 19 órakor a szolnoki Szigligeti Színházban. A világhírű „tenortrió” - Carreras, Domingo és Pavarotti - példájára a magyar opera leghíresebb tenoristái - Bándi János, Berkes János, B. Nagy János, Csák József, Daróczi Tamás, Ilosfalvy Róbert, Kovácsházi István, Leblanc Győző, Molnár András - lépnek fel együtt. Néhá- nyukat megkérdeztük, mi a véleményük erről a különleges rendezvényről. Berkes Jánost régi ismerősként köszöntheti a szolnoki közönség, hiszen már többször is szerepelt a Tisza-parti városban.- Óriási ötletnek tartom ezt a kezdeményezést - mondta -, hiszen a szervezők gyakorlatilag hatványozták a három tenort, s éppen abban az esztendőben, amikor az operajátszás kezdetének négyszáz éves évfordulóját ünnepeljük. A televízióban lépek fel néhány óráBerkes János val a szolnoki előadás előtt, és természetesen ott is elmondom majd, milyen kivételes produkció részese leszek a Szigligeti Színházban. Egyébként nagyon szeretem Szolnokot, a Tisza partján mindig otthon érzem magam, hiszen magam is a folyó mellett nőttem fel, szentesi vagyok. Többször zsűriztem már az Adám Jenő- énekversenyen is, így ismerem és nagyra értékelem a város zenei életét. Molnár András Európa csaknem minden operaházában fellépett már az elmúlt években, most pedig a szolnoki színház vendége lesz.- Elsősorban az opera népMolnár András szerűsítése érdekében mondtam igent a felkérésre. Meggyőződésem, a „nagy tenorok” is azért vállalták, hogy együtt lépnek fel, mert ezáltal közelebb vihetik a közönséget ehhez a műfajhoz. Bízom benne, hogy nekünk is sikerül elérnünk ugyanezt. Török Géza, a Budapesti Operaház karmestere dirigálja ma este a MÁV Szimfonikus Zenekart és természetesen a kilenc fellépő tenorénekest.- Egyedülálló dologra vállalkoztak a szervezők, nemigen volt még példa rá, hogy egy színpadon szerepeljen ennyi kitűnő tenorénekes. Én egyenként veszem át a dalokat a gála énekeseivel, majd természetesen lesz egy közös próba is. A tervek szerint igazi kuriózumot jeTörök Géza lentő meglepetéssel is előrukkolunk, de ezt majd meglátják - és -hallják - a nézőtéren helyet foglaló zenerajongók . .. Igazán exkluzív esemény részesei lehetnek tehát azok, akik a mai estét a Szigligeti Színházban töltik. Jó szórakozást kívánunk nekik! (szilvási) A megnyitó pillanatai a katolikus körben
