Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-17 / 140. szám

1998. június 17., szerda Villanófény 7. oldal A képviselők huszonhatodik generációját fogadja holnap a Parlament Az öreg Ház nem vén Ház N em először jártam nála látogatóban, mégis, amint közeledtem hozzá, egyre különösebb érzés fogott el: elvégre egy tiszteletre méltó, 94 éves aggas­tyánhoz igyekeztem, a Házhoz... A T. Házhoz! Hiába próbáltam, nem sikerült „csak” egy csodás épületként gondolnom rá, hiszen valóságban vagy fényképen látva alakot-arcot-hangot, személyiséget vélek minduntalan felfedezni benne.- Megnyugtatlak, nem vagy ezzel egye­dül. Aki úgy akarja, annak a Ház valóban életre kel - mondta Görög Ibolya, a Minisz­terelnöki Hivatal protokoll és rendezvény főosztályának vezetője, majd nevetve hoz­zátette: - Jómagam tizenkét éve élek a Ház Görög Ibolya, a Ház titkainak tudója közvetlen közelében, és bevallom, hogy múlhatatlan a „szerelmem” iránta. Hirtelen mintha a kupola felől egy öregúr távoli, mélyen zengő, öblös, kicsit kajánkodó hangja szólalt volna meg:-Hódolatom a hölgyeknek! Pardon, el­nézést kérek a vendégtől, de ez elsősorban magácskának szól, Ibiké, magácska tudja, hogy az öreg Ház nem vén Ház: jómagam 1904 óta mindent megfigyelek, ami a fa­laim közt lezajlott és zajlik ma is. Mivel ke­gyed az én kedves, vidám, hozzáértő, több nyelven is beszélő háziasszonyom, tiszte­lettel arra kérem, tolmácsolja szavaimat- érzéseimet a kíváncsi vendéghölgynek . .. így kezdődött rendhagyó interjúm a Tisz­telt Házzal, köznapi nyelven használatos nevén a Parlamenttel, „akinek” különös történetét a protokollfőnöknő tolmácsolta.- Szülőhelyem hajdanán a Tömő tér ne­vet viselte, mert a Duna partján éktelen­kedő mocsarat a város szemetével tömköd- ték tele. Nemzőatyám Steindl Imre műegye­temi tanár volt, aki „bölcsőhelyem” meg­tervezésénél pontosan tudta: vörösfenyő oszlopokat kell leverni a mocsárba, épp­úgy, mint az itáliai Velencében, mert ez a fajta fa a vízben a betonnál is keményebbé válik. Erre került a húszezer négyzetméter betonlap, amin ma is rendületlenül állok. Ez olyan biztos alap, amit a történelmi vi­harok sem rengetnek meg. A csempék mellékhelyiségenként számo- zottak. Ha eltörnek, az eredeti szám alap­ján gyártják újra Pécsett.- Uram, Ön valóban lenyűgöző...- Lenyűgözően nagy volnék? Attól függ, honnan nézzük! Ha megszaporodnak a rendezvények, márpédig ez gyakori, sok­szor kevés bennem a használható méretű helyiség. Tudja Ön, hogy egy állófogadás­nál például legalább 1,2 négyzetméternyi hely kell minden vendégnek? A mérete­imre a legjellemzőbb a 96-os szám: az ezeréves évfordulóra, az 1896-os millen­nium tiszteletére születtem, akkor pedig Pesten és Budán a péklegények és a susz­terinasok is ezt a varázsszámot emleget­ték. Kilencvenhat lépcső vezet a kilenc­Holnap immár a honatyák huszonhatodik nemzedéke veszi birtokba az ország házát 1902-ben még az ideiglenesen átadott, részlegesen kész épületben tartották meg első ülésüket az 1901-1906 közötti ciklusra megválasztott képviselők. venhat méter magas kupolámba ... Foly­tassam?- Ó nem, köszönöm, hagyjuk a száraz számadatokat!- De azért a kupolával kapcsolatban szí­vesen elmesélném, hogy mitől szoktam rémüldözni. Érdekli netán kegyedet? Nos, a komoly törvények mellett hallottam em­legetni az amerikánus „Murphy-törvények" egyikét, miszerint aminek el kell romlania, az elromlik. így van ez a csillárok villany- körtéivel is. A kupolámnak két héja van, köztük a padlástér, és innen létrán mászik bele a villanyszerelő mesterek egyike a csil­lárba, hogy kicserélje a kihunyt égőket. Hajmeresztő még látványnak is!-Megértem, de engedje megjegyeznem: Önnél pompás a levegő!-Steindl úr érdeme, mint annyi más. Aki hozzám belép, megkérdezi, hogy mióta van „légkondim”. Hát olyanom nekem nincs! Két pár rézcsövön át érkezik a szomszéd utcai kazánból a meleg levegő, és ha annyira nagy a forróság. hogy a ked­ves, öreg Duna közelsége sem tudja enyhí­teni, arra is akad megoldás. Hajnalhasad- tával megérkezik a térre egy-két jégtöm­bökkel megrakott, óriási teherautó, a dí­szes öntöttvas tetővel fedett két kútba do­A kíváncsi szemek elől elrejtett belső udvar bálják a táblákat, ezek a „jégkamrák" hű­tik a termeimet.- Valóban zseniális mérnöki találmány! Árulja el, hogyan hallották egymás szavát a képviselők, amikor még nem volt hangosí­tás?-A képviselőháznak olyan jó az akuszti­kája, hogy „villanyos szócső” nélkül sem kéne senkinek kétségbeesnie. Arra a haj- tókára-blúzra kitűzött kis szerkentyűre meg a többi mikrofonra a rádió meg a tele­vízió miatt van szükség. Az odabent ülők jól hallják egymást, a hevesebb közbeszó­lásokat, sőt néha azt is, ha valaki hangyá- nylval hangosabban súg valamit a szom­szédjának. Steindl úr arra is gondolt, mi­lyen kellemeüen lehet naphosszat ülni, amikor az ember alá fújják a meleg levegőt, ezért bőrből és lyukacsosra készíttette el a patkó alakú ülésterem székeit. Az már mostani kitaláció, hogy a Jóféle magyar koszttól „súlyos egyéniségűvé” lett képvise­lőknek szélesebb székeket konstruáltak. Kérem nagysád, figyelje meg beszédes szí­neimet is! A társalgókban láthatók Európa legnagyobb kézi perzsaszőnyegei Békész- szentandrásról, csakhogy az alsóházé bor­vörös, míg a felsőházé kék. Az arisztokrá­cia kék vére miatt, ugyebár. De a szőnye­gek mintája egyforma.- Ml van akkor, ha egy képviselő a pohár víz helyett narancslét vagy mondjuk egy kupica szíverősítőt kér?-Szépen kiballag a büfébe, és megren­deli. De vizet akkor is kap, ha nem kér. A szónoklata után leülve szinte mindegyik iszik a pohárból. Ami a vendéglátást illeti? Az építőmester szobrát Steindlről mintázták Jókai bableves, palócleves, nyírségi gom­bócleves szinte mindig kapható. Megfigyel­tem, hogy a képviselő urak igencsak ked­velik a süteményeket, míg a hölgyek job­ban vigyáznak a vonalaikra. Az én kedvenc ételem a „kása”! Eláruljam a receptjét? Steindl Imre úgy okoskodott, hogy a be­tonalapra engem könnyűnek kell megépí­tenie, tehát alig alkalmazott márványt, in­kább a könnyű műmárványt, de nem va­lami vegykonyhái mismást! Végy egy adag márványport, gipszet, gyantát, agyagot és lószőrt, ezt főzzed össze, s máris kész a „kása”, amit zsákvásznon kell hűlni hagyni, közben pedig alulról ütögetni, ettől kapja Jellegzetes erezetét. Ebből mindössze fél centinyit ragasztottak rá a homokkőre vagy a mészkőre, és máris teljes a márvá- nyos illúzió.- Van előírás, szigorú etikett, hogyan le­het Ön elé Járulni?-Demokrácia van, előírás nincs! Azért akadnak szokások. Díszebédre vagy dísz­vacsorára például a sötét öltönyhöz fekete cipő dukál, ami csakis fűzős lehet, mert a bebújós „sportos”, ezért nem oda való. Be­vallom, sokszor zavar, ha valaki, akár ven­dég, akár az ötszáz dolgozó közül bárki farmerban vagy papucsban járkál. A mini­szoknya sem egészen illedelmes viselet, de ha a hölgy fiatalka és formásak a lábai... Két legszebb liftemben negyven különféle fából készült az intarzia és a finom fárag- vány, de azért én sem vagyok fából!- Ha elsorolná, melyek a legkedvesebb szobrok kegyelmed körül.- Steindl úr beteg volt, élete utolsó évei­ben hordszéken hozták ide, nem is érte meg 1904-es végleges felavatásomat. Az egyik szobor, ami a középkori építőmestert ábrázolja, az ő arcvonásait őrzi, a kezében tartja T-alakú alaprajzomat. Ott van a ha­rangöntő. a folyamszabályozó, a falusi fényképész, a patikus, a távírószalagot tartó postáskisasszony szobra is ...- Lehet valami, amitől még Ön is élőmül?-Figyelem az aranyozómestert, amint reggel leül kis székére, borzecsetét né­hányszor a hajához dörzsöli, hogy az kel­lően nedves és elektromossággal feltöltött legyen, majd ezzel az ecsettel kiemeli a többi közül a vékony lemezkét, és mint egy réteslapot, rásimítja az aranyozandó felü­letre. Irigylésre méltó mutatvány! Nagy- sádkám hallotta, hogy két gramm arany elég egy lovas szobor borításához? Rajtam , összesen negyven kiló arany van. Ezenkí­vül van saját postám, banki automatám, orvosi ügyeletem, vannak természetesen tűzoltóim is. Hála az égieknek. ritkán akad dolguk. Egyszer a Vadászteremben rende­zett állófogadáson a meleg ételből klfröcs- csenő zsírtól füstölni kezdtek a spiritusz­kockák. A tűzvédelmi berendezés nyomán megszólalt a riasztó, és a vendégek koszo­rúja a rohanvást érkező tűzoltókkal egé­szült ki. Meleg helyzet volt!- Árulja el. bánkódik-e valami miatt?- Nem lehet bánkódásnak nevezni, csak sajnálom, hogy nem láthatja mindenki a belső udvaraimat, amiket már a tervező tejüveggel takart el a kíváncsi szemek elől, holott pompázatosak: a magyar hon leg­szebb növényeivel díszítették, és a dél-al- földi vármegyeházák parasztszecessziójá­nak ékítő elemei mellett érdekes görgők, vagyis vízköpőfejek láthatók. Nem fogha­tom fel ésszel, hogy Steindl úr ebben miért volt ilyen szűkmarkú, amikor a legeldugot­tabb folyosó fordulójára is festetett valami szemet gyönyörködtető cirádát. Most a mindennapi programomhoz hozzátartozik a kozmetikáztatás, hisz láthatja: állvá­nyokkal vagyok körülvéve. Váltakoznak rajtam a sötét-piszkos és a hófehér, új kö­vek. Kőfaragó mesterek gondoznak, két­mázsás tömbökként cserélik málló ho­mokkő burkolatomat, és a helyükre haj­szálra ugyanolyat faragnak kemény mész­kőből. Mára tán elég lesz ennyi is. Ég Ön­nel, örültem a szerencsének, és ne kerülje el máskor sem a portámat!- Kifáradtál a rendhagyó „ tolmácsolás - ban”? - kérdeztem Ibolyát.- Szó ami szó ... Sok mindent megértem itt, de ilyet először próbáltam - felelte mo­solygósán. - Kísérgettem az angol trónörö­köst, Károly főherceget, aki őszintén cso­dálkozott. hogy a svéd királytól, anno, mi nyolc hatalmas gránitoszlopot kaptunk, míg a brit parlament mindössze csak négy hasonlót kapott. A budapesti nagyköveten keresztül megüzente: valóban igaz a hír, ő leellenőrizte Londonban... Volt itt a vak muzsikus, Stevie Wonder, és „látó ujjaival” tapogatta ki, mennyivel melegebbek a műmárvány borítású oszlopok az igazi márványból valóknál. Egy portugál államtitkár alig akarta el­hinni, hogy a Ház eredetileg nem temp­lomnak épült, és azt firtatta, szoktak-e itt esküvőket tartani, egy nagykövet pedig iz­galmas élmény részese lett, amikor „idő­húzás” céljából levittem a sci-fl hangulatú pincébe, fűtési csövek és aknatetők közzé. De azt sem fogom soha elfelejteni, amikor egy eltévedt, az ablakmélyedésben resz­kető látogatóra este, a záráskor találtak rá az őrök. Somos Ágnes Az egyik jégkamra „bejáratar „Kozmetikáztatnom kell, ezért vagyok állványokkal körülvéve...”

Next

/
Thumbnails
Contents