Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-13 / 137. szám

1998. június 13., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Férfiak helyett fiúk Katonának lenni nem érdem, hanem köte­lesség - méghozzá állampolgári, leg­alábbis az Alkotmány előírásait figye­lembe véve. Ám miközben egyre csökken katonaidő - jelenleg kilenc hónap a sorka­tonai szolgálat tartama, ám a hírek szerint az ezredfordulóra ezt a 9-est is a „feje tete­jére állítja” az új kormány, s 6 hónapos lesz csak a szolgálati idő -, ugyanúgy nő azok száma is, akik egyszerűen kibújnak a haza szolgálatának köte­lessége alól. Hogy valaki miért nem lesz katona, az több okkal is magyaráz­ható. Ebbe tartozik például az olyan vallási okokra hivatkozás, amely tiltja fegyver kézbe vételét. Számukra persze ott áll lehető­ségként a fegyvertelen katonai szolgálat immár teret nyert rend­szere. Van olyan vallási közösség is (nevezhetném szektának), amely tagjai számára bármilyen katonai szolgálatot hit. Ilyen eset­ről adtunk hírt a napokban, amikor is a hitbéli okokra hivatkozó szolgálatmegtagadó fiatalembert a bíróság jogerősen hathavi bör­tönre ítélte, felfüggesztve, ő már elmondhatja magáról: megúsztam a katonaságot, s nagyon még csak meg sem büntettek érte. Ezzel tehát részéről „le van tudva” a haza védelme. Ám elmondhatjuk: ő legalább vállalta az ezért járó büntetést, mert a kibúvót keresők többsége ezt sem teszi. Úton-útfélen hallani jó kondícióban lévő, erős, edzett, egészsé­ges fiataloktól: én ugyan nem leszek katona, úgyis elintézem, hogy ne hívjanak be. ők azok, akiknek remegni kezd a lábuk, elsötétül előttük a világ, ájulás környékezi őket, amint meghallják, hogy hamarosan bakaruhába kell beöltözniük. Legszívesebben elbújná­nak anyuka köténye mögé (anyámasszony katonája, mondhatnánk, csakhogy ők nem lesznek katonák.) A jó kapcsolatrendszerrel ren­delkezők rendszerint kibulizzák, hogy olyan egészségügyi papíro­kat kapjanak, amely szerint már régen a sírba tették volna őket, a lé­lek is csak hálni jár beléjük. Kibúvókat keresnek, csakhogy mente­süljenek a törvényi előírások alól. Tudvalévő, az értékek, értékrendek változnak. Néha viharos gyorsasággal, néha hosszabb átmeneti idő kell egy-egy átalakulás­hoz. Régebben azt a legényt csúfolták ki, néztek rá görbe szemmel, aki nem volt katona. Manapság már ennek éppen a fordítottja ta­pasztalható: az válik gúny tárgyává, aki nem tud vagy nem akar va­lamilyen úton-módon kibújni a haza szolgálata alól. Annak idején szinte nem is tekintették férfinak azt, aki kimaradt a seregből és nem esett át a katonaság megpróbáltatásain, kihívásain. A fentiek ismeretében persze nem csoda, ha manapság hazánkban egyre több a fiú, és ezzel arányosan egyre kevesebb a férfi ... VMft / Jó úton a felzárkóztatás A roma gyerekek óvodai esélyegyenlőségéről tárgyaltak a minap a karcagi cigány kisebbségi önkormányzat tagjai, akik azt szeret­nék, ha minél több gyermek tanulhatna tovább. Ezért tartják fon­tosnak, hogy már az óvodában elkezdődjék a felzárkóztatásuk.- A világszerte végbemenő gyors változások szükségessé teszik, hogy a gyermekeket már óvodás korban a közösségi élet korlátáit, szabályait ismerő, öntevékeny, önfejlesztő magatartással vértez­zük fel. Ennek a feladatnak a Madarász Imre Egységesített Óvodában az óvónők igyekeznek megfelelni - hangzott el Fülöp Sándorné óvodavezető beszámo­lójában. Az óvoda 9 telephelyén a 175 hátrányos helyzetű gyer­mekkel külön, egyéni felzárkóz­tató program szerint foglalkoz­nak, hiszen a gyermekeknek sok­szor az alapvető egészségügyi szokásokat is itt kell megtanítani. A kötetlen tanulás során a cigány kultúra hagyományaival is meg­ismertetik a gyerekeket. A 36 be­szédhibás lurkóval szakképzett logopédusok is foglalkoznak, akik nagy figyelmet fordítanak a szép magyar beszédre és a szó­kincs fejlesztésére is. Az óvodai felzárkóztató munkáról pozitívak az iskola visszajelzései, a tudni és tanulni vágyó cigánygyermekek­nél mára sikerült kialakítani a ta­nulási motivációt. A négymillió forintos külön keretből az egyéb támogatásokat - játékok, tisztálkodási szerek, papír, írószer - tudják biztosítani a roma gyerekeknek - mondta az óvodavezető. A kisebbségi képviselők sze­rint erre a támogatásra a jövőben még nagyobb szükség lesz, mert egyre több szülőnek okoz gondot, hogy 3-4-5 iskolás gyermekének tízezrekért megvásárolja a tan­szert, táskát és a két váltás ruhát. A szolnoki zaciba fóleg aranyat hordanak Naponta ötszáz ember is megfordul A zaci, vagy zálogház három hónap tatarozás után megújulva, megszépülve nyitott ki régi helyén Szolnokon, a Baross utca közepén. Tágasabb a helyiség, hiszen itt a hét minden munka­napján hosszú sorok kanyarognak. ősz hajú nagymamával váltunk néhány mondatot. „Kedvesem, ballag a főisko­lán a lányunokám. A megboldo­gult uram pecsétgyűrűjét és ka­rikagyűrűjét hoztam be. Tudom, ha élne, egyetértene velem, ezért délután ballagok a temetőbe és közlöm vele. Rákényszerültem, mert 25 ezer a nyugdíjam, és szeretnék az unokámnak mara­dandó ajándékot, egy gyönyörű étkészletet venni. Kinéztem, fél­retetettem, és holnap megve­szem, erre kell még pár ezer fo­rint.” A becsüsnek tilos tévedni Egyébként ebben a zálogház­ban az arany a sláger, a beadott értékek 99 százaléka ebből a sárga fémből készült. Gyémán­tot ritkán hoznak, de bevesznek apróbb műszaki cikkeket: vi­deót, rádiót, fényképezőgépet, kisebb háztartási gépeket, ezüs­töt, bőr-, illetve szőrmekabátot is. A legnagyobb megterhelés­nek a becsüs van kitéve, hiszen itt tilos tévedni, és reggeltől kora estig másodperc kihagyás nélkül kell figyelni, becsülni az áruk értékét. À hölgy a riport­ban a neve elhagyását kérte. „Valóban az arany a legtöbb. A kamat három hónapra 9,5 százalék, és 6 százalék kezelési költség. Sűrűn előfordul, hogy rézgyűrűt hoznak, suvickolnak ki, én ezt már ránézésre látom. Ha hajthatatlan, királyvízben pillanatok alatt megnézzük, és minden kiderül. 14 karát alatt nem veszünk át, bár 24 karát a csúcs, tulajdonképpen ekkora töménységű ékszert nem készí­tenek. Egyébként magyar, orosz, török arany a legtöbb.” Hosszú sor kanyarog az ab­laka előtt. Középkorú nő félve nyújtja be a gyűrűt. A becsüs ránéz, és már mondja is: asszo­nyom, ez 14 karátos orosz arany. Megnézi és közli az árat. Az előtte álló biccent, ami azt jelenti, létrejött az alku, beadja a gyűrűt. Mennyi a legkisebb érték, amit itt kifizetnek? Kétszáz fo­rint az alsó határ, de van rá példa, hogy százezreket ér mondjuk egy aranyból készült fejre való korona. Ez bizonyos rétegeknél szokás, esküvői dísz, azután ha megszorulnak, beadják. Aranyból egyébként mindent vesznek, kivéve az aranyfogakat, ezeket egészség- ügyi okok miatt nem fogadják. A sarokban egy vékony nő hal­kan válaszol kérdéseimre. Kirándulásra kell a pénz „Iszik a párom nagyon. A gye­rek kirándulni megy az osz­tállyal, és behoztam a nyak­láncom. Megfogadtam, elha­gyom, mert most is hétezer fo­rint adósságot csinált, de a kis­lányunk nagyon kötődik hozzá. Gyorsan kell három és fél ezer forint, és ezt a megol­dást láttam a legcélraveze­tőbbnek.” A beadott értékeket három hónapig őrzik, és még van egy hónap türelmi idő. Értékesíteni ezután szokták: mindig Buda­pesten. Egyébként itt mindig csúcsszezon van hétfő reggel­től péntek délutánig, de a hús­vét, a tanév kezdete, a kará­csony idejét meg a nyarat az átlagnál jobban megérzik. Van, akinek kenyérre, lakás­festésre kell az a kis összeg, bár ez a húszéves legény mást hoz fel indokként. „Keresztanyu tavalyelőtt érettségimre ajándékozott egy szörnyű pecsétgyűrűt nekem. Még a nagyapámé volt, érté­kes, súlyos darab, de nekem nem kell, nem tetszik. Lehet, ki sem váltom, hiszen kereszt most halt meg áprilisban. Amit kapok érte, kirándulásra fordít­juk. A barátnőmmel Ausztriát járjuk körbe kerékpárral.” A szegénység vagy a gaz­dagság jele, aki manapság fel­keresi a zacit és aranyat visz be. Aligha a szegénységé, hi­szen aki ide betér, legalább akad valami értékes tárgya, amit megszorultság, sürgős pénzzavar esetén be lehet adni kis ideig a zaciba. Bár az egyik méltatlankodó roma fiatalem­beren ez sem segített. Leg­alább is pillanatnyilag. „Kétszáznyolcvanezer kel­lene sürgősen, de ezekért a „vacakokért” a felét ígérték. Ha meggondolom magamat és be is adom őket, honnan ve­szek további száznegyvenez­ret?” - fordul felém. Költői a kérdés, aligha én va­gyok illetékes, hogy válaszoljak. Ki is viharzik sebbel-lobbal, bár visszaszólva még megkérdezi, délután meddig tartanak nyitva. Nem lepődnék még, ha záróra előtt még visszatérne további „vacakokkal” ... D. Sz. M. Volt vályogvető, bányász, most kemencét épít Ez a kemence dr. Mezey Györgynek, a labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitányának a tiszaszentimrei szobáját díszíti. A kemencét Deák Sándor készítette, mellette pedig sapkában Bódi István, a ház gondozója. fotó: m. j. A Tiszaszentimrén lakó, 72 éves Deák Sándorról el lehet mondani, hogy színes egyéni­ség, hiszen az életében annyi, de annyi mindent csinált. Hogy miért váltott? Mert nem szeretett tétlenkedni, az­után a sors, az élet rákénysze- rítette. Kevesen tudják róla, hogy ere­detileg kunmadarast csak ép­pen Szentimrére nősült, és ott ragadt. Két lányuk már férjnél, született négy unokájuk, ebből három fiú, és legnagyobb örö­mükre egy Bence nevű déd­unokával is dicsekedhetnek, aki benne van a korban, hiszen már tizenegy hónapos. Nem, nem készült ő kemen­ceépítőnek, dehogy készült. Pa- rasztizált egy sort a Horthy- rendszerben, azután volt válla­lati dolgozó, később hazajáró bányász, majd vályogvető. Ki­vetett vagy kétszázezret, bi­zony, ez kegyetlenül kemény munka, naponta ezer darab kö­rül készített. Háromszor kellett átvágni, megvágni, lábbal ta­posni, hogy megfelelő minő­ségű legyen a sár. Ami a kemenceépítést illeti, ezt senkitől sem tanulta, a maga erejével, saját kárán lett egyre jártasabb a szakmában. Azt el­ismeri, születni kell rá, hiszen ez egyféle szobrászkodás, ami­hez érzék, jó szem feltétlenül szükséges. A kemencéhez a mesteren kívül tégla meg sár kell. Olyan sár, amelyiket négyszer átdolgoz az ember. Eddig ötvennél valamivel több került ki a keze alól: akad búbos kemence, kerek és szek­rénykemence. Tíz nap szükséges a készítéshez, a vályogon kívül lentre, fentre samott-tégla, ezt sárral összefogni, és belül is tö- rekes masszával szépen besimí­tani, tapasztani. Vasat a torokra, meg a tetejére tesz. Korábban, amíg kevesebb esztendőt szám­lált, bebújt, belülről tapasztotta, de most már nem hajlanak úgy a végtagjai. Az igazi kemence lent egymé­teres átmérőjű, fent összeszűkül 60 centire, a magassága pedig belülről 150-160 centi. Régeb­ben divat volt, hogy a fenékbe tört üveget keverjenek, mert az nagyon sokáig tartja a meleget. Rendszerint az első sütésnek töknek kell lenni, mert annak erős tűz szükséges, és jól kiég a létesítmény belülről. De nagyon jó íze van a kemencében sült- főtt töltött káposztának, kol­básznak, őznek, birsalmának, krumplinak. Általában 7 kévét eszik egy kemence, és ha reggel befűtenek, másnap reggelig egyenletesen tartja a meleget. És nem válogatós: gallyat, fatörme­léket, száríziket, szóval minden olyasmit „megeszik”, ami más­hol felesleges lom, netalántán szemét. A padkája, oldala pedig nyáron hűt, télen süt. Jószerével se ingyen, se pénzért. D. Szabó Miklós Céljuk a tehetséggondozás Dr. Török Istvánná, a szolnoki Újvárosi Általános Iskola tanára a Magyar Tehetséggondozó Társaság választmányának tagja. A társaság tevékenységéről, szolnoki kapcsolatairól kérdeztük.- Társaságunk körülbelül tíz éve alakult. Egy továbbképzésen hallottam róla először. Mindig nehéz körülmények között élő gyerekeket tanítottam, érdekelt hát, hogy mit tesz értük a társa­ság. Azért is fontos volt ez szá­momra, mert mindig találtam a tanítványaim között tehetséges gyerekeket, akikkel külön is fog­lalkoztam, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy szép eredményeket értem el, például tanulmányi versenyeken. Keres­tem hát, és meg is találtam a kapcsolatot.- Kikből áll a társaság?- Az általános és középiskolai tanárok mellett vannak közöttünk egyetemi tanárok, művészek is. En a kémia és környezetvédelmi szekció vezetője vagyok. Ennek itt van a központja, de tagjai az egész országban élnek.- Milyen gyakorlati tevé­kenységet végez a társaság?- Kettős a célja, segíti a peda­gógusok önképzését és a gyere­keket. Tevékenységünkben fon­tos helyet foglal el a versenyekre felkészítés.- Nem lesz így egyoldalúan eredménycentrikus a munka ?- Nem, mert a verseny szá­munkra nem cél, hanem eszköz. Segít fölkelteni a gyerekekben a vetélkedés szellemét, motiválja őket, hiszen mindegyikükben ott van a vágy, hogy valamiben ki­tűnjenek, megmutassák, mit tud­nak. Az érdeklődő tehetséges gyerekek így nagyobb ösztönzést kapnak a tanulásra, a kutatómun­kára, a következtetések levoná­sára. A verseny egyébként nincs szigorúan osztályhoz kötve, hi­szen például a kémiaversenyben külföldi magyar diákok is részt vesznek, és ők más felosztásban tanulják a kémiát.- Van-e annak jelentősége, hogy a kémia és környezetvé­delmi szekciónak Szolnok a központja?- Említettem, hogy az egész országból tartoznak ide pedagó­gusok. A jelentősége talán annyi, hogy a megyéből, Szolnok kör­nyékéről aránylag valamivel töb­ben érdeklődnek a szekció mun­kája iránt. B. A. Magyar tenorok - gálakoncert „A mi kasztunk összetartó” Egyedülálló produkció készül Szolnokon. A szervező, Lovas Károly az ország legnevesebb tenorénekeseit kérte fel, énekel­jenek együtt június 20-án a Szigligeti színházban. A műsor­ban Berkes Jánostól B. Nagy Jánosig, Kovácsházi Istvántól Ilosfalvy Róbertig számtalan kitűnő művész szerepel majd. Mi Leblanc Győzővel beszélgettünk a gála kapcsán.- Nagyszerű dolog ezt a kezde­ményezés, de kész csodának tar­tom, hogy Lovas Károly össze tudta hozni ezt a műsort. Az énekesek között általában igen éles harc dúl egy-egy szerepért, nehezen lehet elérni, hogy együtt lépjenek fel. Bár az is igaz, hogy éppen mi, tenorok jelentünk ez alól kivételt, hiszen talán még a mi „kasztunk” az, amelyik leg­inkább összetartó. Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy meg­hívást kaptam erre a nagysza­bású szolnoki gálára.- Mivel lép fel a Szigligeti­ben?-A Virágáriát fogom éne­kelni. Szerettem volna operettel is fellépni, de sokan vagyunk, a műsoridő pedig véges, így egy olasz dalt adok elő.- Hogyan telik a gáláig hát­ralévő idő, illetve a nyár?-Érdekes módon ez a Mo­soly országa-időszak. A Buda­pesti Operettszínházzal Mün­chenbe készülünk, ahol augusz­tusban és szeptemberben ezt az operettet fogjuk előadni. Ráadá­Leblanc Győző, a kilenc tenor egyike sül Miskolcon is ugyanezt a da­rabot próbálom. Ezenkívül Szentendrén, a Denevérben lé­pek fel a nyáron, és persze egy kis otthoni pihenésre is jut idő családi körben. szilvási

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents