Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

1998. május 30., szombat Körkép 5. oldal ___________________Nézőpont Gyermeknapról felnőttszemmel Bármilyen hihetetlen, kedves fiúk és lá­nyok, egyszer mi, édesapák, édesanyák, keresztszülők, nagyszülők is voltunk gyerekek. Csak éppen erről elfeledke­zünk, amikor betöritek az ablakot, lever­tek egy vázát. Holott lehet, egy-két üve­get mi is betörtünk, annak ellenére, hogy akkortájt jobban odare­pült a labda, ahová rúgtuk. Azután valószínűleg mi is hoztunk haza olyan osztályzatot, amelyik semerre nem görbült, de hát az idő távlatából erre sokan nem emlékezünk. Helyette megy a pél­dabeszéd, korholjuk szemünk fényét - már ha kell nem ta­nulsz, pedig nincs más dolgod. Bezzeg én a te korodban - ez olyan mondat, ami apáról fiúra, anyáról lányra száll. Azt elfelejtjük hozzátenni, hogy amikor mi voltunk kicsik, le­hetett szép vagy szegény a gyerekkorunk, egy valamire nagyon vágytunk: hogy végre felnőttek legyünk. Azért, mert azok már pénzt keresnek, cigizhetnek, este nyolc után is járkálhatnak az ut­cán, mert a maguk urai, saját családjuk van, feleségük, gyerekük, gyerekeik. Lám, lám, milliónak közülünk megadatott a gyerekkori álom: felnőttünk. Kinek több, kinek kevesebb örömet juttatott ez az olykor nagybetűs, máskor ugyancsak szürke, ritkábban érdekes élet. Szóval itt vagyunk, és tessék! Minél távolabb kerülünk a gyermekkor mezsgyéjétől, közelebb a temetőkhöz, annál sóvá­­rabban nézünk vissza életünk elejére. Mert akkor annyian, de annyian szerettek, óvtak, védtek, hiszen kicsik voltunk, így szé­pül az ember életének a kezdete: a múlt ködfátyolán át minél messzebbről nézünk vissza rá emlékezetünkben, annál csodálato­sabbnak látjuk, véljük. Tudom, ti most, gyerekek, egy teljesen más környezetben, vi­lágban éltek. Mert a világnak már csak az a rendeltetése, hogy folyton-folyvást más. Több a rohanás, az idegesség, az erőszak, holott nyugati kocsik suhannak az utcákon, otthon a sarokban hű­tőszekrény duruzsol, villany világít, és este a tévé képernyője odavonzza maga elé a kicsiket meg a nagyokat. Ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy ez a gyerekkor szebb, mint amikor meghitt esti beszélgetések kezdődtek vacsora után, az aprók is elmondhatták, mi nyomja a szívüket. Ma mintha nem tudnánk, bírnánk egymást ennyire figyelni, egymással törődni, mint em­beröltővel korábban. Pedig szegényebbek voltunk, mégis a szí­vünk valahogyan nyitottabbnak, gazdagabbnak tűnt. Kívánok nektek, kedves gyerekek, május utolsó vasárnapja tiszteletére szép gyermekkort, boldog családot, édesanyátok, édesapátok féltő, óvó, ölelő karját. Tesót, olykor tesókat, akikkel nem csak összeakaszkodni, de játszani is lehet. És kívánok jó ta­nárokat, felnőtteket, mert a világot ők és nem ti igazgatjátok. És még egy nagyon fontosat! Érezzétek azt, hogy a sok-sok kisebb­­nagyobb gond ellenére a gyermeknap nem múlik el azzal, hogy egyet fordítunk az asztali naptár lapjain. Tartson sokáig, hiszen akinek szép a gyerekkora, ez olyan csodavilág, ahová a képzelet szárnyán mindig, minden helyzetben vissza lehet lopakodni. Erőt, hitet menteni ebből a tiszta forrásból a jövőre, hiszen az élet megpróbáltatásaihoz az egészségen kívül ezek is szükségesek. SlqM A természetkutató Vásárhelyi István tiszteletére Emlékünnepség és vetélkedő Évek óta megemlékeznek Jászberényben Vásárhelyi István ter­mészetkutatóról, a város szülöttjéről halálának évfordulóján. A csütörtöki eseménynek az adott különleges hangsúlyt, hogy immár három évtizede hunyt el a természettudós. A Gróf Apponyi Albert Általános Iskolában - ahol korábban Vá­sárhelyi István szülőháza állt, melynek helyét most emlékosz­lop jelzi - rendezett emlékünnep­ségen felelevenítették a termé­szettudós munkásságát, méltatták a természetvédelmi nevelésben ránk hagyott példamutató tevé­kenységét. A helyi városvédő és -szépítő egyesület vezetői átadták a Vásárhelyi-emlékplakettet az idei díjazottaknak, a Lehel Vezér Gimnázium biológia-földrajz szakos tanárának. Túri Istvánnak, valamint Urbán Sándornak, a Magyar Madártani és Termé­szetvédelmi Egyesület megyei titkárának. Könyvjutalomban ré­szesítették az országos termé­szetvédelmi vetélkedőn ötödik helyezést elért nyolcadikosokat (Hunyadi Gergely, Bojtos Nor­bert, Tubics József, felkészítő ta­náruk Dósa Gábome'.) A Déryné Művelődési Köz­pont Gyermekek Házának szer­vezésében városi környezetvé­delmi vetélkedőt rendeztek. A legjobb három tanuló könyvju­talmat kapott. A nagyvisnyói ju­talomtáborozáson a tagintézmé­nyenként legjobb első öt-öt diák vehet részt júliusban. bcs A kézügyesség, a művészi hajlam nem függ az értelmi képességtől Egymásra találtak a munkában Százhetven értelmileg sérült, intézetben élő ember vett részt abban a táborban, amelyet a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület rendezett a héten Szolnokon, a Tiszaligetben. A műhely immár hatodik alkalommal szer­vezte meg országos alkotótáborát, ahol az értelmileg sérült emberek többek között a szövés, a nemezelés, a gyöngyfűzés, a kö­télsodrás, a bőrművesség, a festészet, a ko­sárfonás, a kerámiázás rejtelmeivel ismer­kedtek. A Tiszaliget csendje, jó levegője kitűnő környezetet adott az alkotómunkához. A kerámiázásnál ottjártunkkor éppen hőre keményedő gyurmából készítettek a táborozok különböző figurákat. Rozália nyulat formázott, Géza virágot, elefántot, telefont, házikót készített. Gézának a művei közül a rózsaszín elefánt tetszett a legjobban.- Otthon is szokott hasonlókat készíteni?- Igen, neki nagyon nagy alkotófantá­ziája van - válaszol a csoportvezető. A másik Géza, aki Andornaktályáról érke­zett, félrevon, és mutatja a mai munkáját: a csigát, a hóembert és a gombát, Mint elmondta, máskor is szívesen formáz fi­gurákat. Ottjártunkkor például olyan gyertyatartó sikeredett a keze alatt, hogy csodájára jártak. Rózái inkább arról szeretne mesélni, hogyan telik a szabadidő.- Nagyon jó például a diszkó. Tegnap sportvetélkedő volt, és eljött hozzánk Csepregi Éva is. Én annyira szeretem őt, hogy minden kazettája megvan. A kerámiafoglalkozást dr. Vörösné Ma­­zűr Márta és Szűcs Csilla vezeti. Szűcs Csilla: - Én először vagyok ilyen táborban, és kellemesen csalódtam. Na­gyon kitartóak, segítőkészek és jóindula­­túak a táborozók. Nagyon igyekeznek. Jó látni, hogy leköti őket ez a tevékenység. Dr. Vörösné Mazur Márta: - Én is elő­ször vagyok itt a gyerekekkel, nagyon ara­nyosak, jövőre is szívesen jövök hozzájuk. A festőműhelyben Jézus születését má­solta le döbbenetes hűséggel Aranyosi Ist­ván, aki Tolna megyéből érkezett. Még nem tudja, mi lesz a kép sorsa, az is lehet, hogy eladja. Sepregi András, a tábor vezetője így fog­lalja össze tapasztalatait:- Minden évben másutt rendezte meg az egyesület a tábort, a szolnoki helyszín na­gyon jó választás volt.- Milyen lehetőséget jelent egy ilyen tá­bor a sérült embereknek?-Tartalmasabbá teszi az életüket, és sikerélményt ad. Annyira, hogy a nagy odafigyelés­ben sokan elfelejte­nek rágyújtani is. A tábor társszer­vezője a Szolnok Városi Önkor­mányzat Szociális Foglalkoztató Inté­zete és Napközi Otthona, melynek igazgatója Vörösné Békési Klára:- Úgy látjuk, hogy jó lenne ván­dortábort szervezni A kitartásnak megvan a jutalma ebből az alkotótáborból. Fontos, hogy több helyszínt lássanak a gondozottak, mert egy más környezetben máshogy lehet alkotni. A Tiszaliget ilyen szempontból nagyon jó helyszín.- Mennyire tudják folytatni a táborozók az intézetben az itt megismert tevékenysé­get?- A táborba nevelők is eljöttek, és látják, hogy mire képesek a gondozottak. A mi gondozóink, akik most itt vannak, nagyon lelkesek, és tervezik, hogy az intézetben folytatják tovább. Ez a tábor is azt bizo­nyítja egyébként, hogy a kézügyesség vagy a művészetre való hajlam nem függ az ér­telmi képességektől. Mint ahogy azt is ta­pasztalhattuk, hogy a művészek, a gyógy­pedagógusok és a fogyatékosok milyen szépen egymásra találtak ebben a közös •munkában. Paulina Éva Fotó: Mészáros János Elmélyült alkotómunka folyt a táborban Jászberényi díjazott a „Hagyd abba és nyersz!” programban Negyvenöt év után cigaretta nélkül Hazánk is bekapcsolódott a WHO CINDI nemzetközi egészségügyi szervezete által meghirdetett „Hagyd abba és nyersz!” programba, mely­nek célkitűzése volt, hogy a világon minél több ember szokjon le a'‘dohányzásról. Szép számmal akadt Jászberény­ben is olyan dohányos, aki meg akart szabadulni „füstölgő ke­resztjétől”. Kalocsa 19 magyar várost - köztük a jász fővárost is - hívott ki a nemes versengés­ben való részvételre: hol monda­nak le a legtöbben a dohány­zásról. Jászberény - Gyöngyös után - az előkelő második helye­zést érte el, a lakosok 0,81 száza­léka dobta el a cigarettát. Közülük az egyik volt Vass Jánosné is, aki negyvenöt évig nap mint nap legalább egy - az utolsó időben már másfél - do­boz erős cigarettát füstölögtetett el. Ápolónő ismerőse hallotta meg panaszát egy bolti beszélge­téskor, hogy bizony-bizony jó lenne már leszoknia, mert egyre nehezebben megy az otthoni munka, a magas vérnyomását is csak nagy gonddal tudják kezelni az orvosok. Nemsokára megje­lent a családnál a,.Hagyd abba és nyersz!” program nevezőlapjá­val. Marika néni gondolt egyet, és nekivágott. Elhatározásának egyik tanúja félje, Vass János volt. Az egész országban két tanú nevét sorsolták ki a százezer fo­rint értékű utazási utalványra, melyek közül az egyik Vass Já­nosé lett. Életükben először sor­solták ki őket egy játék díjazottja­inak, még soha nem nyertek semmit, így aztán még nagyobb az örömük. János bácsi is cigaret­tázott régebben, de maximum öt­hat szálat naponta. Nyugdíjasként már két infarktuson van túl, úgy­hogy eszébe sem jutott a cigaret­­tázás. Feleségét gyakran riogatta, hogy nem lesz jó vége az állandó dohányzásnak, de az sohasem hallgatott rá. Marika nénit 38. éve bántja a magas vérnyomás, és 19 éve rendszeresen jár gyógyszeres ke­zelésre. Átesett már egy gégemű­téten is, orvosai hasztalan unszol­ták káros szenvedélyének abba­hagyására. Most még nagyon ne­hezen viseli a dolgot, idegesebb, feszültebb, gyomor-, bélpana­szokkal bajlódik. Az étvágya vi­szont megnőtt.- Borzasztó nehezen viselem, hogy letettem a cigarettát, de most elhatároztam, hogy azért sem gyújtok rá többet... - mondja. A díjat a jövő héten a buda­pesti Hilton Szálló Margaréta te­raszán veheti majd át.-banka­(Emlékeztetőül: május 31-én, azaz holnap van a nemdohányzó világnap - a szerk. ) Vass Jánosné most még nehezen viseli a cigi hiányát fotó: sj Gyerekek a jövőjükről Sokat írunk, beszélünk, érte­kezünk a gyermeknapról, an­nak jelentőségéről. Csak az a bökkenő, hogy legtöbbször azokat felejtjük el megkér­dezni, akikért ezt a napot szervezzük. Vajon miképpen látják helyzetüket, jövőjüket, milyen világot képzelnek el „szemünk fényei”? Badari Bettina Tiszajenőn tanul, és még nincs 11 éves:- En már vágyom arra, hogy felnőtt legyek, mert szabadabb az ember. Ügy képzelem el a jö­­vőmet, hogy az ÁPEH-nél dol­gozom, hiszen a számítógépet is szeretem. Sajnos most anyu munkanélküli és nevel minket a húgommal. Ha sok pénzem lenne, apunak vennék új gépeket a földet megművelni, anyunak háztartási gépeket, a tesónak já­tékot, nekem zongorát. Remé­­lém, ha nagy leszek, lesz mun­kám. Jó lenne, ha néhány év múlva csökkenne a bűnözés, mert most ezzel van tele a világ. Jász Róbert Tiszaroffon él, és 12 éves lévén hatodikos.- Jó ez a gyereknap, elvégre a felnőttek fokozott figyelemmel igyekeznek nekünk örömöt sze­rezni. Emlékszem, két éve meg­csodáltuk a tűzoltók szerelését, autóját. Az is jó, hogy ha a kör­nyéken nem is akad sokféle is­kola, ahol az érdeklődésünknek megfelelően lehet tanulni, Szol­nokon több is van. Én nem ilyennek képzelem el a jövőt, amikor a nők faluhelyen általá­ban el sem tudnak helyezkedni. Pedig ez olyan világ, hogy pénz, sok pénz kell mindenhez. Az osztáb lársaim közül is soknak nem dolgozik az anyukája. Jó a gyerekeknek, de szeretnék fel­nőtt lenni, pen/t keresni. Mi af­féle se szegények, se gazdagok nem vagyunk, majd kiderül, én mire viszem. Ami nem tetszik: sok a rablás, a bűncselekmény, a háború. Az utóbbit örökre meg­szüntetném, mert ott általában a felnőtt emberek halnak meg. Donkó Anita 14 éves, nyolca­dikos Jászladányban:- Én ennél jobb világban bí­zom, mire teljesen felnövök. Azért, mert sok a háború, mife­lénk meg a szegény. Ladányban is általában nagyon sok az el­esett család, ember. A mi csalá­dunk afféle közepesnek számít, ha az anyagiakat nézem. Van egy testvérem, engem meg a Ti­­szapartiba vettek fel. Egyébként ügyvéd leszek. Annyit még a jö­­vőmről, hogy 27 évesen férjhez megyek, lesz egy szerető féljem és két-három gyerekem. Csak lányok, mert ők valahogyan ara­nyosabbak. Innen pedig min­denképpen el szeretnék kerülni valamilyen városba, jobb kö­rülmények közé. És hajói megy a sorom, viszem a szüléimét is. Jenei József kunhegyesi, a Dózsa iskola hetedikese:- Nem vagyok kitűnő, 4,5 kö­rüli, most lehet, hogy 4,8 leszek. Anyukám egri, és találtunk ott egy számítógépes képzőművé­szeti iskolát. Mindkettő érdekel, jó lenne oda bekerülni. Ami a vi­lágot illeti, el kellene végre oda jutni, hogy senki se robbantson atombombát - itthon meg autó­kat, lakásokat. Úgy látom, meg­változtak az emberek, legalábbis egy részük sokkal durvább lett, olyanok, hogy az ellenvéle­ményt ököllel, késsel, pisztollyal torolják meg. Ezen változtatni szükséges. Ami a távolabbi el­képzeléseimet illeti: egy testvé­rem van, és addig tanulhatunk, amíg arra lesz pénzünk. Elvégre a tanulásban a szülőkre számít­hat az ember. Akadt még egy, rendhagyóan sajátságos válasz Szolnokról. Itt a 13 éves kislegény elmondta, kamionosnak készül, és neki is három felesége lesz, mint az apukájának. Természetesen nem egyszerre, hanem kis szünetek­kel egymás után ... D. Sz. M. Harmincéves a tiszafüredi Kossuth iskola Városi vezetők a suliban Változatos programokkal - mesék, mondókák és nóták a név­adó Kossuth Lajosról, nyitott iskola nyílt tanórákkal, szülői gyűlés, ügyes kezek versenye, irodalmi pályázat 1848/49-ről és az elmúlt három évtizedről, történelmi vetélkedő - már a ta­vasz kezdete óta ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a tisza­füredi Kossuth Lajos Általános Iskola. Csütörtökön egész na­pos, látványos rendezvénnyel gazdagodott az ünnepi program­­sorozat, ugyanis a szervezők iskolatörténeti napot tartottak. A diákok délelőtt iskolagyű­lésük után régi füzeteket lát­hattak, s megtekinthették a harminc évet összegző kiállí­tást - fotók, rajzok, díjak, ta­nulmányi és sportversenyek, táborozások értékes és kivá­lóan összeállított kollekcióját - úgy, hogy közben vidáman és játszva ismerték meg az alma mater igen sok büszke­ségre okot adó múltját. Az intézmény láthatóan jól népszerűsítette magát, hiszen helyi, állami, társadalmi szer­vezetek vezetőinek, vállalko­zóinak, városi képviselőknek mutatta be értékeit, miközben lehetőség nyílt a rendezvény fővédnöke, Rente Ferenc pol­gármester jelenlétében nyílt és őszinte beszélgetés folyta­tására a gondokról, a lehető­ségekről. Az ünnepi megemlékezés, melynek sikeréhez számtalan helyi cég, szervezet, vállalko­zás támogatása is hozzájárult, tegnap sportversenyekkel és bemutatókkal folytatódott, majd az osztálykirándulások után színpompás jubileumi gálával zárul június 5-én.-pm-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents