Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-28 / 124. szám

1998. május 28., csütörtök KUNHEGYES ÜS ÄUHMIUU!. Dienesék 47 szövetkezeti éve Sokat adnak a környezetkultúrára Gondozott, szép az udvar Ez a krokodil jámbor, hiszen akácfából készült, ezért nyu­godtan lehet rajta lovagolni Dienes László kettővel lépte túl az ötvenet, és ebből har­minckét éve dolgozik téesz­­ben. Egykoron 1966-ban a Vörös Októberben kezdte. Vízhordó lett, utána meg bé­res, illetve sőrés. Szíve azonban a gépekhez húzta, traktoros, majd már két év­tizede rakodógéppel dolgo­zik. Hűséges típus, noha ko­rábban hívták máshova is, de mindig maradt a régi he­lyén. Mostanság havonta harminc-negyvenezer körül keres, azonkívül van pár holdas háztájija is. Kuko­rica, búza terem benne. Nem vész kárba belőle egy szem sem, mert aprólék, anyako­cák, jószágok kérik a por­ciót az udvarban. Ami a családot illeti, La­cinak két fia van: Zoltán és László. Zoli a fiatalabb, ő a Az alsó tagozatos diákoknak Jászapátin úgynevezett öt­­próbaversenyt rendeztek, ami azt jelenti, hogy az in­dulók öt tantárgyból verse­nyeztek. A kunhegyesi Kossuth is­kola nyolcasa - két elsősből, két másodikosból, két har­madikosból és két negyedi­kesből állt - végül a dobogó harmadik helyén végzett a megyei megmérettetésben. Oklevelet, tortát, igazgatói dicséretet kaptak. pulykatelepen keresi kenye­rét, az idősebbik, a 33 esz­tendős Laci is ugyanott dol­gozik, mint ő. Pontosan ti­zenöt éve és egy évtizede ra­kodógép-kezelő. ő is nős, két fia van, a Csokonai utca végén vettek egy házat, ame­lyet szó szerint újjávarázsol­tak. Otthon ők is jószágtar­tással bíbelődnek. A munkahelyükkel valaho­gyan úgy vannak, amíg a szö­vetkezeti forma megmarad, fennmarad, ők is maradnak. Nem másért, mert más válasz­tási lehetőségük nincsen, hi­szen erre tették fel az életüket. És aki egyszer Kunhegyesen vert gyökeret, vett házat, ala­pított családot, sokadmagával hová mehetne? Elvégre itt született, itt élnek a rokonok, itt járt iskolába - szóval itt van otthon. Azután Szolnokon a me­sevetélkedőn a 4. cések kü­­löndíjban részesültek. A te­rületi Biblia-mondó verse­nyen pedig Demeter Bálint az országos döntőbe jutott. A színjátszó szakkörök verse­nyében a harmadikosok me­gyei győztesek és a váci regi­onális döntőn különdíjasok. Végül, de nem utolsósorban Tiszajenőn a megyei mese­mondó versenyen a másodi­kos Csörögi Vivien negyedik lett. Napjainkban Kunhegyesen a Zádor úti óvodában hat óvónő kilencven apróságot nevel. A lé­tesítmény különös ismertetőjele, hogy jókora udvar csatlakozik hozzá. Noha a terület nagy, a fű is temérdek, azért már az első pillanatban kitűnik, hogy gon­dozott, szép a környezet. Ugyanis ebben az óvodában so­kat adnak a környezetkultúrára, arra, hogy esztétikus, tiszta le­gyen az őket körülvevő világ. Ráadásul olyan, hogy az ott tar­tózkodók - esetünkben az óvo­dások - jól érezzék magukat. A létesítmény sajátossága, hogy a játékok elsősorban természetes anyagból, fából készültek, ezért illenek a tájba, a környezetbe. Legutóbb is az udvar három fa­szoborral bővült, amelyek a dí­szítést szolgálják, azután egy Kunhegyes mindig nevezetes volt arról, hogy nagyszerű a sportélete. Gyanítom, azért, mert megszállott testnevelői, remek edzői, szakemberei akadtak, és az ottani gyerek­anyag is alkalmasnak bizonyult arra, hogy megyei, olykor or­szágos sikereket érjenek el. A település még nagyközség­nek számított, amikor évekig három(!) NB Il-es együttest (férfi és női röplabdacsapatot, férfi kézilabdásokat) is verse­nyeztetett, a megyei első osz­tályban sportolókon kívül. Az idei évben a fiú röpisek kimagasló sikerekkel dicseked­hettek, hiszen az NB II. Keleti csoportja bajnokaként akár az NB I.-ben is szerepelhettek, in­dulhattak volna. A hetvenes évek végétől megjárták a sza­márlétrát. Játszottak a megyei bajnokságban, majd Szegeden az osztályozón 1980-ban NB Il-es jogot vívtak ki. Kezdetben Tiszagyendán, a focipályával átellenben az áfész-ABC, vagy ahogyan az itteniek nevezik, a nagybolt évtizedek óta szol­gálja az embereket. Osztott nyitva tartással, ti­zenegy után pár órára bezár, hogy azután délutántól kora es­tig fogadja a betérőket. Igaz, a látogatók közül akadtak olya­nok is, akik ki tudja, miért, mi­ért nem, záróra után, jobban mondva éjszaka „keresték fel” az üzletet. Természetesen árut vittek el, s elfelejtettek fizetni, ámbár a számlát a későbbiek során a rácsok mögötti hóna­pokkal egyenlítették ki, miután elfogták őket és hűvösre kerül­tek. Kocsis Lajosné, a boltvezető szerint egy hasonló falusi üzlet akkor jó, ha A-tól Z-ig mindent lehet benne kapni, ami az ott, ar­rafelé lakóknak szükséges. íme: vegyszerek, permetezőanyagok, teknősbékával és krokodillal. Az alkotások Czupp Pál munkái, aki akácfából formázta ki ezen a fő céljuk az volt, hogy meg­kapaszkodjanak, azután hogy megbízható középcsapat legye­nek. Időközben jöttek az ered­mények, egyre jobbak, sikere­sebbek lettek ezek a srácok. (A rend kedvéért: két szolnoki is szerepel a csapatban.) Voltak másodikok, negyedikek és leg­utóbb bajnokok. Fogadta őket a polgármester, aki ajándékokkal is kedveskedett. Ezúton köszö­nik a támogatóknak, a Raab- Karchemek, Szabó és Társá­nak, Antal Pálnak, a Bánfának a sok-sok segítséget. Sajnos a nemzeti bajnokság első osztá­lyát nem vállalhatták, hiszen ott már Zalaegerszegtől kezdve Nyíregyházáig szükséges utaz­gatni. Arról nem beszélve, hogy mindahányan dolgoznak, így éppen elég a heti három edzés. Néhány szót róluk: a csapat­­kapitány Tamasi István, ma­gánkereskedő. Az edző Bodó István, ő a városházán dolgo­zoknik, ingek, edények, lábasok, poharak, zöldség, macskaeledel, fogkrém, szobai mérleg, kávé­főző, színes film, játékok, se­lyemvirág, ruhaszárító, olajfes­ték, Libero, szenesvödör, vi­rágmag, labda, kutyatál, kerék­­pársárvédő éppúgy kelleti ma­állatokat, és természetesen in­gyen végezte a több mint egy hétig tartó aprólékos faragást. zik. Dancsik András a KVSZ alkalmazottja, míg Hajdú Zol­tán szolnoki. Antal Zsolt a Bán­fánál van állásban, ő a legsú­lyosabb egyéniség a csapatban a maga szelíd 140 kilójával. Bernáth Zoltán tanár, Bemáth Zsolt szerelő, Dubovszky János mérnök, Mile Sándor keres­kedő, Pető Barna is Szolnokról jár ki. Kupái András gázszerelő, Kocsis Gábor rangidős negy­venéves, ő magánkereskedő. Szóval ők a siker részesei. Újra az NB Il.-ben vitézked­nek majd, heti három edzéssel készülve az 1998/99-es fordu­lókra. Az idősebbek még a Füleki házaspártól, Tihanyi La­jostól tanulták a játék alapjait, csínját-bínját. Népszerűségük egyre nő, és ez meglátszik a né­zőszámon is. A csapat fele nős, és az edző szerint a többi meg majd lesz. Egy tény: régen volt Hegyesen a röpisek körében jó­féle kunsági lagzi. Talán majd ősszel vagy esztendő teltével. gát, mint például hurkapálca vagy csőkefe. Jószerével mindig tartanak akciókat, amikor negy­ven-ötvenféle áruféleség ol­csóbb. Ottjártunkkor mindez többek között a zsírra, a marga­rinra, a kávéra, a cukorra, az ét­olajra vonatkozott. Túlaranyozta a májust Régi bölcsesség, miszerint a májusi eső aranyat ér, ennyi zuháré azonban már túlara­nyozta a mindennapokat a Kunság Népe Szövetkezet esetében is, ahol 3 ezer 78 hektár szántón gazdálkod­nak. No, nem mindenhol, hanem mintegy háromszáz hektáron1 olyan területeken, ahol külön előszeretettel időzik a belvíz. A háromszáz hektárból kétszáz a búza, tizenöt a cu­korrépa és nyolcvanöt hek­tár az őszi árpa. Mindezeken kívül akad még száz-száztíz hektárnyi olyan föld, ame­lyik annyira mély és átázott, hogy nem tudják, mikor bír­nak rámenni a gépekkel és bevetni. Ráadásul az ismét­lődő zuhárék következtében a belvízelvezető csatornák is telítettek. Sajnos előfor­dulnak olyan határrészek, ahol húsz-harminc centi mély a víz, és a teljes kiszá­radáshoz tizenöt, de inkább húsz száraz nap szükségelte­tik. Új bérlője lett a strandnak Csinosítják a terepet Az egykor szebb időket is meg­élt kunhegyesi strandot - amely a hatvanas esztendők elején épült - új bérlő, egy fővárosi vállalkozó vette át harminc évre. Egyben vállalta, hogy a megfelelő fejlesztéseket végre­hajtja, miközben valamennyi nyereséget is termel. A szerző­dés ugyan ennyi időre szól, ugyanakkor bármikor felmond­ható, ha a feltételek nem telje­sülnek. Az is természetes, hogy a strand melletti volt munkás­­őrüdülő együttműködik a für­dővel. Júliusban ez a jog az ön­­kormányzatot illeti, hiszen az alkotó- és sporttábor résztve­vőit, kísérőit itt szállásolják el, fogadják. A nyár többi része a vállalkozóé: a helyek, szobák vendégforgalmáról ő gondos­kodik. Ami az időszerű fenntar­tásokat, fejlesztéseket illeti, 1998-ban korszerűsítik a mos­dót, egy medence fedett lesz, rendezik a környezetet, a tere­pet, illetve a kempingezés is el­kezdődhet a strand szomszéd­ságában. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós A fotókat készítette: Mészáros János A két Dienes László, apja és fia eddig negyvenkét évet dolgozott egy munkahelyen Kunhegyesen Sikeres kisdiákok A röpisek kimagasló eredményei Egy falusi üzlet akkor jó, ha A-tól Z-ig mindent lehet benne kapni Áru van, csak pénz legyen A gyendai áfész-ABC-ben jószerével minden akad a polco­kon, amire faluhelyen szükség van Örök tréfacsi­náló hírében állt. Kiszel Sándor „Galambostomi” barátjával hétvégeken hátratett kezekkel sétáltak a főutcán. Ke­zükben orgona, közöttük mérges csalánok. Hadd szagoljuk, kérlel­ték többen a feléjük haladó lako­dalmi menetből. Ne tegyétek, nem lesz jó nektek, így a válasz. Aki megszagolta, visítva futott a kútig, megmosni az orrát, arcát, mert csípett a csalán cefetül. Tanúja voltam, amikor orosz ejtőernyősök ugráltak Madarason a repülőtér környékére. A kunhe­gyesi strandon álltunk sorba sö­rért és Tamás felmutatott:- Nekem is megvolt az ezredik ugrásom. De sajnos nem nyílt ki az ernyőm.- És hogyhogy túlélte. Tamás bácsi? - kíváncsiskodtak a kicsik.- Úgy, gyerekek, hogy trágya­dombra zuhantam. Azért jöttem ki a strandra lemosni a szagot. Ez kívülről sikerült, csak a torkom kell helyrehozni, arra sör szüksé­ges. .. Úgy nézték, mint egy istent. Mert mesélni, vakokat mondani, tréfálkozni mindennél jobban szeretett. Kisújra nősült, majd el­vált. Egyedül élt farkaskutyájá­val, amelyet ő nevelt. Ott is tréfá­kon törte az eszét. Az egyik dip­lomás dicsekedett, őt ugyan át nem vágná Tamás. Tomi nem szólt, hanem összecsomagolt egy pakkot. Volt benne rövid sínda­rab, acél, anyacsavar, lett vagy 6 kiló. Feladónak annyi pingált a küldeményre: Ursula nővér. A címzett, mert utánvéttel küldte, boldogan átvette, gondolván, jó­tékony célból érkezett a súlyos rakomány. Amikor felbontotta, tudta, ki is az az Ursula nővér. Először mérgelődött, majd neve­tett. A nagy tréfacsináló az utóbbi időben nem volt jól. A kórházat is megjárta, a kutyát egyik barátjának adta. Érezte, jön a kaszás. Jött is, őt nem tudta megtréfálni, magával vitte. A 4-es főútvonal melletti temetőben lelt új otthonra egy ur­nában. Fél méterre édesanyjától, édesapjától. Hat év alatt elment a Galambos család: apa, anya, Ta­más. Kunhegyesen laktak a vas­útállomás felett. Apukája híres vasutas volt, akinek és a szülei­nek Kisújszállás lett a végállo­mása. Kinn tábla őrzi a nevét, benn az urna azt, ami maradt utána. Meg ez a kis írás. Mert hol őt ug­ratták, hol ő ugratott másokat. Kacagni, nevetni, tréfálkozni ta­lán az életénél is jobban szeretett. Gyanítom, ott fenn az egek or­szágútjain is kifundált már egy­két jó heccet. Elvégre Tamást ez éltette: 56 földi éven át Kunhe­gyesen meg Kisújon is. Niki népszerű Tomajmonostorán is Érdekes rendezvény színhelye volt a minap Tomajmonostorán a művelődési ház nagyterme. A húszéves Gál Nikoletta, a Miss és Mister World Hungary or­szágos döntőse, a hat legszebb közé jutott kengyeli hölgy tartott a száznál több érdeklődőnek di­vatbemutatóval egybekötött be­számolót. Miután Nikoletta ki­váló eredménnyel végezte el a manökentanfolyam mesterkur­zusát, jó néhány kérdéssel bom­bázták az ott lévők. Ezek egy ré­szét előzőleg papírra írták. Szó volt arról: meddig, hány éves koráig akar divatbemutatókon szerepelni, hogyan bámul, mit tesz azért, hogy szép legyen, van-e barátja, hol tanul, segítik­­e a szülei, hányszor szerepelt a televízióban. A beszélgetés egy gyors uzsonnával fejeződött be, Gál Nikoletta a tomaji kultúrház nagytermében a kérdé­sekre válaszol amelynek nagy sikere volt, éke­sen bizonyítva, hogy a legszebb lányok is éppúgy megéheznek vacsoraidőre, - miközben oly­kor koplalniuk kell -, mint az át­lagember. Jászapát in az alsósok ötpróba-, azaz öt tantárgyból álló megyei versenyén a kossuthosok harmadik helyen végeztek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents