Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-23 / 120. szám

1998. május 23., szombat 5. oldal Körkép Nézőpontok Szilencium Kérem szépen, én nagy tisztelettel azzal a ké­réssel fordulok az illetékesekhez, hogy legye­nek szívesek eltörölni a kampánycsendet. Ké­résemet azzal indoklom, hogy az emberre hir­telen rászakadt szilencium káros a hallásszer­vekre, és pszichikai problémákat is okoz. Ugyanis eddig az volt a helyzet, hogy az em­ber hazament, bekapcsolta a televíziót, és nézte a politikusok vitáját - a kert, az asszony, a gyerek és egyéb elintézendők pedig tudnak várni. Felmentést kapott tehát a politika iránt érdeklődő a hétköz­napi teendők alól, ami bizony egyáltalán nem kellemetlen dolog. Most ennek egyszeriben vége. Ezen egy érző ember nem egyköny­­nyen teszi magát túl. Mi tagadás, nagyon-nagyon jóleső érzés volt az is a kampány­időszakban, hogy mintha jobban figyeltek volna ránk. Sőt néha ki­fejezetten lesték kívánságainkat, dicsértek bennünket, elismerték a munkánkat. Udvaroltak egy kicsit nekünk, meghallgattak bennün­ket, adtak a szavunkra. Előre köszöntek olyan emberek, akiktől ko­rábban ezt nem szoktuk meg. Megálltak, elbeszélgettek velünk, még a gondjainkat is megértették. Akinek egy kis szerencséje volt, kezet szoríthatott még nagy emberekkel is. Néha elég volt csak egy sétát tenni a városban, vagy kimenni a piacra. Olyan arcok bukkantak fel a tömegben, akiket eddig csak a televízió képernyőjéről ismertünk. Most ennek is vége. Az ismert emberek már elmentek a piacról, legfeljebb csak a tévé képernyőjén találkozunk ismét velük. Nem kérdezik meg a zöldség árát tőlünk, és nem kapunk megértő szava­kat, amikor az árak miatt szidjuk a kofákat. Vége, és legalább négy évig már nem is jön vissza. Bennem az említettek miatt igen-igen kellemes élményeket hagyott a kampány. Ezért módosítom eredeti javaslatomat: azon túl, hogy szüntessék meg a kampánycsendet, hosszabbítsák meg a kampányolás idejét akár hetekkel, hónapokkal is! Mi több, le­gyen örökké kampány! A kampány időszakban mi, egyszerű hon­polgárok nyugodtak, boldogok és bizakodóak voltunk. Miért kell ezt az érzést csak bő két hónapra korlátozni!? Egy évben tizenkét hónap, háromszázhatvanöt nap van! Ismételten kérem az illetékeseket, hogy fenti indokaim alap­ján szíveskedjenek megfontolni kéré­­semet, és amennyiben nincs akadálya, U intézkedjenek! \ A múlt őrzői A hét elején tartották országszerte a múzeumi világnap eseményeit, a szolnoki Damjanich János Múzeum is részt vett a fővárosban meg­rendezett múzeumi majálison. A megyében, nem sokkal korábban megnyílt a falumúzeum Tószegen, a bronzkori ásatásokról régészkö­rökben világhírnek örvendő községben. Megyénk területe rendkívül gazdag különböző korok tárgyi em­lékeiben. Nem véletlen tehát, hogy általános vélemény szerint a megye múzeumaiban a néprajzosok mellett a régészek produkálták a legszélesebb körben elismert eredményeket. A múzeumok sok­féle igénynek tesznek eleget, elmúlt korok tárgyi emlékeinek felku­tatása, megőrzése, feldolgozása és bemutatása egyaránt feladatuk. Különböző időszakokban más-más tevékenységen volt nagyobb hangsúly, volt idő, amikor a bemutatásra kevesebb figyelmet fordí­tottak, ezért alakulhatott ki sok emberben az a vélemény, hogy a múzeum rideg és unalmas hely. Pedig a múlt, ha érthetően és von­zóan mutatják be, izgalmas, sőt a jelen megértése és a jövő terve­zése jórészt lehetetlen az ismerete nélkül. Megyénkben az elmúlt években a múzeumok sokat fejlődtek, el­sősorban a Damjanich Múzeum felújított épületének átadása és ki­állításainak megnyitása említendő, de a megye több kisebb múze­umában is felújítás folyik, vagy szerepel a tervekben, és a kiállítá­sok is egyre-másra megújulnak. S ha múzeumokról beszélünk, nem szabad megfeledkezni a fa­lumúzeumokról, helytörténeti gyűjteményekről, amelyek amellett, hogy olykor értékes anyagot őriznek, egy-egy csapatnyi lelkes lo­kálpatrióta jóvoltából talán a legközelebbi kapcsolatban vannak a lakossággal. Ezeken a helyeken bizonyos értelemben a múzeum közönsége, vagy annak legalábbis egy része maga is amatőr mu­zeológussá válik. Gyakran ezekben a kis gyűjteményekben kap­nak kedvet a munkához az amatőr helytörténeti kutatók, akiknek a neve olykor csak egy-egy lábjegyzetben marad fenn, munkájukkal azonban a tudománynak nagy segítséget nyújtanak. A jelenkorból szinte csak az marad a következő nemzedékekre, amit a múzeumok megőriznek. Ezt tudva idézem egy fiatalon el­hunyt egykori munkatársam szavait: becsüljük meg a múzeumo­kat, ha másért nem, hát azért, mert egy- , szer mi is odakerülünk! fgsi&i Roma menyasszony és magyar fiú különleges esküvője „Egy lányt csak úgy lehet szépen férjhez adni, ha vigyáznak rá” Ötszáz vendéget hívtak meg ebbe a lagziba. Először cigány nyelven kérik ki a lányt a sátorban. A megjelenteket egy buda­pesti, egy pécsi és egy jászladányi zenekar szórakoztatja potom félmillióért. Levágnak egy háromszáz kilós borjút, három hí­zót, öt birkát, ötven tyúkot, százötven csirkét. Lesz 150 üveg whisky, öt hektó sör, három hektó bor, másfél hektó pálinka, negyven láda üdítő, százhúsz láda sör, meg egy olyan rendre felügyelő brigád, ahol a legcsenevészebb legény kilencvenhá­­rom kiló. A menyasszony roma és gyönyörű, a vőlegény jóképű és magyar. Aki többet szeretne tudni erről a május végi, hétha­tárra szóló egybekelésről, kérjük, olvassa tovább! Csontos István az életét a jár­műjavítóban dolgozta végig. Állami-díjas tűzi kovács, ne­gyedmagával 1973-ban vehette át a jeles elismerést. Három fiú édesapja, a legkisebb Csaba, ő most a vőlegény. Jakab Péter, a menyasszony apukája jókötésű, jóvágású ci­gányember. Vállalkozó, akit messze földön ismernek a ro­mák és a nem romák. Szigorúan nevelt mutatós lánya Mezei Vi­vien, Csontos Csaba menyasz­­szonya. Csaba, a vőlegény:- Vivient néhány éve isme­rem, és mindig köszönővi­szonyban voltunk. Tavaly fel­tűnt, hogy a korábbi kislányból gyönyörű nő lett. Ezért sűrűn jártam a városszéli presszóba, ahol ő a felszolgáló, meg szeg­­ről-végről a tulajdonos is. Erő­sen megnéztem magamnak, és nagyon tetszett. Vivien:- Észrevettem, hogyne vet­tem volna észre, hogy ez a fiú úgy les engem, hogy majd kie­sik a szeme. Egyre többet és többször beszélgettünk, bár most már elárulhatom, nekem az első pillanattól megtetszett. Mindennap eljött a presszóba, amikor munka után tehette, hi­szen szobafestő és tapétázó. Volt olyan hétvége, hogy reg­geltől estig el sem lehetett za­varni. Igaz, nem is akartam. Csontos István, az édesapa:- Egyszer beszélt velem Vi­vien: Pista bácsi, mit szólna hozzá, ha roma, azaz cigány lenne a menye. Erre én azt mondtam: nézd, kislányom, nekem soha nem az számított, hogy zsidó, katolikus, reformá­tus az illető vagy cigány, egy a lényeg: legyen dolgos, fogja meg a munka végét, és szeresse a családunkat, a családját. Csaba, a 25 éves boldog vő­legény:-Emlékszem rá, december 24-én ugyanennél az asztalnál ültünk, és azt kérdeztem tőle: Vivien, hozzám jönnél-e? Vivien:-Engem nagyon szigorúan neveltek. Repesett a szívem, de azt mondtam: ha igazak a szán­dékaid, és hiszem, hogy azok, aputól kérd, kérjétek meg a ke­zemet. őt kérdezd meg, hozd el a szüléidét, utána beszélgethe­tünk. Ez be is következett decem­ber 27-én. Én benn voltam a szobában, és este fél hét körül hallottam a koppokat, meg hogy nyílik az ajtó. Jöttek Csaba szülei, apu fogadta őket, az előtérben. Leültek, beszél­gettek. Majd kiugrott a szívem, úgy izgultam. Egyszer csak apu szólt: gyere ki, kislányom, van itt egy kérőd! Kimentem, apu azt kérdezte, hozzámennék-e? Egyből igent mondtam, nagyon gyorsan. Az eljegyzést a két család szilveszterkor tartotta, amelyen százharmincán voltak. Csaba egy szép gyűrűt vett Viviennek, Vivien is egy csodálatosat Csa­bának. Puszi, csók nem volt, ez szigorúan tilos, majd az esküvő után. A vőlegény megcsókolta a menyasszony kezét, aki ra­gyogott a boldogságtól. Nagy lagzi várható május 30-án. A vőlegény meghívott­jai a fiús háznál, a menyasz­­szonyé a lagzi helyszínén gyülekeznek. A fiús násznép elindul a sátorhoz, a me­nyegző helyére. Előtte a reg­geli hurka-kolbász lesz. Itt ki kell kérni a lányt. Lesz egy szertartás cigány nyelven, azaz kikérő, ezt fordítják ma­gyarra. Ebéd tyúkhúsleves hússal, majd polgári, egyházi esküvő hintókkal. Jakab Péter, az édesapa:- Meg vagyok elégedve a vej-jelöltemmel, rendes gye­rek. Ami Vivient illeti, az a véleményen, egy lányt csak úgy lehet szépen férjhez adni, ha vigyáznak rá. És mi vi­gyáztunk. Ami a vendégeket illeti, jönnek Pestről, Cegléd­ről, Nagykőrösről, Szolnok­ról. Három zenekar húzza a talp alá valót, az egyik csak a vendégeket fogadja. Mifelénk az a divat, hogy nászajándékba pénzt nem szabad adni, hanem paplant, párnát, készletet. A pénzt majd a meny asszony tánckor, amelyik éjféltől kettőig tart. Csináltatok neki egy nagy szi­tát, vagy szakajtót. Az én ajándékom egy kétszemélyes görög út, hadd menjenek.- Mennyibe kerül a lagzi?- Négy-ötmillió között. Az a lényeg, jól jöjjön ki minden lé­pés. Fél éve készülünk a me­nyegzőre. Nekem, nekünk a nászurammal észen kell len­nünk, reggeltől hajnalig nem lehet inni. De utána, ha virrad, úgy felöntök, hogy csak na! Ha nem hiszi, jöjjön el, szívesen lá­tom ezen a cigányesküvőn .. . D. Szabó Miklós Nosztalgia-lovaskocsi és panzió szerepel a tervek között Rákócziújfalu befektet a turizmusba A nehéz gazdasági helyzetben lévő falvak számára a jövő egyik előrelépési lehetősége­ként a falusi turizmus kínál­kozik. Egyre több helyen is­merik föl a települések veze­tői, hogy érdemes befektetni a vendéglátásba. Rákócziújfalu - közel Szol­nokhoz és kicsit távolabb az ez ügyben már félig-meddig összefogott tiszazugi telepü­lésektől - szinte csak magára számíthat. A község önkor­mányzata, élén Kecskés János polgármesterrel hozzáfogott a „turisták csalogatásához”. Fel­épült az alkotóház, hamarosan készen lesz a templom, ám emellett egy kisebb park, pan­zió és nosztalgia-lovaskocsi is szerepel az elképzelések között. Az eddigi visszajelzések alap­ján a turisták vevők az ötle­tekre.- Eddig csak beszéltünk a lehetőségekről, most komo­lyabbra fordult minden - be­szélt a tervekről Kecskés János. - Az alkotóházunk felkeltette több művész érdeklődését, né­­hányan szeretnének itt eltölteni néhány hetet, természetesen a saját költségükre. Az augusz­tusi alkotótábor lesz az első komolyabb nyitásunk ez ügy-A most elkészült alkotóház lehet a turizmus egyik motorja ben a külvilág felé, ám más is szerepel a tarsolyunkban. Az épülő templom mellett egy kicsiny parkot szeretne a polgármester, mellé parókiát, aminek egy része panzióként üzemelne.- Persze mindez még csak terv, ám megvalósítható. A képviselőtestület támogatása is szükségeltetik mindenhez. A visszajelzések egyébként pozitívak, járt például itt egy ötven fős nyugdíjascsoport Budapestről, ők is elviszik a hírünket a fővárosba. Emellett az Adrianus Utazási Iroda egyengeti utunkat, már be is mutatkozhattunk az érdeklő­dőknek Pesten. Ez az utazási iroda szervezi egyébként a Rákóczifalván és nálunk meg­rendezendő nemzetközi alko­tótábort. Pókász E. » Terepen ismerkednek környezetük életével, védelmével A növények nem járnak Adidas cipőben A törökszentmiklósi Kölcsey Ferenc Általános Iskola felső ta­gozatán környezetvédelem tantárgyat oktatnak. A tapasztala­tok szerint a gyerekek szemléletét sikerül jó irányba formálni. Dr. Szabó Jánosáéval, Cs. Szabó Imrénéve 1 és Farkas Évával (mindnyájan biológia szakosok) beszélgettünk arról, hogyan befolyásolja a tantárgy a diákok gondolkodását.- A környezetvédelem-óra a környezetismeret, a biológia, a kémia, a földrajz és a fizika is­mereteit ötvözi. A tantárgyhoz nincs tankönyv, saját program alapján állítjuk össze az anya­got. így lehetőség nyílik olyan új ismereteket közölni, ame­lyekre egyébként tanítási órán nincs lehetőség. A diákjaink sokat kísérletez­nek, járnak a terepen, vízvizs­gálatot végeznek. Évente há­romszor kimegyünk a Tiszára, vizsgáljuk a víz hőmérsékletét, kémhatását, az ott élő kisebb­­nagyobb állatokat. Természetesen ennek nyo­mán történik szemléletváltozás. Kitettünk például az iskolaud­var közepére két cserép virágot. És senki nem borogatta fel, senki nem tépte ki. Ültettünk fákat, és a gyerekek nagyon vi­gyáznak rájuk. A tantermek nem szemetesek, ügyelnek a környezetükre. Nagyon érdekes volt, amikor az egyik elsőst megkérdeztük, milyen különbséget lát a növé­nyek és az ember között? Tu­lajdonképpen semmi különbsé­get nem talált, a növényeket ugyanúgy élőlénynek tekin­tette, mint az embert. Egyetlen­egy különbséget fogalmazott csak meg: „A növények nem járnak Adidas cipőben”. Ilyen­kor csillan meg az ember sze­mében a könny, amikor ilyen őszinte megnyilatkozásokat hall. Azt tapasztaltuk, hogy na­gyon őszinték a diákok, külö­nösen a külterületiek, akik a természet közelében élnek. A környezetvédelmi foglalkozá­sokon a legvásottabb gyerek is abszolút aktív, mert sikerélmé­nye van. Jelentik, ha a városban kivágnak egy fát, lebontják a madárfészkeket, észreveszik a környezetük történéseit. A környezetvédelem hatásos oktatásához persze nem árt némi plusz pénz is. Hogy a szükséges anyagiakat előteremtsék, az iskola pályáza­tokon vesz részt, és személyes kapcsolataikat is latba ve­tik. -paulina-Fontos, hogy ne sérüljenek a természeti értékek A természeti adottságokban, történelmi és néprajzi hagyo­mányokban gazdag pusztával, a Hortobággyal ismerkedtek a minap a karcagi önkormányzat tagjai és az idegenforga­lommal, természetvédelemmel foglalkozó szakemberei. A bejárásra a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület hívta meg Karcag város delegációját, akiket Ka­­pocsi István, a HNP termé­szetvédelmi őrszolgálati osz­tályvezetője kalauzolta. A túra első állomása a Tiszafüred melletti Nyugati Fogadókapu volt, ahol Szabó Lajos-tói és feleségétől, a fogadóház gondnokaitól arról érdeklőd­tek a karcagiak, mennyire ki­használt az öt szobával is ren­delkező épület, amely kiindu­lópontja kerékpáros túraútvo­nalaknak is. Az Egyek-Pusz­­takócsi, Kis-Jusztus mocsár­nál Bessenyei László Bence természetvédelmi őr irányítá­sával madármegfigyeléseket végeztek a vendégek. A Szál­kahalmon, Végvári Zsolt biro­dalmában egy kiadós túrán az őshonos magyar állatok közül a szürkemarhák, a fekete és fehér, pödrött szarvú rackany­ájak és a békésén legelésző bivalycsorda is távcsővégre került. A puszta gazdag növény­világából több társulás, töb­bek között a sziki cickafark, veres nadrágcsenkesz, méz­­pácsit, kígyófarkfű, sziki üröm is megfigyelhető volt. Az akácerdőben a kék vércse szívesen költözött az elha­gyott vetési varjú-fészkekbe. Â varjakból húsz éve még 30 ezer pár élt ezen a környé­ken, mára számuk csupán kétezer-ötszáz. A Hortobágy északi sarkán lévő Balmazújváros-Darassa pusztai bemutatóház jó példa arra, hogy hogyan tud jól együttműködni egy társadalmi szervezet, a Hortobágy Termé­szetvédelmi Egyesület és a Nemzeti Park a fészkelő és vo­nuló madarak állományának megfigyelésében, etetésében, és a sérült állatok mentésben. A karcagiak végül megkós­tolhatták Tar János slambucát, a pusztai emberek fő eledelét. A tapasztalatcserét, ahol meg­győződhettek arról, hogyan lehet a védett területeket be­vonni az idegenforgalomba úgy, hogy ne sérüljenek a ter­mészetvédelmi érdekek, hasz­nosnak ítélték a nagykun vá­ros képviselői, akik a látotta­kat napi munkájuk során hasznosítják majd. -de-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents