Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-12 / 110. szám

1998. május 12., keddLátogatóban A Szolnoki Széchenyi Városrészben 7. oldal ő „repeszt” a labdáért Drávucz Rita, a Széchenyi István Gimnázium vég­zőse nem akár­milyen „tálen­­tum”, hiszen a medencében száz méteren 1 perc 2 másodpercet tud, és a vízipólócsa­­patban rendre ő úszik a labdáért. Rita Szolnokon él és tanul. 181 centi, 64 kiló, és április 14-én, a Kos jegyében született. Tulajdonképpen négy éve pólózik a szentesi bajnok­­csapatban, és már eddig sem akármilyen eredményekkel di­csekedhet. A hölgyek junior vi­lágbajnokságán negyedikek let­tek. A felnőtt Európa Bajnok­ságon ötödikek, a felnőtt világ­­bajnokságon hetedikek, a Szen­tessel országos bajnokok és ta­valy a BEK-ben ötödikek. Tesi tagozatos osztályba jár, hétköz­ben Szolnokon edz, hétvégeken pedig Szentest erősíti. (Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, noha hátvéd, igen sok gólt lőtt, és kü­lönös ismertető­jele, hogy a neve meccsek után leg­többször nagy be­tűkkel szerepel, ami az átlagon fe­lüli teljesítményt tükrözi.) Néhány leg az életéből. Legkedve­sebb étele a gyü­mölcs és a milánói makaróni, itala az ananászlé. Hobbija a temérdek edzés után az evés, alvás, tévéné­zés. Úgy tűnik, az érettségije csú­szik, mert akkor tartják Szicíliá­ban a vízilabdás klubcsapatok BEK-döntőjét, ahová ők is elju­tottak. Ami a jövőt illeti, az már biz­tos, hogy felnőtt lesz, lett. Hogy még tovább sportol, az is tény, il­letve az elképzeléseiben főiskola is szerepel. Elvégre a medencék­ben a sikereknek - legyenek azok akármilyen szépek is - egyszer vége szakad, így időben ajánlatos felkészülni a civil életre. Nem mérlegelnek, dolgoznak Jánosi Imre és Rabb József mérlegjavítók A Széchenyi-lakótelep város a városban, így azután jó néhány érdekes szakmát művelő vál­lalkozót találtunk. Közülük egy ritka foglalkozás képviselőit, a mérlegjavítókat kerestük fel. Rabb József Cegléden született, de 1973 óta Szolnokon él. Tíz­egynéhány esztendőt húzott le egy állami cégnél, mostanság egy kft. ügyvezetője. A keze alatt már mindenfajta mérleg megfordult, a piacitól kezdve a boltiig, a gyógyszertáriig, a to­lósúlyosig, a körszámlálósig, optikaiig. Csak érdekességkép­pen: reperáltak olyat is már, amelyik 60 tonnáig mért, és bütyköltek affélét, amely né­hány grammot is kimutatott. Társa Jánosi Imre, aki erede­tileg kovács, de volt repülőgép­szerelő, illetve fedélzeti techni­kus az MI 8-ason.. Nyugdíjas, és két éve szorgoskodik együtt társával, Rabb Józseffel a lakó­telep egyik garázsműhelyében. Mivel a szakmájuk párját rit­kítja, esetükben helytálló az ál­lítás, hogy Tolnától Baranyáig keresik őket munkával. Nem mérlegelnek sokat, amikor le­het és alkalmuk nyílik, neki­kezdenek a javításnak. Majdnem kilencszáz A városrészben kevés híján ki­lencszáz előfizetője él lapunk­nak. A napi friss újságot hajnali fél négytől két kézbesítő teríti, magyarul fogalmazva, hordja ki, rakja a postaládákba. Nem könnyű munkájukat nehezíti néhány olyan eb, amelyik alka­lomadtán az ugatáson kívül ha­rap is. Körkérdésünkre, amelynek az volt lényege, hogy mit ol­vasnak legszívesebben az újsá­gunkban, sokrétű válaszokat kaptunk. Ki a sportot, más a he­lyi, a városrészt érintő híreket, megint más a horoszkópot, di­vatot, hirdetéseket. De talán legtöbben a hozzájuk hasonló emberi sorsokat, amelyek olya­nok, akár róluk is írhattuk volna. Néhány hétre befogadják őket Ahogy a kezünk ujjai sem egyformák, a szü­lők között is akadnak különbözőek. Szeren­csére a zöm, a túlnyomó többség élete ér­telme az, hogy ha már születtek utódai, gon­doskodjék - olykor erejét megfeszítve, vagy erőn felül - felnevelésükről, taníttatásukról, testi-lelki biztonságukról. Arról, hogy egy­koron majd akkor is megállják a helyüket, amikor ők már nem élnek, lesznek. Bonyo­lult, összetett, buktatókkal szegélyezett, hosszú folyamat szülőnek, jó szülőnek lenni. Nem szükséges hozzá főiskolai, egyetemi ok­levél, helyette nagy-nagy szív, szeretet, törő­dés, olykor lemondás, hiszen aki apróságo­kat nevel, amíg ők fel nem cseperednek, aligha élheti csak a saját életét. Ottjártunkkor ők és ennyien voltak a befogadóotthonban. Megle­het, azóta mások népesítik be a helyüket, hiszen mindig lesznek olyanok, akiknek ez az átmeneti menedék. Kivételek azért akadnak: olyan anyák, akik valami­lyen ok miatt például el­felejtik etetni a kicsiket, vagy elmennek valahová, és órák múlva sem jut eszükbe, mi van fiaikkal, lányaikkal. Azokkal, akik időközben békésen ját­szanak a vasúti sínek kö­zött, és fogalmuk sincs a zakatolva közeledő ve­szedelemről. Innen viszi be őket a rendőrség. Az­után vannak hajléktala­nok, akik ragaszkodnak, ragaszkodnának a gyer­mekükhöz, gyermekeik­hez, de hát egy pad az ágyuk, a csillagos vagy csillagtalan éjszaka a ta­karójuk. így aligha nő­hetnek fel kisfiúk, kislányok. Szóval tengernyi oka lehet an­nak - olykor szülői felelőtlen­ség, máskor emberi tragédiák sorozata -, hogy ide, ebbe a ti­zenöt tagú, úgynevezett befo­gadó csoportba kerüljenek a Széchenyire a kisebb-nagyobb emberpalánták. A gyámhiva­tal, a rendőrség közbenjárá­sára, segítségével. Itt harminc napig tartózkodhatnak, esetleg ez az idő még egyszer ennyi ideig meghosszabbítható eb­ben az úgynevezett befogóott­honban, amelynek április el­seje óta ez a neve. Hogy az­után mi lesz velük? Vagy ha­zaviszik őket, remélve, talán rendeződik a családjuk hely­zete. Ha nem, maradnak a ro­konok. Ha ők sincsenek, eset­leg nevelőszülők. Ha mind­ezen út járhatatlan, akkor még mindig találhatók úgynevezett gyermekotthonok. Egy biztos: innen az utak többfelé vezet­hetnek és sok-sok jó ember segítsége, erőfeszítése szük­ségeltetik ahhoz, hogy az át­menetileg itt lévők tényleg va­lódi, tartós otthonra, családra találjanak. Mi marad és mi nem a bevételből? A Széchenyi égbe nyúló panel­óriásai között családok, embe­rek élnek, dolgoznak, küsz­ködnek. Ahány lakás, annyi emberi sors, amelyek közül mi most néhányat villantunk fel. D. -né háromgyermekes édes­anya, és 76 négyzetméteres 1 +2 feles lakásban élnek ötödtna­­gukkal. Az egyik apróság 12 éves, a másik 6, a kicsi nyolc hónapos.-Én gyesen vagyok, a pá­rom tanár. Hatvanezer körüli a havi bevételünk. Ebből a fűtés tizennégyezer, a villany hat­ezer, a közös költség négy és fél körüli, a kábeltévé három­ezer, a telefon négy-ötezer. Akárhogy is osztok, szorzók, a keresetünknek több mint a felét kifizetjük a költségekre. A töb­biből élünk, ruházkodunk, eszünk.- Ez nem valami sok öt em­berre.- Pedig ennyi van, marad. Olykor a nagyszülők, amit tud­nak segítenek. Köszönettel el­fogadjuk .. . Kovácsáé Bodnár Erika harmadmagával egy 54 négy­zetméteres lakás lakója.- Hogy itt mennyi a rezsi? Sok, nagyon sok, hiszen a táv­fűtés nem leányálom. Bizony akad olyan hónap, hogy har­mincháromezret porciózok szét: fűtésre, világításra, vízre, villanytűzhelyre, telefonra, kö­zös költségre, erre-arra.- Miképpen lehet a mara­dékból kijönni? • - Nagyon nehezen, egyre nehezebben a rohanó árak mi­att. A kicsinek jószerével min­dent veszünk, nekünk meg ami jut. A városrészt járva rátalál­tunk egy igazi szenzációra. A hölgy 44 évesen szült egy ara­nyos kislányt. Hozzátesszük, ez volt a legelső gyereke.- Bizony az én esetem ki­sebbfajta csodának számított Szolnokon. Anna 1 kg 85-tel érkezett, és most 11 hónaposán 8 kiló. Isten ajándéka ez a kicsi, mondogatták.- A nevét elárulná?- A, azt ne írja bele, aki is­mer, úgyis tudja, kiről van szó.- Beszéljünk a költségekről- A bevétel 42 ezer körüli, és ebből 20-25 ezer kell a rezsire. Másfél szobásban élünk 44 négyzetméteren, és a párom előző házasságából is velünk lakik egy nagyfiú.- Mire futja?- Paprikás krumplira.- Es ki osztja be?-Nem kell beosztani, elko­pik magától. A sors érdekes­sége, hogy amikor gazdag vol­tam, nem volt gyerekem, most, amikor éppen csak megélünk, megadatott a legnagyobb aján­dék: édesanya lehettem. A kis Anna mindenért kárpótol... Magasra törő házak. Ez (is) a Széchenyi. Nagy suli Nagy suli, bizony nagy, hiszen a legfrissebb statisztikai adatok szerint a Széchenyi István Gimnáziumban mostanság hat­százhuszonöt kis- és nagydiák várja a becsengetéseket, ese­tenként ennél is jobban a ki­csengetéseket. Színes a paletta. Mi mindennel foglalkozhatnak, mi mindent tanulhatnak itt a ti­zenévesek? Akad biológia-ide­gen nyelv, dráma és rajz, illetve testnevelés tagozat. A teljes­séghez hozzátartozik, hogy az utóbbi kifutóban van. A következő tanévben száz­­huszonhatan kezdik itt a tanul­mányaikat, és jellemző az ér­deklődésre, hogy másfél-két­szeres volt a túljelentkezés. Az ide járók tíz-egynéhány klub, szakkör, művészeti kör között válogathatnak, természe­tesen érdeklődésüknek megfe­lelően. Ahogyan hallottuk, megújult a sulirádió, és diákújsággal is büszkélkedhetnek. A fiúk és a lányok között vannak remek sportolók, válo­gatottak, balettet tanulók, kép­­zőművészjelöltek, tanulmányi versenyek előkelő helyezettjei, győztesei, illetve olyan végzett manökenek, akik a ruhabemuta­tók, kifutók világának ismert szereplői, fellépői. Viszonylag olcsó lakások A városrész lakásszövetkezeté­hez tartozó otthonok általában tíz- és négyemeletes épületek­ben helyezkednek el. Az itt la­kók rendszerint nem a legmó­dosabbak közül kerülnek ki, ennek ellenére elmondható, többségük - mintegy kilencven százalékuk - pontosan, folya­matosan fizeti a fenntartás ki­sebb-nagyobb költségeit. Vannak sajnos olyanok, akik valami miatt képtelenek tör­leszteni. Sőt olykor több száz­ezer forint nagyságrendű tarto­zás halmozódik fel, amelyik el­érheti a félmilliós hátralékot is. 1995. január 1-jétől ezért eddig negyvennyolc lakást árvereztek el a benne lakók tetemes hátra­lékai következtében. Akadnak közöttük, akik mindezt maguk­nak köszönhették, nem tudtak, nem is akartak beilleszkedni egy-egy lakóközösségbe, má­sok szerencsétlenek, akik be­tegség, munkanélküliség miatt váltak hosszabb-rövidebb távon fizetésképtelenné. Ami a lakásárakat illeti, ezek szolnoki összehasonlításban ol­csók. Mint megtudtuk, egy másfél-két szobás otthon mos­tanság 1,1-1,3 millióért vásá­rolható meg. Más dolog az, hogy az olcsóságot később eset­leg ellensúlyozza a fenntartás viszonylagosan magasabb költ­sége. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Az igazi „proli negyed” még csak nem is a tízemeletesek körül helyezkedik el, hanem a város peremén. Akad ott né­hány olyan utca, amelyik té­len saras, nyáron porzik. Mi most ezek közül egyet keres­tünk fel. A varjúval ellentét­ben azt mondjuk, nem volt kár. Kenyeres Lajos 46 éves, tu­lajdonképpen eddigi élete, sorsa, mindennapjai idekötik.- Korábban dolgoztam a húsiparban, de mostanság a tar­tósan munka nélküliek sorsá­ban osztozom - mondja. - A nejem anyaságin van, hiszen négy gyereket nevelünk. Ti­zenhárom éves a legnagyobb, hat hónapos a legkisebb.- Mi a legnagyobb bajuk?-A munkanélküliségen kí­vül akad itt néhány. Az egyik, hogy a kapumban a talajvíz. Ha viszont inni szeretnék, ku­tyagolnom kell vagy száz mé­tert a legközelebbi kifolyóig. Gáz nincs, sem csatomaháló-Például a Varjú utca zat. így nekünk innen az ma­rad, hogy ha kiállók az ajtóba, látom az emeletes otthonokat, ahol összkomfortban élnek.- Jószágok vannak?- Malac, aprólék van, nélkü­lük éhen halnánk. A szomszédja, Tánczos Ist­ván 78 éves, és néhány évti­zede vette a házát. Három gye-Kenyeres Lajos a legkisebb, hat hónapos gyerekükkel rekük felnőtt, kirepült a Vaíjú utca 1.-ből.- Nem tudom pontosan, de vagy húsz évig építési tilalom vonatkozott ránk. Hogy ne le­gyünk nyakig a fekáliában, po­­tyogtatós budit azért építhet­tünk. Hanem azt megírhatja, mi történt velem. Idejött két ember, hogy most aztán mutas­sam meg istenigazából, hol a vízóra. Kis híján kiesett a sze­mem a számon, nem értettem a felvetést, majd kapcsoltam. Keressék meg, uraim, mert én évtizedek óta nem tudok róla. Ha megtalálják, megígérem, megcsókolom magukat, mert csodát tettek.- És találtak?-Ami az órát illeti, akkor csak karóra akadt benn az asz­talon, de azóta az is elromlott. Idáig ugyanis még nem kúszott el a vízvezeték. Tánczos István, közel a nyolcvanhoz, az udvarán. Hátul a toronyházak teteje látszik.- Mennyibed élnek?- Mindketten nyugdíjasok lettünk a feleségemmel, és negyven-egynéhány ezer a havi bevétel. Elég is lenne, de az asszony alig tud menni, és négyezer körüli a havi fizet­ség gyógyszerre. így azután én főzök.-Jószág?- A kutyán kívül aprólék.- Ki segít magukon?- A jó Isten. A gyerekeknek megvan a bajuk, nem várhatom tőlük a támogatást. Az viszont érdekes és leírhatja: a kút oda­­vissza 200 méter. Cipelni, húzni kell a vizet, ráadásul fi­zetni is érte. Pedig hol van az a mi házunktól. . .

Next

/
Thumbnails
Contents