Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-12 / 110. szám

1998. május 12., keddLátogatóban A Szolnoki Széchenyi Városrészben

7. oldal

ő „repeszt” a labdáért

Drávucz Rita, a Széchenyi István Gimnázium végzőse nem akármilyen „tálentum”, hiszen a medencében száz méteren 1 perc 2 másodpercet tud, és a vízipólócsapatban rendre ő úszik a labdáért.

Rita Szolnokon él és tanul. 181 centi, 64 kiló, és április 14-én, a Kos jegyében született. Tulajdonképpen négy éve pólózik a szentesi bajnokcsapatban, és már eddig sem akármilyen eredményekkel dicsekedhet. A hölgyek junior világbajnokságán negyedikek lettek. A felnőtt Európa Bajnokságon ötödikek, a felnőtt világbajnokságon hetedikek, a Szentessel országos bajnokok és tavaly a BEK-ben ötödikek. Tesi tagozatos osztályba jár, hétközben Szolnokon edz, hétvégeken pedig Szentest erősíti. (Csak a rend kedvéért jegyezzük meg,

noha hátvéd, igen sok gólt lőtt, és különös ismertetőjele, hogy a neve meccsek után legtöbbször nagy betűkkel szerepel, ami az átlagon felüli teljesítményt tükrözi.)

Néhány leg az életéből. Legkedvesebb étele a gyümölcs és a milánói makaróni, itala az ananászlé. Hobbija a temérdek edzés után az evés, alvás, tévénézés. Úgy tűnik, az érettségije csúszik, mert akkor tartják Szicíliában a vízilabdás klubcsapatok BEK-döntőjét, ahová ők is eljutottak.

Ami a jövőt illeti, az már biztos, hogy felnőtt lesz, lett. Hogy még tovább sportol, az is tény, illetve az elképzeléseiben főiskola is szerepel. Elvégre a medencékben a sikereknek - legyenek azok akármilyen szépek is - egyszer vége szakad, így időben ajánlatos felkészülni a civil életre.

Nem mérlegelnek, dolgoznak

Jánosi Imre és Rabb József mérlegjavítók

A Széchenyi-lakótelep város a városban, így azután jó néhány érdekes szakmát művelő vállalkozót találtunk. Közülük egy ritka foglalkozás képviselőit, a mérlegjavítókat kerestük fel. Rabb József Cegléden született, de 1973 óta Szolnokon él. Tízegynéhány esztendőt húzott le egy állami cégnél, mostanság egy kft. ügyvezetője. A keze alatt már mindenfajta mérleg megfordult, a piacitól kezdve a boltiig, a gyógyszertáriig, a tolósúlyosig, a körszámlálósig, optikaiig. Csak érdekességképpen: reperáltak olyat is már,

amelyik 60 tonnáig mért, és bütyköltek affélét, amely néhány grammot is kimutatott.

Társa Jánosi Imre, aki eredetileg kovács, de volt repülőgépszerelő, illetve fedélzeti technikus az MI 8-ason.. Nyugdíjas, és két éve szorgoskodik együtt társával, Rabb Józseffel a lakótelep egyik garázsműhelyében. Mivel a szakmájuk párját ritkítja, esetükben helytálló az állítás, hogy Tolnától Baranyáig keresik őket munkával. Nem mérlegelnek sokat, amikor lehet és alkalmuk nyílik, nekikezdenek a javításnak.

Majdnem kilencszáz

A városrészben kevés híján kilencszáz előfizetője él lapunknak. A napi friss újságot hajnali fél négytől két kézbesítő teríti, magyarul fogalmazva, hordja ki, rakja a postaládákba. Nem könnyű munkájukat nehezíti néhány olyan eb, amelyik alkalomadtán az ugatáson kívül harap is.

Körkérdésünkre, amelynek

az volt lényege, hogy mit olvasnak legszívesebben az újságunkban, sokrétű válaszokat kaptunk. Ki a sportot, más a helyi, a városrészt érintő híreket, megint más a horoszkópot, divatot, hirdetéseket. De talán legtöbben a hozzájuk hasonló emberi sorsokat, amelyek olyanok, akár róluk is írhattuk volna.

Néhány hétre befogadják őket

Ahogy a kezünk ujjai sem egyformák, a szülők között is akadnak különbözőek. Szerencsére a zöm, a túlnyomó többség élete értelme az, hogy ha már születtek utódai, gondoskodjék - olykor erejét megfeszítve, vagy erőn felül - felnevelésükről, taníttatásukról, testi-lelki biztonságukról. Arról, hogy egykoron majd akkor is megállják a helyüket,

amikor ők már nem élnek, lesznek. Bonyolult, összetett, buktatókkal szegélyezett, hosszú folyamat szülőnek, jó szülőnek lenni. Nem szükséges hozzá főiskolai, egyetemi oklevél, helyette nagy-nagy szív, szeretet, törődés, olykor lemondás, hiszen aki apróságokat nevel, amíg ők fel nem cseperednek, aligha élheti csak a saját életét.

Ottjártunkkor ők és ennyien voltak a befogadóotthonban. Meglehet, azóta mások népesítik be a helyüket, hiszen mindig lesznek olyanok, akiknek ez az átmeneti menedék.

Kivételek azért akadnak: olyan anyák, akik valamilyen ok miatt például elfelejtik etetni a kicsiket, vagy elmennek valahová, és órák múlva sem jut eszükbe, mi van fiaikkal, lányaikkal. Azokkal, akik időközben békésen játszanak a vasúti sínek között, és fogalmuk sincs a zakatolva közeledő veszedelemről. Innen viszi be őket a rendőrség. Azután vannak hajléktalanok, akik ragaszkodnak, ragaszkodnának a gyermekükhöz, gyermekeikhez, de hát egy pad az ágyuk, a csillagos vagy csillagtalan éjszaka a takarójuk. így aligha nőhetnek fel kisfiúk, kislányok. Szóval tengernyi oka lehet annak - olykor szülői felelőtlenség, máskor emberi tragédiák sorozata -, hogy ide, ebbe a tizenöt tagú, úgynevezett befogadó csoportba kerüljenek a Széchenyire a kisebb-nagyobb emberpalánták. A gyámhivatal, a rendőrség közbenjárására, segítségével. Itt harminc

napig tartózkodhatnak, esetleg ez az idő még egyszer ennyi ideig meghosszabbítható ebben az úgynevezett befogóotthonban, amelynek április elseje óta ez a neve. Hogy azután mi lesz velük? Vagy hazaviszik őket, remélve, talán rendeződik a családjuk helyzete. Ha nem, maradnak a rokonok. Ha ők sincsenek, esetleg nevelőszülők. Ha mindezen út járhatatlan, akkor még mindig találhatók úgynevezett gyermekotthonok. Egy biztos: innen az utak többfelé vezethetnek és sok-sok jó ember segítsége, erőfeszítése szükségeltetik ahhoz, hogy az átmenetileg itt lévők tényleg valódi, tartós otthonra, családra találjanak.

Mi marad és mi nem a bevételből?

A Széchenyi égbe nyúló panelóriásai között családok, emberek élnek, dolgoznak, küszködnek. Ahány lakás, annyi emberi sors, amelyek közül mi most néhányat villantunk fel.

D. -né háromgyermekes édesanya, és 76 négyzetméteres 1 +2 feles lakásban élnek ötödtnagukkal. Az egyik apróság 12 éves, a másik 6, a kicsi nyolc hónapos.-Én gyesen vagyok, a párom tanár. Hatvanezer körüli a havi bevételünk. Ebből a fűtés tizennégyezer, a villany hatezer, a közös költség négy és fél körüli, a kábeltévé háromezer, a telefon négy-ötezer. Akárhogy is osztok, szorzók, a

keresetünknek több mint a felét kifizetjük a költségekre. A többiből élünk, ruházkodunk, eszünk.- Ez nem valami sok öt emberre.- Pedig ennyi van, marad. Olykor a nagyszülők, amit tudnak segítenek. Köszönettel elfogadjuk .. .

Kovácsáé Bodnár Erika harmadmagával egy 54 négyzetméteres lakás lakója.- Hogy itt mennyi a rezsi? Sok, nagyon sok, hiszen a távfűtés nem leányálom. Bizony akad olyan hónap, hogy harmincháromezret porciózok szét: fűtésre, világításra, vízre, villanytűzhelyre, telefonra, közös költségre, erre-arra.- Miképpen lehet a maradékból kijönni?

• - Nagyon nehezen, egyre nehezebben a rohanó árak miatt. A kicsinek jószerével mindent veszünk, nekünk meg ami jut.

A városrészt járva rátaláltunk egy igazi szenzációra. A hölgy 44 évesen szült egy aranyos kislányt. Hozzátesszük, ez volt a legelső gyereke.- Bizony az én esetem kisebbfajta csodának számított Szolnokon. Anna 1 kg 85-tel érkezett, és most 11 hónaposán 8 kiló. Isten ajándéka ez a kicsi, mondogatták.- A nevét elárulná?- A, azt ne írja bele, aki ismer, úgyis tudja, kiről van szó.- Beszéljünk a költségekről- A bevétel 42 ezer körüli, és ebből 20-25 ezer kell a rezsire. Másfél szobásban élünk 44 négyzetméteren, és a párom előző házasságából is velünk lakik egy nagyfiú.- Mire futja?- Paprikás krumplira.- Es ki osztja be?-Nem kell beosztani, elkopik magától. A sors érdekessége, hogy amikor gazdag voltam, nem volt gyerekem, most, amikor éppen csak megélünk, megadatott a legnagyobb ajándék: édesanya lehettem. A kis Anna mindenért kárpótol...

Magasra törő házak. Ez (is) a Széchenyi.

Nagy suli

Nagy suli, bizony nagy, hiszen a legfrissebb statisztikai adatok szerint a Széchenyi István Gimnáziumban mostanság hatszázhuszonöt kis- és nagydiák várja a becsengetéseket, esetenként ennél is jobban a kicsengetéseket. Színes a paletta. Mi mindennel foglalkozhatnak, mi mindent tanulhatnak itt a tizenévesek? Akad biológia-idegen nyelv, dráma és rajz, illetve testnevelés tagozat. A teljességhez hozzátartozik, hogy az utóbbi kifutóban van.

A következő tanévben százhuszonhatan kezdik itt a tanulmányaikat, és jellemző az érdeklődésre, hogy másfél-kétszeres volt a túljelentkezés.

Az ide járók tíz-egynéhány klub, szakkör, művészeti kör között válogathatnak, természetesen érdeklődésüknek megfelelően.

Ahogyan hallottuk, megújult a sulirádió, és diákújsággal is büszkélkedhetnek.

A fiúk és a lányok között vannak remek sportolók, válogatottak, balettet tanulók, képzőművészjelöltek, tanulmányi versenyek előkelő helyezettjei, győztesei, illetve olyan végzett manökenek, akik a ruhabemutatók, kifutók világának ismert szereplői, fellépői.

Viszonylag olcsó lakások

A városrész lakásszövetkezetéhez tartozó otthonok általában tíz- és négyemeletes épületekben helyezkednek el. Az itt lakók rendszerint nem a legmódosabbak közül kerülnek ki, ennek ellenére elmondható, többségük - mintegy kilencven százalékuk - pontosan, folyamatosan fizeti a fenntartás kisebb-nagyobb költségeit.

Vannak sajnos olyanok, akik valami miatt képtelenek törleszteni. Sőt olykor több százezer forint nagyságrendű tartozás halmozódik fel, amelyik elérheti a félmilliós hátralékot is. 1995. január 1-jétől ezért eddig negyvennyolc lakást árvereztek el a benne lakók tetemes hátralékai következtében. Akadnak közöttük, akik mindezt maguknak köszönhették, nem tudtak, nem is akartak beilleszkedni egy-egy lakóközösségbe, mások szerencsétlenek, akik betegség, munkanélküliség miatt váltak hosszabb-rövidebb távon fizetésképtelenné.

Ami a lakásárakat illeti, ezek szolnoki összehasonlításban olcsók. Mint megtudtuk, egy másfél-két szobás otthon mostanság 1,1-1,3 millióért vásárolható meg. Más dolog az, hogy az olcsóságot később esetleg ellensúlyozza a fenntartás viszonylagosan magasabb költsége.

Az oldalt írta: D. Szabó Miklós

Fotók:

Mészáros János

Az igazi „proli negyed” még csak nem is a tízemeletesek körül helyezkedik el, hanem a város peremén. Akad ott néhány olyan utca, amelyik télen saras, nyáron porzik. Mi most ezek közül egyet kerestünk fel. A varjúval ellentétben azt mondjuk, nem volt kár.

Kenyeres Lajos 46 éves, tulajdonképpen eddigi élete, sorsa, mindennapjai idekötik.- Korábban dolgoztam a húsiparban, de mostanság a tartósan munka nélküliek sorsában osztozom - mondja. - A nejem anyaságin van, hiszen négy gyereket nevelünk. Tizenhárom éves a legnagyobb, hat hónapos a legkisebb.- Mi a legnagyobb bajuk?-A munkanélküliségen kívül akad itt néhány. Az egyik, hogy a kapumban a talajvíz. Ha viszont inni szeretnék, kutyagolnom kell vagy száz métert a legközelebbi kifolyóig. Gáz nincs, sem csatomaháló-Például a Varjú utca

zat. így nekünk innen az marad, hogy ha kiállók az ajtóba, látom az emeletes otthonokat, ahol összkomfortban élnek.- Jószágok vannak?- Malac, aprólék van, nélkülük éhen halnánk.

A szomszédja, Tánczos István 78 éves, és néhány évtizede vette a házát. Három gye-Kenyeres Lajos a legkisebb, hat hónapos gyerekükkel

rekük felnőtt, kirepült a Vaíjú utca 1.-ből.- Nem tudom pontosan, de vagy húsz évig építési tilalom vonatkozott ránk. Hogy ne legyünk nyakig a fekáliában, potyogtatós budit azért építhettünk. Hanem azt megírhatja, mi történt velem. Idejött két ember, hogy most aztán mutassam meg istenigazából, hol a vízóra. Kis híján kiesett a szemem a számon, nem értettem a felvetést, majd kapcsoltam. Keressék meg, uraim, mert én évtizedek óta nem tudok róla. Ha megtalálják, megígérem, megcsókolom magukat, mert csodát tettek.- És találtak?-Ami az órát illeti, akkor csak karóra akadt benn az asztalon, de azóta az is elromlott. Idáig ugyanis még nem kúszott el a vízvezeték.

Tánczos István, közel a nyolcvanhoz, az udvarán. Hátul a toronyházak teteje látszik.- Mennyibed élnek?- Mindketten nyugdíjasok lettünk a feleségemmel, és negyven-egynéhány ezer a havi bevétel. Elég is lenne, de az asszony alig tud menni, és négyezer körüli a havi fizetség gyógyszerre. így azután én főzök.-Jószág?- A kutyán kívül aprólék.- Ki segít magukon?- A jó Isten. A gyerekeknek megvan a bajuk, nem várhatom tőlük a támogatást. Az viszont érdekes és leírhatja: a kút odavissza 200 méter. Cipelni, húzni kell a vizet, ráadásul fizetni is érte. Pedig hol van az a mi házunktól. . .