Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-16 / 89. szám
1998. április 16., csütörtök Barangolás A Kunságban 13. oldal Társaságban gyorsabban telik az idő Jó a napköziben Bizony jó, és ez így van Tisza- gyendán is, mert legalább a nemszeretem hetekben, hónapokban fűtenek, főznek az emberre, meg az idő is jobban eltelik annak, akit otthon legfeljebb a kutyája, macskája és a négy fal fogad. Közéjük tartozik a hetvenéves Náhoczki Jánosné, Erzsébet asszony is, aki 1948 óta gyendai lakos. Tiszabői, ide jött férjhez. Sajnos, azóta a párja meghalt, a 46 éves fia Pesten él, a lánya pedig Kunhegyesen. Született már öt unokája, mind lány, és ami a dédunokáikat illeti, itt is a hölgyek vezetnek, hiszen négyőjük közül csak egy a fiú. Szóval Erzsébet asszony magára maradt volna, ha nincs öregek napközije. Általában tíz körül érkezik, azután olvassa lapunkat, az Új Néplapot. Megebédel, ha többen vannak, beszélgetnek, társalognak, ha kevesebben, olvasgatnak tovább. Délután hazaballag. A nyugdíja a legújabb emelések után 19 ezer 600 forint: szavaival élve úgy osztja be, hogy jut is, marad is. Hétvégén legtöbbször buszra száll, és beutazik a lányához, Kunhegyesre. Segít, ahol és amit tud, majd irány vissza, a gyendai otthon. És a rákövetkező héten, munkanapokon minden ott folytatódik, ahol néhány nappal korábban abbamaradt... Lapunkat mindennap olvassa, forgatja az öregek napközijében özvegy Náhoczki Jánosné Eltűnt a téeszközpont El bizony, mégpedig Kunhegyesen a Kossuth útról, a volt szülőotthon mellől. Egykori gazdag tulajdonosa 1903-ban építtette. A háború után a Vörös Október Tsz központjaként használták. Később konyhát, ebédlőt, húsboltot, vendégszobákat emeltek mellé a belső udvari területre. A jogutód á Kúriáiig Népe Szövetkezet lett, és sokféle hasznosítással próbálkozott. Volt ott nyomda meg varroda is. Ez sem jött be, az sem, hiszen az egész létesítmény fenntartásában évente a kétmilliót is meghaladta a ráfizetés. Ezért a szövetkezet vezetősége, közgyűlése úgy határozott, értékesítik. Tizenötmillióért kelt el, és március végéig le kellett takarítani a területről minden ott lévő épületet. Ahogy hallottuk, a bontott anyagból pulykaól lesz a szövetkezetnek, a területre pedig egy hipermodern Mol-kút épül. Tomászsiker A kunhegyesi Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet fiú tornászai az idén is kitettek magukért. Év elejétől heti két edzésen vettek részt, és a nehéz körülmények ellenére becsületesen dolgoztak. (Az iskola sajnos egy 6x12 méteres tornaszobával rendelkezik.) Mindezek ellenére megnyerték a megyei versenyt, Fekete Sándor pedig egyéniben első lett. A területi döntőben is helytálltak, és a 3. helyet szerezték meg, Fekete Sándor egyéniben szintén dogbogós helyen végzett. A csapat névsora: Fekete Sándor, Varga Sándor, Csávás Imre, Székely Tamás, Bakó József és Kardos Pál. Felkészítő tanár: Felsó' Tibor testnevelő. Csoncsi Ámbár eredetileg Simon Jánosnak hívták, Kunhegyesen, ahol élt, tanult, dolgozott, mindenki csak Csoncsinak ismerte. Remekül kézilabdázott, focizott, majd később gitározott az A ndroméda együttesben. Sírt a hangszer a keze alatt, sokszor vastapssal honorálták zenéjét. Zsámbékra vitte kocsival egyetlen fiát, annak a barátnőjét, hogy ne kelljen annyit várniuk. Rokonoknál szálltak meg. Beszélgettek, majd Csoncsi el- szenderedett a fotelben. Ezt használta ki a Kaszás, fel sem engedte ébredni, úgy vitte magával abba a másik világba. El sem búcsúzhatott a párjától, egyetlen fiuktól, azoktól, akiket szeretett és akik szerették. Temérdeken elkísérték utolsó útjára, hiszen olyan típusú ember volt, akit tiszteltek a többiek. Árva lett egy ház a girbegurba Vénkert utcában, üres egy szék, egy fogas, néma egy gitár. Simon Jánosnak, Csoncsinak mindössze 48 év jutott a földi létből. Azóta az egek országútjain vagy egy felhő szélén biztosan eljátszotta az Elmegyek, elmegyek című számot, ha már idelenn búcsúzni sem maradt ideje. A foci VB dönto^ nyert&se' Ajándék szervokormány, utasoldali légzsák és elektromos tükrök az Astra World Cup modellben! így az Ön megtakarítása több mint 250 000 Ft ! Amíg a készlet tart! OFFICIAL SPONSOR Már lebontásra ítélték a bakterházat Tanyasi megállóból pusztai büfé Érdekes ember a Tiszaszent- imrén is élő váci Rés László, aki, szavaival élve, ebéd előtt is 138 kilogramm. Ez az egyik különös ismertetőjele. A másik az, hogy Szentim- rén vett egy régi parasztházat, és azt kívül-belül úgy felújította, hogy a korábbi tulajdonosa sem ismerne rá. Hát ha még azt is hozzátesz- szük, hogy a ház előtti-körüli szeméttelepet eltüntette, mélyen kitakaríttatta, és manapság már tavak csillognak a helyén. Rés úrnak akad egy olthatat- lan szenvedélye: vagy húsz éve vadászik, és egy itteni vadásztársaság oszlopos tagja. Nos, hajtás, cserkészés közben sok minden kiderült, így megtudta, bontásra ítélték Pusztakettős tanyasi megállóját. Megvette és elhatározta, hogy nem eltünteti, hanem kipofoztatja, helyreállíttatja a jobb sorsra érdemes egykori bakterházat. Jó lesz afféle Gyendai „hírek” Az apró, nem éppen Tisza melletti, de környéki falunak, Ti- szagyendának nincsen helyi újságja. Jobban mondva mégis akad, hiszen a műút mellett, a nagy ABC környékén egy tábla, rajta ráragasztott fecnik, lapok hírelik, hogy mi mindent kínálnak manapság a településen. Akit érdekel, kérem tisztelettel, adatik tudtul, hogy eladó itt néhány kertes, családi ház, jókora portával. Ahogy hallottuk, van, amelyiket 150 ezerre, másikat 400 ezerre vagy többre tartják a ház állapotától, kinézetétől függően. Azután kínálnak választási malacokat 7 ezerért, kétajtós akasztós szekrényt, alig használt heverőt, két kismalacot, teakályhát, hanglemezt, fotelt, négyszemélyes kihúzható heverőt, színes televíziót. Aki a jér- cehúst szereti, írathat előnevelt csirkét 130-140-ért, és ha pénze van, aligha maradnak éhen a csipogók, hiszen búzát is árulnak. Meg kukoricát, morzsolva mázsánként kétezerért. Mindezeket az árakat április közepén rögzítették. Meglehet, egy hónap, kettő teltével másféle, nyári ajánlatokat is felraknak a helyi híradó táblájára ... Nemzedékek „pallérozója” Karcagról érkezett Tomajmonostorára A képen látható személy nem valamelyik bibliai alak földi megszemélyesítője, hanem B. Tóth Imre tanár, ő is, a felesége is született karcagi, de mivel már 1969 óta Tomaj - monostorán 'aknak, odavaló- sinak vallják magukat. A tanár úr matematika-fizika szakos. Nemzedékeket oktatott ezekre a nem könnyű tárgyakra, és elmondása szerint ez alatt a nem egészen harminc esztendő alatt rengeteget változott a világ meg a gyerekek is. őszintén szólva nem mindig előnyükre, hiszen tíz-tizenöt esztendeje valahogyan nyugodtabb volt minden, egyszerűbb, áttekinthetőbb az élet, de talán a jövő is. Kevesebb a televízió, a videó, a bennük látott erőszak, így a diákoknak is több idejük maradt tanulásra. Nem panaszként, inkább tényként mondja, hiszen változatlanul szereti, nagyon szereti tanítványait, akiknek már a szüleit is pallérozta. Egyébként a B. Tóth háB. Tóth Imre: Régebben a falusi pedagógusok helyzete is könnyebb volt zaspár két gyereket nevelt. Az idősebbik 30 éves és Ti- szaderzsen dolgozik, a fiatalabb főiskolás Egerben. Hogy mi lesz belőle? Természetesen tanár, mint apuciból, csak éppen nem matekfizika, hanem testnevelés szakos . . . Rés László és a pusztakettősi vasúti megálló, amelyet megvett és átalakított az új tulajdonos pusztai menedékhelynek, az arra járóknak, a vadászoknak, a megpihenni vágyóknak. Mellette erdei állatóvoda várja a legkisebbeket, de ebben a menedékházban esetleg enni is lehet, a száraz torkok öblögetésén kívül. Van már ott váltó, lebetonozott vonatkerék, hátul meg olyan búbos kemence, amelyikben egyszerre akár egy kisebb hízó is ropogósra pirul. Ahogyan hallottuk, azóta ez a pusztai megálló állítólag tényleg ismét megálló lett. Legalábbis parkolójában sokan állnak meg pihenésre, hűsölésre, néhány korty italra. Károlyi Mihályt a család, a munka élteti Kilencvenévesen is dolgozik Károlyi Mihály nagy idők tanúja, hiszen a nyáron már a kilencvenediket tölti. Világéletében dolgozott, a műhelyben érezte jól magát, és erről a szokásáról ma sem tud, nem is akar lemondani. Noha Tiszaderzsen jegyezték be az anyakönyvbe, 1920-ban elkerült szülőfalujából. Az első világháború után kerékgyártónak tanult, ami nem véletlen, hiszen ebben a családban ez a hivatás dédapáról nagyapára, apáról fiúra öröklődött, szállt. 1924-ben lett inas, 1926-ban szabadult, majd óriási csavargóút következett. Megjárta Kisújszállást, Kiskőröst, Ceglédet, és amit lehetett, ellesett a jeles mesterektől. Végül megunva a vándorlást: 1936-ban Tomajmonostorán kötött ki, és ma is ott él. Megnősült, két lányuk született, noha mára már hat unokával, négy dédunokával is dicsekedhetnek. 1952 óta nem iszik alkoholt. Addig sem nagyon pusztította a kocsmai kínálatot, hiszen neki egy kisfröccs tökéletesen elég volt, ha meg netalántán kettőt ivott egyetlen nap, az már rendkívüli eseménynek, sátoros ünnepnek számított. A nyugdíja 23 ezer - úgy tűnik, ennyit ért, ér a munkája 1920 óta. Nem panaszkodik, tudomásul veszi, és még ma is rendszeresen dolgozik. No nem reggeltől estig, hanem módjával, általában napi 5 órát eltölt a régi műhelyében. Azt mondja, fogalma sincs, mi a hosszú élet titka, talán az, annyit enni, inni, amennyi jólesik. Noha 12 éve egyszer már rendetlenkedett a szíve, szeretne száz évig élni. Az orvosa szerint megvan az esélye rá, hiszen nincs káros szenvedélye. A család, a munka élteti. Fiatal korában még olykor-olykor eljárt az ipartestületbe, de az régen volt. Arra a kérdésre, hogy mikor fordult meg utoljára a kocsmában, így felelt:- Nem emlékszem rá, de régebben lehetett. Betörték az ablakot, oszt nekem kellett beüvegezni ... Vetőgépkerék lesz ebből, és két nap alatt megcsinálom - vallja a 90 éves tomaji Károlyi Mihály Az oldalt írta: D. Szabó Miklós. Fotó: Mészáros János és Illyés Csaba
