Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-02 / 78. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. április 2., csütörtök Emlékszel még?... ... a harminc évvel ezelőtti érettségire a szolnoki közgazdasági technikumban - és a bankettra? Ennek „megismétlésére” lesz mód ez év május 23-án, délelőtt, az alma mater- ban, majd ezt követően a Tisza Szállóban. Részvételi szándékodat jelezd a 344-076-os telefonszámon! Földi László, Szolnok Nevet változtatott az Abonyi úti iskola A ligabál sikeréért Az Egészségügyi Szakdolgozók Független Liga Szak- szervezete ezúton is köszöni a március 20-ai ligabál szponzorainak a támogatást. Köszönik azt a nagylelkű segítséget, mellyel a nagy sikerű tombolasorsoláshoz hozzájárultak. A templom hívogató hangja A tiszakürti református templom hívogató hangjára és fiatal lelkészünk kedves invitálására a környék városainak, falvainak hívői jöttek össze ökumenikus istentiszteletre; reformátusok, katolikusok, evangélikusok. A lelkipásztoraik vezetésével összegyűltek lelki megújulásra vágytak, s arra, hogy a szeretet szunnyadó tüzét élesszék. Szép bizonysága volt a szívből jövő szeretetnek a fogadtatás. A parókiánál a lelkész űr és az egyházi emberek szinte mindenkit külön köszöntöttek és megvendégelésre hívtak. A meghitt beszélgetés után kezdődött az isten- tisztelet, ahol több énekkar gyönyörű éneke adott alaphangulatot a továbbiak befogadásához. A csépai plébános űr lélekfeltöltő beszédét a jelenlévők áhítattal fogadták. A szívek szeretetének megújulását segítette és a hitünkben megerősített. A kunszentmártoni református lelkész és a tiszakürti katolikus pap igehirdetése is az egymás iránti tisztelet és szeretet szükségességét hangsúlyozta. Azt hiszem, nagy szervezőmunka volt ezen ösz- szejövetel előtt, és ezúton is köszönetét mondunk a lelkész úrnak, a polgármester úrnak, hogy részesei lehettünk eme szép eseménynek. Jó lenne, ha gyakrabban lehetnénk ilyen ökumenikus istentisztelet részesei! Óberna Istvánná csépai presbiter A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az ’48/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola életében nagyon fontos ünnepi alkalomra adott alkalmat. Kitörve eddigi „névteA tiszatenyői községi klubkönyvtár társastánc-tanfolya- mot hirdetett gyermekek és fiatalok számára. A harminc órás tanfolyamot bemutatóval zárta a csoport. Ennek sikerén fellelkesülve született meg a döntés a folytatásról, de már a versenytánc kategóriában. Ahhoz azonban, hogy valakiből versenytáncos váljék, kitartás, rendszeres próba és olyan kiváló oktató kell, mint Krizmanincs Ferenc, akiben gyermekszerető, jó szakembert ismertünk meg. A közel egyéves munka eredménye már látványban is tükröződik: a táncosok egyre több felkérést kapnak a szereplésre, ami után az elismerés sem marad el. A felvétel is egy ilyen renlenségéből”, az egyik legnagyobb magyar, Kölcsey Ferenc nevét választottuk magunknak, követendő példaként állítva az ifjúságnak szóló nevelési elveit is. Ezek egyike a „Szeretni az dezvényen készült a gyermekekről és tanárukról, valamint partneréről, Brezovai Ildikóról, akik szereplésükkel nagyban hozzájárultak a rendezvény emberiséget: ez minden szívnek elengedhetetlen feltétele”. Névadó ünnepségünk színvonalát emelte az Abonyi Fúvószenekar és mazsorettcsoport bemutatója, valamint az iskola irodalmi színpadának megemlékezése. Rendezvényünket megtisztelte Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke, Rácz Péter, a Magyar Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke, Vörös Miklós városi rendőrkapitány, Káplár József', Barta István és dr. Sütő István önkormányzati képviselők. Az emlékfal megkoszorúzása és az iskolatábla felavatása után díszebéd várta a most már „kölcseys” diákokat és a vendégeket. Vargáné Vígh Veronika Judit iskolaigazgató magas színvonalához és a jó hangulathoz. Munkájukhoz további sikereket kívánunk! A táncosok szülei A társastáncból versenytánc lett Szűkén mért elismerés Elmaradt kézfogás Múlt hét csütörtökén - mint ahogyan arról a sajtó is beszámolt - színpadi játékot mutattak be a szolnoki, Széchenyi gimnázium dráma tagozatos, végzős diákjai. Nagyon tetszett - mindenkinek! Jól mozogtak, énekeltek, táncoltak a „művésznők”. Érezhetően nem kezdők álltak a színpadon, sokat tanultak a négy év alatt. Ha a terem nem lett volna olyan kicsi, ha távolabb ülhettünk volna, mi, nézők, akár színházban is érezhettük volna magunkat. De az örömbe egy kis üröm is vegyült, volt némi hiányérzetünk. Mert az előadás végén a tapsból, a sikerből - meglepetésünkre - egy kicsi sem jutott a nézőtér hátsó sorában szerényen meghúzódó tanár úrnak. Róla megfeledkeztek. Megfeledkeztek arról az emberről, aki négy éven át tanította a gyerekeket, akinek munkája vitathatatlanul mérhető a produkción. Úgy gondolom, neki is ott lett volna a helye a színpadon, a tanítványok között. De őt senki nem hívta. Mint pedagógust - mint a nemzet napszámosát - talán most, ezen az előadáson illett volna köszönteni. Egy kézfogás neki is kijárt volna. Az előadás egyik lelkes nézője A szolnoki Újvárosi Gyermekekért Alapítvány jótékonysági bálja szép sikert hozott az iskolának. A diákok legnagyobb örömére dr. Füle István országgyűlési képviselő, a bál fővédnöke, ezen az estén nyújtotta át a nyári táborozás támogatásához és egy videokamera megvásárlásához szükséges összeget. (beküldött fotó) Soron kívüli lakógyűlésre számítottunk Nem várt fordulat Tisztelt Lakótársak! A szolnoki, Szabadság tét 2. sz. alatti társasház pincebérleményében március 22-én G. Nagyné dr. Maczó Ágnes jelenlétében az Új Szövetség megyei képviselőjelöltjei ideiglenes választási irodát nyitottak. Ézt megelőzően személyesen kértem a ház közös képviselőjének hozzájárulását ahhoz, hogy a pincelejárat feletti zászlótartóba elhelyezhessük zászlónkat. Ráczné Kumcz Katalin ezt a helyszínen, többünk jelenlétében, megengedte. A zászlót kitettük, csoportképhez készülődtünk, amikor a közös képviselő azzal tért vissza, hogy néhány lakó véleményét megismerve mégsem járul hozzá a zászló elhelyezéséhez. Végül abban maradtunk, hogy soron kívüli lakógyűlés dönt véglegesen a kérdésben. Ehelyett - meglepetésünkre - az Új Néplap március 26-ai számában a lakók tiltakozását olvastunk. Az ügyben megkerestem Kuruczné Rácz Katalin közös képviselőt, de beszélgetésünk zsákutcába jutott, mert nem ismerte el, hogy lakógyűlés elé szándékozott vinni a szövetség kérését. Szerda reggelre a zászlót nem találtuk a helyén. Fentiek miatt közvetlenül a lakótársakhoz fordulok, hozzájárulásukat kérve a zászló kihelyezéséhez! Mozgalmunk nemes céljait szövetségi formában, összefogással kívánjuk elérni. A perlekedés nem célunk. Mi bízunk abban, hogy a lakótársak is hasonlóan gondolják. Stork Sándor az Új Szövetség Magyarországért megyei elnöke Hír egy tisztújító ülésről - s ami mögötte van Minden településnek szüksége van ránk Tisztújító közgyűlést tartottak a Törökszentmiklósi Polgárőr Egyesületben. Díszelnöke Szegő János, a város polgármestere, tiszteletbeli elnöke az eddigi elnök, Horváth András, míg ügyvezető elnöke Fejes István lett. A most megválasztott hat taggal kilenc tagú elnökség irányítja ezentúl az egyesület munkáját. Az ülésen értékelték az utóbbi hónapok eredményeit. À polgárőrök minden éjszaka szolgálatban vannak, s az esetek többségében rendőr is van velük, tehát a rendőr járőrökkel együtt két ponton ügyelnek a város közbiztonságára. Úgy tűnik, a december-január hónapokhoz képest jelentősen csökkent a bűncselekmények száma. * A hír közvetíti azt a komoly szándékot, hogy a város tenni akar a közbiztonságért. S hogy miért kellenek a polgárőrök, álljon itt egy tanulságos történet: Este 21 óra 10 perc. A kocsma elé begördül a polgárőrség autója. Egy fiatalember fekszik a földön. Névnapozott, berúgott. Hárman körülállják, nézik, az ablakban könyököl a kiszolgáló. Miért szolgálták ki? Ki viszi haza? - kérdezik a polgárőrök. Akivel együtt ivott ígéri, hogy hazakíséri. Fel- cibálja a fiatalembert, aki azt sem tudja, hol van; ösz- szeesik. A kiszolgáló jót mosolyog. A polgárőrök azzal az ígérettel távoznak, hogy hamarosan visszajönnek - bíznak az ivócimborákban, ők hárman még állnak a lábukon. 21 óra 30 perc: a dülőúton közelítik meg újra a kocsmát a visszatérő polgárőrök. Oda- kinn vak sötétség, a hőmérséklet jóval 0 Celsius-fok alatt, ház a környékben egy sem, csak hobbik. A részeg ember - egyedül, a kocsmától legfeljebb száz méterre -fekszik a bokrok között. A fényre felugrik, de rögtön elesik, arca vérzik. Az őrök arról faggatják, hol lakik. Mennek a megadott címre, az apját otthon találják. Elviszik magukkal a fiúhoz. A részeg reszket, fázik, fekszik az árokban.- Kerékpárod, táskád hol van, fiam? - kérdezi az apa. Az idős ember szalad a kocsmához; hál ' istennek megvan a bicikli. Az ivócimbora jót nevet a történteken - már csak egyedül szórakoztatja a kiszolgáló hölgyet. Szerencsére most tragédia nélkül végződött az italozás. Az apa megköszöni a polgárőröknek a segítséget, hiszen megmentették a fia életét, a fagyos földön talán meg sem érte volna a reggelt. Vannak még lelketlen emberek, mint az ivócimbora, de vannak segítőkészek is, mint a polgárőrök.... Molnár Gábor megyei titkár Országos Polgárőr Szövetség Tornaterme lesz az őszelői iskolának Felszállt a füst - mondaná az öreg indián. Az Országgyűlés az 1998. évi címzett támogatások között döntött a tiszaföld- vári Ószőlői Általános Iskola bővítéséről, többcélú tornaterem és kiszolgáló helyiségek építésének lehetőségéről. A beruházás értéke 210 millió forint, ebből saját forrás 40, állami támogatás 170 millió. A kivitelezés befejezése 2000- ben várható. Kezdődhet hát a kivitelezést előkészítő tárgyalássorozat. Hogyan jutottunk idáig? A terem szükségességét mi régóta érezzük, de lehetőségeink nem voltak. A címzett támogatási pályázat benyújtása óta igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy kedvező döntés szülessen. Segítségünkre voltak a városi önkormányzat képviselőin túl többen, akik közül ki kell emelnem dr. Czuczi Mihály országgyűlési képviselőt. Személyesen is megkeresett bennünket és érdeklődött a jelem légi állapotok felől. A látottak meggyőzték igazunkról és ügyünk fő patrónusa lett. Személyes találkozót szervezett Kuncze Gábor belügyminiszterrel az iskolaigazgató és az iskolaszék elnökével, aki lépéseket tett e számunkra oly fontos ügyben. Az általuk elkészített anyag került a parlament elé. Iskolánk mentes a politikai elkötelezettségtől, de „sportszerűen” el kell ismernünk, számunkra ez a kormány több mint 30 éves adósság megszüntetésére adott esélyt. Természetesen a megvalósításhoz szeretnénk mi is hozzájárulni, ezért az elkövetkező években több olyan rendezvényünk lesz, mely a terem megépítését, üzemeltetését segíti. Ebben az évben városi sportnapot rendezünk - reményeink szerint, vonzó programokkal - egy szerény bevételt kalkulálva. A pénzbeli támogatásnak is megteremtettük a feltételeit, hisz alapítványunk egy külön számlát nyitott a Tiszaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezetnél, s a befizetett támogatásokról adókedvezményre jogosító igazolást is adunk. Számlaszámúnk: AF 1508 70000069- 10008827. Mint az iskola igazgatója, úgy döntöttem, hogy az önkormányzat oktatási bizottságában betöltött tisztségemért kapott tiszteletdíjat erre a számlára fizetem be, remélve, nem leszek az egyetlen támogató. A szerényebb lehetőségekkel rendelkezők - és a tanulók - 100 forint névértékű téglajegyet vásárolhatnak, korlátlan mennyiségben - sok kicsi sokra megy alapon. Természetesen a város vállalkozói számára is van ajánlatunk támogatásuk fejében; reklámlehetőséget, kedvezményeket kínálunk a felépült tornateremben. Szeretnénk, ha nem csak iskolánk tanulói, dolgozói éreznék úgy, hogy nagy dolgot kapnak, de a város valamennyi lakója is értékelné az összefogás lehetőségét. Köszönöm mindazok közreműködését, akik segítették az ügyet a siker útján, természetesen várva a további támogatást is. Borza Attila iskolaigazgató Ószőlői Általános Iskola
