Új Néplap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

1998. április 18., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont A rémület szűrhető A Gyilkosság nélküli képernyőt! kam­pány vitaanyagával tisztelt meg a na­pokban a Magyarországi Gyermekbará­tok Mozgalma. Anélkül, hogy kétségbe vonnám a 12 pontot kimunkálók tisztes­séges, jó szándékát a vértől és erőszaktól „csepegő” képernyő háttérbe szorításá­ról, amelyet gyermekeink lelki, szellemi, erkölcsi, szociális fejlődése érdekében szorgalmaznak, a kérdés­kör e megközelítése több ponton is sántít számomra. Először is: a kampánymódszerekben nem bízom. Különösen olyan kérdésben, ahol a nevelés elsődleges színtere a család, ahol már eddig is működött vagy éppenséggel nem működött (mert nem tartják olyan horderejűnek a problémát) a szülői szűrő. Az a szűrő, amelyik kicsi gyermekkortól természetessé teszi (vagy nem teszi egy tucat kampány után sem) a családban, hogy este nyolc után, sőt legtöbbször azelőtt sem a képernyő előtt a helye a kiskorúnak. Másodszor: a bizottságosdiról (amely a műsorszá­mok hat kategóriában történő kiajánlását végezné) meg az a kissé túlzó, de „van benne valami” mondás jut eszembe: ha valamiről biztosan szeretnénk, hogy ne működjön, létre kell hozni egy bi­zottságot. Harmadszor: a Gyilkosság nélküli képernyőt! kampány csupán a magyar tévére irányul. Nem naivitás-e a számtalan tele­víziós csatorna gyilkos, erőszakos műsoraival „fertőzött” vizuális közegében a honi televízió erőszak-mentesítésének sikerében bízni? Negyedszer: a televízió hál’ istennek olyan médium, ame­lyet egy gombnyomással ki is lehet kapcsolni. A 12 pont egyike ez utóbbi körülményre árnyalt módon próbál utalást tenni: „A műsorok hívják föl a szülők figyelmét nevelési felelősségükre”. Ezzel meg az a gondom, ugyanezt nem teszik meg - még árnyalt módon sem - az iskola felé, amely köztudot­tan a nevelés másik fontos színtere. Néhány hete történt: az egyik (nem megyénkbeli) egyházi iskola kollégiumában kemény akció- filmet vetítettek. A gyerek elmondta a szülőnek, aki panaszt tett a tanárnál. Utóbbi sűrűn meakulpázott, magvas gondjai közepette nem volt ideje belenézni vetítés előtt a filmbe. E példát csupán azért citáltam, mert egyre virtuálisabb világunkban a televízió mellett a video, a számítógép is futószalagon onthatja - otthon és az iskolában egyaránt - a legkülönfélébb látványosságokat. Jö­hetnek a „gyermekmentők”, kidolgozhatnak úgynevezett védő- sávokat az adásidőben, piktogramokat a képernyő sarkában, a pozitív nézői szokások elsősorban a családban, iskolában látott minta követésével alakulnak ki. Feltéve, ha kontrollként nap mint nap kéznél van a szülői, tanári szűrő. Mert borzongjon a Titanic katasztrófajelenetein aló éves nagy kamasz, ám az anyukája kar­ját görcsösen markoló kisiskolásnak (aki mellettem ült hófehér arccal a moziban) talán a 101 kiskutya vakkantása is rémületet okoz már legközelebb. Testépítők építkezésen Pusztatúr-Pásztó valahol Mező­túr és Túrkeve között található. A tanyaközpont félsoros utcáját többen lakják. Sőt van, ahol épít­keznek is. Ott lestünk el két kevi srácot, amint éppen segédkeznek a nagy munkában. Németh Mi­hály húszéves, és szerkezetlaka­tosként végzett Kisújon, most pedig szabadidejében biztonsági őrnek tanul. Különös ismertető­jele, hogy két éve bodyzik Kevi- ben. Társa, Nagy János egy esz­tendővel öregebb, és a kereske­dőszakmát tanulta ki. A testépí­tést négy éve csinálja. Minden­nap edz, ügyel az étkezésre, és guggolni már 160 kilóval tud. Április 26-án komoly megméret­tetés várja, egy nagy verseny, és azon szeretne valami jó helyezést elcsípni. Bíznak abban, hogy előbb-utóbb az eredményekkel felhívják magukra és arra is a fi­gyelmet, hogy ez is sport. Ke­mény, szép, férfias sport. D. Sz. A gerenda alaposan felül a mázsán, és az efféle emelés, ci- pelés jó erőpróbának számít fotó: m. j. Huszonöt éves a jászboldogházi bélyeggyűjtő kör A „csendes szenvedély” izgalma Azt szokták mondani, hogy a bélyeggyűjtők csendes emberek, beszélnek helyettük a fogazott, apró miniatűrök, amelyekről a történelem, a sport, a művészetek szólnak hozzánk, állatok, növények pompáznak előttünk. Jászboldogházán éppen ne­gyedszázada, hogy összefogott húsz ember, és megalapította a községi bélyeggyűjtő kört. A nevüket is az ottani téesztől, az Aranykalásztól vették, hiszen kö­zülük legtöbben ebben a szövet­kezetben dolgoztak. A kör veze­tője, ha úgy tetszik, elnöke Ju­hász Sándor nyugdíjas tanár lett. Kívüle volt két pedagógus, illetve három olyan tag, aki a szomszé­dos Jánoshidáról járt át hozzájuk. Tevékenységükre, eredményes munkájukra mi sem jellemzőbb, hogy a nyolcvanas években egy­szer elnyerték az ország legjobb bélyeggyűjtő köre címet is. Adó­dott olyan időszak, amikor öt- venketten voltak, most havonta tizenhatan áldoznak régi, csendes szenvedélyüknek. Hiába, idő­közben drága hobbi lett a bélyeg­gyűjtés. Az alapítók közül Bagi Balázs, Nagy Izabella, Nagy Al- bertné és Juhász Sándor, a „fő­nök” él még, túl a nyolcvanhaton. Időközben a halántéka lett dere­sebb, a haja pedig letörölhetetle- nül behavazódott. De a bélyege­ket változatlanul imádja, és in­kább egy-két ebédről mond le, hogy megvehesse a hőn áhított, hiányzó darabot. Egyébként édesapja, aki vasu­tas volt, kedveltette meg vele a bélyeggyűjtés, -rendszerezés semmihez nem hasonlítható ér­dekességét, izgalmát. Az apa, akár a fia, nagy földet bejárt. Ha kinyitja valamelyik albumát s la­pozgatni kezdi, ismét vándornak érzi magát. Hiszen a bélyegek szobájába hozzák Földünk szép­ségeit, a művészetektől kezdve a virágokig, emberekig - szóval az egész világot. D. Sz. M. Kétszer újjászületett, és egyik álma már teljesült Pándi Istvánnak A kerékpártól a számítógépig Szolnokon, egy kis tabáni fazsindelyes házban született Pándi István, s 1948-ban - akkori szóhasználattal élve - szabadult fel mint kerékpár-, varró- és írógépszerelő. Gyermekkorában min­dig arról álmodott, hogy egyszer majd olyan lakásban lakik, melybe lépcsőn lehet felmenni, ugyanis abba nem folyik be a víz. Mert bizony a kis fazsindelyesbe sűrűn (be)látogatott az eső. Ebből a hatalmas rönkből a BM nyugdíja­sok székháza elé készül kopjafa a határőr hősök emlékére fotó: cs. i. A szakma megszerzése után a először a vasipari vállalatnál dolgozott, majd bevonult kato­nának. A szolgálat letöltése alatt érte első súlyos balesete. A gerincét ért törés után szinte új­jászületett emberként folytatta életét. Már 1953-at írtak, mikor az irodagéphez ment dolgozni. A kerékpárszerelést felváltotta a különböző irodagépek javítása, s közben csak tanult, tanult. Merthogy a technikai fejlődés nem állt meg, s ő erről nem kí­vánt lemaradni. A Titásznál a Mercedes könyvelőgépek spe­cialistája lett. Ez idő tájban in­dult kisipara is, mivel munka után járta a megyét, s javította a legkülönbözőbb cégeknél a könyvelésben, az irodában használt herkentyűket. De a ta­nulást sem hagyta abba. Az ötvenes évek végén a Ti­tásznál már megjelent a számí­tógép, igaz, még akkor terem­nagyságú volt, s korántsem ha­sonlított a ma használatosok­hoz. A debreceni központba járt egy évig, s itt ismerte meg tövi­ről hegyire az R-35-ös orosz számítógépet.- A mai fiatalok már el sem tudják képzelni, milyen volt az - sóhajt fel. Akkor, amikor a lyukszalagon olvasta be a gép az utasításokat, s azt csak úgy lőtte ki! Amikor elszakadt, hát következett a ragasztás. A debreceni átjárást meg­unva váltott munkahelyet. A vízműnél egyik irányítója lett a TPA-gép - amely szintén szá­mítógép - telepítésének. Négy év után korábbi főnöke csábí­totta át a Mezőgéphez, ahol szintén a számítógépközpont kialakításán dolgozott. Közben pedig az idő is eltelt, már 1985- ötöt mutatott a naptár, amikor úgy döntött: a Mezőgép sínen van, a fiatalok már tudják, is­merik a működtetést, így átadta a stafétabotot, s elment a Ne- faghoz. Itt újabb könyvelőgé­pekkel ismerkedett meg, mert az erdőgazdaságnál a német Robotronokat használták. Rö­vid németországi tanulás kö­vetkezett, majd a munka, egé­szen 1991-ig, a nyugdíjig. Két házasságából négy lánya született. A gyermekeinek ki­tűzte a célt: ismerni kell a tech­nika vívmányait, s legalább egy idegen nyelvet. Bár általában mindenki fiata­lon vágyik a kalandra, Pándi István a ’90-es évek elején, nyugdíjasán vágott neki a nagyvilágnak. Egyik lánya ugyanis az USA-ban él, s hívta: jöjjön ki hozzá, a kis üzemük­ben dolgozni is tud. így aztán következett Amerika. Pándi István nem egy pihe- nős ember, hát segített vejének egy hatalmas tölgyfát legaly- lyalni. Ám nem minden úgy si­került, ahogy eltervezte: nyolc méter magasból hanyatt esett le, „csak” 13 helyen tört csontja. A néhány hetes kórházi kezelés 35 ezer dollárba került. Még sze­rencse - mondja -, hogy kötött biztosítást, mert ellenkező eset­ben a vejéék tel­jes vagyonát el­vitte volna a kór­házi számla. Mikor fel­épült, úgy dön­tött, hazajön. Egy kis hobbit szeretett volna, ez volt felnőtt­ként és nyugdí­jasként az egyik nagy vágya. A hobbi igazi hobbi lett, mert meg­ismerkedett a fa­faragással is, így ezt itt műveli.- Egy álmom még nem telje­sült. Szeretném, ha egyszer, az utókor számára meg tudnánk valósítani egy technikai múze­umot. Számtalan gépet, gép­egységet összegyűjtöttem. Van olyan winchesterem - ez egy merevlemezes számítógép­adattároló egység - mely dupla akkora, mint most egy kis sze­mélyi számítógép, ám kapaci­tása alig több, mint néhány floppynak. S van hárommázsás nyomtatóból származó alkat­rész is.- Egyébként boldog ember vagyok - mondja a mindig vi­dám, mosolygós Pista bácsi, aki úgy „mellesleg” még iparos, és társadalmi munkában a szol­noki Iposz alelnöke. Einvág Zoltán A szabadságharc a hátországból A Barbaricum Könyvmű­hely gondozásában, a kar­cagi önkormányzat anyagi támogatásával a napok­ban jelent meg Elek György Egy város a hátor­szágban című könyve, mely Karcagot mutatja be az 1848-49-es években. A könyv az 1848-as forrada­lom és szabadságharc évfor­dulója alkalmából bemutatja egy vidéki, majd hátországi város bekapcsolódását az or­szágos eseményekbe. A leg­jelentősebb vívmányok: job­bágyfelszabadítás, törvény előtt egyenlőség a Jászkun Kerületeket nem érintették, hiszen ők addig is kiváltsá­gokat élveztek, e nélkül is szabadok voltak, mégis a for­radalom mellé álltak. 1848-49 telén a tiszántúli te­lepülések tartották életben a forradalmat, ők táplálták a magyar sereget, s ez nagy szerephez juttatta azokat a városokat - így Karcagot is -, amelyek csaták híján nem hí­resültek el. Karcag az 1849. január eleji visszavonulással vált hátországgá, s ez súlyos terheket rótt a lakosságra - derül ki a könyvből. -de­Segítettből segítő ország lehetünk Nyugati ökumenikus feleke- zetközi segélyszervezetek és magyarországi protestáns egyházak képviselői a diakó- niáról és a szeretetszolgálatról tanácskoznak a berekfürdői Megbékélés Házában. A program szervezője Andreas Hess, a HEKS kelet-európai or­szágok segélyezésének képvise­lője érdeklődésünkre elmondta, most a németországi, svájci leg­nagyobb segélyszervezetek, a Református Világszövetség mel­lett Észak-Rajna-Vesztfália dia- kóniai intézete, a németországi református szövetség és a Re­ménység Kelet-Európa számára segélyakció képviselője, a ma­gyar református egyház püspö­kei, a zsinat külügyi referense, az ökumenikus szeretetszolgálat, a diakóniai szakág vezetője, a drogfüggő fiatalokkal és a cigány misszióval foglalkozó szakember jöttek el Berekfürdőre, hogy megvitassák a segítségnyújtás jövőjét. A tanácskozáson szó esik a szervezetek eddigi tapasztalatai­ról, hiszen mint Andreas Hess megfogalmazta, nem elég a ne­mes gondolat, a pénznek a leg­jobb helyre kell kerülnie, vagyis ha hazánk nem csak egyszerűen fogadó országa lenne a szállít­mányoknak, hanem azt is meg­mondaná, mire van szüksége. Persze ehhez ismerni kell a szer­vezet profilját, lehetőségét is. A svájciak néhány éven belül látnak esélyt arra, hogy hazánk segített­ből segítő országgá váljon Kár­pátalján és a délszláv térségben. A terhességek harminchat százalékát megszakítják Mezőtúron Csökkenőben a fiatalkori abortuszok száma Mezőtúron, az alig 20 ezer lakosú kisvárosban tavaly 184 gyermek született, ezzel szemben a helyi kórházban 104 leendő anyuka szüntette meg terhességét. A kérelem benyújtása előtti három na­pos gondolkodási időben el­enyésző számban, mindössze kilencen változtattak eredeti szándékukon, és döntöttek úgy: mégis megszülik gyer­meküket. A városi családvédelmi szol­gálathoz a környező települé­sekről is érkeznek, nagy a kórház vonzereje a művi ter­hességmegszakítást kérők kö­rében is. Kiss Erzsébet városi vezető védőnő, az ÁNTSZ családvé­delmi szolgálatának vezetője elmondta, a terhességmegsza­kítás indokaként főként a kö­vetkezőket hozzák fel: már 2- 3 gyermek van a családban, többet nem akarnak, a fogan­tatás nem házasságon belül történt, nincs lakás, ahová a kicsit vinnék, illetve anyagi okok, munkanélküliség. A megelőzésnek köszönhetően a fiatal nőkön végrehajtott abor­tuszok száma az utóbbi évek­ben jelentősen csökkent. Öt év alatt mindössze egyszer talál­kozott a védőnő 14 év alatti terhes kislánnyal. A 14-18 év között megszakítást kérők száma pedig egy év alatt 26- ról 15-re csökkent.- Nem lebeszélem az anyu­kákat a megszakításról - húzza alá a védőnő -, hanem meghallgatom a problémáju­kat. - Ismertetem a juttatáso­kat, amelyek megilletik a kismamát, ha megszüli gyer­mekét. Sajnos, míg ’96-ban tizenhármán tartották meg magzatukat, tavaly már csak kilencen döntöttek így. Kiss Erzsébet elmondta, rendelkezésére állnak a fo­gamzásgátlás módszereinek bemutatására szemléltető anyagok, ám ez ügyben keve­sen keresik fel. A Kossuth téri patika veze­tője szerint a fogamzásgátló eszközök és gyógyszerek a legteljesebb mértékben hozzá­férhetőek. Gyógyszertárukban a régebbi készítmények mel­lett a legújabbak is megtalál­hatók. Az árak igen széles sávban mozognak. A köz- gyógyellátási igazolványra is hozzáférhető Ovidontól a leg­újabb háromfázisú import sze­rig, melyből egy negyedéves adag majd 2 ezer 500 forint, 12 féle fogamzásgátló kap­ható, természetesen orvosi rendelvényre. Az import tab­lettáknak van magyar megfe­lelője is, melyből a három havi adag kevesebb mint ezer forintba kerül. Orvosi rendel­vényre továbbra is beszerez­hető az úgynevezett „esemény utáni” tabletta is. A gyógysze­rész úgy véli, szükség lenne a bizottság visszaállítására. A szakemberek könnyebben mérlegelhetnék, indokolt-e a terhességmegszakítása. Fon­tos lenne az is, hogy a fiata­loknak tb-támogatással is hozzáférhetővé váljanak a gyógyszerek. Folyamatosan emelkedik az óvszerek iránti kereslet, ami az iskolák és a médiumok felvilágosító mun­kájának is köszönhető. ,De nagy szükség lenne a város­ban egy automatára, ahol a fiatalok diszkréten szerezhet­nék be ezt a több szempontból is előnyös eszközt.- Már a családban el kellene kezdeni a megfelelő felvilágo­sító munkát - mondta dr. Mike Géza túri nőgyógyász -, ehhez azonban megfelelően bizalmas viszonynak kell kialakulni a gyermek és a szülő között. Úgy véli, az osztályfőnöki órákon kevés ismeretet sze­reznek a fiatalok. Nem sze­rencsés, ha egy kényesnek minősített témában az osztály- főnökök tartanak előadást. Jobb lenne, ha idegen előadó­kat, más iskola tanárát vagy orvosokat hívnának meg. Évekkel ezelőtt több iskolá­ban jelezte, szívesen beszélne a diákoknak a témáról, de nem hívták. Ez a lehetőség azon­ban továbbra is adott az okta­tási intézmények számára. Szerinte akkor lehetne az abortuszok számát visszaszo­rítani, ha a fogamzásról, an­nak elkerüléséről megfelelő ismeretekkel rendelkeznének a fiatalok. Az emberi szervezetet kí­mélő szerek drágák. Mégsem az árat, hanem a nő egészségi állapotát veszi figyelembe, amikor a tablettákat felírja. Nemcsak a pirula az egyetlen módszer. Dr. Mike sok spirált is felhelyez. Amikor a gyógy­szer felírása nem lehetséges, ez az egyetlen eszköz, ám ez sem olcsó. Az orvos nem tartja szerencsésnek a túl ko­rán elkezdett tablettaszedést. A fiataloknak, mivel sajnos a legtöbben elég szabados nemi életet élnek, sokkal megfele­lőbb eszköz a gumióvszer. A megyei kórházban ’97- ben 1994 szülést és 1504 abortuszt jegyeztek fel. A szü­letésük előtt „halálra ítéltek” aránya az élveszületések szá­mának 75 százaléka Szolno­kon, míg Mezőtúron „csupán” 57 százalék. ses

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents