Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1998-03-07 / 56. szám

1998. március 7., szombat 5. oldal Körkép Nézőpont Köszöntő helyett Amikor jó húsz éve a legelső, nőnapra írott anyagomhoz faggattam Tiszafüreden egy idős, valaha hortobágyi juhászt, hogy e jeles dátumra mit vesz a feleségének, az öreg ki­vette a csibukot a szájából, és így szólt:- Semmit. Nem vagyok abban a helyzet­ben, mivel nálunk az a szokás, hogy az asz- szony veszi fel a kis nyugdíjat, meg be is osztja. Márpedig ahol a pénz, ott a hatalom, így nálunk egész esz­tendőben nőnap van. Nekem ad egy százast, azt úgy zsugorgatom, hogy elég legyen újig, ha nagy ritkán porzik a gégém. Azért két pu­szi dukál neki, mert megérdemli - és visszarakta a szája csücskébe a csibukot, jelezve, minden lényegeset elmondott a témáról. Márpedig holnap megint nőnap lesz: hivatalosan és nem hivata­losan is, amelynek azért nagy a jelentősége, hiszen az emberiség­nek több mint a fele ehhez a nemhez tartozik. Ahogyan napról napra figyelem ezt a folyton-folyvást acsarkodó, ideges, túlhajszolt életformát, világot, nem biztos, hogy kedvez a nőknek. (Igaz, a fér­fiaknak sem, de hát most ez egy más dolog.) Elnézem a fiatal lányokat, diákokat, akik szinte mindig sietnek. Az iskolába, valamilyen szakköre, edzésre, a barátjukhoz, a nagyi­hoz vagy éppen sehová. Csak úgy, el hazulról. Azután a kisgyere­kes anyukákat, amint szemük fényét sétáltatják, vigyázzák. Munka­idő után az asszonyokat, ők fáradtan cipelik hazafelé a tele vagy fé­lig tele szatyrokat. Vacsorát főzni, készíteni a családnak, mert így olcsóbb. Azután a hófehér hajú nagymamákat, vagy a valami miatt egyedül élőket, akiknél az az ünnep, amikor szeretteik közül valaki rájuk nyitja az ajtót. Sokan vannak a nők, és általában rengeteget vállalnak. A munkahelyen is, azután este, otthon is: a párjukért, a gyerekekért, a családért, az elesettekért, szóval másokért. Hatalmas a szívük, és gyanítom, ezért van annyi dolgozó nő az egészségügy­ben, az oktatásban, az öregek otthonaiban. Holnap hivatalosan róluk beszélünk, virággal, csokorral, édes­séggel köszöntjük őket. Puszi, csók is jár nekik meg jókívánság: az Isten éltessen sokáig, és biztos vagyok abban, nem egy férj önma­gától is leviszi a szemetet. Azután hétfőtől kezdődik minden elölről, jobban mondva folyta­tódik. Szaladunk tovább, ígérünk, betartjuk, elfelejtjük, megfogad­juk, elhiszik, legyintenek. De közben állják a sarat: mert valakinek a gyerekekkel, unokával is foglalkozni kell, szülői értekezletre járni, a lázát megmérni, a leckében segíteni: csupa-csupa apró, fon­tos dolog. Mert ebben az országban, errefelé mindig nőnap van. És ez hol a munkában, az „apróságok” végzésében nyilvánul meg, hol a virágok átnyújtásában. Mi lenne velünk nélkülük? Olykor bűbá­josak, aranyosak, máskor haragosak. Szóval olyanok, mint mi: meg teljesen mások, hiszen ők a női nemhez tartoznak. Akkor is, ha megöleljük a derekukat, akkor is, ha csitítgatjuk őket, akkor is, ha veszekszenek velünk, mert valamiért nem értenek meg bennünket, vagy mi őket. Azért nők. Hála Istennek! Szerencsére, szeren­csénkre, elvégre a földi léthez éppúgy hozzátartoznak, mint esthez a hajnal, felhőhöz a napsütés, patakhoz a forrás. Minden emberi élet forrásai ők, és remélhetőleg lesznek is időtlen időkig ... if* *f j i Jászfényszarun a lehetőségek adottak Csalogató falusi turizmus A Jászsági Falusi Turizmusért Egyesület titkára, Kocsis Zoltán tartott előadást a minap Jászfényszarun, a helyi Bedekovich Lőrinc Népfőiskolái Társaság meghívottjaként. A fő célt a te­lepülés falusi turizmusban kiaknázható lehetőségeinek felmé­rése jelentette - tájékoztatta lapunkat az egyesület titkára. A programon megjelent kö­rülbelül huszonöt helyi vál­lalkozó, szállásadáshoz ked­vet érző, a vendéglátásban munkálkodó érintett. A megjelentek érdeklődtek, hogy milyen lehetőségek, kö­vetelmények merülnek fel a szálláshelyek kialakításakor, milyen adózás tartozik a ven­déglátás e speciális területé­hez, hová, milyen hatóságok­hoz kell bejelenteni szándé­kukat. Feltérképezték azokat a már meglévő, turistacsalogató lehetőségeket, melyek már lé­teznek Jászfényszarun: a helyben jelen lévő bio-mező­gazdasági termelés, a helyi néptánccsoport, a lovaglási lehetőség, a falusi szállásadó helyek követelményeinek már csaknem megfelelő tanyák. Az előadó meglátása, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy a közeléjövőben két-há- rom szállásadó megkezdje te­vékenységét a városban. A május végén itt megrende­zendő Jászok találkozójának készülő programtervében ta­lán már szerepelhetnek is ezek a szálláshelyek. Az vé­gül is nem került szóba, hogy megalakul vagy sem a helyi falusi turizmusért egyesület, a találkozás célja elsősorban a lehetőségek felmérése volt. bcs A vállalkozópárti önkormányzat maga is vállalkozik Szalóki fejlesztések a nyári szezonért Partrendezés után, már a nyárra várva . Az Abádszalóki Önkormányzat Műszaki és Idegen- forgalmi Csoportja már tavaly ősszel elkezdte az idei idegenforgalmi csúcsszezon előké­szítését. Az ön- kormányzatnál járva Somodi Ká­rolynál, a csoport vezetőjénél érdek­lődtünk, hogy hol tartanak, s a korai tavasz hogyan se­gíti a munkájukat. Érdeklődésünkre a csoportvezető el­mondta, hogy a legsürgetőbb a partvédelmi munkák elvégzése volt, mert azt csak a téli ala­csony vízszint idején lehet kivi­telezni. Ebből a szempontból valóban segített a kedvező idő­járás, aminekjeredményeként a vízisport-kölcsönzők egy kö­rülbelül hatvan méteres szaka­szán elkészült a támfalas part­védő rendszer, a vízi csúszda környékén pedig hamarosan befejezik a homokfövenyes alapzatú, száz köbméter gyöngykaviccsal terített gyer­mek „víziparadicsom” kialakí­tását. A színpad mellett az önkor­mányzat lebontotta a legrégibb és állagában igen elavult büfé­ket, s helyükre elkezdte az újak telepítését. A tervek szerint ezek az új épületek is vendéglá­tóegységként lesznek kiajánlva. Jól halad az ifjúsági tábor fej­lesztése, ahol komfortosabb lesz 5 négyszemélyes faház, ke­rítéssel oldják meg a „védel­met”, új utak és járdák épülnek. Mindezek mellett a bejárat­nál egy új recepció is épül, amelynek számítógépes rend­szere a jobb vendégregisztrá­lást, szélesebb körű információ­szolgáltatást és a rugalmasabb ügyintézést segíti elő. Folyamatban van a bérlemé­nyek kiajánlása, az abádszalóki önkormányzat eddig harminc építmény bérleményére kötött . FOTÓ: SZ. M. vállalkozói-üzemeltetési szer­ződést. így már csak 5 vízi- sport-kölcsönző, valamint 10 gyermekjáték- és szabadidős szolgáltatás ügyében folytat tárgyalásokat az önkormányzat idegenforgalmi csoportja. Az azonban mindenképpen érdekes, hogy míg három éve csupán hét helyi vállalkozó dolgozott a parton, idén számuk már eléri a huszonkettőt. A vál­lalkozó szellemű önkormány­zat azonban nemcsak azzal vállalkozóparti, hogy fejleszt és korszerűsít, hanem azzal is, hogy a helyi vállalkozók húsz- százalékos kedvezménnyel, részletekben fizetik ki éves bérleti díjukat. P. M. Nőnapon, egy csokor virág mellé egy vallomás: Büszke vagyok a feleségemre Sokszor előfordul a házasságban, hogy a nő is sikeres, fontos munkát végez. Ám ezt csak a férjek egy része hajlandó elis­merni. Az pedig végképp ritka, aki támogatja is a feleségét. Aki büszke arra, hogy a felesége fontos munkát végez. László Istvánt a szolnoki men- tőkútyásók csapatából isme­rem* ő maga is ott van a verse­nyeken, bevetéseken, de szív- vel-lélekkel menedzseli felesé­gét, Jolit, sokszor felhívja a sajtó figyelmét munkájára, ver­senyeken elért eredményeire. Mi a titka ennek a hozzáállás­nak? - erről kérdeztük László Istvánt.- Amikor keresem a nyilvá­nosságot, hogy Joli teljesítmé­nyét népszerűsítsem, ezzel el­ismerem az ő munkáját, amit a férfiak közül sokan nem is­mernek el a feleségük vonat­kozásában. Amikor az életün­ket elkezdtük, azzal az elhatá­rozással tettük, hogy egymást segítve fogunk élni. Mindent saját erőből értünk el, saját há­zunk van, szép családunk. Ti­zennyolc éves kora óta isme­rem a feleségemet, mosogató­lányként kezdte, és úgy kinőtte magát, hogy üzletvezetőként végzett a vendéglátóiparban. Most is két tanfolyamra jár egyszerre, emellett végzi ezt a nagyon kemény munkát, a mentőkutyázást. Szerinte ez neki felüdülés, de sokszor én is azt mondom, hogy ez férfiem­bert is próbára tevő munka. Mindketten a mentőkutyákkal való foglalkozásban leltük meg a célunkat, de láttam, hogy a feleségem tehetsége­sebb - valahogy a vérében van az állatokkal való kapcsolat -, és megfogadtam, hogy segítem őt. A család életét is úgy szer­vezem, hogy neki könnyebb legyen. Ha kell, megfőzök, hogy mire a srácaink hazajön­nek, legyen vacsora. Nálunk a mosatlan edény nem jelent problémát, elmosogatok, ha közben ő tanul. A külföldi ver­senyekén is igyekszem teher­mentesíteni. Neki nem kell mással foglalkoznia, csak az­zal, hogy a kutyáját a ver­senyre maximálisan felké­szítse, én pedig addig a rende­zők, bírák között mozgok, tá­jékozódom, kik az ellenfelei.- Mint egy igazi menedzser.- Ez benne van a véremben, akkor is, ha nem tanultam.- Nem érzi lemondásnak, hogy időnként a háttérben ma­rad?- Szerintem ez egy csodálatos dolog. Amikor a feleségem a nemzetközi bajnokságon a do­bogó legfelső fokán állt, az ne­kem olyan volt, mint ha én is ott állnék vele. Szívdobogtató érzés volt, mert tudom, hogy hogyan jutott el odáig, hogy hányszor sírt a pályán, hányszor birkózott meg a kutyájával. Nekem az az életcélom, hogy teljes szívvel segítsek neki.- Amit ő csinál, arra sokan azt mondanák: férfinak való.- A fizikai és a lelki terhek miatt gondolják így. Keresni például egy eltűnt személyt, az nemcsak nagy fizikai munka, de lelki nyomás is. A feleségem kétszer volt olyan éles helyzet­ben, amikor föl kellett készíte­nie önmagát arra, hogy tárgyat vagy már csak halott embert keresünk. Az a véleményem, hogy a mai nők mind leterhel­tek, ha dolgoznak és családjuk is van. Tisztelem a feleségem­ben, hogy a munkája mellett el­látja a családot, két iskolába jár egyszerre, és a kutyákkal is maximálisan helytáll.- Hogyan fogadja a környe­zet, hogy ön menedzseli a fele­ségét?- Vannak, akik megjegyzést tesznek. Nem mindenki látja meg bennem a törekvést, hogy én azt szeretném, hogy a fele­ségem karitatív munkáját leg­alább erkölcsileg ismerjék el, mert ez erőt ad neki ahhoz, hogy tovább dolgozzon. Paulina Éva Jobb esélyt adni az üdülésre Mindenkinek joga van az üdüléshez, így a mozgás­korlátozott embereknek is, csakhogy az ő számukra ez meglehetősen bonyolult. Ezen a helyzeten akar segíteni a decemberben Szolnokon alakult Kvalitás Alapítvány, amelyet magánszemélyek hoztak létre Nász Margit, a mozgássérültek megyei egyesülete vezetője kezde­ményezésére. Céljuk, hogy felkutassák azokat az üdülő­ket, amelyek alkalmasak a mozgáskorlátozott vagy be­teg emberek fogadására. Ilyen esetekben meg kell nézni az üdülőkben a fürdő­szoba kiképzését vagy a köz­lekedési lehetőségeket, a lép­csőket. Ugyanakkor támogatni is akarják azokat a mozgáskor­látozottakat, akik szeretnének pihenni, de anyagi lehetősé­geik nem engedik meg. Emellett foglalkoznak majd segédeszköz-kölcsönzéssel is, kifejezetten üdüléshez. Az alapítvány vállal mű­szaki szaktanácsadást is e témákban. Például felmérik, hogy egy kiszemelt konfe­rencia-helyszín alkalmas-e mozgáskorlátozott résztve­vők fogadására. Az alapít­vány országos hatáskörrel működik, a későbbiekben szeretnének a fővárosban, a Dunántúlon és Kelet-Ma- gyarországon irodát létesí­teni. A legközelebbi feladat azonban a megfelelő üdülők megkeresése. -pé­A természet értékeit meg kell őrizni A jászberényi Vásárhelyi Ist­ván Természet- és Környe­zetvédelmi Oktatóközpont ál­tal meghirdetett klubelőadás­sorozatának első programját tartották a napokban a jász­berényi Déryné Művelődési Központ kistermében. A Fővárosi Állat- és Növény­kert zoopedagógusa, Nagyné Ács Mónika az intézmény segít­ségével megvalósítható oktató­nevelő munkáról szólt az érdek­lődő pedagógusoknak. Az elő­adó az állatkertekről megje­gyezte, a régmúlt állatgyűjte­ményeiből kialakult intézmé­nyeknek a XXI. században már természetmegőrzési központtá kell átalakulniuk. Az állatker­tekben folyó nevelő-oktató munka óriási jelentőségének alátámasztására a zoopedagó- gus hozzátette, a világ állatkert­jeiben már évekkel ezelőtt is több mint hatszázmillió ember látogatott el egy évben. Az in­tézmények vonzereje az élő ál­lat varázsában rejlik. Az előadó felvillantotta azokat az állatok bemutatására szolgáló új lehe­tőségeket, technikákat, melyek a egyre inkább felváltják a régi „rácsos” kifutókat. -banka­így konferálták be: „A Nádházi csikótojás Mezőtúrról” Megtréfálták a televíziós próbán Nemrég a televízió „Kölyökszínpad” című műsorában egy ne­gyedikes mezőtúri fiú, Nádházi Zoltán mondott mesét. Előadá­sának stílusa a nagy mesélők hagyományait idézte. Zoli az Újvárosi Általános Is­kolában koptatja a padot. Elő­ször harmadikos korában sze­repelt a nyilvánosság előtt, az iskolai Ki mit tud?-on mondta el ugyanazt a mesét, a Rátóti csikótojást, amit most a tévés felvételen. Ezt a történetet osz­tályfőnöke választotta, mivel a fiú nagyon szereti a lovakat. Tanítónője egyébként két éve foglalkozik vele komolyabban. Egy iskolai műsorra készülve vette észre, az egyik szerep pontosan az ízes magyar nyel­vet beszélő kisdiákra illik. Mondanunk sem kell, nagy si­kert aratott a jelenet. A kölyökszínpados szerep­lésről az ifjú rhesélő elmondta, a többiekkel ellentétben nem izgult, jól érezte magát. Bár jobb lett volna, ha nem kell olyan sokat várakozni. A ren­dező tréfás kedvében lehetett, mivel a próba során Zolit így konferálta be:- Most pedig következik Rá­tóti Zoltán, aki elmondja a Nádházi csikótojás meséjét. A felvétel után kapott aján­dékot is. Egy németdog-kö- lyökkutyát adtak át neki, mondván, sajnos lovuk nincs. Zoli közepes tanuló, de az olvasás remekül megy. Az álla­tokat nagyon szereti, a lovakat különösen. Szüleinek is van egy, már sokat lovagolt rajta. Zoltán vágya, hogy lótenyésztő lehessen. Most egy új történet betanulásába fogott. „A kicsi Nádházi Zoltán ember próbája” egy Ki mit tud?-on vagy más versenyen hangzik majd el. E hónapban külföldön tájol, hiszen meghí­vást kapott abba a csoportba, mely Törökbecsére, Mezőtúr testvérvárosába utazik. ses A bogarak, egerek, siklók kedvelője A karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Gimnáziumban I. A osztályában tanul Sipos Gábor, akinek kedvence a biológia és a sport. Amikor az igazgatói irodában leültünk beszélgetni, a szemüveges, nyurga fiú sza­badkozik: nem olyan diák ő, aki szeret magáról és eredmé­nyeiről beszélni. Aztán mégiscsak „kötélnek állt”. Mint elárulta, a tantárgyi meg­mérettetéseket már az általános iskolában is csak azért nem sze­rette, mivel ott barátait kellett legyőznie. Egyébként a verseny izgalmait, a felkészülést kedveli. Az is hamar kiderült, hogy nem rajztanár édesanyja és ötvös bátyja nyomdokait követi, bár kézügyessége neki is van. Gá­bor ugyanis nem az a türelmes fajta, aki ha egy kép nem sike­rül, azt képes lenne órákig javít­gatni. Inkább otthagyja, és másba kezd. A fiatalember már általános iskolában elkötelezte magát a biológia iránt, a technikumba is azért jelentkezett, mert itt elsőtől tanulja a biológiát. Édesanyja mára kénytelen volt beletörődni, hogy bérházi lakásukba katica­bogarat, siklót, egereket, pocko­kat vitt haza, és azokat nevel- gette. Akváriumaiban sügér, aranyhal is van, s több száz da­rabból áll a bogárgyűjteménye is. A nagy múzeumbogaraival szokta az elhullott kisebb állatte­temeket lerágatni, hogy tanul­mányozhassa a csontvázakat. Nyaranta részt vesz a Nimfea Természetvédelmi Egyesület táboraiban, ahol a rovarcsopor­tok meghatározásában már profi. Itt találkozott Móczár László professzorral, akinek szakkönyvét sokat forgatja. A technikumban gyakorlati órákra jelenleg a kanászatba van beosztva, de már várja a lová- szati gyakorlatokat is. Élő bo­gárgyűjteménye mellé most préseli növénygyűjteményét, és a Nimfea egyesülettel termé­szeti megfigyeléseket is végez majd. A tanulás mellett azonban sportolásra is sok időt fordít Si­pos Gábor, hiszen úszik, duatlo- nozik, öttusázik, mezei futóver­senyeken indul. Megyei verse­nyeken többször állt már a do­bogó felső fokán. Hetente há­romszor jár úszni, edzője Ke­serű Sándor. Eddigi eredményei alapján márciusban részt vehet társaival a franciaországi Ami- ens-ben három megye diák­sport-találkozóján. Úszásban a 100 méteres mell az optimális távja, addigra tudja magából ki­hozni a maximumot - s erre tö­rekszik majd Amiens-ben is. de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents