Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)
1998-03-04 / 53. szám
8. oldal Olvasói Album 1998. március 4., szerda Minden évben a legnagyobb öröm számomra, amikor unokámat láthatom - aki egyébként Olaszországban él. A nyári szünidőben és karácsonykor rendszeresen meglátogat. Igen tehetséges, szépen rajzol, s természetesen rajz szakos iskolában tanul. Az elmúlt nyár emlékei közé tartozik ez a kedves kompozíció, amit azóta is féltve őrzök. Kis- unokám ezzel a rajzzal kedveskedett nekem, hiszen tudja, hogy nagyon szeretem a virágokat. Tasst Lajosné, Szolnok Negyedik összeállításunkat láthatják azokból az anyagokból - felvételekből, írásos élménybeszámolókból -, amelyeket olvasóink küldtek el pályázatunkra. Kérjük, hogy tanulmányozzák azokat figyelemmel, és segítsenek nekünk a zsűrizésben! Válasszák ki a legjobban tetsző pályázati anyagot - esetleg többet is -, és azt egy borítékban küldjék el szerkesztőségünknek (akár név nélkül is). Címünk: Űj Néplap, 5001 Szolnok, Kossuth tér 1.1. sz. irodaház, Pf.: 105. Megkönnyítik a dolgunkat, ha a borítékra ráírják: Csak a szépre emlékezem... Mi a szavazatokat gyűjtjük, s a játék végén megnézzük, mely pályázatok kapták a legtöbb szavazatot. Az „egyszerű szavazattöbbséggel” rendelkező pályázók - ahogyan azt ígértük - értékes jutalmat kapnak. Legközelebb egy hét múlva, kedden jelentkezünk a következő összeállítással. Ahogyan már ígértük, minden pályázó anyagát közöljük, a végén pedig a beküldött képeket, rajzokat visszaküldjük. „Csalfa szépre emíéfcgzem” Kisunokám, Szele Anna Szabina decemberben múlt négyéves. A születésnapon több fotó is készült, de nekem ez a legkedvesebb. A „kis manöken” nagyon szeret csinosan öltözni - s mindene a tánc. Varga Ferencné Tiszaigar A lányom Esztergomban végezte három éve a főiskolát. Tavaly ismét ellátogattunk oda, felidézve a négy év minden izgalmát, nehézségét, örömét. Talán a képen is látszik, hogy csak szép és jó dolgok jutottak eszünkbe, s ezenkívül nekem mindig, valahányszor erre a képre nézek, egy idézet: „Szeretek anya lenni... Úgy érzem, mindenből több van nekem: több szeretet, több csoda, több energia.” Dr. Szabó Erzsébet Tiszavárkony Papp Vivike ezen a képen még csak hat hónapos, de már „kiolvasta” az előtte fekvő újságot. Kedvenc időtöltése a színes lapok nézegetése, lapozgatása. Nagy öröm számomra, hogy megérhettem dédunokám megszületését. Farkas Kálmánná Tiszapüspöki Macskák a bálban A képet Bécl fiam (középen) farsangi bálján készítettük. Mi, szülők és az osztály tanulói közösen festettük ki a gyerekeket, készítettük a jelmezeket. A srácok a Macskák című musicalből adtak elő egy kis részletet. A táncra Margó néni tanította be őket. Ügyesek és ötletesek voltak, ők lettek ezen a bálon az elsők a csoportos jelmezesek közül. A képen a készülődés látható, amikor még izgulnak a sikerért. Hürkecz Béláné, Szolnok- Szuper jó bulim volt szilveszterkor, ugyanis nemcsak az óévet búcsúztatom ilyenkor, hanem a születésnapomat is ünnepelem. Minden évben, újra meg újra boldogságot hozok családtagjaim szívébe. A pezsgőt ebből az alkalomból tartom, de mivel egyedül még nem bírom, segít nekem a keresztmamám. Berkes Ágika, Cibakháza A cicám többet ér száz tamagocsinál A levelet az anyukám írja, mert még nem szeretek hosszasan írni. Olvastuk, hogy az Új Néplap várja a ’97-es esztendő legemlékezetesebb eseményeiről szóló beszámolókat. Fényképet sajnos nem tudok küldeni, de lerajzoltam az élményemet. A rajz a macskámról készült, a neve Cicó. Júliusban leesett a negyedik emeletről, s eltört az egyik lába. Enni sem akart. Anya meg én elvittük egy doktor b/fcsihoz. S most jön a szenzáció! A doktor bácsi meggyógyította Cicót, még injekciót is adott neki. À macskám most már teljesen egészséges, és eszik is, szalad is. Nem is sántít. Mondtam is az anyukámnak, hogy az én igazi, élő, eleven Cicóm sokkal, de sokkal többet ér a tamagocsinál. Tóth Tímea Dorisz, 2. osztályos tanuló Törökszentmiklós A boldogsághoz nem kellenek nagy dolgok A tavalyi év olyan gyorsan elröpült, hogy észre sem vettük. Pedig történtek emlékezetes dolgok. Talán a legszebb a nagylányunk, Viktória ballagása volt. Büszke vagyok, hogy egykori iskolámba, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumba járhatott, ahol gyermekszeretet, emberség, családias légkör vette körül. Sikeresen leérettségizett, felvételizett a tanítóképző főiskolára, s a féléves vizsgáin is túljutott azóta. Az, hogy egy jó hírű felsőoktatási intézményben ilyen szépen megállja a helyét, annak köszönhető, hogy az alapokat a Telekiből hozta. S hogy ne szakadjon meg a családi hagyomány, a középső kislányunk, Anna- mari szintén ide jár, s a legkisebb, Alexa, reméljük, ősztől szintén telekis lesz. Van, akiViktória, Annamarcsi és Alexandra nek egy ballagás nem számít nagy eseménynek, nekünk nagyon szép ünnep volt; nemcsak külsőségekben, hanem ott benn, a szívünkben is. A férjemmel a legnagyobb kincsünk a három kislányunk, akikben nagyon sok örömünk telik. A boldogsághoz nem kellenek nagy dolgok . . . Jászné Polgár Mária Mezőtúr Örömmel olvastam a pályázatról, s én is küldök a kis- unokáimról egy-egy felvételt. Két gyönyörű unokánk van, két kisfiú. A nagyobbik már bölcsődébe jár, nagyon szépen, hibátlanul beszél két és fél éves korára. A kisebbik február 13-án múlt egyéves. Szép, fejlett babaként, több mint öt kilóval született, s most is igen erős. Őt minden érdekli, még a hangszer is. Mint nagyszülők, természetesen imádjuk őket, minden szeretetet nekik adunk, s ők érzik is ezt a ragaszkodást. Kívánjuk, hogy vidám, gondtalan gyermekéveik legyenek. Szécsi Mihályné Törökszentmiklós Négy unokám igen sok örömet szerez nekem, de már nagyobbacskák. Tavaly megszületett Grétike, a dédunokám is, aki nyolc hónapos. Természetesen ő lett a család kedvence. Oláh •lánosné, Szolnok
