Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1998-03-28 / 74. szám

Köhkép 5. oldal 1998. március 28., szombat Nézőpont t ■ Jobb a febnondás? Meglepődve, kissé megrökönyödve je­gyeztem le minap azt, hogy a törökszent­miklósi baromfi-feldolgozók a felmondást választották a felajánlott zagyvarékasi munka helyett. Természetesen értem én azokat az érveket, melyeket felhoztak: nem kapnak akkor végkielégítést, s talán kevesebb is lenne a jövedelem, meg aztán minden reggel és este utazni kellene. Amit például egy egyedülálló anyukának na­gyon nehéz megoldania akkor, mikor a gyermekét kellene vinni óvodába-iskolába, vagy érte menni. Ezzel szemben viszont ott áll az, hogy lenne munka és lenne pénz! Most egyetlen út előtt állnak: irány a munkaügyi központ és a munkanélküliség, a segély. Hogyan tovább? - vajon erre ki gondol? Miből fogja fizetni a napi megélhetést? Vagy a segély­ből és egy kis „mellékesből” elleszünk? Úgy vélem, bérkérdésben lehet egyezkedni egy munkáltató­val, ugyanakkor nem értem az átjárás körüli huzavonát. Tőlünk nyugatra ez egyáltalán nem volt és ma sem gond. De nem oko­zott különösebb problémát a szabolcsiaknak sem az, hogy a fő­városunkba utaztak dolgozni éveken, évtizedeken át, s utazná­nak több ezren még most is, ha kellenének. Egyáltalán nem gond több tízezer honfitársunknak az, hogy minden reggel elindulnak 50-100 kilométeres útra azért, hogy megélhetésüket biztosítsák. Jó néhány évvel ezelőtt én is min­dennap Pestre jártam dolgozni, s ma is több ezer kilométert uta­zom havonta, mert együtt jár a munkámmal. Még az általunk favorizált és gazdagnak tekintett Németországban is több tíz­ezer munkavállaló indul útnak reggelente, s van olyan is, aki egy másik országba. Ezzel szemben az utazás volt az egyik kardinális kérdés az egész conavisi huzavonában. Pedig lett volna busz, „külön be­járatú”. Csak nekik, csak Zagyvarékasra. Miért lett hát éppen e kérdés az egyik döntő szempont? Most, amikor végre világossá vált, hogy a tulajdonos elszánt, nem lehet sarokba szorítani, még a „hús is büdös lett” Török- szentmiklóson. Vagy tönkre akarjuk tenni teljesen az ismét ma­gára találó baromfiágazatot? Mert nemcsak arról a kétszáz em­berről van ám szó ebben az esetben, aki „lapátra kerül”, hanem azokról is, akik most is ebből élnek, a termelésből, abból, hogy a húst van hova eladni, s a jövőben is e gazdasági ágban látják megélhetésük forrását. Mindezek miatt el kellene gondolkodni a személyes sértett­ségen túl a jövőn is. Ma már ugyanis nem lehet kopogtatni az állam ajtaján segítségért, „állam bácsi” nem fog a zsebébe nyúlni, mert akkor a szomszédunk zsebében kotorászik, s neki ez igazán nem tetszik. Úgy gondolom, s az események is azt sejtetik, hogy elérkez­tünk arra a pontra, amikor végképp szembe kell nézni a kapita­lizmus tényével: diktál a pénz, a tőke, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Ehhez kell igazítani a gondolkodásunkat,^ a lehetősége- ! ink valódi számbavételével kelÛmègfiôzhïa'dônfési.' A helytörténet értékeit építi a francia kapcsolat Az abádszalóki iskola Laonban A franciaországi Picardia tartomány 1995-ben kötött együttműködési szerződést a megyei önkormányzattal. A franciák kezdeményezése többek között a „Classe de Patri- monie” honismereti mozgalom nemzetközi kiszélesítésére irányult. Ekkor a mejgye céliskolaként jelölte ki az abádsza­lóki Kovács Mihály Általános Iskolát. Öt évig húzódott az örményesi volt gépgyár felszámolása Gaz helyett a gazdaság virágozzék A pusztulás legszomorúbb látványa: a volt kastélyépület, üresen, betört ablakokkal fotó: mészáros János Tette ezt elsősorban azért, mert a népszerű üdülőközségnek az évek óta itt megrendezett nem­zetközi hagyományőrző népi- és sportjátékfesztivál révén ki­váló kapcsolatai vannak nem csak Picardiával, hanem frank­hon egyéb tartományaival is. Az iskola vezetése nemcsak örömmel fogadta, de megtisz­teltetésnek is vette ezt a felké­rést, melynek tartalommal való megtöltése már 1996-ban de­legációk cseréjét eredmé­nyezte. 1996 áprilisában előbb az abádszalóki kisdiákok láto­gattak el Saint Michelbe, míg a francia tanulók májusban tet­ték egy hétig tiszteletüket a Ti- sza-tónál. Az elmúlt héten újabb csere­látogatást készített elő a fran­ciaországi Laonban az abádsza­lóki iskola két pedagógusa. En­nek eredményeként április 3-án négy tanár kíséretében 24 abád­szalóki tanuló utazik Laonba, ahol egy hétig úgymond nyílt tanórákon, valamint szabadidős és kulturális programokon ke­resztül ismerik meg a patinás kisváros történelmi és kulturá­lis nevezetességeit. A franciák ezek után május 9-e és 16-a között lesznek a Ti- sza-tavi település vendégei.-p­A napokban befejeződött a volt örményesi gépgyár fel­számolása. Ezzel pont került egy ötéves felszámolási eljá­rás végére. Az épületek egy részének sorsa azonban még bizonytalan. A volt gépgyár területén jelen­leg két cég, a Hunniwar és az ÖGÉP Kft. működik. Korábban volt ott egy német tulajdonú cég, de egyszer csak becsukta az üzemét, szélnek eresztette munkásait. Ám a tulajdona ott maradt a gépgyár területén. Szemben a pusztulás így hát a két működő cég nya­kába szakadt a telep minden gondja. Saját részüket kialakí­tották, karbantartják, de mi lesz a többivel? A telep egészét érintő szolgáltatásokat - mint az őrzést, a vizet, a villanyt - ketten fizetik, tartják fenn. Göblyös János, az ÖGÉP ve­zetője kitekint irodája ablakán. Szemben a volt kastély, a gyár volt irodaháza, betört ablakok­kal, pusztuló állaggal. Az udva­ron műhelyek, a volt ebédlő - bezárva.- Szörnyű dolog látni ezt a pusztulást - összegzi. - Az em­bernek sokszor csak az ad erőt, hogy saját munkásainak mun­kát kell, hogy adjon. Mint a felszámolást végző Tisza Bross Kft. ügyvezetőjé­től, Krajcsné Dezsőfi Katalintól megtudtuk, a napokban végre befejeződött az öt éve tartó fel- számolási eljárás: a gépgyár jogutód nélkül szűnt meg. Az ügy elhúzódásának leg­- Négyen vagyunk pártfogók a megyében - mondja Magyart József. - Mindegyikünkre 90- 100 pártfogolt jut. Megbotlott életutakat egyengetünk, több­kevesebb sikerrel.- Nem sok ez a szám?- Az ideálistól magasabb, de meg lehet birkózni vele.- Ki kaphat pártfogót?- Három esetben rendelheti el bíróság a pártfogói felügyele­tet - kapcsolódik a beszélge­tésbe Szásziné Szűcs Edit. - A próbára bocsátottak, a felfüg­gesztett büntetésben részesü­lők, valamint a feltételes sza­badságra bocsátottak mellé. Ideje egytől négy évig terjed. Mint. megtudtuk, legtöbb odafigyelést a felfüggesztettek igénylik. A pártfogoltaknak - akik között nagyobb számban található az erősebbik nem - a magatartási szabályok betartása bizony komoly feladatot jelent. utóbb az volt az oka, hogy a német cég, amelyik elpakolt az műhelycsarnokából, nem akarta aláírni a végleges meg­osztási javaslatot, így a földhi­vatal a tulajdonosi bejegyzést nem ejthette meg. Közben olyan malőrök is történtek, hogy a bezárt német üzemben csőrepedés volt, de csak úgy tudtak bejutni a vizet elállítani, hogy betörtek az üzembe. Mivel a német cég képvise­lője a napokban aláírta a végle­ges megosztást, így a felszámo­lás befejeződött. Új tulajdonos jelent meg: az APEH. Ugyanis adótartozás fe­jében több épületet is kapott, többek között a képen látható irodaházat és az ebédlőt is. A helyzetet bonyolítja, hogy a korábban a gépgyárhoz tar­tozó szolgálati lakásokban most nyolc család él. Az utat, ame­A pártfogóval való sűrű kap­csolattartásért nem lelkendez­nek. A büntetés-végrehajtási in­tézetből szabadultaknál sem könnyebb a helyzet. Kapun kí­vül találják magukat két-három ezer forinttal, kilátástalanul, la­kás, munka nélkül. Az új élet neuralgikus pontja a munkahelyek hiánya. Ám Magyari József szerint, akiben az átlagosnál nagyobb a szán­dék, hogy dolgozzon, annak a személyes kapcsolatok segítsé­gével munkát tudnak keríteni.- S aki kitöltött büntetése után szabadul, nem kaphat pártfogót?- Kaphat, ha elrendelik. Kérni lehet azonban az utógondozásba vételt, ami a szabadult számára nem jár semmiféle kötelezett­séggel. Ilyen esetekben néhány ezer forintos egyszeri segéllyel is tudunk segíteni. Merthogy egész évre 300 ezer lyen járnak, nulla értékkel ki kellett venni a vagyonból, hogy az általuk használt út ne kerül­jön más tulajdonába. Csőrepedés betöréssel Megoldatlan kérdés még, hogy a lakások áramellátása a telep trafójáról történik, mint ahogy a volt gyári területről kapják a vizet is, ami Göblyös János sze­rint ipari minőségű. De nemcsak ez a kérdés ag­gasztó. Az is, hogy sikerül-e el­adni a lepusztulófélben lévő épületeket. Lesz-e újra virágzó élet, gazdaság a volt gépgyár te­lepén, vagy tovább nő a gaz, törnek be az ablakok, potyog a vakolat? Pillanatnyilag csak egy biz­tos: ha a tulajdonban lévő, de bezárt üzemben újra csőrepedés lesz, újra be kell tömi. Paulina Éva forintból gazdálkodhatnak a pártfogók, ami több száz pártfo­gókra szétosztva nem sok pénz. Például a szabadulok hivatalos iratainak elkészítéséhez szüksé­ges illetékbélyegeket is ebből vásárolják meg. A pártfogás ilyenkor valódi tűzoltó munka, hiszen az ügyfeleknek szinte semmijük sincs, amikor kijön­nek. Ezért is nagyon fontosak a többnyire humán területen dol­gozó társadalmi pártfogók, akik önzetlenül, térítés nélkül végzik a megye településein segítő munkájukat. A pártfogóknak is akadnak azért sikerélményeik. Magyari József a köszönőleve­leket, családi eseményekre, es­küvőre szóló meghívókat említi, míg Szásziné konkrét esetet idéz. Egy analfabéta asszony ga­rázdaságért kapott felfüggesztett szabadságvesztést, mellékbünte­tésként 10 ezer forint pénzbünte­tést. Amikor a csekket megkapta, elkeseredett, miből fizeti ki. Mi­után a pártfogó megírta helyette a részletfizetési kérelmet, meg­vette a részére adott segélyből az ezer forintos illetékbélyeget, megilletődve hálálkodott: - Hát maga olyan jó ... S. Cs. J. Kollégiumi napok Túron Kakas, este kilenckor Vidám kollégiumi napo­kat tartottak a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem Mezőtúri Főiskolai Karán a héten. A programban szerepelt többek között játékos ügyességi és szellemi ve­télkedő, melynek során olyan problémával is meg kellet birkózniuk a ver­senyzőknek, mint egy ka­kas beszerzése - este ki­lenckor. De feladta a leckét az is, amikor egy vadide­gent kellett a színpadon megénekeltetni. A szerdán megtartott véradáson 87-en éltek a legnemesebb ado­mányozás lehetőségével, ami több mint 34 liter, éle­tet adó folyadékot jelentett. Még aznap a Big Cold Band adott nagy sikerű koncertet. Csütörtökön a fiúk szá­mára aerobic-tanfolyamot is szerveztek. A hallgatók közül az erősebbik nem képviselői nagyokat de­rülve drukkoltak a lányok focimeccsén. ses Diákpolgármester Cél: az ifjúsági központ Balog Imre szerdától Szolnok első számú diákvezetőjének tekintheti magát, ugyanis őt választotta meg az ideiglene­sen összeülő diákközgyűlés. A Pálfy János Vegyipari és Mű­szeripari Szakközépiskola ötödévese elmondása szerint immáron három esztendeje készül erre a posztra.- Amikor legutóbb hasonló vá- lásztás volt, akkor éri a pálfys jelölt mellett dolgoztam - saj­nos, nem mi nyertünk. Most egy évig én vagyok a diákve­zető, igyekszem minél többet tenni az ifjúsági központért - mondta. A próbaképpen beindított közgyűlés legfontosabb témája éppen a leendő centrum, bár a diákpolgármester óvatosságra int ezzel kapcsolatban.- Amikor elkezdtük a mun­kát a bizottságokban, akkor azt hittük, hogy gyorsan mehet minden. Azóta megismerve egy kicsit a helyi politika menet­rendjét, visszavettünk a tempó­ból, hiszen vigyáznunk kell arra, hogy komoly partnernek tekintsen a jövőben is az ön- kormányzat. Azt megértettük, az ifjúsági központ úgy két-há- rom év alatt épülhet meg, és nekünk az a feladatunk, hogy a lehetséges módon segítsük a képviselők munkáját ez ügy­ben. Addig azonban a legfonto­sabb a mai közgyűlés, amely nemcsak Balog Imre számára, hanem az összes diák képvise­lőnek nagy kihívást jelent. Pókász E. Hivatásos pártfogók: életutakat egyengetnek Sikerélmények? Azért akadnak... A közelmúltban írtunk egy mezőtúri fiatalemberről, aki tíz év börtönbüntetés után szábadult azzal az elhatározással," gyöke­resen változtat az életén. Úgy nyilatkozott, a jót választja a rossz helyett. Az alábbiakban olyan szakemberekkel - hivatá­sos pártfogókkal - beszélgettünk, akik gyakran találkoznak hasonló esetekkel. Kunok közül a kunok közé Dr. Ágotái Tibor ámbár eredetileg kisújszállási, és most is ott lakik, már nyolc éve Túrkeve jegyzője. Úgy is mondhatnám, hogy az egyik nagykun városból került a másikba.- Mindez hogyan történt?- Korábban az APEH-nél voltam jogtanácsos, de hát Szolnok messze van Kisújszál­lástól, ahol élek, ahol az édes­apám az ottani gimnázium ta­nára volt. Közelebb akartam ke­rülni, kevesebbet utazgatni.- Mi a különbség a két kun település lakossága között?- Inkább úgy fogalmaznék, sok a hasonlóság. A kevi kunok szívósak, kitartóak, küzdenek az igazukért, nem adják fel.- Ön bejáró, lia úgy tetszik, ingázó, hiszen naponta utazik a lakóhelyéről a munkahelyére. Hogyan (téli meg: előny ez vagy hátrány a munkájában ?- Úgy gondolom, a kettő kie­gyenlíti egymást. Előnye az, hogy nem idevalósi révén nin­csenek előítéleteim, hiszen nem tartozom bizonyos közösségek­hez. Éppen ezért objektívebb, tárgyilagosabb a helyzetem. Ugyanez a hátránya is, elvégre sok minden apró, de valahol mégis számottevő dologról le­mondok, hiszen munka után vagy késő este utazom vissza. Azért nyomon követem a vá­rosbéli történéseket, legyen az bármi, akár a politika is.- Ön nem politikus?- Nem, mert köztisztviselő vagyok, olyan személy, akit ki­neveztek és nem választottak. Ezért más a feladatom, hiszen az nem kötődik, nem is kötődhet egyetlen párthoz sem. Úgy fo­galmazom, hogy egy jegyzőnek ezen a területen teljesen semle­gesnek kell lennie.- Mi a helyzet a választások­kal kapcsolatban Kevi ben?- Ádódik már gyakorlatom, hiszen ez lesz a harmadik ciklus, amelyben rész veszek Keviben. A településen tíz szavazókörze­tet alakítottunk ki a mintegy nyolcezer választónak. Szeret­ném, mint korábban, ha most is sikerülne megőriznünk Túrke- vén a választások tisztaságát.- Egyébként mint jegyző mire a legbüszkébb?- Ez olyan hivatás, ahol napról napra új kihívásokkal találkozik az ember. Azért, hogy a kérdésre válaszoljak, ha egyet említhetek: talán arra, hogy ez alatt a nyolc esztendő alatt a városházán, a hivatal­ban sikerült kiépítenünk a számítógépes rendszert. Ma már huszonöt ügyes masina dolgozik azon, hogy az adatok ne csak pontosak, de napraké­szek is legyenek. Sz. M. Petőfi szülei - a Lurkó Színpad előadása A szolnoki Lurkó Színpad március 15-e tiszteletére mu­tatta be és azóta is játssza is­kolákban, művelődési házak­ban Kozma Imre Petőfi szülei című egyfelvonásos ifjúsági színjátékát a Lurkó Színpad vezetőjének, Klein Imrének a rendezésében. Az évforduló indokolja némileg a választást, egyébként azonban Kozma Imre darabja nem igazán színpadra termett alkotás. Nincs benne konfliktus, a betérők mondják el Petőfi szüleinek há­zában a pesti március 15-e ese­ményeit. A Lurkó Színpad tagjai tiszte­letre méltó erőfeszítéssel igye­keztek életre kelteni a meglehető­sen statikus színművet, ám ez nem mindig sikerült. Valameny- nyiük közül ezúttal a Petrovicsnét alakító Márton Hajnalka játéka volt a legmeggyőzőbb. A Lurkó Színpad vészes fiúhi­ányban szenved. A régebbi, gya­korlottabb tagok mind lányok, ez meg is látszott a játékukon. A fiúk nagy része a legutóbbi meg­hallgatáson került az együttesbe, ez volt az első föllépésük. Ha a Lurkó Színpad további igényes produkciókkal akar ki­rukkolni, mindenekelőtt fiúk­kal kell bővíteni az együttest, hogy például a márciusi „if­jak” legalábbis ne mind lányok legyenek. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents