Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1998-03-23 / 69. szám

9. oldal 1998. március 23., hétfő Alap SZÍNES OLDALAK Magyar József Tiszagyendán nyugdíjas. Ámbár köztudomású, hogy ennek a járandóságnak az összege általában akkora, hogy jó, ha derékig ér. Ezért aki megfelelő helyen lakik, bírja magát, meg nem fél a ház körüli teendőktől, afféle kiegészítésképpen valamivel foglalkozik, bíbelődik. Ó például anyakocával, kismalacokkal, hízókkal. Sőt csodaszép galambokat is tenyészt, amelyek kö­zül kettőt mi is lencsevégre kaptunk. fotó: mészáros j. Kilencvenhét évesen is jól bírja magát Kilencvenhét tél dere meszelte hófehérre Róza néni haját Valamilyen végtelenül erős fából faraghatták Kunhegye­sen özvegy Pál Jánosné, szü­letett Somodi Rózát, aki 1901. december 1-jén érkezett e vi­lágra. Ily módon a kileneven- hetediket tapossa, de köszöni szépen jól van, mindig tesz- vesz valamit, süt-főz. Pedig nem volt könnyű élete. Már csak azért sem, mert korán árvaságra jut, hiszen 1906-ban meghalt az édesanyja. 1926-ban ment férjhez egy jó hírű kőmű­vesmesterhez, Pál Jánoshoz. Pál úr nem volt akárki, inasként ő is részt vett a Kossuth iskola építésében, rakta a falakat, ame­lyek ma is úgy állnak, hogy nemzedékeket élnek túl. Egy lányuk született, Rózsi- ka, akinek két fia él ma is. Saj­nos Róza néni párja, a neves mester 1969“-ben meghalt, sőt két évvel ezelőtt az egyetlen lá­nyát is eltemettette ez a kun asz- szony. A két unoka Szolnokon lakik, és van már négy dédunoka is. Kéthetente, mikor hogy ránéz­nek a mamára, aki hála Istennek nincsen egyedül. A szomszédai féltő gondoskodással veszik kö­rül, meg Balláné is sűrűn rá­ránéz. A rádiót szereti hallgatni, érdekli a politika is. Sokszor el­mosolyodik milyen is az élet. Elvették a házukat, államosítot­ták, majd megengedték, hogy benne maradjanak, lakjanak. Sőt a hatvanas évek végétől lehetővé tették neki, meg a lá­nyának, hogy újra megvegyék az otthonukat, egyszer már saját lakásukat. Bármilyen hihetet­len, de elmondhatja; saját házát kétszer is kifizette. Ezért nincs harag Róza néni szívében, hi­szen akkor olyan világ volt, most meg másféle. Ami tény, a családban mindenkit túlélt: fér­jét, volt vejét, lányát. Olykor el­elnéz a messzeségbe és nekem is azt mondja:- Kedves, várom a halált, de valahogy eddig nem jött értem. Hogy meglesz-e még a hiányzó három esztendő? Annak ő a megmondhatója - állítja és föl­felé, az ég felé mutat. D. Sz. M. FOTÓ: M. J. Látatlanban vásárolt házat Tiszaroffon Soós Sándor és felesége a tiszaroffi házuk előtt Tiszaroffon a Csokonai utcá­ban ez az épület nem is olyan régen hasonló volt a társaihoz, amelyeket emberöltővel, em­beröltőkkel korábban építet­tek egykori tulajdonosaik. Ezek az idős roffiak azután szépen, egymás után kiballag­tak a temetőbe, és árván ma­radt portáikat felverte a gaz, az épületekről lefelé iparko­dott a mész, ezért új gazdákra, kezekre vágytak. A képen látható épületet, jobban mondva a régi házat néhány éve Soós Sándor vásárolta meg, aki korábban az égvilágon semmi sem tudott erről a csodaszép Ti­sza menti településről. Azóta a házat kibővítették, kívül-belül tatarozták, piros cserép került a tetejére, a falai pedig hófehéren villognak a márciusi napfény­ben. Kerekes kút szemez az ele­jével, nyírott pázsit övezi, és a két puli éktelen csaholásba kezd, ha bárki megnyitja a bejárati aj­tó kilincsét. Hogy miképpen került ide ez a ma 62 éves egykor pesti férfi? Sora van ennek, akár a rétes­evésnek. Soósék Pesten éltek, dolgoztak. 1972-ben útlevelet kaptak Nyugat-Németországba: férj, feleség, meg a két gyerek, nekivágtak Stuttgartnak. És hogy tömören, velősen fogal­mazzak: elfelejtettek hazajönni. Soós úr június 12-én, pénteken vitte ki a családot, és a rákövet­kező harmadik napon, hétfőn - már dolgozott. Esztergályosként huszonöt esztendőt húzott le, eb­ből húszat a világhírű Mercedes- gyárban. Nem panaszkodik, ak­kora a nyugdíja, hogy megélnek belőle. Roffra meg úgy kerültek, hogy egyszer Dániába ruccantak ki, mivel ott lakott a bátyja. Aho­gyan sétáltak a tengerparton, ar­ról álmodoztak, jó lenne egy olyan lakás, ahol a csend, a nyu­galom az úr, de a közelben víz is akad. A sógora akkor már ismer­te Tiszaroffot, és felajánlotta: néz ő majd ott egy házat, akkora portával, hogy tágas legyen, és a víztől sem távol. így akadt erre a kis házra és meg is vásárolta Soós Sándoréknak. Ők pedig rö­vid idő alatt csodát műveltek a parasztházzal, amelyre mostan­ság rá sem lehet ismemi. Sándor ma is csinosítgatja: fúr, farag, szépítgeti szinte ál­landóan. Két gyerekük már fel­nőtt, önálló. Nekik pedig úgy alakult az életük, hogy a család­ból, a rokonságból és a jó bará­tokból többen is ebben a faluban vásároltak, majd újítottak fel há­zat. Sándor nagyon aktív, ő szer­vezte az utca aszfaltozását is. Most azon töri a fejét, hogy mi­képpen segíthetne, enyhíthetne azon a nagy munkanélküliségen, ami mostanság Roffot jellemzi. Szóval feltalálta, feltalálja ma­gát, mert mindig kitalál, szervez, csinál valamit. Nem csak magá­ért, a településért, Tiszaroffért is, holott mindössze néhány eszten­deje él ott. .. -szm­A belső helyiségeket is átalakították fotó: m. j. Tanyamonológ „Valamikor vígan pöfékelt a ké­ményem. Léckerítést húzott a gazdám az ablakaim elé, ahol tulipán, jácint, gyöngyvirág illa­tozott az orgonabokrok alatt. Naplemente után vártam a gaz­dám, akit bizony olykor csak a szürkület hozott haza a munkából. Kutya ugrált az udvaron, gémes- kút bólogatott, és hiába fut előttem a kevi-mezőtúri kö- vesút bő száz mé­terre, ő ennél sok­kal messzebb lá­tott. Figyelte a pa­csirták énekét, az idő múlását, az ár­nyékokat, elsőnek leste ki a hazatérő gazdát, gyereke­ket. Akik szárnya­im alatt, mesterge­rendás, döngölt padlójú szo­bámban cseperedtek fel. Óvtam is őket mindentől: a tavaszi sze­lektől, a nyári villámoktól, az őszi esőktől, a tél havától. A sa­rokban búboskemence szunyó­kált és hosszú álma után csak akkor kezdett duruzsolni, ha a gazdaasszony csutkaszárral, szalmával megetette. Átellenben ólak sorakoztak: az egyikben tehén bőgött, a má­sikban malacok visítottak, a har­madikban két kakas ügyelt a jér- cenépre. Azután egyszer csak autó ér­kezett: először a bútorokat, szer­számokat rakták fel, majd ami­kor ismét fordultak, a jószágo­kat meg a terményt. Felkerültek a gerendák, tuskók is, kibontot­ták a cserepeket, léceket, geren­dákat, kiszedték a falaimból a használható válykokat, téglákat. Ledöntötték a kútágast, ólakat, betemették a kutat. Kifosztott lettem, mint télre a mező. Négy apró fal, meg a kémény egy da­rabja maradt meg belőlem. Az orgonabokor kitartott mellet­tem, hátul meg a szilvafa. Kör- beszántottak, nem maradt más belőlem egy 15x10 méteres enyhe magaslatnál. Egy lavór néz rám értetlenül, hátul egy edény, néhány üveg, meg a rozs­dásodó, lepattogott zománcú éj­jeli. Füttyös szelek szemtelen- kednek velem: ki voltál te öreg, hogy ilyen csúnya lettél? Mit fe­lelhetnék erre egy efféle jött- mentnek, aki meg se várja a vá­laszt, rohan, mint az eszeve­szett. Ami maradt belőlem, még da­col az idővel. Élni sem szeretek így, körös-körül egyre összébb szorít a búzavetés. Ne sirassa­tok, megtet­tem, amit te­hettem, vá­gyom a nyu­galomra. Ta­lán egy év, esetleg kettő és visszatérek a földre, a földbe, amelyből vé­tettem. Majd érkezik egy dübörgő gép, mögötte na­gyot harapó, villogó ekék: nyomukban barázdák hullanak egymásra. És ha később erre jársz, talán né­hány féltégla ha marad belőlem. Pedig valamikor pusztai mene­dékhely voltam: pipiskedő, messzire kémlelő. Beletörődtem a sorsomba, abba, hogy búzát, kukoricát, napraforgót kócol fe­lettem, rajtam a szél. Sőt, akkor majd újra örülök, hogy más for­mában, szántóföldként szolgá­lom a gazdámat, gazdáimat.” Elmondta egy tanyarom a túrkevei határban. Lejegyezte: D. Szabó Miklós Elsődleges termékké lépett elő a BÁNFA-TERM hőszigetelt ablakcsalád, melyet tavaly kezdtek el gyártani Bánhalmán a Bánfa Kft.-nél. A dinamikusan fejlődő vállalkozás tavalyi net­tó árbevétele közel egymilliárd forint volt, melyet az idén szeretnének 25 százalékkal növelni. Képünkön az egyik tetszetős ablak összeállítása látható. fotó: mészáros Gyomor - a „második agy” Minden tizedik embernek, aki orvoshoz megy, gyomorpanaszai vannak: gyomorégés, gyomorhurut, gyomorfekély - a hajszol­tak időszerű betegsége! ,A stresszt és a lelki problémákat éppen olyan nehezen emészti meg a gyomor mint a zsíros ételt” - mondja Meinhard Classen professzor, gasztroenterológus. A gyomor annál gyakrabban sztrájkol, minél több stresszt kell el­viselnie. Európában még 20 évvel ezelőtt is csak fele annyi gyo­morbeteg volt, mint ma van. A túl gyakori stressz emésztési zavarokat okoz (funkcionális dyspepsia). Először hasfájás, teltségérzés, felfúvódás vagy gyomorégés jelentkezik - leg­többször evéskor vagy röviddel utána. Ha a hajsza és a túlterhe­lés nem szűnik, nem kezelik az ideges gyomrot, kialakul a fe­kély (ulcus). Ha elhanyagolják, a fekély áttörheti a gyomorfalat. Ekkor életveszély lép fel. Nemcsak a stressz felelős az egyre gyakoribb gyomorbajok kialakulásáért. A legtöbb ember gyakran többet eszik a kelleté­nél, s ez túlterheli az emésztő­rendszert. Állandó túlterhelés mellett pedig elemyed a gyomor és emésztési zavarok lépnek fel. Fontos, hogy a gyomornak minden evés után néhány órai nyugalmat biztosítsunk és ne nassoljunk a főétkezések között. Az elemyedt gyomor nem tud rendesen összehúzódni és nem aprítja fel teljesen a táplálékot. íme egy kímélő diéta, amely a gyomrot a pszichikai és fizikai behatások nyomán újra rendbe szedi.- Csak frissen elkészített ter­mékeket együnk. (Az ételt ne melegítsük fel újra). Térjünk át a rostban gazdag, teljes értékű táplálékra.- Fogyasszunk sok párolt zöldséget, tejet, túrót, zabpe- helylevest, burgonyapürét (a bennük lévő csúszós anyagok védik a gyomorfalat).- A fűszerezéshez csak kevés sót, viszont annál több kömény­magot, édesköményt, ánizst, kaprot, bazsalikomot, oregánót, borágót, borsfüvet, zsályát és majoránnát használjunk (ser­kentik az emésztést).- Evés előtt vagy közben igyunk (nyers burgonyából ki­préselt) burgonyáiét. Először csak 50 millilitert, aztán lassan emeljük az adagot 100 millili­terre. A burgonyalékúrát három héten át folytassuk. A lében lé­vő, az atropinhoz hasonló ható­anyag gyógyítóan hat a gyomor nyálkahártyájára. Akinek valami gyomorpana­sza van, kerülje a túl édes, túl savanyú, túl meleg és túl hideg ételeket. Nem előnyös sült és sütött ételt fogyasztani. Tilosak a hüvelyesek, a felfújó főzelék­félék. Ne fogyasszunk füstölt és só­zott húst, sertéshúst, zsíros húst, meleg kenyeret, friss és édes péksüteményt, csokoládét, ke­mény tojást, kemény sajtot, marcipánt, alkoholt, kávét, erős fűszereket, mint amilyen a bors, a curry, a paprika, a mustár, a torma és a fokhagyma. Fontos, hogy lehetőleg ne do­hányozzunk! A nikotin lerakó­dik a nyelvre és a száj üreg nyál­kahártyájára. A nyál leoldja és a gyomorba szállítja. Új felismerések szerint bizo­nyos baktérium, a Helicobacter pylori nyálkahártya-gyulladást vált ki. Ha ez állandóan ismétlő­dik, akkor a baktériumokkal összjátékban gyomorrák alakul­hat ki. A Helicobacter pylori baktéri­ummal legtöbbször már a gyer­mekkorban fertőződünk. A fer­tőzés évtizedekig észrevétlenül zajlik és csak a felnőtt embernél fejleszt ki gyomorfekélyt. Ha a fertőzés már kitört, az ember másokat is megfertőzhet. Anti­biotikumokkal elpusztítható. Sok millió embernek vannak hasi problémái, jóllehet egész­ségesek. Ilyen gyomorbántal- mak oka a nemrég felfedezett hasi idegközpont, az egyfajta „második agy”. Százmillió sejt­ből tevődik össze a nyelőcső, a gyomor és a bél szöveteiben. Ezek a sejtek megdöbbentően hasonlítanak az agy sejtekre és hasonló anyagokat is termel­nek. Ezért reagál a „második agy” hascsikarással és hasme­néssel, ha az első agy félelme­ket és pszichikai megterhelést jelez. FEB

Next

/
Thumbnails
Contents