Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1998-03-19 / 66. szám

* TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚi * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - NEVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - NEVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - NEVÉN TÖL Takács Antal, lapunk mezőtúri fotóriportere az elmúlt léhány évben közel 50 kiállításon vett részt. Legutóbb a Jászkun Fotó­klub szervezésében Szolnokon, a Városi Művelődési Központ­ban Baróczki Orsolya grafikus­sal nyílt közös tárlata. A március 27-ig megtekinthető kiállításon a természet világából, szülőföld­jéről ad ízelítőt úgy, ahogy azt fényképezőgépe objektívjén ke­resztül látja. A képek elénk tár­ják az egyszeri, megismételhe­tetlen pillanat varázsát. Meg­győző erővel mutatja be a ter­mészet szépségeit, értékeit. (A fentebb látható fotó a kiállításon is megtekinthető.) Takács Antal 1991-ben kezdett fotózni. Rend- hagyóan indult a pályája, mivel fényképezőgépe még nem volt, de optikát már vásárolt. Amikor bekopogtatott a túri Impro Fotó­klub ajtaján, szeretettel fogad­ták. 1994-ben már szakkörveze­tői tanfolyamra jelentkezett, amely elvégzése után „C” kate­góriás igazolványt szerzett. El­sősorban természetfotókat ké­szít. A természet iránti szerete- téből fakad, hogy elkezdte ta­nulmányait a soproni erdészeti egyetemen. Legnagyobb sikere­ként tartja számon, hogy egy képe már Romániába is eljutott. Lovas felvonulás Túrkevén Lovasok FOTÓK: FORGÁCS Hosszú évek után ismét sor került lovas felvonulásra nemzeti ünnepünkön Túrke­vén. Megteltek utasokkal a hintók. A keletújvárosi részen a hősök tiszteletére emlék­parkot avattak. Kopjafákat állítottak a vér­tanúk és a három túrkevei honvédtiszt, Hajdú László, Hajdú Mihály és Gajzágó Sa­lamon emlékére. A fiatalok emlékfákat ültet­tek eleinkre emlékezve. A park átadása után a Szolnoki Helyőrségi Lúvószenekar kí­séretében a Táncsics-szobor- hoz vonult a csaknem ezer ünneplő, ahol a tisztelet ko­szorúit helyezték el. Emlékparkot avattak - tisztelgés a hősök emléke előtt A Duna tévé által lebonyolított történelmi vetélkedőn az első, második helyet szerezték meg, illetve különdíjat hoztak haza a mezőtúri Teleki Blanka Gim­názium tanulói a közelmúltban. Március 11 -én rendezték meg, és nemzeti ünnepünkön, 15-én délelőtt közvetítette a Duna Televízió a „Feldobogott szívvel élt akkor a nemzet..." címmel meghirdetett történelmi verseny döntőjét. A selejtező­A Duna tévében a telekisek két az interneten rendezték, a legjobb megfejtést beküldők közül hívtak be 25 versenyzőt. A Telekiből Juhászné Patkós Edit tanárnő, Szénási Ferenc harmadéves gimnazista és Ve­res Sándor kisgimnazista uta­zott Budapestre. A túriak felkészültségét jelzi. hogy Veres Sándor az első he­lyezett, Szénási Ferenc és Ju­hászné Patkós Edit pedig a má­sodik helyezett csapatban zárta a vetélkedőt. A csoportokat úgy állították össze, hogy abban két erdélyi, egy felvidéki és két anyaor­szági versenyző kapott helyet. A tanárnő különdíjat is átvehe­tett, egy eredeti, az' 1800-as években kiadott Széchenyi-kö- tetet. , A kunhalmok üzenete” a Finta Múzeumban \k\IA. I Tíi- ff. ?!í;','o -írl A túrkevei Finta Múzeumban frlAMmtonÜJdátus nyi­totta meg a „Kunhalmok üze­nete” címmel Kábái László karcagi grafikus és Z. Tóth Kálmán kisújszállási népi szobrász közös kiállítását.- Kálmán bácsi a körte-, diófát vallatja, ifjabb művész­társa a kun, a karcagi táj szép­ségeit fogalmazza bele képe­ibe - mondotta Tóth Albert. A tárlat a nagykunsági em­ber üzenetét hordozza. Olyan két alkotó mutatkozik be a Finta Múzeumban, akik műve­iken keresztül bizonyítják a tájegység szeretetét. Kábái László kiállított festményeihez kivétel nélkül a Nagykunság adta az ihletet. Halmok, fák, vizek, utak, a föld dicséretét olvashatja ki a látogató a rajzokból, festmé­nyekből. A művek többsége akvarell, de a tusrajzok kedve­lői is gyönyörködhetnek Ká­bái. miîvçs^qtébcn. Z. Tóth Kálmán a kun embert ábrá­zolja fafaragásaiban. Nem ta­nult szobrász, őstehetség. Pásztorok, szántóvető, drótos, megannyi ember, Kisújszállás népe adja a témát szobraihoz. A rendkívüli finomsággal formázott faragásai hűen tük­rözik vissza a pillanat hangu­latát. A Kunság varázsa szobrokban és képeken FOTÓ: FORGÁCS Csokor helyett bokrétára futja - szegényebbek az emberek Kedvelik a selyemvirágot a túriak Már nagyszülei is virággal foglalkoztak, a me­zőtúri Kiss János azonban csak ’89-ben vágott bele a dísznövénykertészetbe. Ez a cseppet sem könnyű foglalatosság elmondása szerint önmagában nem biztosítaná négytagúra gya­rapodott családja megélhetését. így aztán vi­rágboltot is nyitott. Kilenc évvel ezelőtt még egy vállalatnál dolgozott, akkor azonban gondolt egyet, és folytatta nagyszülei foglalkozását, virágkertészetbe kezdett. Fólia alatt gondozza februártól novemberig rózsáit, krizantém­jait és még sok más virágot, amelyek idővel valaki­nek a vázáját díszítik majd. Télen „alszik” a fólia, mivel nagyobb hidegben igen sokba kerülne a fűtés. A szerény árrés miatt pedig ez nem lenne gazdasá­gos. Két éve merész elhatározásra jutott, bérbe vett egy üzlethelyiséget, és virágboltot nyitott. Addigra bebizonyosodott, a kertészet nem hoz annyit a konyhára, ami a család megélhetését biztosítani tudná. Az üzletben saját növényein kívül nagybani piacon vásároltakat is árusít. A művirágokat nem szereti, de tartania kell a boltban, mivel keresik a vevők. A műanyagból készülteket az idősebbek, a selyemvirágokat a középkorúak viszik. Ha szükséges, felesége is besegít az eladásnál. bár mostanában igen elfoglalt. Ideje nagy részét le­köti 11 hónapos kislányuk gondozása. Nagyobbik, iskolás gyermeke vonzódik a kertészethez. Kis ideig a kapát is kipróbálta, de a tapasztalatok alapján in­kább maradt a játékainál. A virágkereskedelemben meglehetősen rapszodikus az üzletmenet. Nagyobb névnapok, a nőnap idején vagy ballagáskor sorban állnak, de olyan időszak is akad, amikor igen ritka vendég a vásárló. A virágboltos is észreveszi, ha ke­vesebb az emberek pénze. Míg régebben ballagásra sokan 14, vagy 18 szálas csokrot vettek, ez lecsök­kent mára 3-5 virágból készített bokrétára. Az oldalt írták: Garancsi Gábor és Simon Cs. József A fotókat készítették: Forgács Éva és Takács Antal Három és fél ezren kilátástalan helyzetben A rászorultak csekély hányadának megoldás a segélyezés A mezőtúri Nagy Sándor különös ember. Mint akármelyikőnk, csak az ő másságának markánsabb jelei vannak. Mondja, fel- készültsége alapján bármelyik nagyvállalathoz elszegődhetne emberi erőforrástréning-vezetőnek, sokszorosát megkeresve annak az összegnek, amit jelenleg az ápolási díj „kitüntetettje­ként” kap. Ám ő mégis ez utóbbi bőrében érzi jól magát. Sándor másfél évvel ezelőtt je­gyeztette be a bíróságon a Hu­mán Rehabilitációs Centrum el­nevezésű gazdasági társaságot, amelyhez egy kisebb tanulmány is - a No Taigetosz projekt - tár­sult, afféle kistérségi kísérleti modellként, amely a tágan ér­telmezett foglalkoztatásfejlesz­tést tűzte zászlajára. Nagy Sándor rendszeres meghívottja a Friedríck Ebert Alapítvány budapesti szociálpo­litikai ankétjainak, ahol leg­utóbb a birminghami egyetem professzora, Nicholas Deakin tartott előadást a jóléti politika modernizálásáról. A program után beszélgettünk vele.-A No Taigetosz projekt el­nevezés erős társadalombírála­tot sugall, hiszen az ókori Spárta hegyéről könyörtelenül lelökték a gyengéket.-Úgy gondolom - a címvá­lasztás ezt tükrözi -, a társada­lom formálásának nem ez az egyetlen útja, amelyen most me­zítláb zarándokolunk. A megvál­tozott munkaképességű embe­rekkel való foglalkozásnak több alternatívája van. A haszonelvű társadalomra való áttéréskor csak költségteherként képzelte el őket a politika, pedig hús-vér emberekről van szó a maguk te­hetségével, képzettségével, tenni akarásával.- „A legnagyobb áldás nem abból származik, hogy ingyen kenyér adassék a szegény nép­nek, hanem lehetőleg mindenki­Nagy Sándor nek munkaalkalom nyittassék” - olvasható tanulmányukban, amely sorokat Széchenyi Stádi­umából idézik.-A demokrácia szégyenére ismét aktuális e gondolat. Talán nem a kegyelemkenyér lenne az egyetlen kezelési mód a munka világából kiszorított, ezáltal el­szegényített emberek részére. Az ország irányítására vállalko­zók feltehetően tanácstalansá­gukban sodorták őket a kapita­lizmus és szocializmus között tá­tongó szakadékba.- Azt állítják, hogy a mezőtúri kistérségben három és fél ezer a szociálisan veszélyeztetett embe­rek becsült létszáma...-Mára már a többszöröse is lehet ez a szám. Ők „csak azok”, akik kimondottan kilátástalan helyzetűek. Többségük nem sze­repel semmiféle nyilvántartás­ban. Legkiszolgáltatottabbak, akik semmiféle szociális ellátás­ban sem részesülnek, mert ön­becsülésük nem engedi meg, hogy segélyt kérjenek az ön- kormányzattól. Közülük kerül­nek ki az öngyilkosok, és ők azok, akik élettörténetét a men­tálhigiénés gondozó kórlapjaira írják.- Programjuk fő hangsúlya a válságkezelés helyett az önmeg­valósításon alapuló válságmeg­előzésre irányul, amely személyi­ségközpontú és önfenntartó módon az érintettek együttmű­ködésével valósulhat meg. Mire jutottak eddig ?- A mai napig 37 társadalom- tudós mondott véleményt, nyúj­tott konkrét segítséget a projekt­hez, amelynek kidolgozására maguktól az érintettektől jött a „kényszerítés”, akik önérzetét sérti, hogy ez a társadalmi helyzet kialakult, amelyben legfeljebb el lehet hülyülni a zacskóragasztás­tól, valamelyik „dologházban”. Ezek az emberek konvertálható szakmai műveltséggel rendel­keznek, amit egyedül nem tudnak piacképessé tenni, a legnagyobb erőfeszítésük ellenére sem.- Önhibán kívüli méltatlan helyzeteken próbálnak változ­tatni, ahelyett, hogy a látványo­sabb egyesületi munkába, ado­mánygyűjtésbefogtak volna.- Döntenünk kellett, mi a fon­tosabb: 30-40 ember számára adományokat gyűjtve meghosz- szabbítani a vegetálásukat, vagy egy transzmissziós szerepet fel­vállalva legalizálni egy erőtelje­sen növekvő nagy létszámú em­bercsoport létezését, akiket a ha­szonelvű társadalom haszonta­lannak ítélt, s akik önbecsülésé­nek forrása a munka lenne. 1992­re másfél millió munkahelyet szüntettek meg Magyarországon. Az eredményekből mára kiderült, nem igazán ésszerű döntés volt. Angliában is belátták: a szociális segélyezés alapvetően emberte­len, gazdaságtalan. Egyedül a munkajövedelem-szerzés biztosí­tása hasznos az ország és az egyén számára.- A társadalomkutatók hogyan vélekednek a projektről?- Azon túl, hogy szolidárisak velünk, két reakció figyelhető meg. Az egyik à meghökkenésé, a másik meg olyasféle jóindulat, amivel a pályázatok, alapítvá­nyok felé orientálnának, mond­ván, „élve kéne maradnunk”. Én azonban nem hiszek az árnyékra vetődés hasznosságában. Ha egyszer begyakoroljuk a mások­tól való függést, többé nem vál­hatunk önállóvá. Nagyon félek, nehogy az ellenállás olyan for­májához jussanak el az emberek, ami most Koszovóban zajlik, azzal a különbséggel, hogy ná­lunk szociális alapon robbanna ki. A rászorultak csekély há­nyada számára ideális megoldás csupán a segélyezés. Ugyanis az ember alaptermészetéből ered, hogy távlatokat akar látni maga előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents