Új Néplap, 1998. március (9. évfolyam, 51-75. szám)
1998-03-19 / 66. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. március 19., csütörtök A konyha lebontását tervezik A földvári áfész nem tulajdonos A lap március 4-ei számában „Késhet a kunszenti konyha építése” címmel megjelent egy információ. A cikkíró szerint „a nehéz helyzetet az hozta, hogy az eddig a helyi áfész tulajdonában lévő konyha új tulajdonosa, a Tiszaföldvár és Vidéke ÁFÉSZ, nem tudja vállalni a megváltozott feltételek mellett a további üzemeltetést”. A cikkben írottakkal ellentétben az említett konyha nem az áfész tulajdona, hanem az önkormányzaté, amelyet rövidesen lebontani szándékoznak, mivel - tudomásunk szerint - a jelenlegi rendőrség helyén a Penny Market, az új rendőrség pedig a jelenlegi konyha helyén épül, ezért áfészünk csak június 30-ig kapott lehetőséget a konyha üzemeltetésére. Szeretném leszögezni, hogy az üzleti biztonság és az ott dolgozó hat alkalmazott érdekében hosszabb távon kívánjuk vállalni az étkeztetés szervezését. Ha erre nem kapunk lehetőséget a tervezett új konyha felépítésével, a dolgozókat és áfészünket is komoly veszteség éri. A nehéz helyzetet nem az áfész idézte elő. Dr. Tóth József, áfész-elnök Tiszaföldvár Gazdag szegények? Luxusút és krétahiány Meglepetéssel olvastam a napokban a lapban a hírt, miszerint Szolnok oktatási intézményeinek vezetőit milyen nagy megtiszteltetés érte: jutalomutazást kapnak Egyiptomba és Izraelbe. Ez, igen! Ilyen egy magára valamit is adó önkormányzat! Nem feledkezik meg elismerni a vezetők éves munkáját. Csakhogy... Most meg, olvasva az Üres kassza, extra jutalom című írást, ágaskodnak bennem a kérdő- és felkiáltójelek: hát csakugyan ilyen ellentétek vannak az oktatásban? Van, ahol gond a kréta, a szivacs, a fénymásolópapír, a szemléltetőeszköz? Tényleg a tanár gondoskodik a tanításhoz szükséges kellékekről, „hozott anyaggal”? Ilyen nagy nálunk a szegénység? Még a ci- pősszekrényre is közadakozásból kell pénzt „csinálni”? Akkor nem értem... Nem értem, hogy miből telik a legdrágább utazások egyikére a fenntartónak és intézményeinek, pedig ők lennének hivatottak az intézmények működtetésére, gondoskodni krétáról, szivacsról, papírról és cipősszekrényről is. Biztosítani a működés feltételeit a legnagyobb takarékosság, körültekintő gazdálkodás mellett sem lehet könnyű napjainkban, hát még ha meg is kurtítják azt több millió forinttal. Kíváncsi lennék az iskolai dolgozók véleményére, ők vajon mint vélekednek a jutalomútról? Őket is éri hasonló elismerés? Mit szólhat egy vidéki vezető ilyen hírek hallatán? Neki is felajánl hasonló jutalomutazást a forráshiányos önkormányzat? Mit gondolhat az átlagpolgár? Vagy talán belefásultak már az ilyen esetekbe? Bevallom, engem irritálnak a visszásságok. S remélem, nem vagyok ezzel egyedül. (Teljes név és cím) Vizit van, csak ritkábban Érdeklődéssel olvastam a „Munkalátogatáson a frakció- vezető” című tudósítást a március 12-ei számban, melyben Szekeres Imre országgyűlési képviselő eképpen nyilatkozik: „A tizenkét település közül tizeneggyel igen jó a kapcsolata, egy helyen a polgármesterrel politikai okokból vannak nézeteltérései, de oda is el szokott menni, igyekszik segíteni, amiben lehet és amiben igénylik a segítségét.” Vajon mi lehet a bűne annak a tizenkettedik polgármesternek? Talán az, hogy nem ugyanannak a pártnak a tagja? Ezek szerint, ha valakinek más a véleménye vagy pártállása, akkor már nem lehet „igen jó a kapcsolat” vele? És mi lehet még az a politikai ok? Netán az, hogy következetesen az Alsó- Jászság képviselőjének tartja magát a képviselő, s esetleg az illető település felső-jászsági? De semmi gond, mert a képviselő úr még a másként gondolkodó polgármester településére is „el szokott menni” - nyilatkozta. Csak ritkábban! Fodor István Ferenc Jászjákóhalma A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Mi a fontosabb: Ez a dilemma sokszor felmerül a gyakorlatban tevékenykedő egészségügyi dolgozókban. Az orvosok és a társadalombiztosító között egyre élesedő harc folyik: a beteg emberért. A modem nemzetgazdaságokban kiemelt helyen kell, hogy szerepeljen a társadalombiztosítási költségvetés hatékony működése. Ebbe a gazdaság egyéb szereplői - a bankok, a gyógyszeripari és egyéb ipari vállalatok, a magánszemélyek - is aktív szerepet vállalnak, és néha az állami koordinálás is elkerülhetetlen. Azonban ez elfogadhatóan csak előre megtervezett, hosszú távra szóló, mélyreható elemzéseken nyugvó piacgaza tb-érdek vagy dasági koncepcióval vihető végbe. A magyar egészségpolitikában a mai napig „a majdcsak lesz valahogy” szemlélet uralkodik. A látszatreformok ellenére továbbra is a maradékelv a meghatározó szemlélet. Ez a gondolkodásmód teljesen idegen a piacgazdaság alapértékeitől. Az említett problémák a közvetlen orvosbeteg kapcsolatban összegződnek és veszélyeztetik a biztonságos ellátást. A tb-költ- ségvetés bevételi oldalának biztosítása az ellenőrizhetetlen adórendszer, a mindmáig behajthatatlan kintlévőségek és egyéb adósságok miatt nehézkes. A veszteségeket a pénztár a kiadások megszorításával a beteg ember? próbálja kompenzálni. Ez az egyébként eddig eredménytelen törekvés erősen megbontotta a szerződő felek viszonyát. A kényszerű gazdasági szempontok sokszor az adófizető polgárok alkotmányos jogaival ütköznek, és az orvosok gyógyítási szabadságát is korlátozzák. A rendszerváltás óta külső és belső problémáktól megterhelt kormányok nem mutattak hajlandóságot a magyar társadalombiztosítás rendbetételének (legalább) elkezdésére. Csak remélhetjük, hogy ezen fékező tényezők csők-' kenésével valóban elindulhatunk a piacgazdaság felé. Dr. Dobos Zoltán, Szolnok orvos-közgazdász Felismered önmagad? - Találkozóra hívjuk egykori osztálytársainkat abból az alkalomból, hogy harminc éve érettségiztünk Szolnokon, a Tiszaparti Gimnáziumban. Randevüz- zunk ez év május 29-én, pénteken alma materünkben, majd pedig a Tisza Szállóban! A szervezők - Klein Imre és Berta László - várják az érdekeltek jelentkezését a 419-772- es, illetve 424-444-es telefonszámokon. (beküldött fotó) Az „általánosan müveit” él szavazati jogával Akár valamelyik párt célja is lehetne az „általánosan művelt” emberfő, mert egyre kevesebb van belőlük. Ez az egyre ritkábban használatos fogalom nem tévesztendő ösz- sze az átlagos műveltséggel. Az átlagos műveltségi szint ugyanis csak matematikai átlagot jelent, az általános műveltség pedig az adott kornak megfelelő olyan követelmény, amely a társadalmi együttéléshez szükségeltetik. Az általános műveltség fogalmába beleértendők egyfajta magatartásformák és a jelenkor politikai mozgásirányának ismerete is. A társadalmi fejlődés e műveltségi szint folyamatos gyarapítását igényli. Hiánya hátrányos a gazdasági fejlődésre is. Éz minden társadalomra érvényes megállapítás. Sajnos hazánkban a kívánatostól messze áll az említett műveltségi szint. Bizonyítják ezt a társadalmi együttélésben mutatkozó torz jelenségek s a politikai téren tapasztalható tájékozatlanság, az „engem nem érdekel a politika” felelőtlen, együgyű hangoztatása. Félrevezető az a megállapítás, mely szerint ezt a felfogást a politikából fakadó csalódottság és a társadalmi elégedetlenség alakította volna ki. Valójában ez a vészesen terjedő magatartás- forma az általános műveltség alacsony színvonalára utal. Az általánosan művelt egyén ugyanis tudatában van annak, hogy az őrá eső részben alakítója a politikának. Van választott pártja, és ahhoz, hogy választani tudjon, kellő tájékozottsággal rendelkezik. Sajnos mi a kívánatos szinttől igen messze vagyunk. Elég csak a választástól távolmaradók 45 százalékos arányára gondolni. Nagy szerencsétlenségünk, hogy ezek a távolmaradók döntik el az ország sorsát. A hiányzó 45 százaléknyi szavazat miatt ugyanis torz arányok alakulnak ki, s az eredmény nem fejezi ki az össznépi akaratot, csupán jóváhagyja az egész néphez viszonyított kisebbség uralmát. A tájékozatlanság következménye, hogy éppen ezek közül kerül ki az elégedetlenek többsége, miközben nem érzik felelősségüket a kialakult helyzetért. Közismert megállapítás, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet érdemel. Más szavakkal: olyan, amilyet választ magának. P. L., Szolnok A siker titka: a jó kereskedő Gyermekkoromban, ha csak tehettem, nagyapám szatócsüzletében lábatlankodtam. Csodálkozva néztem, milyen türelemmel, udvariassággal szolgálja ki a vevőket, mindig mosolyogva. Sőt hitelt is adott, mert a 1930-as években is nagy volt a szegénység. De akkoriban nagyobb volt a becsület, az emberi szó hitele, mint most... Nyári vakációkon a piacon éreztem jól magam, egy őstermelőnek segédkeztem, árultam a portékáját. Ragyogtak a friss zöldségek, gyümölcsök. Lehetett alkudni is, sőt még ráadással is kedveskedtünk. Voltam textilkereskedő-ta- nonc. Bizony, abban az időben nem lehetett lazsálni! A főnököm mindig arra intett, hogy legyek figyelmes és udvarias. Azt mondta, ha vásárlás nélkül távozott a vevő: „Nem baj, fiam, majd visszajön!” És milyen igaza volt... Mi van most a kereskedelemben? Csak mosolygok, amikor akciókról, árleszállításokról hallok. Arról nem beszélnek, hogy az eredeti ár gyakran olyan magas, hogy a leszállítással kerül a helyére? Mindenfelé reklám, hirdetések tömege. Régen a legjobb propagandának az számított, ha a vevő meg volt elégedve az áruval és a kiszolgálással. Úgy hiszem, ma is ez a siker titka, nem pedig a reklám. B. J., Szolnok Hasznos ötlet háziasszonyoknak Igaz, hogy még csak a tavaszt várjuk, szolnoki olvasónk azonban időben szeretne hasznos ötletet adni háziasz- szonyoknak olcsó megoldásokhoz. A háztartásokban sok tejeszacskó használódik el - tírja -, ezek jól hasznosíthatók, például zöldségfélék fagyasztásánál. A zacskó anyaga erős, ezért remek csomagolóanyaga lehet zöldborsónak, babnak és más zöldfélének. A másik felhasználási lehetőség a csavaros befőttes üvegek fedelének javítása. Gyakorló háziasszonyok tapasztalják, hogy a fémtetők hamar rozsdásodnak, sőt egy idő után átlyukadnak. A zacskót az összeragasztásnál felvágjuk, hosszában kétszer behajtjuk, s ezt még egyszer megismételjük, így hatrétegű lapot kapunk. Erre tesszük a hibás tetőt, ollóval körbevágjuk, hat kerek lapocskát nyerünk. A műanyagot a tető belső, festetlen oldalára helyezzük. A lap a kapaszkodókörmök felé kissé felperdül, de így a jó. Sem a rozsda, sem levegő nem jut befőttbe. Olvasónk évek óta alkalmazza a módszert, s már kora tavasszal megkezdi a zacskók gyűjtését. A kor nagy kérdéseire váiják a választ Történelme során az emberiség bármilyen zárt úton haladt is, mindig megtalálta a kijáratot. A .Jdjáraf ’ a gyakorlati életben jóval előbb megvolt, mint ahogyan ezt a szellem, az elme felismerte. A polgár elfordulása a politikától jelzi, hogy új, tisztességesebb válaszokat vár korunk nagy kérdéseire. Egyes polgári filozófusok szerint is elkerülhetetlenül meg kell oldani a teljes foglalkoztatottság problémáját. Az általános és egyenletes szociális fejlődésre a pénz már régóta rendelkezésre áll, a gond az elosztásban van. A világ még most is dollármilliókat költ fegyverzésére, míg az oktatásra és az egészségügyre csak ennek az összegnek a töredéke juthat. Ez így is lesz, míg a fegyvergyárosok diktálnak a politikusoknak. 1990 óta a részvény- és ingatlantulajdonos gazdagok összvagyona megsokszorozódott, a bérből élők jövedelme viszont nem változott számottevően. (Las Vegasban a szupergazdagok egy éjszaka többet költenek szerencsejátékra, mint amennyibe egész Afrika egyhavi táplálása kerülne.) A világ vezető politikusai rossz lóra tettek, amikor átengedték a nagytőke gátlástalan felhalmozódását és teljhatalmát a gazdasági és politikai életen. A társadalmi kihívásokra nem a nagytőke érdekeit szolgáló magánosítással kellett volna válaszolni, hanem egy szélesebb érdekeltségi és szervezési rendszer kiépítésével. A hatalomra került elit számára sokkal kedvezőbb a politikai diktatúra ellen fellépni, mint a mérhetetlen tőkéjű monopóliumok gazdasági és politikai diktátumaival szemben küzdeni. Ma sokkal népszerűbb a piac fegyelmező, a gyengéket kiszűrő szerepére hivatkozni, mint a nagytőkés csoportok korlátlan gazdasági hatalma megtörését propagálni. A mai parlamenti pártok többsége a piac szerepét magasztalja, igyekszik lejáratni az állam és a dolgozói szövetkezetek tulajdonosi szerepét. Elismerik, hogy a mostani polgári demokrácia nem jó, nem tökéletes, de jelenleg nincs nála jobb. Egyre több jel utal arra, hogy a technikai és gazdasági fejlődés a jelenlegi világgazdasági rendszerben globális válsághoz közelít. A spekulatív tőke olyan mértékben vesz részt a gazdasági folyamatokban és úgy képes manipulálni azokat, mint még soha. Ha a gazdasági és politikai elit nem teszi meg a szükséges lépéseket az egészséges fejlődés irányába, az összeomlás elkerülhetetlenül bekövetkezik. Korunk nagy kérdéseire a választ a többség érdekét képviselő politikai erők adhatják meg. Azok az erők, amelyek követni fogják a pénzpiac szigorú ellenőrzését, minden ember egzisztenciális biztonságának megteremtését, a teljes és átfogó köz- biztonságot, a lecsúszott néprétegek fokozottabb támogatását és a civil szervezetek tekintélyének megteremtését. R. M., Martfű A tavaszi napfény melegével Tiszabura Polgármesteri Hivatala március 6-án, a nemzetközi nőnapra emlékezve, kilencven nődolgozóját köszöntötte munkahelyén. Elridegült világunkban, futó emberi kapcsolatainkban szívmelengető érzéssel töltötte el ez a gesztus a község egészségügyi, oktatási és hivatali munkatársait. Nekem, aki nyugdíj előtt állok és már egy éve vagyok távol munkámtól betegség miatt, a polgármester úr személyesen hozta el a köszöntés virágait a jókívánságokkal együtt. Megható ez a figyelem, ami nem más, mint a beosztottak megbecsülése. Köszönet érte Tiszabura női dolgozói, alkalmazottai nevében Gál Zsigmond polgármester úrnak és a hivatalnak. Saághy Ágnes, Tiszabura Biztonságunk érdekében Idősek a világban címmel, sorozat keretében tartott előadást a kőtelki Idősek Klubjában Vincze Lajos rendőr őrnagy, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányásg bűn- megelőzési osztályának vezetője. Az áldozattá és sértetté válás megelőzésének lehetőségeiről és a drogprevencióról szóló gondolatokat közérthetően, érdekesen, mindenki számára érthetően tolmácsolta az előadó, amely klubtagjaink körében igen nagy sikert aratott. Ezúton is köszönjük az együttműködést és a hasznos tanácsokat Vincze Lajos őrnagy úrnak. A klubtagok Alapítványi bál a Rákócziban Február 27-én rendeztük meg, immár hagyományosan, a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola alapítványi bálját. Pintér János igazgató úr köszöntő szavai után az iskolások tánca nyitotta meg a hajnalig tartó rendezvényt. Természetesen nem maradt el a szellemi árverés, a totó és a tombola sem. A bál bevételéből • udvari játékok vásárlását tervezi az iskola. Az iskola vezetői, tantestülete és a diákok köszönik a szülőknek a segítséget és minden támogatójuknak a felajánlásokat. A diákok nevében: Czakó Judit és Kalocsai Luca Köszönet a becsületes megtalálónak Március 4-én történt, hogy a kunszentmártoni postahivatal előtti nyilvános telefonfülkében felejtettem egy öntapadós borítékban, több kézbesítőtől befizetésre átvett újság-előfizetési díjat. Csak jóval később vettem észre, hogy elhagytam a csomagot, benne nem kevés összeggel. Kiss József, Szelevény, Táncsics úti lakos találta meg a telefonfülkében felejtett borítékot és azt sértetlenül leadta a postahivatalban. Ezúton is köszönöm Kiss Józsefnek, Szelevény egyik legbecsületesebb lakójának, hogy sértetlenül és hiánytalanul visszajuttatta az ottfelejtett borítékot. Ardai József, III. ügynökségvezető Kunszentmárton
