Új Néplap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
1998. február 28., szombat Körkép 5. oldal NÉZŐPONT Diákkeringő A középiskolák többségében befejeződtek az előfelvételik, az igazgatók gondjai azonban ezzel nem csökkentek. A gondokat, immár több éve, az új felvételi rendszer okozza. Előzetes felvételit tenni nem kötelező ugyan a diákoknak, de amelyik iskolában tartanak, ott ajánlatos, hiszen ez alapján választják ki az iskolák jövendő elsőseik zömét. A hagyományos jelentkezéssel általában csak a megmaradt helyekre lehet bejutni. Egyre több középiskola tart fölvételit, az idén például Szolnokon majdnem kétszer annyiban szervezték meg, mint tavaly. Egy nyolcadikos diák azonban, ellentétben a korábbi gyakorlattal, annyi helyre felvételizik, ahányra akar. Ezt a jogszabály alkotói nyilván azzal a szándékkal tették lehetővé, hogy növekedjenek a diákok döntési lehetőségei, tehát hogy ne csak az iskola, de a diák is válogathasson. A valóságban azonban kedvezőtlen hatások is jelentkeztek. • A tanulók be akarják biztosítani magukat, és hogy mindenképpen legyen helyük, két-három középiskolában is felvételiznek, azzal a szándékkal, hogy ha az egyikben nem sikerül, majd sikerül a másikban. S hogy ez a jelenség nem elhanyagolható, azt bizonyítja, hogy Szolnokon mintegy négyszázra teszik azok számát, akik több középiskolában is tettek fölvételit. Akit csupán egy helyen vesznek föl, azzal nincs gond, de a gyakorlatban a diákok nagy fpze több helyen is megfelel, velük olykor két-három középiskola ir'számol. Beiratkozni azonban végül csak egybe tudnak, s a többiben, ahol szintén számítottak rájuk, gondok keletkeznek a tervezett létszámok elérésével. Ha egy iskola rátartással dolgozik, azaz több tanulót értesít a felvételről, mint amennyi helye van, azt kockáztatja, hogy nem tud majd mit kezdeni a sok gyerekkel, ha pedig pontosan annyit, amennyi helyet tervez, esetleg nem tudja betölteni a létszámot. A hagyományos úton jelentkezőkből ugyan még lehet válogatni, de ez a megoldás sem mindig használható. Előfordult már, hogy egy középiskola utóbb kénytelen volt visszahívni korábban elutasított jelentkezőt, hogy mégis van hely a számára. Az új első osztályok persze mégis mindig összeállnak valahogy, a rendszer pedig finomodik, az iskolák leleményessége enyhíti a gondokat. A jelenlegi szisztéma azonban mégsem igazán jó. A diákokat, ha mindenképpen biztosítani akaiják középiskolai helyüket, tizennégy évesen helyenként már-már az egyetemi felvételikhez hasonló vizsgára kényszeríti, az iskoláknak pedig nehezen tervezhetővé teszi a jövőt. A változtatást az is indokolja, hogy a következő években a diákok létszámának csökkenésére lehet számítani, ami várhatóan kiélezi a középiskolák harcát a gyerekekért. „Beért” a kisúji Árvácska A kisújszállási Árvácska nép- tángyvütj^s három éve alakult. Á harmincegy, zömmel nyolcadikosokból álló csapat több feszíti Válotf' ‘eredményesen szerepelt. Tavaly a szegedi országos néptáncgálán is megdicsérte őket a zsűri. Az együttes alapítója, vezetője Fekete István. Januártól Kecskés Ferencné Herczegh Katalin, a Miklós táncegyüttes táncosa is segíti a kisújiak felkészülését. A múlt heti gálára Árvácska-részvényt bocsátottak ki, melynek bevételéből ruhákat vásárolhatnak, és a fesztiválokra is könnyebben eljuthatnak. A diákok a művelődési házban hetente többször próbálnak, nyaranta pedig néptánctáborban vesznek részt, ahol neves szakemberek irányításával tanulnak. A gálán a nemrég tanult kalocsai táncokat (Tóth Ferenc koreográfiája) is láthatta a közönség. A szakemberek szerint az Árvácska az utóbbi időben rengeteget fejlődött, kezd beérni a hároméves komoly munka. Az együttes legközelebb a szegedi Százszorszép gyermek- és ifjúsági néptáncfesztiválon lép fel kalocsai táncokkal. Felső-Tisza vidéki táncok FOTÓ: BARTHA A múlandóság állandósága - Már régen életveszélyessé nyilvánították Fantomház Szolnok belvárosában Ebbe a házba már csak hálni jár a lélek - no meg egy-két hajléktalan. A ház falai ugyan még úgy-ahogy tartják magukat, ám a tető egy része már engedett a nehézségi erőnek, és besüllyedt, beszakadt. Udvarán a gaz, a dudva az úr. A ház egy része már átdőlt a szomszédos, szintén lakatlan telekre. A homlokzat még bírja - ki tudja, meddig. Evek óta életveszélyessé nyilvánították. Sem kívül, sem belül nem nyújt valami épületes látványt a roskatag ház fotó: cs. i. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy e rogyadozó épület - melyre egy olvasónk hívta fel egyik jegyzetünk elolvasása után a figyelmünket - a város szélén, valamiféle elhagyatott helyen áll. A fantomház (nevezzük így, mivel jó ideje nem lakik ott senki sem) a belvárosban, újonnan épített társasházak között „tüntet” romosságával. Nem csoda, ha irritálja az ott lakók szemét. A ház eleje a Somogyi Béla útra nyílik, míg a hátulja a Somogyival párhuzamosan £utó dr. Balogh Kálmán útra néz, mondanám, de itt is inkább nyílik, mivel e háznak kerítésén csak az nem megy be, aki nem akar. Ottjártunkkor mi is akadálytalanul léphettünk be a házba, ahol csak egy - meglehetősen rémült - macska fogadott bennünket. Bent mindenütt szemét, kosz és a testet öltött elmúlás százféle megjelenési formája. Hajléktalanok verhetnek itt tanyát esténként, legalábbis a jelek erre utaltak. A ház dr. Balogh Béla úti részén - a járdán - évek óta nem lehet közlekedni, a gyalogosok a száguldó autók közt lejtik táncukat nap mint nap - hangsúlyozza levélírónk, aki a polgármesteri hivatalhoz több ízben is tett bejelentést leszakadás előtt álló villanyvezeték, kiömlő víz, csőtörés, óraelfagyás miatti vízömlés miatt (amely során 460 köbméter víz folyt el az úttest és a szomszédos házak alá, ami miatt az úttest kétszer beszakadt). Mint levelében írja: hogy a Balogh utcai homlokzat merre és mikor dől ki, és kit temet maga alá, az még a közeljövő titka. A polgármesteri hivatalnál érdeklődésünkre elmondták: valóban, a ház életveszélyes állapotú, és a bontását elrendelték. Csakhogy problémák adódtak. Az ingatlannak ugyanis több tulajdonosa is van, ráadásul ma már az ország különböző pontjain élnek. A legnagyobb tulajdoni hányaddal egy idős néni rendelkezik, s hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, az egyik tulajdonos nemrég elhunyt (korábban sajnos egy másikkal történt ugyanez). így most a hagyatéki eljárás befejeződéséig várni kell, hogy megismerve az új tulajt, annak küldhessék el a bontásról szóló hatósági határozatot. Amely határozat ellen még akár fellebbezni is lehet. Egyébként megtudtuk azt is, hogy ha hatósági bontásra kerülne sor, akkor a vele járó költségek behajtása utólag már szinte lehetetlen, s így a bontás költségét az ingatlanra terhelik rá. Egyelőre tehát várni kell, míg kiderül az egyik új tulajdonos kiléte. A belvárosi fantomházban pedig addig is az enyészet üli diadalát, mintegy a múlandóság állandóságaként... B. Gy. Egy büfékocsival kezdődött Nguyen Manh Hai útja az ügyvezető igazgatói székig A Coffeemix Kft. irodája Szolnokon a Koss"*h Lajos utca egyik házának magasföldszintjén van. A cég látszatra nem sokban különbözik a hasonló importőr vállalkozásoktól. Ám ügyvezető igazgatója egy mosolygós, fiatal vietnami férfi, Nguyen Manh Hai. Amikor beszélgettem vele, kiderült, nem mindennapi életpályát futott be, amíg szolnoki vállalkozó lett.- Hanoiban élt a családunk - kezdte az élettörténetét -, apám katona volt, anyám kórházban dolgozott. Kisgyerek voltam, amikor az amerikaiak a háború idején a legsűrűbben bombázták Hanoit. Nagyon nehéz időszak volt, előfordult, hogy ettünk, és egy repeszdarab az asztalra hullott Máskor éjszaka kerékpáron menekültünk ki a városból a bombázás elől. Gimnáziumba jártam Hanoiban, majd - mivel jó eredményt értem el - fölvettek a katonai műszaki egyetemre, sőt lehetővé vált, hogy külföldön tanuljak. Először a Szovjetunióba akartak vezényelni, azután mégis Magyarországra küldtek. Ennek nagyon örültem, mert az egyik sógorom Magyarországom. tanult. Egyébként is az volt az általános vélemény, hogy a szocialista országok közül Magyarországon a legjobb az élet. A nyelvi előkészítő után a Műszaki Egyetemre küldtek, de ott nem töltöttem hosszú időt, hamarosan Szolnokra kerültem a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára. Repülő fedélzeti rádiómémökként végeztem ’87-ben. Ekkor összeházasodtunk a feleségemmel, aki magyar, és visszamentünk Vietnamba. Ott majdnem egy évig dolgoztam, azután ismét Magyarország következett. Akkor még a posta működtette a telefonhálózatot, én a telefonközpontban kaptam munkát, de nagyon keveset kerestem, ’89-ben a fizetésem alig érte el a hatezer forintot. Fölmerült, hogy valamilyen vállalkozásba kellene fogni. Nehezen szántam rá magam, hogy mérnökként egy büfékocsiban hamburgert és hot dogot áruljak, ugyanis úgy kezdtük a feleségemmel. Az induláshoz a család és a barátok adták össze a pénzt, adóssággal kezdtük a válA fotó Szingapúrban készült egy drótkötélpálya kabinjában lalkozást. Azután lassanként elrendeződtek a dolgok. Persze ez sem volt olyan egyszerű, mint ahogy most elmondom. Korábban hosszú ideig kollégiumban laktam, a hadsereg mindent megadott, amire szükségem volt, utána az első lépések nagyon nehezek voltak a civil életben. A cégem, a Coffeemix Kft. Délkelet-Ázsiából importál instant kávé- és teaporokat, amelyeket az, .egész országba, szállítunk üzletláncoknak, sőt jugoszláv £s román vásárlóink is varínák. ‘Terveinkben szerepel egy vegyes vállalat létrehozása külföldi partner bevonásával és csomagolóüzem indítása Szolnokon. Ezzel 20-30 embernek tudnánk munkát adni. Nemrég Vietnamban és Szingapúrban jártam, és úgy látom, hogy a szingapúriakat érdekli Magyarország, fantáziát látnak benne, különösen amióta lényegében eldőlt, hogy bekerül az Európai Unióba. Ismerem a kör» nyező országokat is, és az a benyomásom, hogy Kelet-Európá- ban itt a legkedvezőbb a helyzet, bár az üzleti életről kissé vegyesek a tapasztalataim. Magas az adó, és bonyolult az adórendszer, ez pedig elriaszthat sok külföldi befektetőt. Három lányom van, ők magyar óvodába, iskolába járnak, már itt érzik otthon magukat. Sok jó ismerőst, barátot szereztünk, úgy érzem, sikerült beilleszkednünk az itteni életbe. Gyakran járok Vietnamba, de az életemet hosszú távra már itt tervezem. B. A. Ha hinni lehet a statisztikáknak, immáron negyedik alkalommal rendezték meg Szolnokon ezt a jeles eseményt, amelynek a minap a Gösser söröző volt a helyszíne. A ravaszul fogalmazott meghívó szerint szeretettel várják a szakma, szakmák képviselőit: a lúdtalpas pincéreket, a pupák szakácsokat, a mázas cukrászokat, sőt a szobáztató boyokat is. Jöttek is szép számmal. Rajtuk kívül ott volt a megyei közgyűlés elnöke, a főjegyző, a város polgármestere is, hiszen ahogyan hallani, ez a vendéglő jelenlegi formájában április elejéig „él”. Az est egyik sajátosan érdekes vendége Törjék Attila, a Róza vendéglő konyhafőnöke volt.- Hat éve indulok különböző szakmai megmérettetéseken, és talán a legbüszkébb az olimpiai negyedik helyemre vagyok. De örülök az itthoni és nemzetközi arany-, ezüst- és bronzérmeknek, okleveleknek is. Vendéglátós bál virradatig Pálszabó Mihály az est résztvevői körében. FOTÓ: M. J.- Melyik konyha a kedvence?- A magyarnak nincs párja, én ezeket az ízeket alkalmazom a munkáimban.-Attila, otthon kifó'z?- Természetesen a feleségem.- A kedvenc étele?- Kinevet, de az igazat mondom: krumplistészta.- Tervei?- Luxemburgban lesz a következő világbajnokság augusztusban. Jó lenne indulni és jó helyezést elérni. Gaál Zoltán és bátyja, József a Dreher Sörözőt vezetik. Mi Zoltánnal váltottunk szót.- Hogyan fér meg két dudás egy csárdában ?- Úgy, hogy mindkettőnknek megvan a maga sajátos feladata, és nem keresztezzük egymást.- Önök a Gösser söröző' ellenfelei . . .- Abban az értelemben, hogy mi is megteszünk mindent a vendégekért. Azért, hogy jól érezzék magukat, elégedettek legyenek velünk. Ugyanakkor tiszteljük Pálszabó urat, aki itt, Szolnok szívében nyolc év alatt olyan éttermet teremtett, amelynek neve, híre lett.- Miképpen ítéli meg a magyar vendéglátást?- Ha itthon nagyobb lenne a fizetőképesség, változatosabbá alakulna a vendéglátás is. Ma ez a szakma olyan „tehén”, amelyet sokan fejnek, többféle adó és elvonás formájában, de nem etetik. Erre az estére mindazok eljöttek, akik számítanak ebben a szakmában vagy ismertek. A Tisza, a Pelikán, a Bajnok, a Róza, a Dreher, a Vén Diák - és sorolhatnám - főnökei, ott volt Ig- nácz Kálmán is. Barna Károly tanár, a „Keró” iskolamenedzsereként jelent meg a rendezvényen.- A Gösser étterem évek óta szakmai gyakorlatot jelent a diákjainknak. Arról nem is beszélve, hogy Pálszabó úr az iskolaszék tagja és felkészítője sok versenyzőnknek, akik eljutottak a hazai, sőt a nemzetközi hírnévig is. Egyébként az estén volt minden; tánc kifulladásig, többféle ételválaszték és szakmai totó. Azután köszöntötték a nyugdíjasokat, továbbá So- mossi Viktort, aki hosszú évek óta köztiszteletben álló zenész. Végül szót váltottunk az est házigazdájával, Pálszabó Mihállyal, más nevén Gösser Misivel. Mesterszakács, a francia gasztronómia lovagja, nem kevés hazai és nemzetközi verseny győztese, helyezettje, illetve felkészítő szakembere. Elmondhatja magáról: kiszolgálta már a néhai Antall Józsefet, Boross Pétert, Horn Gyulát, Habsburg Ottót, illetve a Ken- nedyeket.- Meg még ezer és ezer kedves vendéget, hiszen jó néhány országos és megyei rendezvényt tartott ez a vendéglő az elmúlt években. Aligha vállaltam volna ennyit a remek segítőim nélkül. Tudomásul veszem, hogy 43 évesen életem egy csodálatos szakasza április elsejével lezárul, máshol kell helyet keresnünk, mert itt megszűnik ez az étterem, ahol csak bérlő voltam. Valahol nyitni szeretnék egy hasonlót, mert nekem ez a hobbim, a hivatásom, én ehhez értek, szóval ez az életem . . . D. Szabó Miklós
