Új Néplap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-24 / 46. szám
6. oldal Olvasói Album 1998. február 24., kedd „Csa!<i a szépre emiéiçezem” Örömmel olvastam az újabb pályázatukról, de sajnos választani nem tudtam a képek közül, így kettőt küldök. Az elmúlt nyáron és ősszel egy teljes sorozat készült gyermekeinkről, s mindig örömmel nézegetjük azokat. A hamisítatlanul felhőtlen, boldog, gyermeki mosoly felvidít bennünket. Az első képen Szilviké négyéves, Ferike húsz hónapos. Egy őszi délelőttön készült a kép. A másik felvételen pár hónappal fiatalabbak gyermekeink, és rettentően élvezték az árnyékban a locsizást. Kelemen Ferenc, Kenderes Az utolsó mosolyt megőrizzük- Demeter Roland Csaba vagyok Kenderesről. 1997. augusztus 26-án születtem. Anyukám és apukám számára az elmúlt év legszebb pillanata az én születésem volt. Ezért is küldtük be az egyik rólam készült képet erre a pályázatra. Sok puszit küldök szüleimnek. Lehet, hogy vidám történeteket várnak, én viszont a pályázat címéhez hűen, az elmúlt év karácsonyára emlékezem legszívesebben. Mezőtúron élek, lassan húsz éve. Szüleim Tiszaföldváron. így karácsony szentestéjén általában nem voltunk együtt. Most viszont egy hirtelen ötlettől indíttatva megvalósult az utolsó, soha feledésbe nem merülő, boldog szenteste, ahol együtt ünnepeltünk szüleimmel, két kisfiámmal - akiket imádott és féltő gondoskodással vett körül az apukám, őt én, aki egyedüli gyermekük vagyok, mindig nagyon féltettem valami rossztól, gyermekkoromban kellemetlen álmaimból sírva ébredve mentem át szobájukba, vigasztalódni. 1996 végén beteg lett. Innen kezdve sok aggódás vette körül. Utolsó mosolyát örökítette meg ez a felvétel, így marad meg emléke nekünk, akik nagyon szerettük. Kovács Jánosné, Mezőtúr Húsvétkor - télben és tavaszban Egy társasutazással múlt év márciusában útra keltünk Sopronból Mariazellbe, hogy a híres osztrák búcsújáróhely templomának húsvét vasárnapi miséjén részt vegyünk. Itthon nem is sejtettük, hogy a Keleti-Alpok nyúlványainak mélyebb völgyeiben bokáig ér a hó. így aztán az útközben meglátogatott mariaschutzi • kegytemplom rózsa- és pasztellsárga színekben pompázó tornyait hatásosan kiemelte a háttér hegyoldal hópaplannal takart sötét fenyőerdeje. Autóbuszunk legurult a vízválasztón, majd a megduzzadt Mürz folyó mentén felértünk Stájerország egykor híres bányavárosába. Útközben gólyákat is láttunk. Nem akartunk hinni a szemünknek, amint észrevettük, hogy mellettünk alant repülve a madár követte a zúgó víz folyását, és súlyosan emelgette a hózáportól csapzott, hatalmas szárnyait. Neubergtől kezdve szinte végig szikrázó hóban kapaszkodott autóbuszunk, természetesen hólánc nélkül, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy pont húsvétkor fogunk egy ilyen különösen szép „tavaszi” kirándulásra indulni. Az útszakasz második felét szinte átláthatatlan hóesésben tettük meg. Itt fenn az út nyomvonalát sehol nem lehetett látni. Autóbuszunk vezetőit ezek a különös körülmények hamarosan megállásra kényszerítették, a természet hatalmának kiszolgáltatott utasait pedig néma döbbenetre késztették. Rádiótelefon útján végül is sikerült némi bátorítást kapnunk ahhoj, hogy saját felelősségünkre elérhessük végcélunkat. A Mariazell központjában kimagasló, jellegzetes, hártnas- tomyú templom, rendületlenül dacolt az Alpok magas hegyeiből áradó förgeteges hózivatarral. Megközelítése csak a térdig érő hóakadályok leküzdése árán sikerült. A gyönyörűséges kegytemplomban remélt húsvét vasárnapi miséről természetesen lekéstünk. Viszont örömmel mondhattunk hálaimát a csodatévő Máriának, hogy ilyen szép és emlékezetes úton járulhattunk a színe elé. így, utólag visszagondolva, azt hiszem, ez a húsvéti kirándulás igazán szép és izgalmas volt. Süsü József, Szolnok Vendégségből érkeztünk haza nagyszüleinkből, s míg mi pakoltuk a hozott holmikat, Béci és Viki, a fiaim, titokban kicsenték a táskából a nagymamától kapott csokoládét. Mire ezt észrevettük, a képen látható állapot fogadott bennünket. Hogy maradandó legyen a csínytevés, rögtön lencsevégre kaptuk a két lurkót. Hürkecz Béliiné, Szolnok A felvétel kisfiámról, Geszti Imre Csabáról készült a tavalyi anyák napi ünnepségen. Természetesen mint édesanyának - s gondolom, így van ezzel minden anya - megható és felejthetetlen marad fiam szereplése. Szilágyi Erzsébet, Kunhegyes Kapitális halat fogtam Büszke vagyok a húsz kilós harcsára, amit múlt év szeptember 10-én fogtam a Tisza-Zagyva torkolatánál. Az igazság az, hogy nagyon sok időt kell eltölteni a vízparton ahhoz, hogy ilyen kapitális hal akadjon a horogra. Nagy élmény volt nekem ez a siker, sokáig emlékezetes marad. Szénási Tibor, Szolnok Harmadik összeállításunk is elkészült azokból az anyagokból - felvételekből, írásos élménybeszámolókból -, melyeket olvasóink küldtek be pályázatunkra. Kérjük, hogy tanulmányozzák azokat figyelemmel, és segítsenek nekünk a zsűrizésben! Válasszák ki a legjobban tetsző pályázati anyagot - esetleg többet is -, és azt egy borítékban küldjék el szerkesztőségünknek (akár név nélkül is). Címünk: Üj Néplap, 5001 Szolnok, Kossuth tér 1.1. sz. irodaház, Pf.: 105. Megkönnyítik a dolgunkat, ha a borítékra ráírják: Csak a szépre emlékezem ... Mi a szavazatokat gyűjtjük, s a játék végén megnézzük, mely pályázatok kapták a legtöbb szavazatot. Az „egyszerű szavazattöbbséggel” rendelkező pályázók - ahogyan azt ígértük - értékes jutalmat kapnak. Legközelebb egy hét múlva, ugyancsak kedden jelentkezünk a következő összeállítással. Még egyszer megismételjük: minden pályázó anyagát közöljük, a végén pedig a beküldött képeket, rajzokat visszaküldjük. A felvétellel szeretném barátnőimnek felidézni a felejthetetlen spanyolországi nyaralásunkat Costa Darada-n, Salon tengerpartján. Osztaffi Tünde, Szolnok A fénykép a tiszatenyői nagycsaládosok csoportos kirándulásán készült tavaly nyáron. Nagyszerű csapat jött össze, A háromnapos program mindannyiunknak emlékezetes marad. Pálinkás Zsanett, Tiszatenyő Nehéz választani a boldogságot felidéző képek közül
