Új Néplap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-17 / 40. szám
1998. február 17., kedd Olvasói Album 5. oldal „Mi ketten, Koós Gergő és Orsó Norbi unokatestvérek vagyunk, de úgy szeretjük egymást, mint az édestestvérek. A hétvégeket gyakran töltjük a mamával és papával. Ott nagyon jó, mert szinte mindent lehet - még egyszerre fürödni is a fürdőkádban.” A képet beknlde: Tóth Lajosné, Szolnokról Nos, ahogy ígértük, íme a következő összeállítás azokból az anyagokból, melyeket olvasóink küldtek be pályázatunkra. Kérjük, hogy tanulmányozzák őket figyelemmel, és segítsenek nekünk a zsűrizésben. Válasszák ki a legjobban tetsző pályázati anyagot - esetleg többet is -, és azt egy borítékban küldjék el szerkesztőségünknek (akár név nélkül is). Címünk: Űj Néplap, 5001 Szolnok, Kossuth tér 1.1. sz. irodaház, Pf.: 105. Megkönnyítik a dolgunkat, ha a borítékra ráírják: Csak a szépre emlékezem... Mi a szavazatokat gyűjtjük, és a végén - várhatóan egy hónap múlva - megnézzük, mely pályázatok kapták a legtöbb szavazatot. Az „egyszerű szavazattöbbséggel” rendelkező pályázók - ahogy azt is ígértük - értékes jutalmat kapnak. Legközelebb egy hét múlva, ugyancsak kedden jelentkezünk a következő összeállítással. Még egyszer megismételjük: minden pályázó anyagát közöljük, a végén pedig a beküldött képeket, rajzokat visszaküldjük. „Csalfa szépre emCéíqezem” „Örömesőt” hozott a tavalyi esztendő Kisunokám, Viktor 1997. május 24-én született. Kisgyermekek között töltöttem harmincnyolc évet, de úgy érzem, a legnagyobb örömet kisunokám jelenti nekem. Korpás Tiborné F egyvernek Súlyos betegségből épültem fel, sok műtétet, majd egy balesetet követően. A több hónapos ágyhoz kötöttségem után nagy boldogság, hogy újra járok! A jó dolgok sorozatban történtek a családomban: férjem a 48 éven át tartó dohányzást abbahagyta, nagyobb lányom, Anikó kitűnően ledoktorált, s az ő lányai - unokáim - jó tanulók, magyar nyelvi és helyesírási verseny nyertesei. Kisebbik lányomnak tízévi házasság után kisfia született. Karácsonyra ötvenkét üdvözlőlapot kaptam a családtól, ismerősöktől, barátoktól. És egy felejthetetlen élményben is részem lehetett: életemben először megláthattam a Balatont a mozgássérültek megyei egyesülete táborozása alkalmával. Öröm számomra, hogy a mozgássérültekben jószívű, türelmes és kitartó, segítőkész embereket is- A felvétel Balatonszepezden mertem meg. A világ legboldo- készült múlt év augusztusában, gabb emberének érzem magam. Kiss Miklósné, Szolnok Egy zagyvarékasi esküvőn voltam koszorús- lány augusztusban. Jól éreztem magam, a sátorban nagyot táncoltam apukámmal. Tóth Angéla 5 és fél éves szolnoki kislány Várom, hogy „növénylesre” induljak Szép szőlőtermést szüreteltük tavaly Imádok a kertben dolgozgatni, tenni-venni. A tavaszi virágzástól az első cseresznye- és eperterméstől kezdve minden érdekel, ami a kertemben történik; a tavaszi ve- teményezést követően izgatottan várom, hogyan bújik ki a borsó, uborka, saláta, elnézem, hogyan pirosodik a cseresznye, az eper, hajt-e már a liliom, a pünkösdi rózsa. Sokat kell kapálni, metszeni, permetezni, hogy minden szép legyen, de az eredmény örömteli élmény. Legtöbbször az unokáim is velem vannak, és szívesen szedik a sárga- és őszibarackot, a szilvát, málnát, körtét. Nehéz eldönteni, hogy a Sok piros alma szebb-e a fán vagy a kisunokám piros orcács- kája, amint a fán „fészkel” és kóstolgatja a termést. Ha eljön az ősz, a család nekilát a szőlőszüretnek, mandula- és diószedésnek. Dupla öröm, hiszen együtt vagyunk. Már várom a tavaszt, hogy indulhassak egy kis „növénylesre”. Süli Miklósné, Szolnok Első férjem negyvennyolc évesen halt meg, mindkét fiam egyéves házas volt akkor - mindketten Szolnokra nősültek. Második férjem is itthagyott, súlyos beteg volt, két évig ápoltam. Unokáim már csak engem, a nagymamát ismerhettek meg. A gyermekeim és unokáim jelentik nekem az életet. A beküldött felvétel a hetvenedik születésnapomon készült. A képen együtt van a család. Droppa Ferencné, Szolnok Fél évszázadig hallgattunk róla Fergeteges bulik A család jelenti a boldogságot A szépre emlékezni nekem mindig sikerül! Egy lányom van s unokáim, akik nagyon boldoggá tették, s remélem teszik ezután is, az életemet. Nem telt még el nap, hogy ne láttam volna őket. Boldog nagymama vagyok, anyós, anya és feleség - minden együtt. Számomra a család jelenti a boldogságot. A felvételen Tata, Mama, a vöm, a lányom és unokáim: Lackó és Attila - csak Pisti hiányzik, aki a fényképet készítette. Ambrus Vincéné Rákócziújfalu Tavaly októberben tartottuk Szolnokon a hadigondozottak országos találkozóját. A Vártemplomnál a honvédség fúvószenekara térzenével várta az oda érkező meghívott vendégeket. Hálás szívvel vette a társaság a megtisztelő fogadtatást. Hogyne lett volna meghatódva, amikor csaknem fél évszázadig még beszélni sem lehetett arról, ha valaki a második világháborúban megsérült, hadiözvegy vagy hadiárva lett. Az istentisztelet után a Hősök terén megkoszorúztuk az emlékművet, majd a művelődési házban kultúrműsorral folytatódott a nap. A városi és a megyei önkormányzat nem csak erkölcsileg, anyagilag is hozzájárult az ünnepség megrendezéséhez. A művelődési házban külön meglepetés is várta a meghívott vendégeBernadett és én, valamint a Tik-Tak együttes (Kiscsávó és Nina), Erica C és Robby D felfedezettjei Az Erica C Táncstúdióban tanulok táncolni. Tavaly nyáron nyolc napot Nyírje- sen, az Erica C tánctáborban tölthettem, szép környezetben, jó társaságban, híres énekesek között lehettem a két táncostársammal, Csapó Bernadettel és Beviz Csabával. Nappal táncolni tanultunk, éjszakánként viszont fergeteges bulikban vettünk részt. Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Legalább kétszáz fotó készült, s nagy dilemmát okozott, melyiket küldjem el önöknek, mert mind nagyon kedves és emlékezetes. Kindernay Dóra Szolnok két. A ház igazgatójának jóvoltából ingyenes büfével vendégelték meg az ott megjelent társaságot. A hadirokkantak és -özvegyek, hadiárvák, lélekben feltöltődve tértek haza otthonukba. Hosszú időre elraktározták ezt az élményt. Kiss Béla, Szolnok A katonazenekar térzenét ad a Vártemplom előtt
