Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

1998. január 3., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Nevetséges kabaré Volt ennek a szilveszternek egy külö­nös sajátossága a televíziózás szem­pontjából. Most először a bőség zava­rával küszködhetett minden honpolgár, hiszen legalább háromféle kínálatból választhatott. Valószínűleg legtöbben a kabarékat nézték, mondván, legalább most nevessük ki az óesztendőt, ha év­közben nem mindig állhatott mosolyra a szánk. Szóval kapcsolgattunk egyik adóról a másikra. Kicsit nehézkesen ment a dolog, állandó iránytűként szolgált a mű­sorújság. Egy bizonyos idő eltelte után a bőség zavara egy kis unalomba csapott át. Azzal nem is lett volna semmi baj, hogy ütköznének a kabarék kezdési időpontjai, bár azért erre is mondhatnánk példát. Az egyik csatornán Galla Miklós tréfáin mosolyoghattunk. Az angolos humor után vágyik az ember egy kis magyarosra, átkapcsoltam egy másik adóra, ahol - fő a változatosság !- Galla Miklós vicceit élvezhettem. Sebaj, a jó humoristából soha nem elég, ő legalább színt vitt a valljuk be elég egyhangúvá vált kabaréba. Végre egy kis „hazai”, Hacsek és Sajó Mikroszkóp módra, s akinek még ez sem lett volna elég, közszolgálati Ha­csek és Sajó kicsit később az egyesen. És ami a lényeg, igen el­térő volt a kettő színvonala! Hacsek és Sajó a magyar kabaré­irodalom egyik régi gyöngyszeme, sajnos az egyesen nem en­nek voltunk szem- és fültanúi. Ez esetben már nem igazán értettem valamit. Miért jó a tele­vízióknak, maguknak a művészeknek, hogy szétforgácsolják a kabaré adta lehetőségeket? Az legyen a tévéelnökök gondja, ha megoszlik a nézők érdeklődése is, de a tartalom már engem, a nézőt is érdekel. Méltán lehetünk büszkék a régi magyar kaba­réra, a jelen viszont nem feszíti a mellünket. Egy-két kivételtől eltekintve nincsen markáns egyénisége a „nevettetőipamak”. A közelmúlt talán legjobb humoristája, Markos György is inkább énekelt szilveszterkor (pedig a humor jobban megy neki). Balgán úgy véltem - szerintem többmilliomod magammal -, a kibővült kínálat minőségi változással járt. Azonban az évek óta megszokott arcokat láthattam a szintén évek óta megszokott viccekkel, gyakorlatilag borítékolni lehetett a programot. Ami­kor pedig új, a konferanszié szerint tehetséges fiatal lépett a színpadra, akkor eszembe jutott Kern Andrásnak az általam csak régi felvételen látott ifjúkori jelenete, és a tehetséges jelzőt magamban ügyesre módosítottam. Szomorúan vettem tudomá­sul, hogy szilveszteri tévékabarék eléggé összevisszának és át­gondolatlannak tűntek, gyakorlatilag az év utolsó napjának a sava-borsa vált keserűvé az átgondolatlan szerkesztés miatt. Min dolgozik Örsi Julianna muzeológus? Mindennapi élet, népi jog Mottó: időnként megkérde- “flk a megyében élő tudóso- L''híű vési! ékét, hogy mi foglalkoztatja őket, min dol­goznak?- Kiskunhalas 18-19. századi életéről írok éppen tanulmányt- kezdte a választ Örsi Juli­anna, a túrkevei múzeum igazgatója. - A témám köze­lebbről a hétköznapi élet, kü­lönös tekintettel a népi jogra.- A népi jog itt az íratlan, szokásjogot jelenti?- Nem csupán azt. A helyi tanács joggyakorlatáról van szó, amely egyaránt hivatkozik országos és helyi jogszabá­lyokra, de a szokásjogra is.- Egy túrkevei muzeológus miért ír Kiskunhalasról?- Kutatási területem a Nagy­kunság, de a témát kiterjesztve a Kiskunságra és a Jászságra egy nagyobb munkán is dolgo­zom, amely a Hármas Kerület 18-19. századi életével foglal­kozik. Ennek egy kis része lesz a halasi tanulmány, amely kü­lön is megjelenik egy kötetben, várhatóan még ebben az évben.- A másik, a Hármas Kerü­letről szóló munka megjele­nése mikorra várható?- Azon még dolgozom, nem tudom pontosan, mikorra ké­szülök el vele.- Egy múzeumigazgató meg­teheti, hogy csak a saját tudo­mányos munkájának éljen ?- Furcsa módon erre néha a pénzhiány kényszeríti. Föl kel­lene újítanunk az állandó kiál­lításunkat, de nincs rá pénz. Egyébként karcagi kérésre ké­szítek egy könyvtervet arról, hogy a helyismereti anyagot hogyan lehetne bekapcsolni az iskolai oktatásba, a Nat. szel­lemében. Ha a tervet elfogad­ják, és megkapom a megbízást a könyv megírására, az is ér­dekes munkának ígérkezik.- Ez a könyv egy karcagi helytörténeti munka lesz isko­lások részére?- A téma a helytörténetnél szélesebb körű, magában fog­lalja például a természeti vi­szonyokat, a folklórt is, min­dent, ami a helyismeret körébe sorolható. B. A. Bemutatjuk az új karcagi háziorvost „Maximális szakmai ellátásra törekszem” Karcagon a Háziorvosi Intézményben december elsején indult a VIII. számú háziorvosi körzet, melynek orvosa dr. Cs. Szabó Zsolt, aki Szegeden született. Szülei felnőttháziorvosok. Ő a kö­zépiskolában határozta el, hogy a gyógyítást választja hivatásul.- Gyermekkoromban láttam az orvosi szakma minden szépségét, nehézségét, így gimnáziumba úgy indultam, építészmérnök le­szek, mert tetszettek a konstruk­tív dolgok - kezdte dr. Cs. Szabó Zsolt. - A középiskolában aztán rájöttem, hogy a matematika nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, így tizenhat évesen a fizika mellé a biológia fakultációt választot­tam, és onnan már egyenes volt a pályaválasztás.- Mit szólt a család ehhez a fordulathoz?- Nem akartak beleszólni a pá­lyaválasztásomba, így elfogadták az építészmérnöki pályát is, de sokkal jobban örültek az orvosi­nak, már csak azért is, mert a nő­vérem is ezt a pályát választotta.- Megbánta-e azóta döntését?- Nem. Az egyetemen is egyre érdekesebbnek találtam az orvosi pályát. Érdekelt a belgyógyászat és a felnőtt-háziorvosi pálya is. Bár ügyes a kezem, a sebészetről A törökszentmiklósi és zsadányi Almásy család életéről számtalan legenda él. A történetek erősöd­nek, amióta gróf Almásy László neve „Az angol beteg” című film főszereplőjeként bejárta a világot. Vitatott az a tény is, hogy gró­fok voltak-e az Almásyak. Sokan közülük viselték a címet, de állí­tólag a grófi cím adományozása csak uralkodói szándék volt. Ennyi gazdagság! Él Szolnokon egy asszony, aki közeli kapcsolatban volt a család egyik tagjával. Úgy érezte, emlé­keit meg kell osztania másokkal is, elmesélte hát történetét Al­másy Lászlóról és feleségéről. Már a beszélgetés elején tisztáz­tuk, ez az Almásy László nem azonos ,Az angol beteg” fősze­replőjével, bár közel ugyanabban az időben élt. De amíg az angol betegként ismert Almásy külföl­dön töltötte élete nagy részét, ad­dig a család másik sarja Kengyel környékén, illetve Szolnokon.- Én 1948-ban mentem férjhez - kezdi emlékezését a szolnoki asszony. - Kezdetben apóso- méknál laktunk, a Kengyel mel­letti Prajzik-tanyán. Apósom bir­toka mellett volt a református egyházé, utána pedig a gróf Al- másyaké. Ott ismertem meg Almásy Lászlót és feleségét, Olga nénit. Az asszony tanítónő volt, cseh te­rületről vette feleségül Almásy. Nagyon kedves hölgy volt, ami­letettem. Hatodév után háziorvos^ rezidensi képzésre jelentkeztem, és huszonhét hónap után, idén ok­tóber 31-én vizsgáztam. Apóso- mékkal (dr. Kovács Tibor - a szerk.) már korábban is beszél­gettünk arról, hogy ha lenne Kar­cagon állás, hazaköltöznénk. Egyrészt mert Szegeden egyelőre nem alakítanak ki új háziorvosi körzetet, másrészt feleségem is szeretett volna szülővárosába visszaköltözni. A Háziorvosi In­tézményben elnyertem a pályáza­tot, így december elsején meg­kezdhettem a gyógyító munkát.- A munka egyébként nagy kihívás a számomra - hangsú­lyozza az új háziorvos -, hiszen egy idegen városban kell elfo­gadtatnom magam a kollégák­kal, a betegekkel. A legnagyob- ból, dr. Fekete Emília körzetéből kaptam meg egy részt. Ez azon­ban nem jelentett automatikus kártyaátcsoportosítást is. Nulla kártyaszámmal kezdtem el dói­kor a fiam megszületett, felaján­lotta, hogy majd ő lesz kereszt­anya. Akkoriban ők már csak egy kis kúriában laktak. Ami nagyon szerénynek számított ahhoz ké­pest, hogy Almásy László több mint 100 szobás kastélyba hozta először a feleségét. Ez a szerény kis kúria is olyan szép volt azon­ban, hogy amikor ott jártam, el- ámultam: ennyi gazdagságot, szépet én még életemben nem lát­tam. Egy pokrócban az életük Később el kellett hagyniuk a kú­riát is. Azt mondták: annyi holmit vihetnek magukkal, ami belefér egy pokrócba. Szolnokon kaptak egy kis lakást. A férfit le is csuk­ták, állítólag azért, mert gróf volt. Én akkoriban szintén Szolno­kon laktam, és keményen dolgoz­tam. Időközben elvesztettem a férjemet, egyedül neveltem a fiamat. Amikor főiskolai felvételire ment a gyerekem, azt mondom neki: Én ugyan be nem from, hogy a te keresztanyád grófnő, mert akkor az életben nem vesz­nek föl! Olga néni nagyon szerette a fi­amat, a képe mindig kint volt az asztalán. Hozzá kell tennem azt is, hogy nekik nem volt saját gye­rekük. Szolnokon nagyon szeré­nyen éltek. Hogy miből tartották fenn magukat, nem tudom, talán ékszereket adtak el. Olga néni sokáig élt egyedül, gozni, és egy év áll a rendelke­zésemre, hogy működőképes praxist hozzak létre. Ebben nagy segítségemre van Szabó Lő- rincné (Cinó) körzeti nővér, aki eddigi tapasztalataival és szak­tudásával segíti munkámat. A betegek kezdenek megismerni, és hál’ istennek a kártyák gyűl­nek, és nemcsak a körzetemből. Az elkövetkező egy évben igyekszem elnyerni a betegek bizalmát, és a lehetőségekhez képest mind szakmai, mind em­berileg maximális ellátást sze­retnék biztosítani a körzetemet választóknak.- Úgy tudom, felesége is az or­vosi pályát választotta. , - Igen. Most kezdte a házior­vosi rezidensi képzést. Jelenleg nyolc hónapos gyakorlatát tölti a kórház belgyógyászatán.- Fiatal orvosként milyen ter­vei vannak?- A gyógyító munka és a kör­zetem kialakítása mellett legfon­tosabb számomra - és a nagyszü­lők számára is - 16 hónapos Bence fiunk. Három év múlva pedig sikeres szakvizsgát szeret­nék tenni. D. E. hiszen a férjét nem engedték ki többé a börtönből. Ott is halt meg. A koporsójánál azt suttog­ták az emberek: most temetik az utolsó Almásy grófot! Olga néni később beteg lett, kórházba került. Amikor már érezte, hogy beteg, egyszer azt mondja nekem: drága kislányom, mutatok neked valamit, de nem mondhatod el senkinek, mit lát­tál. Nem merte elhozni A grófi címert mutatta meg ak­kor. A magyar koronát ábrázolta, a tetején kitárt szárnyú sas volt, öt aláírással, az egyik Mária Teré­ziáé volt. Olga néni akkor már érezte, hogy neki sincs sok hátra, mert azt mondta: vidd el, gyere­kem, őrizd meg! Rám akarta bízni, de nem mertem elhozni. Mert azt mondtam, ha véletlenül megtudják, hogy nálam van egy ilyen, a fiamat rögtön kirúgják a főiskoláról. Olga néni a kórházban meg­halt. Nem tudom azóta sem, hogy hova lett az a címer vagy ado­mánylevél, amit láttam. De van egy olyan gyanúm, hogy Olga néni nővére vitte el Csehor­szágba.- Ennyi a történet. Nagyon szerettem az Almásy házaspárt, ők is bennünket. Rendes emberek voltak, ennyivel tartozom nekik, hogy elmondom az igazságot. Az a sír a szolnoki temetőben több figyelmet érdemelne, és talán az adománylevelet is föl lehetne ku­tatni. Nagyon szeretnék találkozni Almásy-leszármazottal, és el­mondani neki, amit tudok. Paulina Éva Újdonságok a világban Okos bevásárlókocsi Egyszerűen zseniális talál­mány az intelligens bevásár­lókocsi. Sétál vele az ember a hatalmas boltban, és közben' egy halom pénzt takaríthat meg. A münchen-puchheimi Systec cég terméke ugyanis jól hallható pityegéssel hívja föl a vevő figyelmét: ennél a polcnál érdemes körülnézni, mert éppen akció van, most olcsóbban adják a mosóport, a kerti törpét, a kávét vagy miegymást. És ez még nem minden, ugyanis szemüveg nélkül is jól láthatóan jelenik meg a kocsira erősített képer­nyőn az éppen akciós árucikk, netán termékújdonság neve és pillanatnyi ára is. Ha meg ép­pen „semleges övezetben” jár a vásárló a kocsijával, akkor sem unatkozik, ugyanis bár­miféle hasznos üzenet, köz­lemény, hirdetés megjelenít­hető a képernyőn. Ha meg végképp nincs „mondaniva­lója” a bevásárlókocsinak, akkor a pontos időt mutatja. A kicsit bonyolult nevű ké­szülék, az elektronikus vásár­lókísérő fölerősíthető bármely hagyományos bevásárlóko­csira. A kijelzőt a bolt sarkai­ban elhelyezett parányi infra­vörös adókészülékek látják el „olvasnivalóval”, a hangjel­zésről pedig a polcokra szerelt érzékelők gondoskodnak. A bolt vagy áruház vezetőjének asztalán van az a személyi számítógép, amellyel rend­szeresen frissítheti a képer­nyők információit. Diszkótaxi-szolgálat Életmentő szolgáltatást vezet­tek be Felső-Ausztriában: a diszkótaxi-szolgálatot. Oszt­rák viszonylatban ugyanis a linzi székhelyű tartományban történik a legtöbb diszkóbale­set. Tavaly 14 fiatal veszítette életét, 264 pedig megsérült, miután „szombat esti láztól” égve (nemegyszer ittasan vagy éppen kábítószer hatása alatt) ültek motorkerékpár­jukra, gépkocsijuk volánjá­hoz. A Walter Aichinger tar­tományi tanácsos ötletén ala­puló diszkószolgálat - egy­előre kísérletképpen, Marcht- renk körzetében - a 25 éven aluli lányokat, fiúkat fél áron szállítja haza taxin a legnép­szerűbb ifjúsági szórakozóhe­lyek 15 kilométeres körzeté­ben. A költségek másik felét a tartomány ifjúsági alapja, a környékbeli önkormányzatok és a diszkótulajdonosok(!) áll­ják. A kényelmes és főként biztonságos megoldást vá­lasztók utalvánnyal fizetnek. A diszkótaxi-szolgálat egy­előre az év végéig működik, és a tapasztalat dönti el, hogy beválik-e vagy sem. Aichin­ger tanácsos szeretné, ha foly­tatódnék, mert meggyőző­dése: ily módon jócskán csökkenthető a diszkódrámák és -tragédiák száma. FEB Az asszony úgy véli, az Almásyak többet érdemelnének Aki látta a grófi címert A szolnoki temetőben van egy sír: Almásy László és Almásy Lászlóné Váradi Olga Gizella neve szerepel rajta. Azok közé a sírok közé tartozik, amelyeknek nemigen van látogatójuk. Pedig a koporsónál azt suttogták az emberek: most temetik az utolsó Almásy grófot. Még mindig zavarba jön a tapstól Nyugodt szívvel kijelenthet­jük, újabb hagyomány te­remtődött Szolnokon. Va­sárnap délután és este ismét megrendezik az újévi szu­pergálát a Szigligeti Szín­házban, ezzel köszöntve az 1998-as esztendőt. Mint az elmúlt években már meg­szokhattuk, jól ismert arcok­kal és ifjú tehetségekkel egy­aránt találkozunk majd a színpadon, ahol Lehár Fe­renc, Kálmán Imre melódiái éppúgy felcsendülnek, mint Rossini és Puccini operaáriái, vagy éppen Webber híres musicalrészletei. A gála házi­asszonya ez alkalommal Kud- lik Júlia lesz, akitől rövid in­terjút kértünk.- Mit jelent Önnek Szolnokon a közönség elé lépni, elsó' alka­lommal ezen a rendezvényen ?- Korábban meglehetősen gyakran megfordultam Szol­nokon, főként akkoriban, ami­kor a Skála még szervezett kü­lönböző divatbemutatókat, de a művelődési központban és a sportcsarnokban is több ren­dezvényt „levezényeltem”. Mostanában sajnos egyre ke­vesebb vidéken az ilyen ese­mény, ritkábban van alkalmam az élő műsorvezetésre. Ezért vállaltam el nagy örömmel a gála szervezője, Lovas Károly felkérését. Bízom benne, hogy engem „háziasszonyként” éppoly szívesen fogadnak majd a nézők, mint a fellépő művészeket.- Ön szerint a műsor sikere mennyire függ a „háziasz- szony” személyétől?- Azt hiszem, semmiképpen nem szabad „kilógni a sorból”, bár a személyiségem természe­tesen tükröződik majd vala­mennyire az összekötő szöve­gekben. Ráadásul a színpadon bármikor adódhatnak olyan vá­ratlan események, amelyekre csak spontán lehet reagálni. Ezek megoldása mindenkép­pen függ a konferanszié sze­mélyétől. Egyébként a siker szerintem a nézőtéren ülőkön legalább annyira múlik, mint az előadókon és a műsorveze­tőn. Hiszen azok, akik jegyet váltottak erre a gálára, minden bizonnyal azért jönnek el va­sárnap délután vagy este, hogy jól érezzék magukat, kitűnően szórakozzanak. Remélem, partnereim lesznek a jó hangu­lat megteremtésében.- Ön már rendkívül rutinos műsorvezető'. Okoz-e mégis némi nehézséget az élő szerep­lésre való átállás?-Az élő műsorvezetés ter­mészetesen teljesen más, mint a televízió kamerái előtt ülve beszélni. Ennek ellenére na­gyon szeretek élőben műsort Rudiik Júlia első alka­lommal lesz a gála házi­asszonya vezetni, hiszen akkor folyama­tosan kapom a visszajelzéseket a közönségtől. Persze az a leg­nehezebb, amikor élő adást ve­zetek, amit a televízió és a rá­dió egyaránt közvetít. Teljesen másként kell kezelni azt, aki a helyszínen ül, mint a tévéné­zőket vagy a rádióhallgatókat, hiszen ők csak azt látják, hall­ják, amit mutatnak nekik, míg a jelenlévők minden apró rez­dülést érzékelnek. A szolnoki gálán szerencsére „csak” a né­zőtéren ülőkre kell figyelnem, velük azonban szinte együtt kell lélegezni. Élvezem ezeket a személyes találkozásokat, de kicsit még mindig zavarba jö­vök a tapstól. Ezt általában ne­kem a piros lámpa jelzi, s a kamera „hangulatára” sosem kell odafigyelni.- Hogyan készül a vasár­napi fellépésre ?- Szerencsére pihenéssel. Január 5-ig szabadságon va­gyok, így csak erre a feladatra koncentrálhatok - és arra, ho­gyan jutok el ilyen ködben Budapestről Szolnokra, éj­szaka pedig vissza. Egyébként amikor megcsörrent a telefon, éppen a számítógép előtt ül­tem, és az összekötő szöve­gemet próbáltam megfogal­mazni. A fellépők névsorát és a programot természetesen megkaptam, no meg az alka­lom, az újév is adott. Ez alap­ján készül a mondandóm, de biztos, hogy lesznek benne rögtönzések is. Szerencsére a fellépők zömét ismerem, sze­mélyes kapcsolatom van ve­lük. Ez nagyon megkönnyíti a munkát.- Mit vár az újévi gálától és mit üzen azoknak, akik a néző­téren ülnek vasárnap?- Nagyon kíváncsian várom, és remélem, hogy jó sokan el­jönnek a Szigligeti Színházba. Ha megtelik a nézőtér, bizto­san jó lesz a hangulat. Újévkor, egy gálaműsorban pedig ez a legfontosabb. Szilvási

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents