Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-29 / 24. szám

1998. január 29., csütörtök Körkép 7. oldal A műtétek akár tizenkét órásak is lehetnek Ezt vállalni kell, akár sikerül, akár nem Mint arról korábban lapunkban is beszámoltunk, utoljára több mint egy hónappal ezelőtt végeztek végtagvisszavar- rást a Hetényi kórház baleseti sebészetén. Ez a műtét a ritka operációk közé tartozik, nagyon meg kell küzdeni a sike­rért, de még a kudarcért is. Kilép az orvos a műtőből olyan állapotban, amire az ember azt mondaná: minden bajom van már. Tizenkét órás volt az operáció. Ennek az időnek a nagy részét mikrosz­kóppal dolgozták le, az operá­ciós lámpák kíméletlen fényé­ben. Amikor az orvos kijön a műtőből, fáj a lába, izzad, és káprázik a szeme. És holnap talán újra kell kezdenie az egészet. Néhány nap múlva talán egy hétórás műtét vár a csoportra. Mert az ember keze, karja, ujja, lába nem olyan, mint egy babáé, hogy néhány öltéssel csak úgy vissza lehessen varmi. Dr. Dér Rezső, dr. Hajdú At­tila, dr. Alexijev Péter, dr. Bartha István, dr. Nagy László és dr. Stuhl Sándor, a Hetényi kórház baleseti sebészetének sebészei avatnak be a végtag- visszavarrás titkaiba:- A balesettől számított hat órán belül vissza kell állítani a vérkeringést ahhoz, hogy a be­tegnek esélye legyen arra, hogy a visszavarrt végtagot ne kell­jen amputálni.- Azt azonban tudni kell, hogy mit lehet várni egy ilyen műtéttől. Egy visszavarrt vég­tag funkciója soha nem lesz olyan, mint volt, mert károsod­tak az idegek, a csontos össze­köttetések. Ha például valaki­nek levágja egy gép a kézfejét, nemcsak vág, hanem roncsol is. Ez megnehezíti a visszavarrást.- Ha sikerül a műtét, akkor sem tudja már úgy használni az ember a végtagját, mint előtte. A kezével például tud öltözni vagy vezetni, de nem tud köny­vet lapozni.- A műtétek során számtalan kisebb operáció történik: a csontos összeköttetés megte­remtése, érvarrás, sokszor ideg-, izomátültetés, ínáthelye­zés. A végtagvisszavarrásnak a nehézségét nem az adja, hogy olyan komplikált műtét, hanem az, hogy egyszerre kell csont-, ér- és idegműtétet végezni.- Egy karnál például minél magasabban történik a sérülés, tehát minél feljebb a váll felé haladva, annál nagyobb az esé­lye annak, hogy sikerül vissza­állítani a vérkeringést, de a kéz annál kevesebb funkcióját tudja majd újra ellátni. Az sem mind­egy, hogy milyen idős az em­ber, amikor ilyen műtétnek kell alávetnie magát. Ha például egy kisgyerek levágja az ujját, és visszaváltják, nagy esélye van rá, hogy beereződik újra. Mint mondják, az egyik leg­nagyobb rizikó a végtagvissza- varrásoknál az, hogy nem indul meg normálisan a vérkeringés. Akkor újabb műtét jön, de ha ez sem hoz eredményt, a sok küz­delem ellenére a visszavarrt végtag elhal. Ez a kudarc. Ami a végeredmény ellenére renge­teg munkával jár, születő és meghaló reményekkel. Aztán jön a másik véglet: akkor érkezik a siker, amikor a legkevésbé várható. Mint annak az idős asszonynak az esetében, akit úgy hoztak be, hogy a lá­bában izomelhalások voltak és teljes keringésnélküliség. Az operáció során sikerült meg­menteni a végtagot, nem kellett levágni a lábat. Dr. Gruber Károly, a bal­eseti sebészet osztályvezető fő­orvosa így fogalmaz: , - Egy végtag visszavarrása abszolút kétesélyes. Az indu­lásnál ugyanúgy van sansza a sikernek, mint a kudarcnak. Mégis vállalni kell. Mert az szégyen volna, ha meg sem próbálnánk. De a pakliban az is benne van, hogy nem mindig sikerül. Paulina Éva Régóta epulget mar Tiszangon a polgármesteri hivatallal szemben a szolgáltatóház. Sokáig csak a csupasz téglafalakat lehetett látni, most azonban már látszik végle­ges formája. Folyamatosan költözik minden üzlet a helyére. Lesz itt ABC-től kezdve gyógyszertár, sőt az önkormányzat számára szolgálati lakások is. A stréber arcképe A férj gyakran verte „szeretteit” Visszamenekültek az anyaotthonba Sem az édesanya, sem a két gyerek nem kellett Az édesanya szándékosan nem mutatja az arcát. Ölében kisfia, Lalika és a kislánya, Brigitta. fotó: m. j Tipikus külső ismertetői közé tartozik a zsíros haj, a vastag szemüveg, a labilis egészségi állapot és a rosszul begombolt nejloning. Ezzel szemben a másod­perc töredéke alatt képes gyököt vonni 3,478-ból.- A strébert a világon mindenütt éppen annyira csodálják, mint amennyire gyűlölik - állítja beható ta­nulmányok eredményekép­pen a holland Max de Bruijn, akinek Kézikönyv strébe­reknek című írása a napok­ban jelent meg. A könyv szerzője szerint különösen a komputer sze­relmesei közt található sok stréber. A valódi „propeller­fejek” (egyike az elterjedt angol elnevezéseknek) képe­sek heteken át a képernyő előtt ülni anélkül, hogy hiá­nyozna nekik a friss levegő vagy a napfény. ,Éppen a komputer az ugyanis, amely a legnagyobb kihívást jelenti számukra. Ha azonban a komputertechnika jelenlegi értékrendjét történetesen a karfioltermesztés vagy az acélhengerelés foglalná el, akkor a stréberek lennének a legfanatikusabb karfiolter­mesztők és a legkitartóbb acélhengerlők” - állítja de Bruijn. A stréberek - olvasható a könyvben - a legszívesebben makarónit főznek sonkával és sajttal. Ha egy évben egy­szer megjelennek a strandon, akkor elmagyarázzák kísérő­iknek az apály-dagály jelen­séget. A stréber humora ért­hetetlen a mindennapi embe­rek számára. Tulajdonságai közé tartozik még a sporttól való idegenkedés és a szex iránti érdektelenség, egészen harmincas éveinek végéig. Mint gyermeket becézik, mint felnőttet kigúnyolják. A tiszasülyi Kék Sziget Ala­pítvány Anya- és Gyermek- otthonában - ottjártunkkor - tizenhét édesanya talált me­nedéket. Aki innen önként tá­vozik, úgy veszik, rendező­dött a sorsa, és nem tér vissza. Egy 31 éves magas fiatalasz- szonnyal mégis kivételt tettek. Az asszonyt szíve hazahúzta a párjához, ahhoz a férfihoz, aki első volt az életében és akit iga­zán szeretett, hiszen a gyerme­kei apja. De nem volt mara­dása, ismételten menekülnie kellett. Csakhogy hová a két pi­civel? Ide, vissza Tiszasülyre. Amikor Abonyban befejezte az általános iskolai tanulmá­nyait, Cegléden kitanulta a szűcs szakmát. Mit szakmát, hivatást, hiszen a jó szűcs olyan, akár a szobrász: hozzá­told, elvesz és alkot. Nem szob­rot, hanem kabátot, mellényt, szűrt, sapkát. Pesten talált munkát, kenyérkereseti lehető­séget. Mivel nem volt afféle el­esett teremtés, megakadt rajta a fiúk szeme. Meg az övé is az egyik helyes srácon. Együtt an- dalogtak, jártak, majd összeköl­töztek, és az apósánál húzták meg magukat. Igaz, már kez­detben feltűnt az ifjú asszony­nak, hogy a párja nem veti meg az italt, de úgy volt vele, majd leszokik róla. Közben terhes lett, született egy kisfia, évek múlva kislánya. Lalika most hatéves, Brigitta hat hónapos. Ez így leírva egyszerű, de milyen más volt az élet! Ami­kor terhes lett, a párja egyre többször emelt kezet rá, ami­kor ivott. És mivel ez sűrűn megtörtént, el sem múlhattak a kék, zöld foltok: olyannyira, hogy még a kórházba is beke­rült. Lalika születése után rö­vid ideig javult a helyzet, utána ismét jött a csihi-puhi. Visszaköltözött Abonyba a szüleihez, mert már nem bírta az ütlegeket. Később vissza­könyörögte magát a párja, de a helyzet mit sem javult. Az apósa eladta pesti nagy házát, és vett két kisebbet. Nekik Püspökladányban. Amikor is­mét terhes lett és be kellett fe­küdnie a karcagi kórházba, a kisfiú a szomszédokra maradt. A fiatalasszony szerint a ladá- nyi időszakban az a 11 nap volt a legszebb, amelyet szülé­sekor Karcagon, a kórházban eltöltött. Volt rá példa, hogy a lépcső­házban aludtak, mert a párja ki­zárta őket. Abonyba menekül­tek a húgához, de a férfi utánuk jött, visszahívta. Engedtek neki, ámbár az ital erősebbnek bizo­nyult, ezért tavaly november 13-án Tiszasülyön kötöttek ki ebben az otthonban. Itt végre nyugodtan végigalhatták az éj­szakát. Igen ám, de Lalikának hiányzott az apukája, és az anya is saját otthonukba vágyott. Ér­kezett kocsival az após meg az apa, és november 25-én haza­vitték őket Püspökladányba. Hogy minek, nincs rá felelet, mert újabb italozások, újabb verések, megaláztatások követ­keztek. Amire nem volt példa, január 11 -én ismét kopogtattak, és megint befogadták őket. De már több visszaút nem lesz, ál­lította az anyuka. Azóta megjelent egyszer már az apa is. Jó italosán, így nem engedték be. Minek, hogy azokkal ordibáljon, akiket két­szer is elüldözött maga mellől? Akik a gyerekei, akiket szeret­nie kellene, hiszen a kisfia még csak 6 éves, a kislánya pedig ugyanennyi hónapos...- D. Szabó Miklós „Túl vagyunk a depresszió és a bizonytalanság időszakán” Az ezred a NATO felé kacsingat Járomi Barnabás ezredes más­fél évig megbízott, ez év január elsejétől pedig kinevezett pa­rancsnokként irányítja a MH. 89. Szolnok Vegyes Szállító Repülő Ezred munkáját Minthogy a vezetőként eltöltött idő éppen a haderőreform kulcsfontosságú időszakára esett, Szolnok helyőrségpa­rancsnoka nem könnyű idő­szakot tudhat maga mögött. Az I. osztályú aranykoszorús helikoptervezetői minősítéssel rendelkező ezredparancsnokot igazi „sarkos” katonaként tisz­telik a beosztottak. Maga sem titkolja, igen fontosnak tartja a katonák „katonás” viselkedé­sét. Járomi Barnabás Kirgizia fővárosában, Frunzéban vé­gezte a repülőtiszti iskolát, akadémiára is a Szovjetunióba járt. Szolgált Veszprémben, 1986-ban kérésére helyezték haza, Szolnok megyébe. 1998 elején, túl a honvédsé­get ért megpróbáltatások javán, ekképpen vélekedik az alakulat helyzetéről a három héttel ez­előtt, parancsnoki kinevezése alkalmával előléptetett ezredes:- Most már elmondhatjuk magunkról, hogy túl vagyunk a depresszió és a bizonytalanság időszakán, a legtöbben leg­alábbis így gondoljuk ezt. Azt azonban hozzátette, ettől függetlenül vannak még nyitott kérdések. Bizonytalansági té­nyező még az illetmények ügye, de a NATO-csatlakozás feltételei sem teljesen tisztázot­tak még. Mindenesetre aktív szakaszba lépett a Magyar Honvédség, így az ezred is. Az út, ami idáig vezetett per­sze nem volt fájdalommentes. A haderőreform keretében, a parlament által előirányzott át­szervezések és a létszámcsök­kentés természetesen ezt az alakulatot sem kerülték el. Bár az első szervezeti változások éppen bővítették az akkori dan­dárt, ám az elmúlt esztendőben több mint száz dolgozót érintet­tek a létszám lefaragását elő­irányzó rendelkezések. A tá­vozni kényszerülők többsége a polgári alkalmazottak köréből került ki, de az egységnek így is meg kellett válnia jó néhány hivatásos katonájától. A közelmúltban végbement, ezreddé való átalakulás szüksé­gessé tette a parancsnoki szer­vezet átalakítását is. A blokk­sémára kialakított - a különféle szakterületeket magukba fog­laló - szervezeti egységek már a NATO-csatlakozási törekvé­seket jelzik. Az egység egyébként egy szállító repülő- és egy szállító helikopterszázadot ajánlott fel a szervezet közvetlen alárendelt­ségébe. A pontos kép kialakí­tása érdekében a következők­ben megtörténik az ezred „átvi­lágítása”. A kérdés: az egység milyen szinten képes a NATO-csatla- kozásra? H. Gy. Harmincöt éve karnagy (és menedzser) A karcagi kamarazenekar nemrég tartotta harmincöt éves, jubileumi hangversenyét, melyen közreműködött az 1911- ben alakult iparosdalárda utódja, a városi vegyes kar is. Mindkét együttest Mészáros Ferenc karnagy vezeti, akivel az eltelt három és fél évtizedről beszélgettünk.- Pályakezdőként Önt 1962- ben hívták haza a városi vegyes kar élére, melyet, úgy tudom, csak úgy vállalt el, ha zenekart is alakíthat.- Igen. Csak úgy vettem át a nagy múltú városi vegyes kar irányítását, ha megszervezhe­tek egy városi vonós kamara- zenekart is. Egyrészt, mert sze­rettem volna perspektívát biz­tosítani azoknak a tehetséges növendékeknek, akik nem ta­nultak tovább zenei pályán, de szerettek zenélni, másrészt így az énekkar repertoárja is bő­vülhetett.-Ez idő alatt Karcagon és külföldön is szerepeltek.- Bár legtöbb fellépésünk szülővárosunkban volt, de or­szágos és nemzetközi megmé­rettetésen is eredményesen sze­repeltünk. Az énekkarnak 1989 óta vannak külföldi kapcsolatai, és fellépési lehetőségei, így a kamarazenekarral együtt nem­zetközi hangversenyt adhattunk Csehországban, Franciaország­ban, Németországban, Olaszor­szágban, erdélyi testvérváro­sunkban, Székelykeresztúron is több alkalommal.- Hallhatnánk idei terveik­ről?- Anyagi lehetőségeink fi­gyelembevételével alakítjuk ki fellépéseinket. Nyáron részt ve­szünk Erdélyben a testvérváro­sok nemzetközi kórustalálkozó­ján, ahol a megalakuló magya­rok világkórusában számítanak ránk is. Az augusztusi karcagi III. nemzetközi kórusfesztivá­lon is fellépünk.-A 35 év alatt hogyan ol­dotta meg az utánpótlást?- Az énekkarba zenei általá­nost és zeneiskolai tanulmá­nyokat végzett fiatalokat vet­tünk fel, a zenekarba pedig ze­neiskolát végzetteket. Most is várjuk azokat a fiatalokat, akik vállalják a rendszeres próbát és szereplést.-Tavaly ugyan nyugdíjba mentem, de néhány évet még szívesen tanítanék a zeneisko­lában és vezetném a két együt­test. Úgy vélem, egy vezetőnek menedzselni kell együttesét, és ez sok utánajárást, emberfeletti munkát igényel. Én ezt szíve­sen végeztem, hiszen e munka nélkül nem is tudtam volna el­képzelni pályámat. de A könyvtár szeretete díjat eredményezett Latintanár lesz a kisgimnazistából? Még tavaly decemberben tör­tént, hogy Hierholcz Andrea meghívást kapott az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol az „Én könyvtáram” pályázat 3. díját vehette át Andrea a mezőtúri Szegedi Kis István Református Gimnázium másodikos kisgimnazistája. El­mondta, olvasni és számolni már ötéves korára megtanult, így aztán az első osztály után ér­tetlenkedve kérdezte, minek neki tovább iskolába járni, hi­szen már mindent tud. Édes­anyja azonban meggyőzte, visz- sza kell ülni az iskolapadba. Az első könyvet, az „Őserdő me­séi” című meséskötetet hatéves korában olvasta el, majd a kö­vetkező esztendőben már belé­pett a könyvtárba járók népes táborába. Egy ideig keveset fog­lalkozott a könyvekkel. El-el­kezdett egy kötetet, de nem ol­vasta végig. Idővel aztán ráka­pott az ismeretteijesztő mű­vekre. Elsősorban a különböző állatokkal foglalkozó kiadvá­nyokat forgatja szívesen. Talán akkor bizonyára biológusnak, vagy biológiatanárnak készül? Ennek csak a fele fedi a valósá­got. Való igaz, pedagógus szeretne lenni, azonban vagy magyar-német, vagy magyar-latin tanár. Latint egy éve tanul, és nagyon megszerette. Szerinte nem bonyolult nyelv, és ha már ezt ismeri, könnyebb lesz a nyelvcsa­lád többi tagját elsajátítani. A pályázatra Bodorik Sándor tanár úr hívta fel a figyelmét, s az anyag elké­szítésében is sokat segített. Személyes benyomásait kutatómunkájának ered­ményével egészítette ki, így szü­letett meg a harmadik díjas mű. Felkészítő tanára elmondta, az eredményhirdetésen hangsú­lyozták, az első három helyezeti munka közel azonos szintű volt. Ha idén is kiírják a nemes versengést, Andrea ismét sze­retné magát megmérettetni, ses

Next

/
Thumbnails
Contents