Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)
1998-01-28 / 23. szám
Megoldódnak a gyermekétkeztetés gondjai A háromszáz gyerekes Rózsakeii; Úgy látszik, véglegesen megoldódnak Abádszaló- kon a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos gondok, amelyek még akkor is gondok voltak, amikor egyébként az étkeztető vállalkozók kiválóan látták el szerződésben vállalt feladataikat. Az történt ugyanis az olajtüzelésű Rózsakért étterem szezoni bezárását követően, hogy nem talált az önkormányzat olyan helyet, ahol az iskolások egy helyen, nyugodt és kulturált körülmények között fogyaszthatták el ebédjüket. Legutóbb száznyolcvan gyereknek kellett így például lesétálnia egy tóparti, téliesített büfébe. Most örömmel írunk arról, hogy gyümölcsözőnek bizonyultak a tárgyalások a Rózsakért étterem tulajdonosa, a kunhegyesi áfész és a helyi önkormányzat között. Miután a „hivatal” eltekintett a fizetendő közműfejlesztési hozzájárulástól, az áfész „gázüzeművé” alakította át az olajtüzelésű éttermét, amely így télen is ráfizetés nélkül kinyithat, ami azt is jelenti: januártól ismét háromszáz gyerek étkezhet itt nyugodt és kulturált körülmények között. Az már csak hab a tortán, hogy a Rózsakért éppen az iskolával szemben van. Az első osztályosoknak ízlett a hétfői menü fotó: sz m. Nyitottak a Tisza-tavi sporthorgászok Iroda a helyi érdekekért Mint arról decemberben beszámoltunk, kilenc Tisza-tavi sporthorgász-egyesület elhatározta, közös szövetségként az eddiginél még célirányosabban kívánja segíteni a helyi horgászérdekek érvényesülését s még hatékonyabb védelmét. Ekkor még csak tervként szerepelt, hogy ennek érdekében önálló, új irodát is nyitnak 1998-ban Füreden. Ez a terv mára már valóság, hiszen januártól a Mol-kút melletti, úgynevezett „Ceruzaépületben” főállású alkalmazott intézi a Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetsége ügyes-bajos dolgait. Feladatkörébe tartozik az irodába betérő sporthorgászok tájékoztatása is. A „szövetség” hangsúlyozni kívánja, hogy hivatalos működésüket szeretnék összehangolni a Mohosz Tisza-tavi kirendeltségének munkájával, remélve, hogy ez az együttműködés valóban segíti majd a jövőben a helyi horgászérdekek hatékonyabb képviseletét. Az iroda valóban szép és kulturált helyen várja az érdeklődő sporthorgászokat Az elsők között alkalmazták hazánkban a különös módszert A lovasterápia csodákra képes Szakképzett lovász felügyeli a gyerekeket, akiknek egyik legkedvesebb időtöltése lett a száron való lovacskázás lényeg azonban az, hogy amennyiben az időjárás megengedi, akkor kis csoportokban, naponta két órát lovagolhatnak a gyerekek. A módszer szakmai jellegű ismertetéséhez hosszú oldalak kellenének, de annyit azért illik megemlíteni: azzal,, hogy a lovas felveszi a ló mozgásának ritmusát, nemcsak speciális izomcsoportjait tudja megmozgatni, hanem jelentős mértékben javul az egyensúlyérzéke is. Nem is beszélve arról, hogy a lóhoz való érzelmi kötődés sokszor csodákra képes. Ennek igazolására talán elegendő az alábbi történet. Egy 14 éves kislányt addig szinte lehetetlen volt kimozdítani a maga kis „zárt” világából, amíg először meg nem simogatta a lovacskát. Ma már nemcsak fel mer ülni a ló hátára, hanem az intézet lovas fogatán „kimerészkedik” a városba, ahová a gondozottak szintén naponta kirándulnak, ha jó az idő. Abban, hogy a tiszafüredi „szeretetház” egyik úttörője lehet a magyarországi lovasterápia meghonosításának, sokat segít a budapesti székhelyű Salus Kft. is. Most például azzal, hogy már szervezi a gondozottak nyári lovastáborát. Tiszafüreden több mint hatvan eve gondozzak az értelmi fogyatékos gyerekeket a Református Egészségügyi Gyermekotthonban, ahol jelenleg 163 rászorultnak nyújt biztonságot az ápolók szakértelme és szeretete. Nem lehet talán az sem véletlen ezek után, hogy Füreden „szeretetháznak” nevezik az otthont az állampolgárok. Közülük azonban nagyon kevesen tudják, hogy két és fél éve örömteli módszer teszi változatossá az intézményben élő gyerekek hétköznapjait: a füredi Szeretet Háza ugyanis elsők között alkalmazta az országban az úgynevezett lovasterápiát. Az intézetben tett látogatásunkkor megtudtuk, hogy a külföldön már hosszú ideje igen eredményesen és hatékonyan alkalmazott módszer bevezetéséhez komoly előkészítő munka kellett Füreden. Ennek része volt a kötelező szakmai ismeretek megszerzése - jelenleg is két munkatárs tanul egy, az angolok által szervezett tanfolyamon -, az értelmi fogyatékos gyerekek lovagoltatására is alkalmas „paci” megvásárlása, s nem utolsósorban szakképzett lovász munkába állítása. A Az intézet kis lovas fogatára nem nehéz utast találni a városi kirándulások idején Váciként is igazi szentimrei A nosztalgiajellegűen átalakított vasútállomás vendégfogadó lesz Az árak és a „pumpa” Vérnyomásmérés a piacon Tiszafüreden lassan egy évtizede méri már ingyenesen a piacra látogatók vérnyomását a Vöröskereszt helybeli szervezete. Lehetne viccelni is azzal, hogy jobb helyre nem is tehette volna a szolgáltatását a szervezet, hiszen ha az áraktól felmegy a „pumpája” a vásárlóknak, akkor azonnal kéznél van a segítség ! Ám komolyra fordítva a szót: vizitünk idején maguk a szakképzett ápolóvérnyomásmérők is hangsúlyozták, hogy csütörtöki jelenlétükkel csak felvilágosítást kívánnak adni a piacozóknak. Akiknek ha tényleg felszalad a pumpájuk, akkor azonnal ajánlják az orvosi felülvizsgálatot. . . Az oldalt írta: Percze Miklós A fotókat készítette: Szerb Mihály Tavaly év elején már írtunk lapunkban arról, hogy Tisza- szentimrén egy váci vállalkozó házaspár - Rés László és felesége - új munkahelyeket kíván teremteni. Azóta már tíz embernek munkát adva működik a varroda, 10-14 dolgozónak ad állandó elfoglaltságot a pusztakettősi halastórendszer és az itteni vasútállomás. Ez utóbbi abból a szempontból érdekes, hogy a pusztakettősi vasútállomást eredeti formájában állítja helyre a vállalkozó, és a volt szolgálati épület, a forgalmi irodával együtt, hét-nyolc asztalos falusi fogadóként fogja szolgálni ezek után az utazókat. Remélhetőleg már az idén márciustól, hiszen az épület 70 százalékban kész van. Az állomás melletti körülbelül kéthektáros földterületen lévő cselédlakásokat vendégházakká alakítja át Rés László, aki őshonos állatfajták - magyar szürke, racka és mangalica - telepítését is tervezi. A vállalkozó, aki eddig körülbelül 10 millió forintot ruházott be Tiszaszentimrén, egyeztette elképzeléseit a helyi önkormányzattal. Elsősorban azért, mert saját ereje már kevés az idegenforgalmi és munkahelyteremtő projektek megvalósításához. Ezért is reméli, hogy az önkormányzattal közösen sikeresen tudnak pályázni a megyei terület- fejlesztési tanácsnál. Ha ez így lesz, akkor a nosztalgiajel- legű vasútállomás, a falusi vendégfogadó, a négy halastó, a vendégházak és az állattartás körülbelül 30-40 embernek adhatna hasznos elfoglaltságot, beleértve a már dolgozó varrodai létszámot is. Mindezeken túl talán azt is érdemes megemlíteni, hogy Rés László szentimrei léte óta megnyugtató módon szállítja el a lakossági hulladékot, és rendben tartja a községi szeméttelepet is. Egy kis iskola, amelynek tanulói nem esélytelenek Tiszaigar lakosainak a száma alig haladja meg az ezret. Közülük kilencven gyerek jár a helyi iskolába. „Kicsi falunak kicsi az iskolája, amelynek kicsik az esélyei” - gondolhatná az, aki még nem járt az intézményben, mert a látogató azonnal rájön: ez egy olyan kis iskola, amely egyáltalán nem esélytelen, ami a gyerekek továbbtanulását illeti. Ez a számítógép már nem „fapados ” Az újkori történet szálait talán tíz évvel kell visszabogoznunk, ugyanis ekkor vásárolták meg az első, legegyszerűbb számítógépet. Ma már azonban egy jól felszerelt városi iskola is megirigyelhetné az IBM 486-os gépparkjukat, amivel tavaly szeptember elseje óta már nem csak fakultációban tanulhatnak informatikát a felső tagozatosok. Nem is beszélve másik „kis csodájukról”, a nyelvi laboratóriumról! Talán az sem volt véletlen, hogy legutóbbi látogatásunkkor az iskola igazgatója éppen azon törte a fejét, milyen új audio-vizuális eszközöket vegyen azon a pályázaton nyert 150 ezer forinton, amit az önkormányzat még meg is fejelt 30 ezerrel. A pozitív példák sora szerencsére még sokáig sorolható a A másik „kis csoda”, a nyelvi laboratórium tanárok lelkesedése, az ön- kormányzat, a helyi vállalkozók, munkahelyek, szülők segítsége, a sikeres pályázati munka jóvoltából: jól felszerelt iskolai könyvtár, videotár, KRESZ-park, két éve példamutatóan működő tehetség- gondozó alapítvány, tartalmas munkát végző szakkörök, diákklub és sportegyesület. A gyerekek pedig úgymond egyáltalán nem hálátlanok, hiszen a falu büszkeségének, a leány kézilabda-csapatnak az eredményeit - már a fiúk is egyre többet tesznek azért, hogy ne maradjanak szégyenben - megyeszerte ismerik, de talán mégis az a legfontosabb, hogy a környékbeli nagy iskolák tanárai egyáltalán nem bánják, amikor megtudják, hogy igari gyerek tanul tovább náluk. Ezt igazolhatja, hogy az elmúlt öt esztendőben végzett hetvenöt nyolcadikos közül csupán egy nem lépett tovább, s van olyan régi diák is, aki programszervező matematikusként kapja meg diplomáját az ELTE-n. Az idén tizenegyen végeznek. Ami a továbbtanulásukat illeti, nem esélytelenül.
