Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-24 / 20. szám

1998. január 24., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Nekem nyolc Véletlen volt vagy szándékos, nem tu­dom, de engem, a választójoggal ren­delkező állampolgárt a köztársasági el­nök nem hívott meg arra a tanácsko­zásra, amelyet az országgyűlési válasz­tások első fordulójának időpontjáról folytatott. Ha mint a legilletékesebb, részt vehetek a megbeszélésen - netán a pártok kérdeznek meg az elnöki kon­zultáció előtt -, és kifejthetem a véleményem a dátumról, azt igen röviden tettem volna. Álláspontom ugyanis: nekem nyolc. A szám ebben az esetben természetesen nem naptári napot je­lez, hanem azt, hogy nekem a május 3. vagy 10. egyre megy - rá két hétre a második forduló szintén egyre megy. Ebből a nézőpontból és az ügyben oktalanul mellőzöttként aztán kicsit értetlenül szemlélem azokat a politikai csatározáso­kat, amelyek a dátum körül folynak. (Mint ismeretes, a meccs állása jelenleg 7:4, a későbbi időpont mellett kiálló pártok ja­vára.) Azt sem nagyon értem, hogy megkérdezésem nélkül - mint említettem, választójoggal rendelkező állampolgár va­gyok, aki majd elballag a szavazókörbe - miért az egyik vagy a másik időpont mellett kardoskodnak a pártok. Bár érteni nem értem, de érzem, hogy végső soron az én érdekem szolgáltatja a vita alapját. Mert nyilván megható - gondolom, mások is így vannak vele -, ha engem meg akarnak kímélni nemzeti ünne­pünkön a kopogtatócédulát kasszírozok zaklatásától. Jólesik hallani, hogy még arra is gondoltak, a május eleji háromnapos pihenőmet ne zavarja meg semmiféle szavazgatás. Arról sem feledkeztek meg, hogy a majálison elfogyasztott virslinek és sörnek az elfogyasztott mennyiséggel arányosan ideológiai ha­tása is lehet, ami befolyásolhatja a voksomat. És csak azono­sulni lehet azzal a véleménnyel is, amely azt hangoztatja, hogy elemi érdekem az új kormány és parlament mielőbbi hadba lé­pése, hiszen minden perc számít, a késlekedés behozhatatlan hátrányokkal járhat. Göncz Árpád joga eldönteni, hogy május 3-án vagy 10-én szavazunk. Bízom abban, hogy köztársasági elnökünk jól dönt, hiszen sokat tapasztalt, bölcs embernek ismerem. Én minden­esetre már döntöttem: elmegyek választani május 3-án vagy 10-én - majd két hét múlva is. Már most tudom, hogy kinek adom oda a kopogtatócédulámat és kinek, melyik párt neve mellé teszem az ikszeimet. Idejében döntöttem, mert nekem nem nyolc ! Sddig háromszázezer márka érkezett Mezőtúrra Mérleget vont a Bender Alapítvány Csaknem egyéves múltra tekinthet vissza a mezőtúri )r. Franz és Elisabeth Bender Közalapítvány. Munkájukról lkészült az első beszámoló, melyből kiderül, mindenben eleget ettek az adományozó örökhagyó végakaratának. Mint ismere- es, az örökséget csak a mezőtúri szociális otthon korszerűsíté- ére, fejlesztésére lehet felhasználni. Az ötezer forintos számlát ritkán fizetik ki Visszatérő „vendégek” a kijózanítóban A kijózanító, illetve másik, ismert nevén detoxikáló, ma a Hetényi Géza Kórház sürgősségi osztályán belül működik. A „vendégek” igen nagy hányada ismerősként és nem öltönyben, nyakkendősen érkezik. A véralkoholszint a tíz-húsz évvel ezelőtti mérce felett van jóval, ugyanis 4-5 ezreléket mutatnak ki a vizsgálatok. Ilyen mennyiségű alkoholszintet a ’70-es években alkoholmérgezésnek neveztek. A már józanon megkapott ötezer forintos számlára pe­dig igen kerek szemekkel néznek, és fizetni csak ritkán szoktak. \ kuratórium első ülését ta- aly február 7-én tartották, nelyen döntés született az ddig beérkezett 100 ezer aárka felhasználásáról. An- ak harminc százalékát hosz- zabb időre, míg a fennma- adó 6 millió 970 ezer forintot övidebb időtartamra kötötték ; az egyik kereskedelmi anknál. Á következő tanács­ozáson már döntést hoztak z első felújítási munkákról. vz egyik épület vizesblokkja millióból lett korszerűbb, ikberendezések vásárlására avábbi 800 ezer forintot asználtak fel. Az Elisabeth 'ender végakaratának megfe- ;lően támogatott intézmény 997. június 20-án felvette a író Kálmánná Bakos Ilona itthon nevet, melyről lapunk : tudósított. Tavaly szeptem- erben újabb 200 ezer márkás átutalás érkezett az alapítvány számlájára, melynek felhasz­nálásáról október 16-án dön­töttek. Hatmillió forintot tar­tósan lekötöttek, így már 9 millió 500 ezer fel nem hasz­nálható vagyonnal rendelkez­nek. A lekötött betétek kamatait a működésre fordították. Egy hónapra kötöttek le 3 millió 500 ezret, háromra pedig 11 milliót, mely összegek ren­delkezésre állnak az otthon ál­tal igényelt felújítási és beru­házási célok megvalósítására. A konyha és a padlózat felújí­tásáról ' már döntöttek, a munka elkezdése az árajánla­tok elbírálása után várható. A tervezett feladatok elvégzése után 6 millió forintja marad az alapítványnak, melynek felhasználásáról később hatá­roznak. ses Harminc évvel ezelőtt Szolno­kon a Batthyány utcában mű­ködött a kijózanító állomás. Akkor még rendőri felügyeletet is kaptak a beszállított része­gek, hogy esetleges dühöngé­süket keményebb eszközökkel fékezzék meg. Közben elké­szült a Temető úti orvosi épü­letkomplexum, s itt kapott he­lyet a detoxikáló is. A rendszerváltozás nem hagyta érintetlenül eme „műin­tézményt” sem. Egyrészt meg­szűnt az állandó rendőri jelen­lét, másrészt előtérbe került a piaci szempontú egészségügy­finanszírozás. Magyarul, vélhe­tően sokba került a városban egy önálló kijózanító állomás léte, s így olyan döntés szüle­tett, mellyel a Hetényi Géza Kórház sürgősségi osztálya fo­gadja be a részegeket is. Dr. Sebestyén Mihály főor­vos felügyeli az említett osztály működését. A kijózanítót is jól ismerte, hiszen kezdő orvos­ként is ügyelt az ittas embere­ket fogadó létesítményben. Mint mondja, jelenleg rendkí­A hosszú házasság titka a megértés, soha nem szabad veszekedni, szidni a másikat, s akkor teljes lesz a harmónia - magyarázta Kökény Imre. - Ő pedig igazán szakértő eb­ben a témában, hiszen a na­pokban ünnepelték feleségé­vel a hatvanadik házassági évfordulójukat. Egy egész emberöltőt töltöttek már el a szent kötelékben, kap­csolatuk ma is harmonikus és boldog.- Csak hát az egészség, tudja, azzal vannak gondok - panaszkodott Kökény Imre.- Lassan már öt éve annak, hogy éppen a betegségünk miatt be­költöztünk Tiszaugon a bentla­kásos otthonba, s azóta itt la­kunk. Imre bácsi felesége, Erzsiké, tősgyökeres tiszaugi, férje őmi­atta költözött Ugra. A megis­merkedés ugyan még régebben volt, mint a házasság, de élén­ken emlékeznek rá mindketten.- A rokonságnál futottunk össze - mesélte Erzsiké. - Ne­kem megtetszett Imre, én is neki, ahogyan az illik, udvarolt, s következhetett az esküvő 1938. január 8-án. A boldogság sajnos a háború miatt egy ideig nem lehetett felhőtlen, Erzsiké mindig ag­gódhatott a férje miatt, vajon vül sok összetűzést kell nap mint nap megoldaniuk, mivel az „alkoholos befolyásoltság alatt álló” emberek egy osz­tályra kerülnek a - nevezzük így - normál betegekkel. Már­pedig aki mélyen a pohár fene­kére nézett, az gátlásait levet­kőzi, s beszéde sem nevezhető kulturáltnak. A fogyasztott alkohol meny- nyisége közel megháromszoro­zódott 20 év alatt. A hetvenes években átlag 2 ezrelékes vér­alkoholszinttel már komoly it­tasságot állapítottak meg. Mos­tanában az átlag szint 4-5 ezre­lék. Ha visszatekintünk majd húsz évvel ezelőttre, akkoriban ezt a mennyiséget már alko­holmérgezésnek lehetett ne­vezni - meséli dr. Sebestyén Mihály. Persze időközben átalakult a társadalom szerkezete is. Létre­jött a munkanélküliség, sokan szorultak a perifériára. Döntően ez a réteg adja ma a kijózanító „vendégseregét.” Sokakat közü­lük az orvosok és a nővérek már nem csak név szerint ismernek. mikor viszik ki a frontra. Sze­rencsére parancsnokának kö­szönhetően két év után leszerel­ték, 1943-ban hazamehetett. Imre bácsi így emlékezett visz- sza ezekre az időkre:- A háborúban elvitték két lovamat és a kocsimat. Egy idő után összeszedtük magunkat, újra volt lovunk és kocsink, amikor jött a téeszesítés, s ak­kor már nemcsak a lovakat, de még a földemet is be kellett adni a téeszbe. A világ annyira bizonytalan volt, hogy még gyereket sem mertünk vállalni. A háború alatt attól féltünk, hogy apa nélkül marad, utána pedig elvesztettünk majdnem Borzasztó, hogy némelyikük milyen állapotban érkezik - szomorodik el az osztályvezető főorvos. Egyrészt nem csak hogy részegek, de mosdatla- nok, a sárból, a járdáról szedik őket össze a mentősök, így, többnapos vagy -hetes kosszal, mocsokkal. A nővérek sem ég­nek a vágytól azért, hogy egy- egy ilyen embert tisztába te­gyenek. Ráadásul közben még hőbörögnek, kiabálnak is a „vendégeik”. Az egyik legfontosabb cél ma az, hogy az ittas emberek el­látása ne ott folyjon, ahol a sür­gősségi betegellátás is - fogal­mazza meg vágyát a főorvos. Ez a probléma még megoldásra vár. Az egyszer majd megho­zandó döntésben figyelembe kell venni azonban azt, hogy a kijózanító lehetőleg kórház kö­zelében legyen, hiszen ha sérült valaki, akkor azt is el kell látni. Miután a véralkoholszint a normálisra csökkent, az osztály megválik betegétől. Az elbo­csátó üzenet egy számlából és egy csekkből áll. Január elsejé­től ötezer forint ez a „hotel­számla”. Ezt az összeget csak az egyszer-egyszer megtéved­tek fizetik ki. A többség azon­ban nem. ők újra a mámorba menekülnek. Az „ötcsillagos” ellátás pedig tovább növeli az egészségügy hiányát. Einvág Zoltán mindent, s mikorra egyenesbe kerültünk, addigra már öregek voltunk a gyerekneveléshez. Ugyan utódok nélkül él, de azért nincsen egyedül a Kökény házaspár. Az otthon ápolói, ve­zetőnője nagyon rendesek ve­lük, szinte családtagok. Egy­kori szomszédjukat pedig a lá­nyuknak tekintik, vele tartják is a kapcsolatot csakúgy, mint Imre bácsi rokonaival.- Mit is kívánhatnánk ma­gunknak még? Én 82 éves va­gyok, a feleségem 78. Mi már csak békére vágyunk, semmi másra. Ezt pedig itt megtaláltuk - nyugtázza Kökény Imre. Pókász Endre Diákok Szolnok közgyűlésében Január 27-től szolnoki kö­zépiskolások megalakítják a maguk közgyűlését. Fel­adatuk ugyanaz lesz, mint a hivatásos politikusoké, s talán munkájuk végered­ményét is figyelembe veszi majd a megyeszékhely éle­tét irányító testület. A Varga Katalin Gimnázium Aranyszív Egyesülete pályá­zaton nyert pénzt a Phare Éu- rópa Bizottságától az ötlet megvalósításához. A tervek szerint minden középiskola öt diákot delegál az új városi közgyűlésbe. Jövő héten kedden Kovács Libór alpolgármester nyitja meg a közgyűlést a polgár- mesteri hivatal dísztermében. A nap programja lesz még a bizottságok megalakítása,' a munkatervek elkészítése. A konkrét szakmai munka a bi­zottságokban egészen áprili­sig folyik, s ezután tartanak egy szabályos közgyűlést. A diák képviselők kiválaszta­nak maguk közül egy pol­gármestert, így minden a tör­vényeknek megfelelően zaj­lik majd. A középiskolások tárgya­lási témája is valós lesz, a le­endő ifjúsági központról mondanak véleményt. Hatá­rozatukat megkapják majd a felnőtt képviselők is, s az ő végleges döntésükben talán szerepet játszik a leginkább érintettek, az ifjúság vélemé­nye is. P. E. A szőlő megvéd a ráktól A szőlőben és a vörösborban amerikai kutatók különösen sok resveratrolt találtak. Mint azt az első kísérletek mutatják, ez az anyag valószínűleg egy­fajta különösen hatásos rák el­leni gyógyszer lehetne. Az állatkísérletekben és a szövet­tani tesztekben a resveratrol egy­szerre háromféle hatást mutat: megakadályozza az öröklési anyag mutációját (1. lépés a rák­hoz), rosszindulatú sejtté való át­alakulását (2. lépés) és a meglévő tumor növekedését (3. lépés). Az ilyen sokat ígérő anyagok eseté­ben többnyire a mérgező mellék­hatások okozzák a legkomolyabb problémát. A resveratrol esetében eddig mellékhatásokat nem tud­tak megfigyelni. A tudósok több mint 70 növényben találtak res­veratrolt. A növényekben ez az anyag valószínűleg az első fegy­vert jelenti a fenyegető gomba- és baktériumfertőzésekkel szemben. A legnagyobb resveratrolmeny- nyiség a szőlő héjában található, 0,1 milligramm kilogrammon­ként. Egy liter vörösborban akár 2-3 milligramm is előfordulhat. Mégsem tanácsolják a tudósok, hogy több bort igyunk. Szőlőle- veket ajánlanak, melyek megfe­lelő mennyiségű resveratrolt tar­talmaznak. FEB Békesség a hosszú házasság titka A tiszaugi Kökény házaspár hatvan éve Kökény Imre és felesége az ünnepi csokorral fotó: m. j. Svájcban él, de magyarul álmodik imái Sándor kunhegyesi. Lassan közelebb, jóval közelebb a atvanhoz, mint a félszázhoz, lévén 1941-es. Dolgozott a Vízgé- észeti Vállalatnál, majd Pesten lett géplakatos. Nem szerette a ötöttségeket, azt, hogy az ember nem utazhatott szabadon, lert bizony akkoriban ez így ment kis országunkban ... ppen ezért 1968-ban, amikor laszországba útlevelet kapott, iár tudta, nem tér vissza. „Élfe­jtett” hazajönni, és néhány nap án Svájcban, Zürichben kötött . Pokolian nehéz esztendők kö- '.tkeztek: hiába volt ügyes kezű, mek szakember, először a /elvet kellett megtanulnia, a :met egyik sajátos változatát. Egyre jobban ment a sora, bár lakinn beilleszkedni nehéz, hi- en a svájciak hűvösek, tartóz- >dók az idegenekkel szemben, [egnősült, horvát nőt vett fele- gül: született egy fiuk és egy nyuk. Sándor szavait hasz- ilva: .Alkalmatlannak bizo- 'ultam a házasságra, mivel nem dtam hű lenni.” Akkoriban a disszidensség fe­kete bélyegnek számított. Oly­annyira, hogy még az apja teme­tésére sem jöhetett haza, hanem először csak 1979-ben nézhette meg édesanyját. Időközben Er­zsiké húgát is kihívatta magához, és mit ad az ég, ő sem tért haza. Férjhez ment, két gyereket ne­velnek, neveltek. A rendszerváltás óta Sándor évente háromszor-négyszer visz- szatérő vendég Kunhegyesen. Ilyenkor kibeszélgeti magát anyukájával, aki siratja, hogy a fiát és lányát ennyire messzire ragadta a sors. Sándor magyarnak vallja magát, esze ágában sincs svájci állampolgárságot szerezni. Magyar az útlevele, ezen a nyel­Simai Sándor: „Valószínű­leg hazaköltözöm, ha leszá­zalékolnak” FOTÓ: CS. I. ven álmodik. Vett egy paraszthá­zat Abádszalókon, a nyarakat ott tölti. Évközben ügyelnek az épü­letre, ha kell, nyírják, ha meg úgy szükséges, öntözik a füvet. Mos­tanság két éve táppénzen van, és mivel Svájcban 65 év a nyugdíj- korhatár, tervezi, ha lehet, leszá- zalékoltatja magát és visszaköl­tözik. Már csak azért is, mert lesz vagy 200 ezer a havi nyugdíja. A gyerekeivel azért tartja a kapcsolatot. A lánya németül, angolul, franciául beszél, pár hó­napot dolgozik, tolmácsol, majd beutazza a világot. Mindig másik részét: tavalyelőtt Afrikában járt, tavaly Vietnamban. Többször volt a kunhegyesi nagyinál is, csak az a gubanc, nem tudnak be­szélgetni, illetve kézzel-lábbal fo­lyik a diskurzus, és legtöbbször Sándor tolmácsol, ha otthon van. Pedig anyukája mennyire várja a „kisunokát”, akivel azután még egy jóízűt sem tud diskurálni. Milyen érdekes: Simái Sán­dornak változatos élet jutott, hi­szen huszonévesen hosszú időre hontalan lett. Akik itthon marad­tak, azok az osztálytársai már ga­lambőszek, neki meg mutatóban ha akad egy-egy deres hajszál. Vagy talán ez azért alakult így, mert Simái úrnak kalandos élete ellenére sem volt mibe bele­őszülnie? D. Szabó Miklós Remek rímelek Abádszalókon Immár többéves hagyomány Abádszalókon, hogy a Ko­vács Mihály Általános Iskola vetélkedőt hirdet meg a ma­gyar kultúra napján a megyei iskolák számára. Idáig főleg meséltek a legkisebb verseny­zők, de most verses kategóri­ában mérték össze tudásukat az alsó tagozatosak. A szervezők előrelátását di­cséri, hogy a magyar kultúra ünnepét összekötötték törté­nelmünk legdicsőbb időszaká­val, hiszen a verses verseny as­piránsainak a témaválasztását a 150. évfordulóját ünneplő 1848/49-es szabadságharc eseményeihez kötötték. Siker­rel, hiszen Jászberénytől Túr- kevéig tizenegy iskola fogadta el a szervezők invitálását és vendéglátását, melynek „kivá­lóságához” nagyban hozzájá­rultak a térségi vállalkozók adományai is. Nem utolsósor­ban azzal, hogy az általuk fel­ajánlott díjak méltóak voltak a verseny színvonalához. A győztesek: 1. osztály: Eszenyi Dániel, Abádszalók (Kovács Mihály Általános Is­kola) 2. osztály: György Tibor, Abádszalók (Kovács M. Á. I.) 3. osztály: Nagy Gábor, Tisza­füred (Zrínyi I. Á. I.) 4. osztály: Gazsó Éva, Abádszalók (Ko­vács M. Á. I.) és Szegó' Zsolt, Túrkeve (Kossuth L. A. I.). A vendéglátók egyébként csak a legtöbb első hely otthon tartásával voltak egy kicsit ud­variatlanok, hiszen az iskola Meseszínpadának verseny előtti műsora és a helyi gyere­kek ráadás Ki mit tud?-ja is bi­zonyította, hogy az abádszalóki Kovács Mihály Általános Isko­lában nem csak idén, de jövőre is mindenki szívesen fogadott vendég, ha versenyezni kíván a magyar kultúra napján.-percze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents