Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-05 / 3. szám

ÚJ NÉPLAP » m ÚJSÁS & T8SEA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Mi ÚJSÁS A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Mi ÚJSÁS A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? » ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TiSZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉP Mi ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP 4 Mi ÚJSÁG A TiSZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Mi ÚJSÁG A TiSZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP » Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP 4 Ml ÚJS Fiatalodott a füredi rendőrség gépparkja. A Belügyminisztériumtól - a lefutott gépjárművek pótlására szánt pénzügyi keretéből - decemberben a Tiszafüredi Vá­rosi Rendőrkapitányság új, Suzuki Vitara típusú kisterepjá- rót kapott. A gépkocsit elsősorban a vízivilág nehezebben bejárható térségeiben használják majd. Szezonhosszabbító kulturális kínálat Az abádszalóki művelődési ház rendbetétele, felújítása, prak­tikus átalakítása után még csak terv volt - írtunk is róla - a hajdan igen népszerű Ifjúsági Klub „felélesztése”. Az önkor­mányzat célirányos segítségével, pályázati támogatásokkal ez a terv mára már valósággá vált. Olyannyira, hogy elmondható: Abádszalókon nemcsak az Ifjú­sági Klub éledezik, hanem megreformálódik szinte az egész közművelődés. Elsősor­ban azért, hogy a nagyközség kulturális kínálatai ne csak a za­jos, nyári, Tisza-tavi csúcssze­zonra szorítkozzanak. A „reformátoroktól”, az ön- kormányzat által létrehozott If­júsági és Szabadidős Szolgálat­tól ugyanis megtudtuk, hogy a klubfoglalkozásokon azt is el­mesélhetik a tagok: a helyi ré­szér trenírozza a szalontánc - csapatot. November óta jó a fo­gadtatása a lányok és asszo­nyok körében az aerobicfoglal- kozásoknak. Januárban nyit a Fitness-stúdió, s nem szabad el­felejtkezni a Crazy-dance disz­kóról sem, amely nevéhez mél­tóan, „őrült módon” népszerű, ezzel együtt megnyugtató mó­don látszik rendezni azt a hi­ányt, amit ezen szolgáltatás téli rendszertelensége okozott. A pályázati sikerek része, hogy szeptember elején önálló Próbálnak a citerások formátus lelkésznő vezetésével már próbál a népdalkórus és a citerazenekar is. A Benkucsné Telek Márta ta­nárnő vezette színjátszó kör is rendszeresen készül a fellépése­ire, Hazafi Róbert amatőr tán­cos pedig hetente legalább két­gyermek- és ifjúságvédelmi előadó dolgozik a művelődési házban, s persze az is, hogy az önkormányzati támogatással együtt már olyan a kultúra há­zának technikai felszereltsége, amit bármelyik város hasonló intézménye is megirigyelhetne. Az oldalt Percze Miklós készítette Tiszabura, az „örök” falu A fia Rómából, unokái Amerikából látják viszont a Tiszát Tiszaburán sokaknak karácsonyi ajándék volt, hogy már a szenteste gázzal fűthettek lakásukban. Fehér Jánosáéhoz, a 78 éves nyugdíjashoz az elsők között jutott el ez a komfort. Lé­nyegében azért is kopogtunk be a 17 éve egyedül élő idős néni­hez, hogy megtudjuk, mennyivel lett így könnyebb az élete. Hamarosan kiderült, hogy Böske nénit Rómában élő fia segítette a gázfűtéshez. „Áldott, aranyos gyermek, a menyem pedig mintha a lányom volna. Ők segítenek mindenben, csak hát nagyon messzire vannak, s az a nagy bánatom, hogy na­gyon ritkán látom őket, akár­csak unokáimat, akiket Ameri­kában taníttattak szüleik. Lívia már végzett grafikusként dol­gozik ott, a kisebbik, Ákos pe­dig hamarosan mérnök lesz” - említette Böske néni, miközben hellyel kínált patikatisztaságú háza nappalijában. Mindenütt könyvek, köztük kettőt a fia írt szakmájáról, a szemészetről. Hol voltunk már a gázbekö­téstől, amikor megtudtam, hogy Erzsiké néni egyik szeme sír, a másik meg nevet. A sírás azért szorongatja gyakran a torkát, mert egyrészt semmi sem tudja pótolni azt az űrt, amit élete párja elvesztése okozott, más­részt fiát, aki 25 évig dolgozott a budapesti szemészeti klini­kán, 11 éve nagyon messzire sodorta el tőle a sors. Mindezek ellenére éppen ez az oka annak is, hogy a másik szeme nevet, mert a fia sze­mészorvosként Rómában meg tudta valósítani azokat az am­bícióit, aminek elérését Ma­gyarországon ellehetetlenítet­ték. Mára már elismert szemész az örök városban, ahová lénye­gében két bőröndöt vitt magá­val. Felesége, aki Budapesten olasz-magyar szakos tanár volt, majd az olasz követség magyar alkalmazottja lett, ma már csak a férje praxisát segíti. „Megértem a fiamat, mert egy férfiembernek meg kell va­lósítani az ambícióit. O a laká­sát, mindenét hagyta itt, Rómá­ban szinte mindent elölről kezdve. Ezért is vagyok bol­dog, hogy professzor tudott lenni, még akkor is, ha ritkáb­ban látom. Évente azért legalább ötször meglátogatnak, s az unokák is eljönnek hozzám Amerikából is. Nagyon szeretik Tiszaburát, különösen a Tiszát” - mondja könnyeivel küszködve Böske néni. Amikor arról kérdezem, hogy nem hívta-e a család, hogy menjen Rómába, azt fe- • lelte:- Dehogynem! Még Ameri­kába is csalogatnak az unokák. Csak hát azt a kis időt, ami ne­kem hátravan még, itt szeret­ném eltölteni. Ezen a portán születtek még a nagyszüleim is, én ebben a házban nőttem fel, itt van eltemetve a férjem. Azért bízom abban, hogy egy­szer hazajön majd a fiam, aki nagyon hiányzik. Reményke­dem, hogy nyugdíjasként visz- szahúzza a szíve a Tiszához. Hogy mennyire erős a fiához való kötődése, bizonyítja, hogy menye legutóbbi burai látoga­tása során - Abádszalókon va­dászó olaszoknak tolmácsolt két hete - fia felhívta telefonon, Fehér néni rögtön azt kérdezte: Te miért nem jöttél, kisfiam? Együtt a mama, a fia és menye - Rómában Tervek, remények és realitások Sorsfordító év lehet a Tisza-tónál Már az év közepén napvilágot láttak azok a kormányzati el­képzelések, amelyek biztató jövőt jósolnak a Tisza-tónak. Azok után, hogy az elmúlt két évtizedben több olyan grandiózus terv is született, amiből jóformán semmi sem valósult meg, sokan szkeptikusan fogadták az itt élők közül ezeket a híreket, mond­ván: a Tisza-tó továbbra is mostohagyermek marad a Balaton, a Dunakanyar és nem utolsósorban Budapest mellett, mint ki­emelt üdülőövezet. Éppen ezért arról kérdeztük meg Rente Ferencet, a Tisza- tavi Önkormányzatok - Jász- Nagykun-Szolnok megyéből ■ nyolc, Hevesből öt, Borsod- Abaúj-Zemplénből négy és Hajdű-Bihar megyéből két te­lepülés - Szövetségének (TÖSZ) elnökét, hogy meny­nyire reálisak most a tervek és a remények? Hogyan egyeztet­hető össze a kiemelt üdülőöve­zeti státus azzal a ténnyel, hogy a háttér-infrastruktúra - utak, szennyvízhálózat, hulladék- és szemétkezelés, -elhelyezés, foglalkoztatási helyzet - tekin­tetében a térség halmozottan hátrányos helyzetű? A TÖSZ elnöke elmondta, a kérdések megválaszolásához egészen a ’70-es évek elejéig kell visszanyúlni, mert ekkor született az a kormányhatározat a Tisza-tóról, melynek megvaló­sítása még a mai napig sem va­lósult meg. Ezeket a hiányossá­gokat is kívánta pótolni az 1997- es esztendő, amikor az illetékes minisztériumok igen komoly odafigyeléssel próbálták előké­szíteni az idei év elején elfoga­dandó új kormányhatározatot, amely remélhetőleg valós érté­keinek megfelelően kezeli majd a Tisza-tavat. Ennek része, hogy a Balaton és Budapest után, a három országosan kiemelt üdü­lőközpont egyike a térség lesz. Amikor a médiumok milliárdos fejlesztési lehetőségekről adtak hírt, azokról tudni kell, hogy ezek a pénzek jórészt pályázati pénzek - említette a TÖSZ veze­tője, aki fontosnak tartotta el­mondani, hogy ezek a kormány­zati pénzalapok és nemzetközi források - például az 5 millió ECU-s Phare-támogatás - a he­lyi saját erőhöz kívánnak olyan segítséget nyújtani, amelyek va­lóban meg tudják oldani az inf­rastrukturális gondokat. A köz­ponti - elnyerhető - keretek jó része a tó ökológiai állapotának megóvására - vízminőség, állat- és növényvilág védelme, sze­mét- és hulladékkezelés, szennyvízhálózat - lesz fordít­ható. Rente Ferenc hangsú­lyozta, ezek olyan gondok, ame­lyek megoldása tovább már nem odázható el. Ugyanilyen kardi­nális kérdés, hogy az M3-as au­tópálya építésével párhuzamo­san korszerűsödjön a Tisza-tavat az országos vérkeringésbe be­kapcsoló összekötő úthálózat is. Mindezekkel együtt, vélemé­nye szerint hiba lenne túlérté­kelni az idegenforgalom szere­pét, mert annak olajozott műkö­déséhez megfelelő gazdasági háttér is kell! Ehhez pedig a Ti­sza-tónál olyan új munkahelyek, munkalehetőségek kellenek, amelyek még hiányoznak a tér­ség valós felemelkedéséhez. A TÖSZ elnöke végezetül ki­jelentette, hogy a Tisza-tó most tényleg valós esélyt kap a „ki­ugráshoz”. Bízik benne, hogy a Tisza-tóra irányuló kormány­zati figyelem, a felzárkóztatást megcélzó szándék első jelei már 1998-ban érezhetőek lesz­nek. A kormányzati pénzek tér­ségbe áramlása egyébként fel­keltheti a befektetői tőke érdek­lődését is. Ez egy olyan esély, amit közösen, összefogva igen jól kiaknázhatnak az önkor­mányzatok, elősorban azért, hogy megszűnjön a Tisza-tó ma még kétségtelenül szembeötlő kétarcúsága. Nyitás csak nyáron? Legutóbb idén nyáron ír­tunk a lassan két eszten­deje bezárt abádszalóki benzinkútról. Az aktuali­tást akkor az adta, hogy híre ment: az APEH árve­rezi a kutat. Nos, az APEH augusztus­ban valóban meghirdette ár­verésre a kutat, mert a ko­rábbi üzemeltetőnek rende­zetlen kintlévőségei mellett jelentős tartozása is volt az APEH-nél. Ám az történt, hogy csak érdeklődők voltak, de közü­lük senki sem mutatott ko­moly vételi szándékot. Mi­vel a kút azóta is bezárva mozgatja meg a Tiszabura és Kunhegyes irányába ha­ladó autósok gondolatait, mi is megkérdeztük: van-e re­mény arra egyáltalán, hogy egyszer kinyisson? Az önkormányzat illeté­keseitől (az APEH javasla­tára az önkormányzat hatás­körében kellett két éve be­vonni a jövedéki engedélyt) azt az információt kaptuk, hogy 1998 elején újra meg­hirdeti az APEH az árverést. Ha lesz is vevő - a kikiál­tási ár 38 millió -, akkor is csak a nyáron vásárolhatnak ott benzint az autósok, mert eddig húzódhat el a szakha­tósági engedélyeztetés. Alkalmazkodnak sorsukhoz Paprikás krumplis karácsony Miután megtudtuk, hogy a Vöröskeresztnek Tiszaburán is lesz segélyakciója - 50 fo­rintos egységáron kínáltak minden ruhaneműt -, olyan nagycsaládot kerestünk, amelyiknek valóban nagy se­gítség volt, hogy télvíz idején meleg ruhaneműkhöz jutha­tott. Az önkormányzatnál Fátyo- lékat ajánlották, akik beköl­töztek a cigánytelepről a fa­luba. A szociális irodán véletle­nül találkoztunk ezek után ve­lük, ahol a kardos kiállású, s hozzá igen jó „beszélőkével” megáldott madárcsontú asz- szonyka, aki egyébként nyolc gyereket szült, kétségbeeset­ten afelől érdeklődött, hogy mi leáz velük, ha férje kikerül a munkanélküliek ellátásából. Miközben megbeszéltük vele, hogy mit is akarunk, Fá- tyolnét megnyugtatta az elő­adó, hogy a családfő januártól kapja a szociális ellátást, míg a falu polgármestere meg­ígérte, hogy a férj, Gyula, a legelső közhasznú foglalkoz­tatási csoportban helyet kap. Fátyolék házához érve, majd abban körülnézve azért már sejthető volt, hogy miért is ajánlották éppen őket: a kőporozásra váró ház udvarán már bent volt a gázcsonk, az egyik „tiszta” szobában mű­ködőképes telefon, s a másik kettőben és a nappaliban is olyan elfogadható rend, hogy egyáltalán nem kellett sza­badkozni, amikor hellyel kí­náltak: látszott, hogy ha szű­kösen is, de jut itt hely min­denkinek. A 72 éves nagymamától, Szidi nénitől kezdve, a legna­gyobb lány családján át - most várják a második babát - egészen az idősebb Fátyo­lékig, akiknek még hat kis­korú gyerekük van. Amikor Róza asszonyt, mint pénzügyminisztert megkérdeztük, hogy mikép­pen húzzák ki hó végéig, megtudtuk, hogy az bizony felér egy varázslattal, mert jó, ha 5000 forint jut - bele­számítva az egyéb szociális juttatásokat is - fejenként. Csak kenyérből hat kiló fogy naponta! Mindezek mellett kész csoda, hogy fizetik a vízdíjat, a telefont és az ára­mot, így csak egy ismerős tartozása miatt kell retteg­niük, mert kezességet vállal­tak a hitel felvételéhez! Azért mindennap jut meleg étel az asztalra - még ha néha csak paprikás vagy zsírban sült krumpli formájában is. Beszélgetésünkből kide­rült, hogy a férj, aki húsz évet húzott le egy szolnoki építő­ipari vállalatnál, azért döntött úgy, hogy beköltözik a telep­ről, mert a család többre akarta vinni. Most ez a remé­nyük nem sokkal kecsegtet, hiszen a több szakmával ren­delkező fiú és a vő sem dol­gozik. A szívével bajlódó család­főnek, vékonyka asszonyá­nak, az öreg Szidi néninek is gyakran kell a patikába menni, nem is beszélve arról, hogy egy kislányuk tartós gyógykezelése szinte „va­gyonokat” emészt fel. Ennek ellenére Fátyolék úgymond nem borítanak fáty­lat sorsukra, hiszen egyik nagylányukat Szolnokon ta­níttatják. Keresik az alkalmi munkalehetőségeket, s becsü­letesen helytállt a családi ka­láka a szociális földön is, amit az önkormányzattól ka­pott. Bíznak abban, hogy idén is jut nekik föld, mert a tavalyi parcella is nagy segít­ség volt. Az igazi azonban az lenne, ha mindenki dolgozhatna, aki tud. Azért nem várták az an­gyalt karácsonyra, mert nem hisznek a csodában.- Karácsonyra nem futja ajándékra. Valószínű, hogy zsírban sült vagy paprikás krumpli lesz az ünnepi aszta­lon, így lesz örömünk, s ma­rad a bánatunk, ha körülüljük a karácsonyfát - mondták Fá­tyolék, akik szeretnének ötről a hatra jutni: egyszer beve­zetni a gázt, hó végén fizetést hazavinni a munkahelyről. Rájuk is férne, hiszen nemsokára tizennégyen lesz­nek egy fedél alatt. A három generáció alig fért be a tisztaszobába

Next

/
Thumbnails
Contents