Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-17 / 14. szám

1998. január 17., szombat Körkép 5. oldal ___________Nézőpont B ékesség a híd alatt Többnyire a tél beköszöntével esik szó azokról, akik saját vagy tőlük független okok miatt, de emberhez nem méltó körül­mények között tengetik életüket. Vannak, akik csupán előítéleteikre hagyatkozva, kézlegyintéssel elintézik a hajléktalanok problémakörét, mond­ván, ők tehetnek róla, miért isznak, miért adják fejüket bűnözésre? Mások egyszerűen tudomást sem vesznek arról, hogy otthonuktól mindössze néhány méterre a híd alatt éjszakáznak emberek, da­colva az időjárás kegyetlenségeivel. Szomorú, de úgy tűnik, mégis ez a szerencsésebb megoldás. A hajléktalanok - ők mondják - saját békességük érdekében keresik fel éjszakánként a város közterületeinek viszonylag szél­védettebb zugait. A vasútállomáson fűtenek, de ott nincs nyugal­muk. A kimondottan részükre fenntartott menedékről pedig hal­lani sem akarnak. Sok az erőszak - állítják -, egyébként is gyalo­gosan nagyon messze esik a megélhetésüket így vagy úgy, de mégiscsak biztosító város központjától. Marad a híd alja, ahol azt hiszik, senkinek sem állnak útjába. Valakiknek azonban mégis. Ráadásul annyira, hogy már vér is folyt emiatt. Úgy tűnik, a hajléktalanok vonzzák az erőszakot. Teljesen véd­telenek például a hasonló helyzetben lévő, ám agresszív sorstársa­ikkal szemben. Valahol az is megesett, hogy egy üveg bor miatt kellett valamelyiküknek meghalnia. Védtelenek a más körökből jött agresszív hajlamokkal szemben is. A falkában támadó „bátor” legények talán úgy vélik, a társadalom számkivetettjeként a haj­léktalan nem mer panaszkodni még az aljas megaláztatások miatt sem. Ha mégis, akkor az okot adhat a retorzióra. A karácsony előtt nem sokkal, két alkalommal is megvert férfi szerencsére a rendőrséghez mert fordulni. A nyomozók a két ügy­ben összesen három fiatalembert hallgattak ki gyanúsítottként. Ok történetesen városőrök voltak, közülük az egyik, azóta is változat­lanul rója a város utcáit az önkormányzat közhasznú munkása­ként, persze a bűnmegelőzés érdekében. Meglehet, hogy csak a kék-sárga egyenruhával van baj. Viselőik közül egyesek talán úgy érzik, felhatalmazást kaptak bármilyen, az uniformissal együtt járó „jogok" gyakorlására? Netán a fejekben is rendet kellene tenni? Persze az sem biztos, hogy tényleg úgy volt minden, ahogy a tö­rött orrú, repedt bordájú ágról szakadt hajléktalan panaszolta. Kü­lönös, ám a másik, népesebb oldal szerint ugyanis éppen ő volt a támadó. Mindez azonban már az igazságszolgáltatás dolga, dönt­sék el a bírák, melyik félnek van igaza. A sebek pedig - a csontok legalábbis - lassan maguktól is befonnak. Ha békén hagyják az embert, akár még a híd alatt is. •**- (folt» A vállalkozók paradicsoma <3i4rl&rtÿë8J ftév/i tättozik azón települések közé, ahol jel­lemző volna, hogy a vállalkozók visszaadják igazolványu- kát. Sőt'à'mai áldatlan körülményekhez viszonyítva szá­mukra valóságos paradicsom alakult ki a községben. Örményesen harminc egyéni vállalkozót tartanak számon. Az elmúlt években egy-két olyan eset fordult csak elő, amikor valaki arra kényszerült, hogy visszaadja az igazolvá­nyát. Azt, hogy a község kivá­lóan alkalmas vállalkozásokra, földrajzi helyzetének köszön­heti: közúton is, vasúton is jól megközelíthető. Ezért a községben számos, jelentős szállítási vállalkozás alakult. A fuvarozási tevékeny­ség abszolút versenyképes, mert kedvező árakat tudnak adni a környező városoknak. Mentős szerepet játszanak a szállításban a mezőgazdasági termékek, például Szolnokra cukorrépát, Törökszentmik- lósra gabonát fuvaroznak. A szállításon kívül fontos a kereskedői tevékenység is a vállalkozások között. Jellem­zően élő állattal, illetve mező­gazdasági termékekkel folytat­nak nagykereskedelmet. Megjelentek a községben a mezőgazdasági vállalkozások: legalább tíz olyan vállalkozó van, aki főállásban gazdálko­dik. Általában 30-250 hektár közötti területet birtokolnak, il­letve művelnek, piacra is ter­melnek, sokuknak alkalma­zottja is van. Áz úgynevezett családi vál­lalkozások a mezőgazdaság­ban az utóbbi években jelent­keztek, a szövetkezeti, illetve a kistermelői tevékenység mel­lett. Úgy tűnik azonban, hogy nem zavarják egymást, sőt együttműködés alakult ki kö­zöttük. A jövőben feltehetően bő­vülni fog a vállalkozások köre, hiszen Örményes - földrajzi fekvésénél fogva - alkalmas arra, hogy raktárbázist, depót alakítsanak ki. p_£_ Teljesen kiábrándult a hazai egészségügyből a jászberényi mozgássérült Büntetés vagy a kompromisszum hiánya? Miután teljes mértékben kiábrándult a hazai egészségügyi, or­vosi ellátásból, Japánban kereste volna múlt év decemberében gyógyulásának lehetőségét a jászberényi Csizmady Katalin. A repülőgéppel csak Amsterdamig jutott a KLM Budapest-Tokió járatán. Onnan visszafordították az évek óta tolókocsiba kény­szerült Katalint, azzal indokolva, hogy kísérő nélkül nem utaz­hat tovább. Mint mondta, hazaérkezése után büntetésből negye­dére csökkentették a neki nyújtott szociális házi gondozást. A mozgásközpontot ért pilla­natnyi oxigénhiány következ­tében születésétől enyhén moz­gássérültként élte életét. Fejlő­désében nem befolyásolta dön­tően ez az elváltozás, „...csu­pán a jobb lábamon, és a mimi­kái izmaimon lehetett felfedezni némi rendellenességet. ” Gyer­mekévei során folyamatosan karbantartották izmait és csont­jait a Mozgássérültek Nevelő és Nevelőképző Intézetében, de csak jól kereső ügyvéd édes­apja haláláig, aki finanszírozni tudta a kezelést. Amikor 12 éves korában apja meghalt, az intézeti ellenőrző kezelések elmaradtak. A beteg láb 26 évig bírta kezelés nélkül. „Szörnyű fájdalmak után 1987-ben bekerültem a Sem­melweis Orvostudományi Egye­tem ortopéd klinikájára. Sajnos nem a little-kóros ortopédspe­cialistához, hanem egy másik professzorhoz kerültem, aki négy éven keresztül szintetikus szteroid injekciókkal kezelt. ” Katalin szerint ez a négy éves „félrekezelés” okozta, hogy ge­rince több szakaszán súlyos ká­rosodást szenvedett. Á saját költségén elvégeztetett MR-CT vizsgálatok megállapították: „...igen súlyos de generatív el­változások, csontpusztító fo­lyamatokra utaló károsodások keletkeztek az egyes csigolyák­ban. Ezek után nem engedtem, hogy tovább injekciózzanak. ” büntetnek, mert nem tar­tottam be a szokásos utat” Hogy tolókocsiba kénysze­rült, mozgássérültté vált, Csiz­mady Katalin szerint a fenti ke­zelés okolható, be is perelte a SOTE ortopéd klinikáját orvosi műhiba miatt, mely pernek az­óta sem született eredménye. A bizalmát teljesen elveszí­tette a hazai gyógykezelésben. Japánban - ahol egy tokyói kli­nika fogadókészséget mutatott a kezelésére - akarta kivizsgál­tatni piagát, és a megfelelő gyógykezelést igénybe venni. Az hozzá tartozik a teljesség­hez, hogy a külföldi gyógyke­zelést ajánló hazai orvoscsoport előzetes vizsgálatait nem hagyta, hogy elvégezzék, s nem kapott pénzügyi támogatást az egészségügyi pénztártól a ki­utazásra. Annak költségeit ba­rátaitól kapta kölcsönbe. Végül a KLM járatával csak Amsterdamig jutott, onnan visszafordították, mondván csak utaskísérővel utazhatna tovább. „Nem értem hogy miért fordítottak vissza, hisz a légi- társaság orvosa állította ki az egyéni utazásomat engedélyező' hivatalos papírt. ” A mozgássérült szerint mi­után visszaérkezett viszontag­ságos útjáról Jászberénybe, büntetésül, hogy magánúton kívánta intézni sorsát, negye­dére csökkentették házi gondo­zásának idejét. így csak 87 éves betegeskedő édesanyjára tá­maszkodhat. Mint mondta, mindezt azért csinálják vele, hogy szociális otthonba kény­szerítsék, ott pedig nem sokáig tudna élni. A városi polgármesteri hiva­tal népjóléti irodájában - bár közvetlenül nem hozzájuk tar­tozik a beteg otthoni ellátása - megtudtuk, hogy nem először reklamál Csizmady Katalin a házi gondozás miatt. Már ’96 decemberében is volt probléma a beteg, más gondozottaktól gyökeresen eltérő életritmusa miatt. Az ünnepek közeledtével ez gyakran súrlódásokhoz ve­zet. Információik szerint nem elvonták a gondozót Katalin mellől, hanem ő küldte el, még elutazását megelőzően. Szívós Jánosné, a jászberényi Gondozási Központ vezetője elmondta, a házi gondozás ke­retei is végesek, és Csizmady Katalin sajnos már évek óta olyan állapotban van, amely szociális intézetben történő gondozást vonna maga után, önállóan nem tudja kielégíteni legalapvetőbb szükségleteit sem.- Hogy büntetnénk azért, mert el akart utazni Japánba? Ez egyáltalán nem igaz - jelen­tette ki a központ vezetője. - Egy héttel az elutazása előtt - azzal, hogy nincs rá szüksége a továbbiakban - egy vasárnapon elküldte a hétvégén és ünnep­napokon őt ellátó gondozónőt. Ez a gondozónő járt hozzá nap mint nap éjjel fél tizenegykor - alkalmazkodva Katalin életrit­musához -, ágyba fektetni. Egy rövid ideig a házi otthonápolás keretében egy másik szolgálat látta el a beteget, majd közöl­ték, hogy nem vállalják tovább. Ezért megpróbáltam egy másik tiszteletdíjas gondozót találni, hogy az azt megelőző rend­szerben hétvégenként és éjjel lássák el Katalint, csakhogy a TV-műsorban kijelentette: idáig felelőtlen emberek fog­lalkoztak vele. Ezután egyetlen gondozót sem találtam.- Most milyen ellátást kap?- Minden változatlan maradt, kizárólag az éjjeli lefektetést nem vállalta senki. Délelőtt fél tizenegykor kiültetik az ágyból, boltban bevásárolnak számára, délután ismét kiültetés, beülte­tés, az aktuális dolgok elinté­zése, este hét és nyolc között van a fürdetés. Ezt az esti fürdetést már csak egy tiszteletdíjas gon­dozónő havi ötezer forintért látja el a hónap minden napján, de neki még nem engedi a beteg, hogy ágyába fektesse. Most a szomszédok fektetik éjszaka az ágyába. A helyzet nem sokáig tartható, szeretnénk kompro­misszumot találni, de ő egy ki­csit sem enged. Banka Csaba Hatvan esztendő jóban-rosszban Tulajdonképpen már a 61. esztendőt kezdték. fotó: m. j. Hej, de nagy lagzi volt az, ame­lyet 1937. december 16-án tar­tottak Kisújszálláson, és ahol Cs. Nagy Károly meg Kovács Róza örök hűséget fogadott egymásnak. Először az anya­könyvvezető, majd Nánási Mi­hály tiszteletes is összeadta őket a református templomban. Mi­vel Károly bácsi bátyja, Albert is ugyanezen a napon esküdött a szíve választottjával, a Cs. Nagy háznál egyszerre dupla esküvőt tartottak. Nyolc zenész húzta a talp alá valót, és tizen­két hintó hozta-vitte a népet. Mivel akadt földjük vagy ötven köblös, tanyára mentek gazdál­kodni. Hogy azután később nem nyilvánították őket kuláknak, ezt annak is köszönhették: három­felé osztották a földet a három testvér között. Itt éltek huszonöt évig, amikor elvették tőlük az ősi jussot, behúzódtak a városba. Károly bácsi is belépett a té- eszbe, dolgozott jó tíz-egyné- hány évet, és onnan került nyugdíjba. Két gyereket neveltek fel: egy fiút és egy lányt. A lányuk férjhez ment: egyetlen fia, Jóska, 25 éves szép szál legény volt már, amikor karácsony es­téjén hazafelé utazott Pestről a vonaton. Mindez tíz éve történt. Szolnokon leszállt az állomá­son, hogy még vegyen, vigyen haza valamit az aluljáróban lévő árusoktól. Amikor végzett és felrohant, látta, már robog a vonat. Nem akart lemaradni, de a sebesen mozgó szerelvény aj­taját elvétette és a kerekek kí­méletlenül halálra törték. Máig siratják, mert ott nincs több gyerek. A fiuk megnősült, ők két fiút neveltek fel. így két unoka is van. Ugyanannyi dédunokával is dicsekedhetnek, sőt ahogyan mesélték, jön a harmadik is. Nem volt könnyű ez a hatvan év, de mivel mindig szerették, becsülték egymást, legyőzték a felhős időszakot is. Sose voltak külön, erre nem is gondoltak, mert azt tartották, házasságuk ezen a földön az utolsó haran­gozásig szól. Holnap, vasárnap nagy nap virrad: családi körben lesznek vagy tizenegyen, így ünnepük a gyémántlakodalmat. Tyúk­húsleves várja a rokonságot csigával, majd birkapörkölt és rántott hús. Arra is gondoltak, akinek netalántán kiszárad a torka, véletlenül se klórozott vízzel öblögesse. Virágkosár­ral, ajándékokkal köszöntik őket, hiszen ketten együtt már 164 évesek, amelyből Károly bácsinak jutott a több, 84. Mit tehetnénk mindehhez? Jókívánságainkat ezúton tolmá­csoljuk a gyémántlakodalmas, deres halántékú párnak ... D. Szabó Miklós Előkészítés alatt a főiskolák integrációja Szolnok és Mezőtúr összefog (Folytatás az 1. oldalról)- Nem lehetséges, hogy át­fedi egymást a tartalmi és a statisztikai szemlélet? Egy­szerűen arról van szó, hogy nagyobb egységeket akarnak létrehozni, s ehhez kel! a többféle tudományszak okta­tásának követelménye?- Jól látja, valószínűleg er­ről is szó van.- A törvény azonban eló'írja az integrációt, szankciókat helyez kilátásba az elmulasz­tása esetére. Milyen terveik vannak tehát a megvalósítá­sára ?- A Kereskedelmi és Gaz­dasági Főiskola a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Karával főiskolai szövetség létrehozá­sát határozta el nagyon logi­kusan. Kár, hogy igazi megyei integrációra pillanatnyilag nincs lehetőség. Jó volna eb­ben látni Jászberényt is. In­tézményeink nyolcmillió fo­rintot kaptak arra, hogy ki­dolgozzák fejlesztési terv­üket. Jelenleg ezen a terven dolgozunk. Meg kell határoz­nunk intézményeink jövőjét, az együttműködés formáját, tartalmát, szervezeti kereteit, gazdálkodását. Ez a terv a to­vábbi fejlesztési lehetőségek alapja is lesz, feltétele annak, hogy újabb pályázatokon ve­gyünk részt.- Milyen stádiumban van a tervezés?- Elkészültek a résztanul­mányok írásához szükséges feladatlapok, felelősökkel, határidőkkel, tehát most na­gyon intenzív munka követ­kezik. A határidők ugyanis elég rövidek, a tervezetet áp­rilis 30-ig be kell nyújtanunk a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak^- Említene néhány konkrét feladatot, amelyet a tervezet­ben ki kell dolgozniuk?- Az intézményfejlesztési terv elkészítéséhez huszon­nyolc részfeladatot kell meg­oldani. Valóban csak néhá­nyat említek példaként: kép­zési költséganalízis, finanszí­rozás elemzése; demográfiai elemzés, prognózis; munkae­rőpiac-elemzés, prognózis; intézményi önértékelés; kép­zési stratégia; az oktatói kar fejlesztésének stratégiája; a szervezeti és adminisztrációs struktúra meghatározása; be­ruházási feladatok, és így to­vább. Talán ebből is látszik, hogy hatalmas munka vár ránk. Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, az Ópe- renciás-tengeren túl, ahol a kurta farkú kis malac sem túr, mert ellopták vagy nem rentá­bilis a tartása, szóval volt egy­szer egy kormány. Ez a kor­mány gondolt egy nagyot, és egy szép napon azt mondta:- Egy életem, egy halálom, lesz ami lesz, én bizony építek egy vízi erőművet! Na, lett is erre nagy ribillió!- Ne építs te vízi erőművet, te kormány! - mondták a zöl­dek, akiket egyébként nem azért hívtak ám így, mintha éretlenek lettek volna. - A vízi erőmű elcsúfítja szép hazán­kat, azonkívül Burkusföldön éppen leállítják a vízi erőmű­veket, ugyan mit szólnának hozzá, ha mi most kezdenénk építeni?-De én bizony megépítem azt a fránya vízi erőművet - makacskodott a kormány. - Kell a villamos energia, meg a hajózás, meg a vízpótlás... Energiamese A zöldek azonban azt sem hagyták, hogy végigmondja.- Ha mégis megpróbálod, hát nem szavazunk rád a választá­son - felelték. - Vagyunk ám vagy ezren, aztán megnézheted magad. De még tüntetni is fo­gunk! Megijedt erre a kormány, rögtön békülékenyebb hangot ütött meg.- Hát jól van, ti zöldek, ha annyira nem akaijátok a vízi erőművet, majd építek atom­erőművet.- Még mit nem! - kiáltották a zöldek. - Az atomerőmű elcsú­fítja szép hazánkat, és veszélyes is. Bergengóciában éppen leál­lítják az atomerőműveket, ugyan mit szólnának hozzá, ha mi most kezdenénk építeni? A kormányt is kemény fából faragták ám, nem hagyta magát!-Akkor építek szélerőmű­vet!- Még csak az kéne! - vála­szolták a zöldek. - A szélerőmű elcsúfítja szép hazánkat, meg drága is a vele termelt energia. Alsó Ubangóban éppen leállít­ják a szélerőműveket, ugyan mit szólnának hozzá, ha mi most kezdenénk építeni?-A hőerőmű olcsóbban ter­meli az energiát - mondta a kormány. - Hát akkor majd épí­tek hőerőművet.- Ezt építesz te, nem hőerő­művet - mondták a zöldek, sőt mutatták is. - A hőerőmű elcsú­fítja szép hazánkat, és szennyezi a levegőt. A kockafejű übügök földjén éppen leállítják a hő­erőműveket, ugyan mit szólná­nak hozzá, ha mi most kezde­nénk építeni? A kormány éppen válaszolni akart erre is, amikor hirtelen kialudt a villany. így aztán sö­tétben ültek egymással szem­ben a kormány meg a zöldek, és talán még most is úgy ülnek, ha csak valakinek azóta eszébe nem jutott meggyújtani egy gyertyát. Bistey András B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents