Új Néplap, 1998. január (9. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-15 / 12. szám

1998. január 15., csütörtök Szolnoki Tükör 7. oldal Gazda lett a mozibérlő Csak a neve marad a régi Egyre többen élnek fedél nélkül a megyeszékhelyen Hajléktalansors - ünnepek után Sajnos növekszik Szolnokon a hajléktalanok száma, óvatos becslések szerint is már kétszáz helybéli tengeti életét emberte­len körülmények között. Ilyenkor télen még nehezebb a helyze­tük, hiszen a nagy hidegben az életük is veszélybe kerülhet. Miután 28 millió forintért nem akadt vevő a szolnoki Tisza moziként ismert Templom út 4. szám alatti önkormányzati tu­lajdonra, értékhatár nélkül újra meghirdették eladásra. Ekkor már elkelt, a falak kö­zött mozit, videotékát üzemel­tető bérlő, a Tisza Mozi Kft. vette meg 7,5 millió forintért Az üzletet az év végén ütötték nyélbe, az adásvételi szerződésre akkor kerültek rá az aláírások. A vevő Tisza Mozi Kft. már ki is fi­zette a megjelölt összeget. (Any- nyi azért megjegyzendő: a film- kedvelők aláírásgyűjtő akcióval jelezték az önkormányzatnak, hogy maradjon a filmek otthona az épület, s a szerződésbe bele is foglalták a moziként üzemeltetés kötelezettségét. Emellett azt is, hogy az új tulajdonos az alaposan lelakott épület felújítására az idén és jövőre nettó 10 milliót fordít. Demeter István ügyvezető ez­zel kapcsolatban elmondta: ha­marosan megkeresik az épület másik tulajdonosát, a szolnoki iz­raelita hitközséget, hogy közösen gondolják végig, miként lehet a közel százéves ingatlant a lehető legszebbre megújítani. A feladat nem könnyű, de el­kerülhetetlen, hiszen a mozi olyan épület mellett található, mint a nevezetes Szolnoki Galé­ria, és a kontraszt a két építmény között most igen erős. Belsőleg is ráfér a megújhodás. Korosztá­lyok emlékezhetnek nagyterme láttán első moziélményeikre, és ez önmagában nem rossz dolog, de manapság már kevés nézőcsa­logatónak. L. J. Szolnok mindennapjaihoz hoz­zátartozik már a pályaudvaron melegedő hajléktalan, akiről az ember nem szívesen vesz tu­domást. Talán félünk látni a nyomort, amely elvileg bárkit elérhet. Legtöbbjük a sors ke­gyességén kívül nem sokban bízhat. Szerencsére egyelőre az idő­Beszélgetésünknek kettős apro­pója volt: tavaly érettségiztek az első olyan osztályok, amelyek már a hatosztályos gimnáziumba jártak, és ősszel kezdik meg ta­nulmányaikat azok, akik 2004- ben a megújult szabályzat alapján teszik le a hagyományos vagy éppen az emelt szintű érettségit. Az érettségi eredményekkel elégedett Horváth Tibor. Mint mondta, a két érintett osztály kö­zül az egyikben 82, a másikban 75 százalék volt a felső fokon to­vább tanulók aránya. A végzettek 60 százaléka számítógép-kezelői, 30 százaléka pedig szoftverüze­meltetői képesítést is szerzett. A hatosztályos gimnázium előnyeinek taglalásakor az igaz­gató elmondta, hogy miután a 10. év végén megkövetelik az alap­vizsgát, erre a tanulók már itt ké­szülnek négy éven át, és erre az érettségire készüléskor is jobban lehet építeni. Az itt tanuló gyere­kek megalapozottabban élhetnek járás kegyes hozzájuk, bár azért éjszaka fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. Nehéz helyzetükben legnagyobb se­gítséget a fedél nélkül élőknek a Humán Szolgáltató Központ nyújtja. Három részlegén összesen hatvan embert tudnak elhe­lyezni éjszakára, bár néha ennél az előrehozott érettségi lehetősé­gével is. Beszélgetésünk során valahol itt hangzott el a cikk ele­jén idézett mondat a Nat. és a hatosztályos gimnázium össze­függéséről. Olyan korban „kapják meg” a tanulókat, amikor már nem olyan kicsik, mint a nyolcosztályos gimnáziumba járók, de még van elég idő az általános iskolák kü­lönbözőségéből származó szín- vonalbeli eltérések korrigálására. A hagyományos négyosztályos gimnáziumétól eltérő szerkezet természetesen a tanároktól is másféle munkát követel. A „szé- chenyis” tanárok nem vártak központi tan- és segédkönyvekre, ezeket megírták maguk. Készült az iskola tanulóinak egy tanu­lásmódszertani tankönyv, a taná­roknak pedig ugyanerről egy se­gédkönyv, de az első két osztály­ban használatos több más tan­könyv is a gimnázium tanárainak kezdeményezőkészségét dicséri. is többen vannak. Az átmeneti szállóra és az éjjeli menedék­helyre a központ ügyfélszolgá­lati irodáján jelentkezők közül kerülnek ki a lakók, míg az úgynevezett fapados részlegen az érkezési sorrend dönt a fek­vőhelyek sorsáról. A Humán Szolgáltató Köz­pontnak van egy nappali mele­gedője is a Thököly úton, itt forró tea, zsíros kenyér, vala­mint télen jóleső meleg várja a betérőket egészen délután ötig. PE Annak nem sok értelmét látták, hogy a gimnáziumban a 7. és 8. osztályos általános iskolai köny­vekből tanítsanak, más tankönyv pedig nem volt, ezért írtak ma­guknak újakat az 1. és 2. osztá­lyosoknak. Ezeket a tankönyve­ket több hatosztályos gimnázium is átvette, és sikerrel alkalmazta. Amikor a hatosztályos gimná­ziumok elterjedtségéről kérdez­tem, Horváth Tibor elmondta, hogy kezdetben körülbelül a kor­osztály egyharmada tanult ilyen típusú iskolákban, de a létszám azóta valamelyest csökkent. Nem azért, mintha nem lenne eredmé­nyes ez az oktatási szerkezet, ha­nem az iskolák közötti kiélező­dött verseny miatt. Sok általános iskola számára a csökkenő tanu­lólétszám mellett létkérdés, taná­raik számára egzisztenciális kér­dés volt, hogy megtartsák a 7-8. osztályosokat, s ezért meg is tet­tek mindent. Ezzel együtt lassan­ként kialakul azoknak az isko­láknak a köre, amelyekben a hat- osztályos gimnázium megalapo­zottan élni tud a lehetőségeivel. A szolnoki „Széchenyi” egyértel­műen ezek közé tartozik. B. A. Indulatok egy útépítés körül A Széchenyi városrész gyöngy­szeme lesz a Kaán Károly úti lakótelep - vélik az ott lakók. A múlt héten egy lakossági fóru­mon a közel háromszáz új há­zat magába foglaló telep úthá­lózatának aszfaltozására pró­báltak megoldást keresni a pol­gárok és Várhegyi Attila pol­gármester. Mai világunk kettősségét jól mutatja egymás mellett a Szé­chenyi- és a Kaán Károly úti lakótelep. Egyik a szegénye­sebb életforma megtestesítője, míg a másik, csupán néhány éve létező telepen csodapalo­ták, több tízmilliót érő álomhá­zak váltogatják egymást. Gaz­dagság és szegénység, egymás­tól alig pár száz méterre. A fórumon hamar közös ne­vezőre jutottak az új telepen élők. A tervek szerint a házak tulajdonosai és a szolnoki ön- kormányzat együttesen állja majd a nyolcvanmillió forintos költséget oly módon, hogy lét­rehoznak egy közműfejlesztő társaságot, ami addig él, amed­dig el nem készül az út. Családonként százharminc- ezer forint lenne a befizetendő összeg, s az így összegyűlő negyvenmillió forinthoz a vá­ros ugyanennyit tesz hozzá. Ebből a pénzből szilárd burko­lat kerülne a 4,5 kilométernyi útra, amely a továbbiakban az önkormányzat tulajdonába ke­rül. Ennek az az előnye, hogy ha romlik az állapota, a javítás költségei a város kasszáját ter­helik. A tervre még a megye- székhely közgyűlésének is ál­dását kell adni. Egy dologra külön felhívta a figyelmet a polgármester. Amennyiben a társaság létre­jön, és belevágnak az útépí­tésbe, a százharmincezer forint befizetése mindenkire kötelező lesz! Akadtak olyanok, akiknek kifogásaik voltak az építendő úttal kapcsolatban. A Kaán Ká­roly útiak egyik szószólója attól tartott, hogy ha nem csatorná­zott utat építenek, akkor az gyorsabban kátyúsodhat, tönk­remehet. Várhegyi Attila vála­szában csak annyit említett, ez folyóméterenként harmincezer forintnyi többletet jelentene, amit a lakóknak kell állni! Szóval úgy tűnik, hamarosan aszfaltúttal gazdagodik a gyöngyszem, bár a teljes igaz­sághoz hozzátartozik, hogy a Széchenyin élők körében nem kifejezetten felhőtlen a hangu­lat. A legnépesebb városrész­ben csak Rózsadombnak hívják a zömmel a város gazdagabb polgárai által lakott területet. Sokan nem értik, miért a kivéte­lezés egy igen fiatal városrész­szel szemben, holott Szolnok­nak és a Széchenyi-lakótelep- nek vannak olyan részei, me­lyekre ugyanúgy ráférne az út­építés, és jóval régebben várnak rá. Pókász Endre Dobpergés és ágyútűz a Malomzugban Csata után közös ebéd Az idén emlékezünk az 1848-as forradalom 150. év­fordulójára és a másfél év­századdal ezelőtti esemé­nyekre. A szolnoki katonai hagyományőrzők úgy kí­vánnak tisztelegni, hogy a Malomzugban megelevení­tik a szabadságharc legen­dás szolnoki csatájának egy részletét. A Szolnok Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány tervei szerint minderre március 7-én, szombaton kerül sor a vá­rosközponti ünnepség után. Udovecz György, a katonai hagyományőrzők vezetője már javában tanulmányozza Kaposvári Gyula nyugalma­zott múzeumigazgatónak a szolnoki csatáról 1950-ben megjelent publikációját, amely szinte forgatókönyv­ként használható. A csataimitációra a szol­nokiak meghívták a 2. Ma­gyar Gránátos Ezredet Szlo­vákiából, a 2. Osztrák Tü­zérezredet Ausztriából, az Osztrák-Magyar Sorgyalog­ság Gyulai Ezredét és a Ma­gyar Történelmi Huszár Ha­gyományőrző Szövetséget, az utóbbi kettőt Budapestről. Közreműködnek még Szol­nok katonai alakulatai és is­kolásai is, összesen 500- 1000 ember lesz a csatatéren a magyar, illetve az osztrák oldalon, és tízes csoportok­ban alkotják a „tömeget”. A tízes csoportok élén katonai viseletben a hagyományőr­zők lesznek szakaszvezetők­ként. Az összecsapás természe­tesen nem nélkülözi a piro­technika révén a csatazajt és egyéb látványosságokat. A program szerint a „csata” 11 óra tájban kezdődik, kime­netele - 149 éve tudjuk - nem kétséges, a végén pedig győz­tes és legyőzött egyaránt kap a tá­bori körülmények között szervíro­zott babgulyásból. Apropó, 149 év, és egy kis kaján- ság .. . Hogy mi­ért nem egy év múlva, azaz a szolnoki csata 150. évfordulóján lesz annak meg- elevenítése? A fő­szervező Udovecz György szerint az idén lesznek a reprezentatív ün­nepségek, és ezek sorában szeretné­nek emlékezni a szolnoki csatára is, ezért hozták egy évvel előre a megünneplését.-U­A Nat. és a hatosztályos gimnázium „A Nat.-ot a hatosztályos gimnáziumnak találták ki” - mondta elégedetten Horváth Tibor, a szolnoki Széchenyi István Gimná­zium igazgatója. Mondani sem kell talán, hogy nála az osztá­lyok többsége ilyen rendszerben tanul. Jó Szolnokon játszani Sebestyén Éva évtizedei a Szigligeti Színházban Mint arról annak idején hírt adtunk, egyéb kitüntetésekkel együtt tavaly december 29-én adták át a városházán a Bodex- gyűrűt, amellyel a cég minden évben a Szigligeti Színház egyik művészét jutalmazza. A kitüntetést ezúttal Sebestyén Éva kapta. Beszélgetésünk apropóját ez adta, ám a gyűrűn kívül is sok mindenről szó esett. Tíz igazgatót „éltem túl”-A színészekre általában nem jellemző, hogy hosszú ideig hű­ségesek lennének egy színház­hoz, egy városhoz■ Tudjuk, hogy ennek oka jórészt a szer- ződtetéses rendszer. Annál rendhagyóbb az ön szolnoki- sága, vagyis az, hogy negyven éve él és játszik ebben a város­ban. Mi köti Szolnokhoz?-Bár eredetileg pesti lány voltam, az elmúlt negyven év szolnokivá tett, itt érzem ma­gam otthon, letelepedtem eb­ben a városban. Az első évek­től kezdve sikereim voltak, fő­szerepeket játszottam, miért mentem volna el? Pedig me­hettem volna, már csak a Se- bestyén-dinasztia révén sem okozott volna gondot, hogy visszamenjek Budapestre. A nagyapám híres táncoskomi­kus és nagy bohém volt, több nagybátyám színházigazgató­ként dolgozott Budapesten, Miskolcon. Hívtak is, de miért A Bodex-gyűrű közelről mentem volna el? Az ’57 utáni időszak a színház egyik arany­kori volt, a közönség szeretett. Később persze már nehezebb lett volna elmenni, de akkor sem akartam. A Szigligeti Színháznak több aranykora volt, a Berényi-korszak után nem sokkal a Székely-korszak következett a maga kevésbé populáris, intellektuálisabb, de nem kisebb értékeivel. Melles­leg tíz igazgatót „éltem túl”, Schwajda maga harmadszor igazgatóm.- Ha már a korszakoknál tartunk, ma milyennek látja a színházat? Ez aranykor-e?- Ma is igen jó a színház, ha másképpen is, mint régebben volt. Egy kissé már megvaló­sult a nyugati jellegű színházi szervezet. A közönségnek nem kell Budapestre utaznia, hogy országosan ismert művészek­kel találkozzon, szinte a fővá­ros színházi élete jön a helybe Szolnokra, és kitűnő előadások születnek.-Az ön neve összeforrott olyan kezdeményezésekkel, amelyek jelentősen hozzájárul­tak ahhoz, hogy Szolnokon lét­rejött egy nagy létszámú szín­házszerető közönség.- Ha a rendhagyó irodalom­órákra és az iskolaszínházra gondol, akkor ez biztosan igaz. Az iskolákban diákközönség előtt eljátszottuk egyes klasz- szikus darabok keresztmetsze­tét, amolyan zanzásított válto­zatát. Nem azért, hogy ne kell­jen a gyerekeknek elolvasni vagy megnézni a darabot, ha­nem éppen ellenkezőleg, hogy kedvet csináljunk hozzá. Elő­fordult, hogy az első előadáson még tökmagot köpködtek és zsebrádióztak a gyerekek, a második-harmadik alkalommal azonban már sikerült fölkelteni a figyelmüket.-Ezen a pályán a nyugdíj- korhatár elérésének nincs kü­lönösebb jelentősége. Ön most milyen szerepre készül?-Valóban, amíg szükség van rá, amíg foglalkoztatják, és dolgozni tud, addig egy igazi színész nem hagyja ott a szín­padot. Beteg voltam a szí­vemmel, de már jobban va­gyok, egy kisebb szerepre ké­szülök a My fair ladyben.- Mit szeretne még elérni, eljátszani?- Elérni? Leginkább azt, hogy a színházi művészbejáró mellé végre tegyenek egy pa­dot, ahová jó időben ki lehetne ülni. Ez majdnem minden színházban van, itt is volt, sőt többször megígérték, hogy lesz is, de a felújítás óta még nem volt idő, hogy oda is tegyék. Eljátszani pedig Aase anyót szerettem volna még a Peer Gyntben. — Es van rá esélye?- Nem nagyon hiszem, ez már valószínűleg kimarad az életemből, de azért így sem vagyok elégedetlen. Bistey András Gyakran kalian! nyugtalanító híreket a szolnoki Hetényi Géza kórházról. Közben azonban az orvosok, ápolók és technikai szakemberek lelkiismeretes munkájának köszönhetően csendben folyik a gyógyító munka. A betegek számára pedig ez a legfontosabb. foto: m.j.

Next

/
Thumbnails
Contents