Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-09 / 287. szám
6. oldal Barangolás Szórópusztától Tiszasülyig 1997. december 9., kedd Ez az ártéri erdő nagy értéket képvisel — mutatja Luzsi József Luzsi József neve ismerősen cseng Tiszasüly, Kőtelek, Nagykörű, Csataszög térségében, hiszen ő az ártéri erdőbirtokossági társulat elnöke. Ez mintegy 200 hektár erdőt jelent, és további 100 hektár mezőgazdasági területet. Évente mintegy háromezer köbméter famennyiséget értékesítenek. Erdőgazdálkodásra álltak, ami a köznapok nyelvére fordítva valami olyasmit jelent, hogy akad erdőjük, amelyik már vágásra érett, más csak gyérítésre, illetve találhatók ezen az irdatlan területen friss telepítésű táblák is. Az erdőbirtokosság a saját területén mintegy húsz személynek ad munkát. Mindig voltak rövidlátó emberek, akik az „ami ott van, az enyém is” elvet vallva igyekeznek meglopni a társulatot, sötétedés után, esetleg hajnalban - bár hogy kisebb legyen a mer- szük, fegyveres őr vigyáz a területre. Holott a nem hasznosított vékony meg vastagabb gallyakat, ágakat, illetve a tuskót szabadon vihetik haza, ami nagy kincs a zúzmarás napokban, hetekben. Mindezeken tül a társaság és maga Luzsi úr is több ottani iskolát, létesítményt támogat ajándékokkal, illetve pénzzel is. A nagykörűi általános iskolában napjainkban tizennyolc pedagógus pallérozza a nebulókat. A padokat száznyolcvanhat kis- meg nagy diák koptatja, és közülük tizennyolcán elmondhatják magukról, hogy már eljutottak a nyolcadikig. Igaz, elsőben huszonhatan kezdtek, és időközben volt, aki hatosztályos gimnáziumba távozott, míg mások, ragaszkodó típus lévén, olykor kétszer jártak egy-egy tanévet, osztályt. Azt mondják róluk, hogy akik maradtak, azok afféle hajtós diákok. A tizennyolcas létszám úgy oszlik meg, hogy a többség fiú, lévén hét lány. A legjobb tanuló Németh Antal, kis híján kitűnő, a legjobb sportoló pedig Kiss Zoli. A továbbtanulási szándékuk olyasforma, hogy öten iparkodnak gimnáziumba: négyen a Tiszapartiba, egy pedig Ti- szaföldvárra. Nem kell félteni a közbiztonságot, mert zsaru is lesz Bakos Eszter személyében, akinek a szűkebb-tágabb rokonságában három egyenruhás is akad. Valamelyik szakközépiskolát nyolcán céHajtós kis társaság lozzák meg, köztük van faipari, gépipari, közgazdasági, kertészeti. A többiek szakmák felé kacsingatnak, és ha minden igaz, lesz közöttük lakatos, asztalos, pék, hegesztő. Kiss Zoli például azért választja a szakajtók, veknik világát, mert a szülei is pékségben dolgoznak. Szeretik a községet, hiszen ide köti őket a család, a rokonság, az iskola, a barátok, szóval eddigi tíz-egynéhány évük. Ugyanakkor tisztában vannak azzal is, hogy vegyék fel őket bárhová, ezek a szálak elszakadnak. Szerencsés esetben lazulnak, hiszen a középiskolákhoz, középiskolákba már utazniuk kell. A nagykörűi nyolcadikosok valamennyien szeretnének tovább tanulni. Öten gimnáziumban, nyolcán szakközépiskolában, a többiek pedig szakmunkásoknak jelentkeznek Józsi, a könyvíró A férj hatvanezerért árulta a gyerekét A nagykörűi nyolcadikban tanul egy srác, bizonyos Molnár József, akit annyira magával ragadott az emberiség históriája, múltja, hogy egy történelemkönyvet írt, szerkesztett, rajzolt. Tulajdonképpen ötödik óta érdekli ez a tárgy, és azt hallottam róla, hogy ebből a legrosszabb jegye ötös, de állítólag kapott már csillagos ötösöket is. Ha valaki ezek után netalán- tán azt gondolná, hogy ez a Jóska gyerek megcélozott valami elit gimit, esetleg társadalomtudományi fakultációt, az nagyot téved. Ugyanis az ifjú történészjelölt a hírek szerint könyvírás ide, könyvszerkesztés oda, asztalos lesz. Legalábbis akkor még úgy volt, amikor arrafelé vetett bennünket a vakvéletlen. Elmondása szerint azért, mert más a hobbi, és más az élet. És ugyebár valamiből meg is kell élni: a rangsorban pedig az asztalosmesterség tűnik a biztosabbnak. Rendbe tették a községet Kőtelken augusztustól egészen az utolsó „ember” hónap elejéig, azaz december 1-jéig harmincöt közmunkás szorgoskodott a település csinosításán, így tették rendbe a Kossuth, a Jókai, a Deák Ferenc, a Dózsa György utakat, illetve kitisztították az árkokat, szivárgókat. De a művelődési ház, a piactér, a polgármesteri hivatal környékének a parkosítására, sőt faültetésére is jutott idejük, erejük. Némi szépségtapasz az egészben az, hogy akad vagy öt ember, aki már a kezdet kezdetén a lapát és a csákány nyele helyett a boriskát választotta. Természetesen így kisbetűvel írva, hiszen ez a boriska presz- szókban, kocsmákban kapható, mégpedig poharas megrendelésre. Ugye, ezek után aligha lep meg valakit, hogy a boris- kakedvelő ötöstől villámgyorsan megváltak, miután közölték velük: ez irányú érdeklődésüket, vonzódásukat tudomásul veszik, de hogy még fizessenek is érte - azt már nem. tett. A legidősehbik Ágnes, annyi korú, amennyi a kártyában a nyerőszám, és ő Pesten dolgozik. Marianna a következő, 19 múlt és a műszaki egyetem hallgatója. Ő olykor hétvégeken látogat haza Ti- szasülyre, az otthonba. A harmadik 16 éves, Jenó', ő Szolnokon tanul. Julianna a negyedik, Sülyön iskolás, akár a nyolcéves János. Nem volt könnyű élete ennek az asszonynak, három férje közül tulajdonképpen egy sem vált be. Pedig az utolsó látogatni szeretné, holott ő volt az, aki az egyik gyerekét hatvanezer forintért árulta. így nem szívesen venné, ha neta- lántán felkeresné őket, hiszen itt nyugalomban élnek augusztus óta. Pedig csak annyit hoztak, ami rajtuk volt, illetve a gyerekeknek a könyveket. Nem tudják, az otthonban meddig lehetnek, mindenesetre első itteni karácsonyukra készülnek. Szabadnap nagymosással A tiszasülyi Kék Sziget Alapítvány Anyaotthonában napjainkban már tíz-egynéhány anyuka, család talált otthonra. Mindegyik élete kész regény, hihetetlennél hihetetlenebb történetekkel, mikorra ide jutottak. Tücsökné legkisebbik lányával, Juliannával A Besenyszöghöz tartozó Szórópusztán nehéz eltévedni, hiszen tulajdonképpen egy sor utcáról van szó, illetve fél sorról, bár távolabb tanyák, tanyabokrok dacolnak a decemberi hideggel. Szibériai típusú, minőségű kövesút vezet a tanya- központba, benne akkora vízzel telt kátyúkkal, hogy folyamatban van fogászati bejelentkezésük. Balra a legelső lakás Boty- tyán lst\’ánéké. A férj Szolnokon dolgozik, a feleség is, csak most éppen szabadnapját töltötte. A fiú harmadéves Jász- apátin, a kislány hetedikes Szolnokon a Tallinnban. Jó a szabadnap, szegény háziasz- szony azt se tudja, mihez kezdjen. Mosott, centrifugázott, teregetett, úgyhogy nem teltek feleslegesen az órák. Tősgyökeres idevalósiak mindketten. Laktak Kaposvárott is, a félj hivatásos katona volt, majd ide vezetett az útjuk, majdnem a világ végére. Nem másért, mert mindkettőjüknek itt laknak a szülei. Víz nincs, jobban mondva akad itt egy kút, de oda nem nagyon járnak. A lajtoskocsi hetente kétszer keresi fel a vidéket és hozza a vizet, bár ők Szolnokról, az artézi kútról viszik az efféle nedűt. A húsz-egynéhány háznál van öt kocsi, és segélykérő telefon is akad, ha valaki hirtelen rosszul lenne. Elmozdulnának, mennének, de havi negyven-egynéhány ezerből hová? Lassan-lassan ez semmire nem elég, különösen ott, ahol két tizenéves fiatalt is taníttatnak. Hiszen hovatovább egy vagyon a továbbtanulás. Égyébként nehezen, nagyon nehezen élnek, bár a feleség, Erzsiké azt is elmondja, nagyon jó a szolnoki munkahelye, amelyet mindenképpen írjunk bele a cikkbe, ha lehet. Szórópuszta legelső házában Bottyánná Erzsiké éppen a szabadnapját töltötte. Hogy mivel? Akkor például nagymosással. Volt egyszer egy görgős eke Bizony volt, nem is egy, és túlzás nélkül állítható, hogy Európa- szerte forradalmasította a szántást. Mindehhez a megyénknek annyi a köze, hogy ezen ekéket a kőtelki Ady Termelőszövetkezet csataszögi ipari üzemében állították elő - hallottuk Pócsai József-tői, a telep vezetőjétől. Női akt „védelmében” az eke makettje Egyébként be kellett fejezniük a gyártást, mert a feltaláló kevesellte az akkor érte kapott 3,3 milliót, és ezt a jogot eladta egy fővárosi cégnek. Évente négyre-ötre volt vevő, nem utolsósorban azért, mert ezen ekék két éve is már 370 ezerbe plusz áfa kerültek, míg a görgők nélküli társaik ennek a töredékébe. És ugye a pénz nem kis úr a mezőgazdaságban sem. Napjainkban mintegy harmincán teszik ezen műhelyekben a dolgukat, és évente harmincmilliós bevételt produkálnak. Az is igaz, a háromfejes ekéikért sorban állnak az emberek, de a nagy üzlet nem ez, hanem a hideghengerlés. Olyannyira, hogy közel tíz éve Bős-Nagymaroshoz is szállítottak évente mintegy 2 ezer 400 tonna, szaknyelven fogalmazva vízzáró vasszádlemezt. Ami az egykori feltalálót, híres embert illeti, róla csak annyit, hogy a közelmúltban temették Sz. Istvánt. Az egyik irodában az asztalon megmaradt ennek a nevezetes ekének az élethű makettje. Egy női akt őrzi: van, akinek a hölgy tetszik, másnak az eke, és akad, akinek mindkettő. Felfogás, érdeklődés, ízlés dolga ... Tuskószedés Valahol Tiszasüly határában, nyúl- iramodás- nyira a komptól, térdig érő sárban dolgozik egy ember. Kovács Istvánnak hívják, sülyi, 57 esztendős előnyugdíjas. Mivel borzasztóan drága a szén meg a fa, így kijár a rétre tuskót szedni. Mintegy két hete kezdte, a csákány a leghűségesebb társa, hiszen a nyárfatuskó baltának, kapának, ásónak aligha adja meg magát. Olykor órákat is elbíbelődik egy-egy terebélyesebb darabbal, arról nem is beszélve, hogy ő hatvanöt kiló, a nyárfa alsó vége pedig olykor meghaladja a mázsát, Megszokta a szabad életet, a levegőt, hiszen korábban halász volt. A sárból lehetne kevesebb is, azt vallja, mert egy-egy ferdébbre sikerült ütés után olykor még az arcára is jut a ragaszkodó típusú masszából. A kiásott, kibontott tuskókat két-három darabra fűrészelik, majd hazafuvarozzák, hogy a verejtékkel, nehéz munkával kiszedett gyökerek így szolgálják tovább egy otthon, például a tiszasülyi Kovács Ist- vánék házának melegét. Majdnem annyi súlyú, mint én vagyok - emeli meg Kovács István az egyik ártéri tuskót Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Tücsök Jánosné például Ópusztaszerről került a Dunántúlra, majd augusztus 18tól ide, az otthonba. Az asz- szony még most sincs negyvenéves, és öt gyereke szüle-
