Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24 / 300. szám
1997. december 24., szerda 11. oldal Békés, Boldog Karácsonyt; Ön hogyan tölti a karácsonyt? Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere: - Az idei ünnep számomra már december 22-én megkezdődött, amikor a város azon idős nyugdíjasaival töltöttem az estét, akik már évek óta egyedül ünnepelnek.- Otthon majdnem mindennek kialakult a hagyománya. Mint mindig, most is családi körben ünnepelünk, de már három gyerekkel, s ilyen még nem volt. December 24-én mindig én főzök, az ünnepi vacsora fácánleves lesz és süllő Bállá Gyuri módra. Természetesen az éjféli mise is hozzátartozik e naphoz- Szóval nyugalomban és a gyerekekkel a középpontban zajlik az ünnep, noha a karácsonyfát még nem velük díszítjük fel. A Jézuskától viszont megkérték az ajándékot, anyukájuk pedig ment is utána éppen eleget. Az is szokás, hogy az ünnep másnapján a testvéremékhez utazunk, igaz, most csak egy napra, mert a két ünnep között is van munkám. Búsi Lajos, a megyei közgyűlés alelnöke: - Természetesen családi körben ünnepelünk szüleimmel és feleségem szüleivel. Az ötödik Búsi Lajos Dániel - hat és fél éves kisfiam - ugyan még nem segít a karácsonyfa feldíszítésében, viszont rettentően tud örülni nemcsak saját, de a család többi tagja ajándékának is. Idén először az éjféli misére is elvisszük, 25-én pedig református istentiszteletre megyünk. Ráckevei Anna színésznő: - Valószínűleg ugyanúgy töltjük a karácsonyt, mint bárki más. A közös fadíszítés után én főzöm az ünnepi vacsorát, bár még nem döntöttem el, mi legyen a menü. Szeretném kipróbálni a borleves receptjét, a férjem viszont arra a déligyümölcsökből készült levesre szavaz, melyet szerinte én tudok a legjobban elkészíteni. Mindenesetre a lányommal biztosan sütünk valami finom süteményt. December 25-én és 26-án a nagyszülőket látogatjuk meg. Kopasz Árpád megyei rendőrfőkapitány: - Bízom benne, hogy nyugodtan, családi körben tölthetem a karácsonyt. Igaz, ugrásra készen kell várakoznom, hiszen sosem lehet tudni, mi történik. Remélem, az ünnepi vacsorát azért el tudom készíteni, hiszen a főzés nekem kikapcsolódást jelent. Egyébként a család együtt ünnepel, hiszen jönnek hozzánk a gyerekek és az unokák. szilvási A szeretet ünnepére vetette papírra első versét Humoreszket, novellát is ír-■ Vagy öt éve, karácsony előtt egy héttel megkért Kelemen Sándorné, a mozgássérültklub vezetője, hogy a szeretet ünnepére tanuljak meg egy verset. Az időt rövidnek tartottam, ezért inkább írtam egyet - idézi a kezdetet a mezőtúri Szendrei La- josné, Mariska néni amatőr költő és versmondó. Szendrei Lajosné fotö: takács Nem csak Mezőtúron, de Tiszafüreden is ismerik már a nevét, hiszen 1992-ben tizenhárom perces, „Vénlány vagyok” című humoros monológgal belopta magát az ottaniak szívébe. Azonban, mint mondta, szeretné, ha még többen ismernék, mert sok mondanivalója lenne. Úgy véli, helyben nem tud kibontakozni igazából.-A bizonyítani vágyás mindig bennem volt. Az iskolában ha a barátnőm egyesre felelt - akkor ez volt a legjobb jegy -, hát én csillagos egyesre akartam. Bár Mariska néni számára dr. Keresztes Károly, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) helyi szervezetének vezetője rendszeres szereplési, lehetpségej jjiztpsít összejöveteleiken, és versei a „Szeretet Galériáján” is olvashatók, ezt kevésnek tartja, tovább szeretne fejlődni. Annak nem látja értelmét, hogy a „fióknak” újon. Mert rendszeresen ír, nem csak verset, hanem humoreszket, novellát, még balladát is. A véleményeket, legyen az rossz, vagy jó, szívesen fogadja írásairól, sőt el is várja. Hitvallása ugyanis: „Mondjanak rólam rosszat, ha jót nem mondhatnak, csak szürke veréb ne maradjak.” Azt, hogy immáron deres fejjel, közönség elé állva kezdett verset mondani, a Siketek és Nagyothallók irodalmi klubja vezetőjének, dr. Nagy Istvánnénak köszöni, aki sokat biztatta, segítette. Mindig boldog, mikor egy- egy szavalata után dicsérő szavakat kap. Az MVSZ szolnoki és helyi szervezetének is alapító tagja. Amikor felkérték a belépésre, mindössze egyetlen kikötése volt, politizálni nem fog. Most azonban némiképp mégis foglalkozik vele, mivel készülő humoros írása a honatyák parlamenti viselkedését figurázza ki. scs Nagyapa, fiú és unoka együtt énekel Három nemzedék egy kórusban Az Ábel család ősszolnoki vasutas-dinasztia, amelyben a férfiak sok nemzedék óta a vasútnál, többnyire a Járműjavítónál keresték a kenyerüket. Ilyen család azonban több is van Szolnokon. Amiben az Ábel férfiak tőlük is különböznek, az az, hogy nemcsak a vasúthoz kötődnek, hanem a Járműjavító Férfikarához is, amelyben ma együtt énekelnek három nemzedékük képviselői.- 1950-ben ipari tanulóként kapcsolódtam be a Járműjavító Művelődési Házában folyó munkába- kezdte a beszélgetést Ábel Ferenc, a nagyapa. - Akkoriban nagyon eleven kulturális élet volt ott, tánccsoport, zenekar, színjátszó kör működött, háromfelvoná- sos darabokat mutattak be. Először a zenekarban játszottam, be kellett ugranom valaki helyett, azután maradtam.- Nem volt véletlenül egy még korábbi ős, mondjuk egy dédapa, aki szintén énekelt a kórusban, hiszen a férfikar az idén 122 éves?- Apám nem énekelt a kórusban, de tudott zenélni. Harmonikán játszott, igaz, inkább csak családi rendezvényeken. Magán- szorgalomból tanult meg harmo- nikázni.- A zene iránti érzéket tehát volt kitől örökölni.- Azt mondták, jó fülem van. Először egy katonazenekar zenésze tanított trombitálni, azután zeneiskolába is jártam, megszereztem a hivatásos működési engedélyt.- De nem ez lett a kenyérkeresőfoglalkozása.- Géplakatos, azután műszaki vezető lettem a Járműben. A ke? rusnak csak 25 éve vagyok tagja, és nagyon sok örömet szerzett az éneklés. Bejártam Európát, olyan helyekre is eljutottam, ahová egyébként biztosan nem tudtam volna elutazni.- Volt olyan élménye, amelyre különösen szívesen emlékszik?- Nagyon nehéz egy élményt kiemelni, mindegyiknek megvolt a maga szépsége. De a legnagyobb hatással talán a dal ünnepe volt rám Tallinnban, ahol kétezer ember volt a színpadon, és tízezer a nézőtéren.- Hogy tudta összeegyeztetni a munkát és az éneklést, különösen amikor már vezető beosztásban dolgozott?- Az volt az elvem, hogy legalább egy kicsivel mindig jobban kell dolgozni annak, aki a kórusba jár, hogy ne érje szó a ház elejét, ha pár perccel hamarabb elmegy a próbákra. Erre törekedtem géplakatosként, és műszaki vezetőként is erre intettem a kórustag beosztottaimat. Ábel Ferencnek két fia van, mindkettő aktív zenész, sőt egyikük, Attila, a zenével keresi a kenyerét. A másik, akiről történetünk következő része szól, Tibor, a Járműjavító diszpécsere. Ő is énekel a kórusban.- A szolnoki zeneiskolában tanultam hat évig, ’82 óta hivatásos engedélyem van. Társas rendezvényeken gyakran zenélünk apámmal és másokkal együtt.- Emlékszik rá, hogyan került kapcsolatba a zenével?- Nem nagyon, a zene valahogy az életem része, amióta az eszemet tudom. De azt mondják, négyéves voltam, amikor kezdtem ismerkedni a zongorázás alapjaival. Először egy zeneértő szomszéd tanított, azután a zeneiskolában folytattam.- Szívesen csinálta, vagy volt egy kis szülői ráhatás?- Aj. elején néha szívesebben fociztam volna a többi gyerekkel gyakorlás helyett, de ahogy fejlődtem, egyre több örömet találtam a zenélésben. Akkor már nem kellett erőltetni.- Gondolom, egyenes útja vezetett a Járműjavító Férfikarába.- Nem egészen, mert csak ’82 óta dolgozom a Járműben, akkor kezdtem énekelni a kórusban.- Körülbelül két éve szólót is énekel.- Mások is énekelnek szólót, ha a mű úgy kívánja. Háromnégy énekes közül a karnagy választja ki, akit éppen a legmegfelelőbbnek tart.- Jelenleg a kórus titkára. Ez milyen tevékenységet kíván?- Ez amolyan mindenesi beosztás, szervezés, kapcsolattartás, ügyes-bajos dolgok intézése a feladatom. Viktor, az unoka most 16 éves, faipari technikusnak készül. Amikor, némi tájékozatlanságot elárulva megjegyeztem, hogy úgy látszik, az ő pályája elkanyarodik a Járműjavítótól, mind tiltakoztak, mondván, hogy van ott munka egy faipari technikusnak is.- Hétéves lehettem, amikor egyszer leültem otthon a zongora mellé, és sikerült kipötyögtetnem, amit akartam. Attól kezdve tudatosan foglalkoztam a zenével. Először a furulya és a dob volt a hangszerem, most megint a zongora, ezt a hangszert szeretem legjobban. Másfél éve éneklek a kórusban.- Hívta az édesapja és a nagyapja?- Apa hívott, de nem erőltette. Szívesen mentem. Annál is inkább, mert a Járműjavító Férfikara jelenleg éppen a nemzedékváltás időszakában van, ami azt jelenti, hogy nyolctíz fiatalember énekel benne, a fiűk-unokák nemzedéke, ami számukra megkönnyíti a beilleszkedést, a kórusnak pedig a megújulást. Mellesleg mosolyogva említették, hogy míg a nagyapa és az apa egymás mellett áll a tenorszólamban, a legfiatalabb, az unoka basszust énekel. Végezetül föltettem a kérdést mindnyájuknak, hogy mit jelent számukra a zene, az éneklés. Kissé meglepetten összenéztek, azután Ábel Ferenc válaszolt:- Kodály mondta vagy írta valahol, hogy „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők a másokét is.” Ennél szebben ki tudná megfogalmazni? Bistey András Ferenc, a nagyapa, Viktor, az unoka és Tibor, az apa Mi kerül(t) az asztalra a Kunságban? A régi karcagi karácsonyi előkészületekről, az ünnepi asztalra kerülő süteményekről, ételekről kérdeztük a téma avatott szakemberét, Demjén Lajosnét, aki maga is sok ünnepi ételt elkészített már. Mise a börtönben Többéves hagyomány már, hogy a szegedi Csillag börtön elítéltjei is megemlékeznek a szeretet ünnepéről. Ezúttal Karl-Josef Räuber érsek, a Szentszék magyarországi nagykövete látogatott el kedden az intézménybe, ahol a Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság és a Szegedi Fegyház és Börtön vendégeként mutatott be szentmisét. II. János Pál pápa személyes képviselője megköszönte, hogy a börtön vezetése nyitott a lelkipásztori tevékenységre, amely szellemileg segít a raboknak visszailleszkedni a társadalomba. A nuncius felhívta a figyelmet, hogy a börtönökben is emberek vannak, akiknek jó útra térítésében fontos szerep jut az egyházaknak. A ceremónián mindazon elítéltek részt vehettek, akik az intézmény zárt falai között is gyakorolják vallásukat. A karácsonyi asztalra még ma is gyakran kerül kacsa. A kacsalevesbe a számyhegy, a bőrtelen nyak, a lenyúzott borda, a két láb és a zúza került. Félfővésben hozzáadtak egy répát és egy gyökeret, majd megsózták. Mikor megfőtt, a lét átszűrték, és eperlevéllel befőzték. Kedvelt a kacsáskása is, melyhez a kacsaaprólékot kevés vízben megfőzték, zöldségelték. Mikor a hús megfőtt, a leszűrt lében megfőztek egy csésze rizst, majd megborsozták. Tálaláskor a főtt húst a rizs közé rakták zöldséggel, meglocsolták kacsazsírral, és kacsamájat szeltek rá. A kunságban sokszor ilyenkor volt a disznótor is. Az ünnepi déli menü orjaleves, káposztahús és pogácsa volt. Este pedig disznótoros vacsorát készített a háziasszony, aki a sütőbe vagy kemencébe mindenféle hurkából rakott a tepsibe, melyből a kolbász és hónaljpecsenye sem maradt ki. A hurkához céklát főztek, a húshoz vizes uborkát adtak. Szilveszterkor a kocsonya, szikkasztott rétes nem hiányozhatott az asztalról. A kocsonyába feldarabolták a körmöt, fület, lábszárat. A húshoz 2 liter vizet öntöttek. Tettek bele fokhagymát, sót, csöves paprikát, szemes borsot. Lassú tűzön addig főzték, míg a hús levált a csontról. Ekkor a húst tálra rakták. A lét hagyták hűlni, a dermedt zsírt leszedték a tetejéről, és a tálra szűrték a lét, majd ha megfagyott, megszórták paprikával. A szikkasztott réteshez szilveszter reggelén fogtak. Egy liter lisztet egy tejmerő kanál zsírral eldörzsöltek, langyos, sós, ecetes vízzel lágy tésztává gyúrtak. Hólyagosra kellett kiverni és 4-5 cipóba rakni. Négyórás pihentetés után abrosszal leterített asztalon - melyet megliszteztek - elhúzták előbb a kezük fejével, hogy ki ne lyukadjon, aztán körbe-körbe az asztalon. A megszikkadt rétest olvasztott zsírral meglocsolták, és abrosz segítségével tepsi nagyságúra hajtogatták, majd megtöltötték édes túróval, cukros dióval. Sütéskor vigyázni kellett, hogy fehéren maradjon, mert a hártyavékony lapok nem bírták a sülést, csak a szikkasztást. Ha valaki akkor ment a házhoz, amikor éppen rétest húztak, hosszú lépéssel átlépte a küszöböt, ügyelve, hogy rá ne lépjen, s ezt mondta: hosszúra nyúljon a rétesük! D. E. A karcagi lakásból ^rsem hiányzik a jókedv Otthon, ó, édes otthon Itt van a várva várt nap, a szeretet ünnepe, amikor jobban figyelünk családtagjainkra, barátainkra. Ilyenkor a szülők is többet foglalkoznak gyermekeikkel. De mit jelent az állami gondozottak számára a karácsony? - ezt kérdeztük Karcagon egy olyan családban, ahol hat gyermeket nem édesszülője nevel. Köteles Lajoséknál éppen nagy volt az öröm, mert arról értesítették, hogy megveheti a nagyobb lakást. így mire cikkünk megjelenik, remélhetően már új otthonukban laknak.-Mikor gondolták úgy, hogy állami gondozottakat is nevelnek ? - kérdeztük Kötelesnétől, aki hat hónapja maga neveli a gyermekeket, és hét közben tanyán lakó unokái is vele laknak.-Amikor a három gyermekünkből kettő családot alapított. Úgy gondoltuk, hogy hozunk a házhoz gyerekeket, akiket olyan szeretetben nevelhetünk majd, mint a sajátjainkat.-Ekkora családnak mennyibe kerül az étkezése?- Sokba, bár hétköznap mindenki az iskolában ebédel. Vacsorára elmegy egy kiló kolbász, egy üveg mustár is, de rengeteg tejet is megisznak gyerekek, akik palacsintából akár nyolcvanat is képesek megenni.- Spórolni azzal tudok, hogy nyáron elraktam kétszáz üveg befőttet, lekvárt. Évente több hízót is vágok, és 16 kacsa is van a fagyasztóban. Ruhát a piacról veszek, és amit lehet, megkötök a gyerekeknek.- S mi kerül a fa alá?- Az új lakásban egy foci társasjáték, mellyel mindenki egyszerre játszhat majd, valamint kesztyű, ékszer, spray, kisebb játékok sorakoznak majd a fa alatt, és egy nyári salgótarjáni nyaralási ígéret. Míg beszélgettünk, a kisebbek, a hatéves locsi-fecsi Tündével az élen, mindig ott sündörögtek körülöttünk, a nagyobbak pedig a költözködéshez pakoltak. Mindannyian anyukának szólítják vendéglátónkat. A gyerekeket is megkérdeztük: mit szeretnének karácsonyra? Zsolt és Krisztián kivételével mindenki a Zádor Úti Általános Iskola diákja. Tünde elsős, és már sok piros pontot, csillagot hozott haza. Szeret olvasni, de a matematikában sokat kell neki segíteni. A mosolygós kis fruska beszélgetés közben is hízelegve bújt oda anyukához, majd elárulta, hogy a kért kesztyű mellé egy Barbie babát is szeretne. Testvérével, a tízéves Katival harmadik éve vannak itt. Ő nehéznek találja a történelmet, a matematikával nincs gondja. Rendszeresen jár a városi könyvtárba, és sok természeti könyvet olvas. Büszkén mutatta meg a névnapjára kapott fülbevalóját. Elmondta, itt sokkal jobban szeret lenni, mint az igazi szüleinél, akik állandóan késelték egymást. Már nagyon várja a karácsonyt, mert olyankor meglátogatják a családot, elmennek anyuka gyermekeihez és a dédnagymamához is. Krisztián tízéves, és az Általános Iskola, Speciális Szakiskola diákja. Anyja meghalt, alkoholista apját pedig nem érdekli fia. Testvérétől rendszeresen kap csomagot. Krisztián kitűnő tanuló, és két kézzel tiltakozik a mosogatás ellen, ám a szobájukat kiporszívózza, s ha kell, leviszi a szemetet. All éves Erzsiké ötödikes. A bizonyítványában a testnevelés, rajz, ének tárgyak kivételével ötösök szoktak mosolyogni. Ő szívesen segít anyukának. A legbüszkébb arra, hogy több városi versenyen is indulhat. Titkos karácsonyi vágya egy magnó. Ám miután tudja, hogy akkor nem lenne pénz a nyári salgótarjáni nyaralásra, lemond a magnóról. A többieknek sálat akart készíteni, de annyi hiba lett benne, hogy le kellett bontania, és újrakezdenie. Azért jó a mostani családjában, mert itt mindig jó hangulat van, mindenki szereti a másikat. A 9 éves Alexandra másodikos, mert anyja nem adta be iskolába. Rövidke élete alatt több nemkívánatos kalandja is volt édesanyjával, míg végre ide, a békés otthonba került. Neki a lekváros gombóc minden mennyiségben jöhet, és a disznótoros is a kedvencei közé tartozik. A 16 éves Zsolt a Varró István szakmunkásképző elsős szobafestőmázoló tanulója. Ő már volt másik nevelőszülőnél is. Szereti a történelmet és a gyakorlati órákat. Karácsonyi vágya, hogy a téli szünetben elmehessen mostohatestvéréhez. Ezt a kérést viselkedése miatt még mérlegelnie kell Kötelesnének. Zsolt azonban annyira szeretne elmenni, hogy jelenlétemben megígérte: befejezi otthon a csúnya beszédet, nem bántja a kisebbeket, és tanulni is jobban fog. Mile László és Zoltán, a két unoka télen a nagymamától jár a Zádor úti iskolába. Mindketten egyetértettek abban, hogy jó ez a nagy család. Bár eleinte szokatlan volt, mára elfogadták „testvérként” a többieket. László nyolcadik után péknek készül, a másodikos Zoli még ráér ezen gondolkodni. A karácsonyt otthon, a tanyán töltik, a déditől már megkapták az ajándékra valót, a nagyitól pedig szentestéig várhatják a meglepetést. daróczi
