Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-23 / 299. szám

1997. december 23., kedd Megyei Tükör 11. oldal Tartalmas időtöltés, történelem, hazaszeretet Évzáró a „felfedezőknél” A rendszerváltással egyidős gyermekszervezet a Pro Patria Magyarország Felfedezői Szövetség jászberényi közösségeiben is egész évben tartalmas programokkal próbálják kitölteni a fiatalok idejét. Karácsonyváró, óévzáró rendezvényükre a mi­nap került sor a herényi Gyermekek Házában. Amit erre a mozgalmi évre ter­veztünk, sikerült is megvalósí­tanunk - mondta Faragó László, a helyi Hármas Számú Jászkürt Hagyományőrző Csa­pat vezetője. Az országos szö­vetség - melynek összesen harmincötezer tagja van - tör­ténelmi tagozatán belül a jász­berényiek főleg az 1848^4-9-es forradalom és szabadságharc történetének kutatásához, meg­ismeréséhez állnak közelebb, mivel a Jászság fővárosának egyik jelentős eseménye volt, mikor a tavaszi hadjárat kezde­tekor a szabadságharc teljes ve­zérkara a városban tartózko­dott. Már hagyomány, hogy már­ciusban, 15-e előtt a főváros­ban, a Kerepesi úti temetőben nagyjaink sírhelyeit felkeresve emlékeznek a dicső napokra. Májusban pedig Buda vissza­foglalásáról emlékeznek meg az országos szövetség rendezé­sében Budai váijátékok címmel a Várban, történelmi emléktúra, akadályverseny keretében. Más országos rendezvények mellett augusztusban részt vet­tek az évenként megrendezett sárospataki nemzetközi talál­kozón is. A jászberényiek szervezték ebben az évben a Damjanich Vörös sipkás emlékexpedíciót. Ennek keretében kerékpárral végigjáiják azokat a csatatere­ket, ahol annak idején a gyer­mekhonvédek is harcoltak a szabadságért. Sportolásra is lehetőség nyí­lik az évenként megrendezett Jászkürt-kupán, ami kapcsoló­dik a helyi város napja rendez­vényeinek sorába. Minden évben hazánk kü­lönböző tájait keresik fel, ame­lyekkel egy kicsit közelebbről ismerkednek meg. Idén Palóc­országba látogattak, Hollókő, Balassagyarmat, Szécsény nem maradhatott ki a túrából. A napokban már zajlik és néhány napig még eltart az egyik közösség hagyományos betlehemes játéka, amivel a vá­ros több intézményében, hivata­lában megjelennek a gyerekek, felelevenítve a régi betlehemes hagyományokat. Az évet min­dig a karácsonyi ünnepséggel zárják, ahol a herényi csoport három közössége műsorral kedveskedik a többieknek. Jászberényben az ország egyik legnagyobb csapata mű­ködik a szövetségen belül, több mint hetven fővel, folyamato­san növekvő létszámmal, le­morzsolódás szinte ismeretlen. A csapat már előre készül a kö­vetkező évre, mikor is a ’48-as forradalom 150 éves jubileumát ünnepeljük. Országos nagy játékot hirde­tett meg a szövetség Kossuth Lajos azt üzente... címmel, amihez hazánk szinte minden gyermekszervezete csatlako­zott. A programsornak egyik legnagyobb eseménye lesz, amikor szeptember 29-én Pá- kozdon elevenítik fel a 150 év­vel ezelőtti eseményeket. Érde­kesnek ígérkezik az „Ifjak útja”, amikor is végigjárják Budapesten a március 15-i események főbb színhelyeit, a Pilvaxtól a Múzeumkertig, bcs A hagyományőrzés a nehéz időszakban is fontos Jól sikerült műsoros esten gyarapodott szombaton este a Tisza­füredi Népművészeti Alapítvány. A sportcsarnokban megren­dezett esemény megnyitóján azt hangsúlyozta dr. Beranek László kuratóriumi elnök, hogy a helyi kulturális értékek vé­delme, a hagyományok megőrzése különösen a város nehéz időszakában nagyon fontos, mert képletesen szólva olyan kin­cset tart a kezében a település, ami már az övé, s amire tervez­heti a jövőjét. Rente Ferenc polgármester ün­nepi megnyitójában azt húzta alá, hogy a városi önkormány­zat lehetőségeihez mérten igyekezett megtenni mindent a gazdag néptáncos hagyomá­nyok megőrzéséért, az igen te­hetséges utánpótlás támogatá­sáért. Tudja, hogy ez néha ke­vés, éppen ezért reményét fe­jezte ki, hogy a város pénzügyi helyzete javul, így több „jut” majd a kulturális értékek vé­delmére, a táncosok támogatá­sára is, mert ők és elődeik már megszolgálták idáig is a „be­fektetést” azzal, hogy nem csak Magyarországon, hanem Euró­pában s a világ többi részén is jó hírét keltették a városnak. Ezt igazolta a gyerekek kará­csonyi meglepetése, amihez a nemzetközileg is jó hírű Mo­rotva népzenei együttes biztosí­tott minőségi „talpalávalót”. Az est jó hangulatához hozzájárult ifj. Orosz Győző zenekarának, a Junior Bandnek igényes zenéje is, amely kifulladásig táncba hívta az est vacsoravendégeit, akik közül a bátrabb párok sza- lontáncversenyen is összemér­hették tudásukat. Általuk - több mint 250-en voltak - is gyara­podott az alapítvány, anyagilag is. Persze a legfontosabb, amit láttunk: azt a lelkesedést, azt a tehetségmuníciót, amit több mint 70 gyermek reprezentált - ők a Tiszafüred Néptáncegyüt­tes. Ha nem hagyjuk őket ma­gukra, akkor nagyon sok örö­met okoznak még: nem csak a tiszafüredieknek.-p­Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben yazday, botdoy új esztendőt kívánunk minden kedves partnerünknek, Vásárlónknak. T T rí titán (o mail, dravanet.hu http:Wwwvv.titan.hu Szolnok megyei Értékesítési Centrum Diszkont Áruház Szolnok. Csaba utca 26. Tel.: 56/422-401 Negyedik nemzedék alkot a Kántor-műhelyben Kun Gazda Ferenc festi a falu bikáját A karcagi Kántor Sándor neve még ma is fogalom a fazekasok világában. Mellesleg amikor 1958-ban a brüsszeli világkiállí­táson a munkásságát nagydíjjal jutalmazták, én is karcagi diák voltam. Ezt az elismerést az ősz mester a Kossuth-díjnál is többre értékelte, mert az állítása szerint a nagydíj az egész világra szól. Miska kancsói ma is élnek, és amikor utoljára in­terjút készítettünk vele, már keveset beszélt:- Figyeljék a kezem, szól az helyettem - mi­közben odaült korongozni keveset a munkapad mellé, a fotós meg az újságíró kedvéért. Szép kort ért meg, 96 évesen fejezte be küzdelmes, sikerekben gazdag földi létét. Szerencsére a műhelyére nem szakadt a néptelenség, bezártság néma terhe. Veje, Kun Gazda Ferenc foly­tatta tovább a hivatást, a szakmát, il­letve az ő veje, Tóth János, aki Feri bácsi egy szem lányát vette cl. Úgy tű­nik, ebben a famíliában általában höl­gyek születnek, lám-lám, Jánoséknál is megvan a következő nemzedék: bizo­nyos Tóth Éva személyében, aki egy híján húsz esztendős. Hogy mi a hitvallásuk? Tovább­vinni, megőrizni a kántori hagyomá­nyokat, az igények és a kor szelleme szerint bővíteni a választékot. Tóth Já­nosnak az a véleménye, hogy amit agyagból meg lehet for­málni, el lehet készíteni, annak neki kell veselkedni, próbál­kozni vele: életet, színeket, formákat lehelni az élettelen masszába. Átépítette, újraépítette az egyik kemencét, amelyik gáz helyett azóta fát eszik: tölgyet, bükköt, fenyőt, mikor mivel eteti a gazda. Ráadásul kisebb belterületű, így hamarabb meg­telik. Mert a kilincset sűrűn megfogják: magyarok, nem magyarok, akik hallottak vala­mit erről a karcagi fazekasról, meg az utódairól, és valamit venni szeretnének tőlük. Mostanság karácsonyi csen­gőkkel jelentkeztek: nagy a ke­letjük, népszerűek az apróka zajkeltők, melyek így adják tudtul a világnak, hogy a törté­nelem időtlen folyamatában ismét egy új esztendő kopogtat. És akik ezt veszik-viszik, bizonyára abban is hisznek, hogy végre-valahára 1998 jobb lesz az elődeinél. Mi tagadás, ez sokunkra ránk férne. D. Szabó Miklós Kun Gazda Ferenc és Tóth János a karácsonyi csengőkkel A turizmus rejtett előnyei A Tisza-tó több településén már nagyon gyakori az olyan külföldi turista, aki az évek során szinte baráti kapcsolatba került magyar vendéglátóival. Közülük többen, látva a térségi gondokat, problé­mákat, sajátos eszközeikkel kí­vánnak segíteni az itt élőknek. Ki pénzzel, ki otthonról hozott ruha­neműkkel. Ez utóbbi történt ese­tünkben is, amikor a tiszaderzsi iskola vezetése ilyen ruhaadomá­nyokhoz jutva, praktikus kará­csonyi meglepetést készített elő: ezeket a ruhákat valóban jelképes áron értékesítette, s az így befolyt összegből karácsonyi ajándéko­kat vásárolt. Mondhatnánk ezek után, hogy az ilyen praktikus ötle­tek is bizonyítják, hogy a Tisza- tavi turizmusnak vannak rejtett értékei. Ez még akkor is igaz, ha hozzátesszük: biztos lesznek olyanok, akik megkérdezik, hogy miképpen lehet vagy illik egy adományt „üzleti” célra fordí­tani? Ők bizonyosan megnyugsza­nak majd, ha megtudják azt, amit az iskola igazgatónője nekünk elmondott: azzal, hogy ezeket a ruhákat az úgynevezett turkálók­ban megszokott olcsó árakhoz vi­szonyítva, ők még további 80 százalékkal leértékelték, közel száz derzsi család jutott meleg ruhaneműkhöz. És talán az sem mellékes, hogy az így befolyt „bevétel” azt is lehetővé teszi, hogy az iskola mind a 142 tanu­lója ajándékcsomagot vihessen haza a karácsonyi ünnepség után. P. M. Ajándék a rászorulóknak A Vöröskereszt Karcagi Területi Szervezete tegnap kétszázötven karácsonyi csomagot osztott szét idős, egyedül élő karcagi, kun- madarasi és berekfürdői lakosok között. Mint Ébner Józsefnétől, a területi szervezet titkárától meg­tudtuk, az évi szociális árusítás­ból befolyt összegből tudták a 250 csomagot összeállítani. Az alapvető élelmiszereket tartal­mazó csomagnak nagyon örültek a megajándékozottak, hiszen többek csak így tudnak a kará­csonyi asztalra meleg ételt rakni. Nem feledkeztek meg a fogya­tékos gyermekekről és az idősek­ről sem. A Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának és az Álta­lános Iskola és Speciális Szakis­kola diákjainak édességet, az Idősek Klubja tagjainak mézes­kalácsot ajándékoztak. A nagy- családosok is kaptak nyolcvan csomagot, és a behozott használt ruhákat a cigány kisebbségi ön- kormányzat segítségével szintén eljuttatták a rászorulóknak. Nem mondhatjuk, hogy álljunk meg, mert itt van már a Kánaán A kórházigazgatók magányosak lesznek Dr. Jakus Zoltán a jászberényi Erzsébet kórház igazgató főor­vosaként dolgozik 1989 óta. Úgy tartják: a kórházat sikeresen, de keményen kormányozza - egy olyan időszakban, amikor kórházigazgatónak lenni nem éppen leányálom. Munkája tit­kairól, hátteréről kérdeztem a vezetőt.- Ön szerint milyen a jó kór­ház?- Nagyon nehéz válaszolni erre. Röviden: saját kategóriá­jában meg kell felelnie az ellá­tandó lakosság nagy százaléka elvárásainak. A kórházba fel­vett betegek lehetőség szerint a teljes ellátást kapják meg, és nagyon kevés legyen az, akit tovább kell küldeni. Egy jó kórháznak el kellene tartania a dolgozóit is, tisztességes bért adva.- Az Erzsébet kórház megfe­lel ezeknek az elvárásoknak?- Úgy érzem, hogy az itt la­kók nagy része hozzánk fordul. Kórházunknak most a diag­nosztikáját kellene elsősorban fejleszteni - ez körülbelül 150 milliót igényelne. A dolgozók eltartása pedig olyan, mint ami­lyen a gazdasági helyzet az egész országban. Gondjaink közé sorolom, hogy néhány osztályra több orvos kellene, a fiatal orvosok ugyanis szíve­sebben mennek nagyobb váro­sokba.- Adódik-e konfliktusuk ab­ból, hogy az igények meghalad­ják a lehetőségeket?- Amire szüksége van ennek a városi kórháznak, akár gyógyszer, akár műszer szem­pontjából, azt meg tudjuk adni. Azért nem marad el gyógyszer- adás, beayatkozás, mert nem volna rá pénzünk.- Tehát nem kell azt mon­dani, hogy ennek a betegnek egy másfajta eljárással vagy gyógyszerrel többet tudnék se­gíteni, de nem tudom ezt meg­adni?- Nem. Az tény, hogy a túl­ságosan drága és széles spekt­rumú antibiotikumokat csak úgy adjuk ki, hogy előtte meg­vizsgáljuk a beteget, hogy jo­gos legyen az adása.- Mi a titka, hogy kórházuk gazdaságilag stabil?- Nagyon egyszerű: amennyi a bevételünk, annyit költünk el. Az ember tervezget, és akkor azt is elérjük, hogy mindig egy kicsit tudunk bővíteni is. Visszatérve a jó kórház kate­góriára: ha egy vezető azt mon­daná a saját intézményére, hogy ez jó kórház, az nagyon szo­morú lenne, tudniillik akkor ez azt jelenti, hogy ő már nem akar továbblépni.- Vagyis nincs meg benne az egészséges elégedetlenség?- Igen. Olyan soha nincs, hogy azt mondhatnám: most már megállunk, mert itt van a Kánaán. Nálunk is fejleszteni kellene például a diagnosztikát, úgy tervezni a műtéteket, hogy ne feküdjön sokáig a beteg a kórházban - tehát sokkal job­ban kell ütemezni a dolgokat.- Azt mondják, hogy Ön ke­mény kézzel irányít, nehezen befolyásolható, túl szigorú a beosztottakkal.- A szigorúság abban merül ki, hogy ha észreveszem a hi­bát, egyszer szólok, másodszor pedig fegyelmezek. Ha valaki nem végzi el tisztességesen a munkáját, nem szigorúság, ha figyelmeztetem, hogy ne le­gyen az a szemlélet, hogy csak ellógatjuk itt a lábunkat. Szó­val, vannak dolgok, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Régebben - azt hi­szem - keményebb voltam. Hogy nehezen befolyásol­ható vagyok-e? A legkönnyebb befolyásolni azt az embert, aki valahol elkötelezett.- És Ön nem az?- Nem lehet hagyni, hogy az legyen az ember. Ennek persze van negatív oldala is. A kórház- igazgatók a jelen helyzetben nagyon magányos emberek let­tek. Mert ha túlságosan jóban vannak valakivel, akkor az igyekszik a saját hasznára for­dítani a kapcsolatot, bizonyos előnyöket kicsikarni magának. Ezért a kórházigazgatóknak in­kább nincsenek barátaik.- Es megéri?- A kórházigazgatás? Alap­jában véve azt hiszem, hogy nem. Különösen a mostani idő­szakban.- Mégis vállalják emberek.- Kénytelenek, a kórházukért, hogy azoknak az embereknek, akik ott vannak, legyen munka­helye, a lakosságnak pedig ellá­tása. A kórházigazgatásban a ki­számíthatatlanság a legrosszabb, a változó rendeletek, a finanszí­rozás. Ezt a bizonytalanságot el­lensúlyozom azzal, hogy gyó­gyítok is. Úgy érzem, hogy van­nak betegek, akik ragaszkodnak hozzám, és ennek nagyon örü­lök. Talán ők adják meg az igaz­gatáshoz azt a pluszt, amiért ér­demes csinálni. P. E.

Next

/
Thumbnails
Contents