Új Néplap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-22 / 298. szám

1997. december 22., hétfő Szolnoki Tükör 7. oldal Érdekes épülettel gazdagodott a megyeszékhely köz­pontja. Az új lakóépület alsó szintjén üzletek nyílnak a jövő év elején. fotó: csabai Egy visszavont előterjesztés története A szolnoki közgyűlés december 11-i ülésének elején értesültek a képviselők és az érdeklődők, hogy a kiadott programtól eltérően nem kerül napirendre a Szolnoki Zeneművészeti Központ létesí­tésére vonatkozó előterjesztés. A hírek szerint vita támadt az ön- kormányzat és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar között bizonyos, az önállóságra vonatkozó garanciákról. A kérdésről ezúttal Báli József karmestert és Patkós Imrét, a zenekar elnökét kérdeztük. Körvonalazódik a logisztikai központ Szolnokon A tőke szereti, ha kiszolgálják A logisztika kifejezés manapság hasonló helyzetben van, mint 15-20 évvel ezelőtt a marketing fogalma volt. Az utóbbinak a je­lentésével, tartalmával jelenleg már szinte mindenki tisztában van, az előbbiről azonban ez még nem mondható el. Szolnokon az elmúlt néhány év „termése” a logisztikai központ létesítésének gondolata, amely a tágabb térség gazdasági fellendítését hivatott elősegíteni. Erről beszélgettünk dr. Kerepeszki Istvánnak, a szol­noki Logiszol Kft. vezető munkatársával, aki egyúttal a Ma­gyar Logisztikai Egyesület helyi képviseletét is ellátja. Az előzményekről annyit, hogy, mint azzal korábban többször is foglalkoztunk, a zenekar elvált a színháztól, és hivatásossá válását egyesületi keretekben kezdte meg. Ezzel azonban elesett az 1998. évi minisztériumi támoga­tástól. A minisztérium javasolta, hogy biztosítsanak neki intézmé­nyi kereteket, így az önkormány­zat pénze mellé a minisztérium is odateheti a maga támogatását. Az intézményi keretekben működés nem volt a zenekar el­lenére, hiszen nagyobb biztonsá­got teremtett volna a zenészek számára. Az intézmény szerkeze­tét az önkormányzat dolgozta ki. Az alapgondolat az volt, hogy a három együttest, a Szolnoki Szimfonikus Zenekart, a Liszt Ferenc Kamarazenekart és a Bar­tók Béla Kamarakórust vonják össze egy intézménybe Szolnoki Zeneművészeti Központ néven, ennek gazdasági feladatait a Ko­dály Zoltán Ének-Zene Tagoza­tos Általános Iskola látta volna el. Az előteijesztés készítése so­rán több tárgyalást is folytattak a zenekar és a városi önkormány­zat illetékesei, amelyekben kiala­kult egy olyan álláspont, hogy a három együttes messzemenően őrizze meg önállóságát, olyan mértékig, hogy az intézmény élén egy „virtuális igazgató” állt volna (ez az önkormányzat egyik veze­tőjének nyelvi leleménye), aki­nek tulajdonképpen csupán annyi lett volna a feladata, hogy mene­dzselje az együtteseket, szponzo­rokat keressen, s munkaügyi kér­désekben bizonyos adminisztra­tív feladatokat elvégezzen, mint­egy levéve ezeket a gondokat az együttesek vezetőinek válláról. Minden fontos művészeti és gaz­dálkodási kérdésben megmaradt volna az együttesek autonómiája. A három együttes vezetője igaz­gatóhelyettesi funkciót töltött volna be. Az ellentétek lényegében az alapító okirat megismerésekor mutatkoztak meg. A szimfonikus zenekar nehezményezte, hogy az alapító okirat a zeneművészeti tevékenység mellett „egyéb mű­vészeti tevékenység”-et is megje­lölt az állami feladatként ellá­tandó alaptevékenységben, amit az okirat nem részletez, de egyes vélemények szerint ez a színházi zenei igények kielégítését jelen­tette volna, azaz kerülőúton visz- szatért volna a régi vitatott kérdés a zenekar és a színház kapcsola­tairól. A másik kifogás az volt, hogy a „virtuális igazgató” az alapító okirat szerint nagyon is valósá­gos, például munkáltatói jogokat kapott volna. Ez elvben akár azt is jelenthette volna, hogy elbocsát valakit a Liszt Ferenc Kamaraze­nekarból, és fölvesz mást a he­lyére. Az sem nyugtatta meg a zenészeket, hogy az alapító okirat az együtteseket „...az előirányza­tok feletti rendelkezési jogosult­ság szempontjából részjogkörrel rendelkező...” alegységeknek ne­vezi. Miután az intézményi keretek kialakítása lekerült napirendről, a szimfonikus zenekar továbbra is egyesületi formában működik. Tudomásunk szerint a Liszt Fe­renc Kamarazenekar szintén nem fogadta el az alapító okiratban foglaltakat. Ezzel együtt az együttesek anyagi alapja az 1998-as évre biztosítva van. így szól erről a polgármester által alá­írt levél: ,Á korábban meghatá­rozott összeget önálló költségve­tési soron fogjuk tervezni az 1998-as költségvetésben, így azt közvetlenül fogjuk biztosítani az egyesület számára, amennyiben a képviselő-testület azt elfogadja.” Bízzunk benne, hogy elfo­gadja. A helyzet azonban hosz- szabb távon végleges rendezésre vár, s a rendezés módja minden­képpen az intézményi keretek ki­alakítása lehet. Ezt szeretnék a szimfonikus zenekar zenészei is, bizonyos részlet-, de korántsem jelentéktelen kérdések tisztázása mellett. B. A.- Ma még kevesen tudják, hogy mi a logisztika; hová kell he­lyezni ezt a fogalmat?- A logisztika gazdasági megközelítésben az anyag- és információáramlási folyamatok optimumát keresi, tehát egyes nézetekkel ellentétben nem mindenáron a költségcsökken­tést célozza meg. Gyakorlati ér­telemben a logisztika az anya­gok, információk áramlásának szervezésével, lebonyolításá­val, ellenőrzésével, valamint az egész folyamat ökonómiájával foglalkozik. Ha egy vállalat ve­zetési stratégiája nem párosul rendszerszemléletű logisztikai megközelítéssel, nem biztos, hogy a cég működése meg tudja közelíteni az optimális szintet. Ezért a logisztika a vál­lalkozások szemszögéből egyre inkább versenytényezővé válik. Mindenkinek lényeges a piacon maradás, így rendkívül fontos, hogy a vállalat hogyan tud megfelelni olyan piaci köve­telményeknek, amelyek arra irányulnak, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű árut megfelelő időben és megfelelő költséggel tudjon a felhasználó részére biztosítani. Ez a logisz­tika alapelvének is tekinthető, azzal a kiegészítéssel, hogy a hangsúly a megfelelőn van, nem pedig azon. hogy mi a leg­olcsóbb. Makroszinten szóba jöhet egy egész város, régió el­látása, kiszolgálása.- A logisztika pillérei, a köz­lekedési folyósok, vagy más né­ven áruforgalmi csatornák, te­hát utak, vasutak stb. tekinteté­ben a megyeszékhely adottsá­gai viszonylag jók. Alapvetően ez adott ösztönzést a központ kialakításához ?- Szolnok ebből a szempont­ból jól ellátott terület, hiszen négy áruforgalmi csatorna talál­kozik. Van egy, a régió igényeit messzemenően kiszolgálni ké­pes, nemzetközi viszonylatban is jelentős vasúti csomópont, egy számjegyű főútvonal, de nem szabad megfeledkezni a Ti­sza adta lehetőségekről és a re­pülőtérről. Ezek az áruforgalmi csatornák optimális feltételeket teremtenek a logisztikai szolgál­tató központ kialakításához, te­kintettel a multimodális - több­fajta áruszállítás - kapcsolódá­sok megvalósítására is.- Mi lesz a konkrét funkciója a logisztikai központnak?- Divatos ma azt mondani, hogy tranzitország vagyunk. A cél azonban nem az, hogy áten­gedjük, hanem megállítsuk az árut. A központnak tehát az a feladata, hogy megállítsa és koncentrálja az árukat, amelye­ken valamilyen értéknövelő szolgáltatást is végezzen.- Tehát létrejönne Szingapúr vagy Hongkong kicsiben...- Jó közelítéssel így is lehet mondani, hiszen nagy gazda­sági jelentőségű objektumról van szó. Az említett relatíve kis országok is úgy gazdagodtak meg, hogy megállították az árut, amely ott értéknövelő be­avatkozáson ment keresztül, így magasabb értéken kerülhe­tett piaci forgalomba.- Milyen értéknövelő' szol­gáltatások jöhetnek szóba?- Meglehetősen széles körű a szolgáltatások palettája. Egy­részt az áru és információ áram­lásához alapszolgáltatások kap­csolódnak, így a szállítás, szál­lítmányozás, rakodás, csoma­golás, raktározás. Kiegészítő szolgáltatás a vámkezelés, a raktárban történő manipulálás, például egységrakomány-kép­zés, az áru átcímkézése, szét-, illetve összeszerelés. Járulékos szolgáltatás lehet a banki tevé­kenység, a marketingszolgálta­tás, sőt akár a vendéglátás is. így kialakul egy komplex szol­gáltatásrendszer, amely minden igényt kielégít.- Térjünk át arra, hogy mi történt eddig a logisztikai köz­pont kialakítása érdekében?- A négy áruforgalmi csa­torna hosszú idők óta működik. A közelmúltban kialakult az a regionális szemlélet, hogy az erők koncentrálásával jöjjön létre a központ, amely működé­sével szolgálni képes a régió gazdasági felemelkedését. Ezzel az elgondolással azonosult a MÁV Rt., a megye, a város, a megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány és a Dél-alföldi Re­gionális Fejlesztési Részvény- társaság, s létrehozták ’96 októ­berében a Logiszol Kft.-t azzal a céllal, hogy az adottságok ész­szerű kihasználására irányuló logisztikai központ fejlesztésé­nek előkészítését végezze el. Az elmúlt egy év alatt az előkészü­letek eljutottak a befejezés stá­diumába. A legkülönbözőbb szemszögből elkészültek, illetve rövidesen elkészülnek a megva­lósíthatósági tanulmánytervek. Ezek műszaki, áruforgalmi, gazdaságossági és környezetvé­delmi szempontból egyaránt vizsgálták a központ létjogosult­ságát, megvalósíthatóságát. Jó esély van arra, hogy hamarosan megindítható a központ első fá­zisának megvalósítása, mégpe­dig a legkézenfekvőbb területen, a vasúti rendező pályaudvar konténerterminálján. Az elkép­zelések szerint fokozatos meg­valósításban kell gondolkodni, mert ugyan már most is van igény a szolgáltatásokra, de hosszú távon senki nem mer nyi­latkozni. Tehát elsőként el kell indítani valamilyen szolgáltatási rendszert, amelynek továbbfej­lesztését a piaci igények fogják majd meghatározni.- Gondolom, ehhez rengeteg mindenre, elsősorban persze pénzre lesz szükség?- Ahhoz hogy egy ilyen rendszer működjön, olyan esz­közrendszerre van szükség lé­tesítményben, gépben, ember­ben és likviditási háttér tekinte­tében, amelynek előteremtése nem egyszerű dolog. Másrészt viszont követelmény, hogy ki­alakuljanak ezek a központok, hisz ez egyfajta kommuniká­ciós alapot jelent az Európai Unióval. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül. Kü­lönösen akkor, ha zöldmezős beruházásban gondolkodunk, mert ekkor milliárdok, esetleg tízmilliárdok lehetnek a megva­lósítás sarokszámai. Szolnokon a vizsgálatok jelenlegi állása szerint nem indokolt a zöldme­zős beruházás, de konkrét fej­lesztési költségekről csak a már említett tanulmányok elké­szülte után lehet nyilatkozni.- Honnan lesz erre pénz és optimális esetben mikor kezd­heti meg működését, legalábbis „alapjáraton" a központ?- Tarthatatlan állapot, hogy Nyugat-Magyarországra megy a tőke, ide meg csak csordo­gál. Tudomásul kell venni, hogy a működőtőke szereti, ha kiszolgálják. Ha azonban csak beszélünk erről, akkor nem fog ide jönni. Maximálisan rugal­mas létesítményrendszert tu­dok Szolnokra elképzelni, amely stimulálja a működötö­két, hogy ide jöjjön. Ennek ér­dekében azon fáradozunk, hogy ez a kiszolgáló rendszer - a logisztikai központ - a kö­rülmények kedvező alakulása eredményeképpen már a jövő év első felében kezdje meg a működését. Laczi Zoltán Szolnoki top 10 Megjelent a megyei kereske­delmi és iparkamara gondozásá­ban a megyei Top 50. A ’96-os nettó árbevétel alapján rangsorolt 50 cég közé 24 szolnoki székhe­lyű vállalkozás fért be, úgy, hogy három cég nem járult hozzá ne­vének közléséhez. A top 10-ben kapott helyet a Ramexa, a So- lami, a GITR, a Kőolajkutató, a cukorgyár, a papírgyár és a Me­zőgép. A gazdálkodók közül Szolnok első számú foglalkozta­tója a Mezőgép, további sorrend: MÁV Járműjavító, Kőolajkutató, Solami, Jászkun Volán, Tisza- menti Vegyiművek. A legna­gyobb szolnoki exportőr a Ra­mexa. A legnagyobb üzemi eredményt ’96-ban a cukorgyár, a legjobb üzemi eredményszintet pedig az AXON Rt. érte el. -Íz­Pedagógiai program a kollégiumban Mint ismeretes, az iskoláknak megszabott határidőre pedagógiai programot kell készíteniük. Kevesebben tudják azonban, hogy a közoktatási törvény a kollégiumoknak is előírja program készíté­sét. Erről érdeklődtünk Szolnokon, a Városi Kollégiumban Szymczak Judit igazgatóhelyettestől. Huszonkét évesen munka nélkül Amikor legutóbb a megyei munkaügyi központ új, szolnoki ki- rendeltségén érdeklődtünk, kiderült, a megyeszékhelyen meg a környező településeken 5 ezer 800 munkanélkülit tartanak nyilván a munkaképes korúak táborában. Közéjük tartozik a Szolnokon lakó, huszonkét éves Múzsái Zoltán is. A kollégiumok pedagógiai prog­ramja más alapelvek szerint ké­szül, mint az iskoláké. Benne in­kább a nevelés elvei dominálnak, az életrend, a szabadidő, a tanulás szervezése áll a középpontban, de a tanulók felzárkóztatása, a tehet­séggondozás is kiemelt helyen szerepel. Ehhez kapcsolódik a közösségi tevékenységek segí­tése, nevelés a közösségben a kö­zösség által, az önkormányzati­ság elveinek érvényre juttatása. A törvény szerint a kollégiu­moknak a velük együttműködő iskolák programjaira építve kel­lene elkészíteni saját programju­kat. Ez azonban nem kivitelez­hető, mivel a kollégiumoknak is február 28-ig kell elkészíteni a programjukat, mint az iskolák­nak, tehát nem tudják megvárni azok elkészülését. Marad a pár­huzamos programkészítés, tehát folyamatosan kapcsolatban kell állniuk az összes középiskolával, ahonnan tanulók laknak náluk, azaz az egészségügyi szakiskola kivételével mindegyikkel. Bizo­nyos alapelvek lefektetése után éppen most jött el a szorosabb kapcsolattartás ideje, amikor az iskolák konkrét igényeiket is megfogalmazzák. A készülő program újszerű követelményeket támaszt a neve­lőtanárok számára. Szerepük nö­vekszik, annak ellenére, hogy szinte minden a diákönkormány­zaton keresztül történik, legyen szó a tanulmányi munkáról, a szabadidős tevékenységekről vagy a fegyelem biztosításáról. A nevelőtanár a háttérből segít, igyekszik megteremteni a feltéte­leket a diákönkormányzat mun­kájához. Miután a kollégium programjában fontos helyet kap a tehetséggondozás és a felzárkóz­tatás, a nevelőtanárnak a pedagó­giai és pszichológiai ismereteken túl a szakismeretekkel is magas fokon kell rendelkeznie a korre­petáláshoz. Hogy a megnöveke­dett követelményeknek eleget tudjanak tenni, szervezett kép­zésben vesznek részt, amely főis­kolai és belső továbbképzés le­het. A szolnoki Városi Kollégi­umnak öt úgynevezett tagintéz­ménye van, ezek szakmailag ön­állóan működnek, és általában az azonos iskolatípusokban ta­nuló diákoknak adnak otthont. Ez megkönnyíti a diákok és a tanárok helyzetét is, könnyebb a korrepetálás, és minden tagin­tézmény megőrzi sajátos arcula­tát. De ez teszi lehetővé azt is, hogy az iskolákkal közvetlenebb kapcsolatot tartsanak, akár egyes osztályfőnökök és nevelő­tanárok közvetlen kapcsolatáig is. Bistey Tulajdonképpen maga sem tudja, hogy miért állástalan hó­napok óta, de kis írásunkban erre is keressük a feleleteket. Általá­nos iskolai tanulmányait köve­tően a „keró”, azaz a kereske­delmi és vendéglátó következett Szolnokon. Két évet elvégzett, de akkor „lett egy balhé”, és eb­ből kifolyólag - finoman fogal­mazva - megváltak egymástól. Azóta lepergett néhány esz­tendő, lehetne folytatni, jobban mondva befejezni a hiányzó évet, csak ez sok pénzbe ke­rülne. És hol, kinek akad erre ekkora összeg, mert hogy neki nincs, az tény. Azt se felejtsük ki, hogy an­nak rendje-módja szerint védte a hazát, kiszolgálta a katonaságot, majd két papírt is szerzett. Az egyik B kategóriás gépjárműve­zetői igazolvány, a másik pedig azt bizonyítja, hogy eredménye­sen befejezte a személy- és va­gyonőri tanfolyamot. Áz utóbbi területen biztonsági őrként dol­gozott is egy évet fővárosunk­ban. Drágának bizonyult az al­bérlet, no és megismerkedett egy aranyos szolnoki ifjú lány­nyal, akivel megszerették egy­mást, így megint Szolnok kö­vetkezett. Azóta együtt élnek azzal a szépséghibával, hogy a lány dolgozik, van munkája, míg Zolinak hónapok óta nincs. Sőt egyáltalán nem kap semmi­féle járandóságot. Közben - csúnya szakszóval élve - regisztrálták, felvették az adatait a munkaügyi központ­ban, ahol általában hetente ér­deklődik. Adódott is már állás- lehetőség, kiközvetítették, és úgy tűnt, az egyik sikerül. Igen ám, de közben feltűnt a láthatá­ron valakinek a valakije, ebből kifolyólag Zolival finoman, de félre nem érthető módon közöl­ték, hogy nem mellette döntöt­tek. így a párja tartja el, ami pe­dig a szülőket illeti, egyik olda­lon sem állnak annyira jól, hogy hathatósan segíteni bírnák őket. Ezért oly módon telnek ennek az életerős fiatalembernek a napjai, hogy felkel, és ha olykor hívják az ismerősök, rokonok, segít ne­kik. Egy fél lakást bérelnek a pár­jával, és Zoli változatlanul re­ménykedik, hogy egyszer rávir­rad a szerencse. Ez valami olyasmit jelentene, hogy nem hiába fogja meg a munkaügyi kirendeltség kilincsét, amikor elhelyezkedési lehetőség után kíváncsiskodik. Mert kíváncsi­ságban aligha van hiány, hiszen hetente érdeklődik... D. Sz. M. Ax ünnepek alatt a szolnoki Városi Művelődési Központ kirakatát díszíti ez a szép bet­lehemi makettkompozíció. fotó: csabai

Next

/
Thumbnails
Contents