Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-06 / 259. szám
1997. november 6., csütörtök 9. oldal Az Új Néplap Abonyban Mindennap nyüzsög a piac Kedden is jókora volt a városi piac Az egyik általános iskola szomszédságában jókora terület található fedett csarnokkal, járdákkal, amelyekre asztalkák kapaszkodnak. A hét minden napján megfordulnak itt valakik, hiszen mindennap piac van. A világ errefelé is arról szól, hogy aki ide kijön, jószerével minden helyi ügyet tud. Például azt: kivel csalja Bözsi az urát, honnan „ered” Icának a harmadik gyereke, megint nyílt egy kocsma, betörtek a szélső házba, épül egy új nagyáruház, állítólag olcsó lesz minden, nem lehet ásni a kertekben, annyira száraz a föld, újra emeltek a gáz árán, nem tudnak ezek mást csinálni, csak drágaságot és a többi, és a többi. Ami az áruféleségeket illeti, a télikabátok, dzsekik, cipők, csizmák, kendők, pulóverek most a slágerek. Van azért más is: szőlő, kilónként nyolcvantól, alma, hatvan-százért, kaphatók szerelmes regények. Lehet alkudni is, azután kelleti magát sült tök meg sárgarépa, zöldséggel együtt. Es még száz meg száz másféle áruféleség: ezt nem sorolni kell, hanem látni, ott a helyszínen . . . A lánglovagok emlékére Harminc éve, 1967 novemberében nyitotta meg a kapuit az abonyi helytörténeti múzeum. Jó néhány érdekes tárlattal, kiállítással, helytörténeti értékű látnivalóval örvendeztette már meg eddig is az ide betérőket. November 9-én, vasárnap délután háromnegyed háromkor nyitja meg benne Győré Pál igazgató a huszonnyolcadik őszi tárlatot. Ennek a címe: In memóriám Polgár M. József. A kiállítás december kilencedikéig tekinthető meg. Polgár M. József ebben az évszázadban élt, és öt éve halt meg: egyike volt a település nevezetes tűzoltóparancsnokainak. Éppen azért az idei tárlat régi képeivel, egykori okleveleivel, személyes tárgyaival, rajta kívül a település hajdani köz- tiszteletben álló lánglovagjainak állít emléket. Szellős lesz a sportcsarnok vége A gimnázium és szakközépiskola padjait manapság kétszázötven nappali és levelező tagozatos diák koptatja. Tudásukat az óraadó nevelőkkel együtt tizenöt tanár pallérozza. Az épülethez mutatós sportcsarnok csatlakozik, akkora belső területtel, hogy rangos, országos vagy éppen nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas. Igen ám, de a sportcsarnok végénél egy olyan épület állott, amelyik finoman fogalmazva is majdnem összedőlt. Pedig errefelé nem is történt földrengés, mint a napfényes Itáliában. Ennek ellenére a falai megrepedtek, valamerre dőlni szándékoztak, a tető félre vágta a süvegét, úgy várta az idei telet. Nem várták viszont tétlenül mindezt a szakemberek, és nekiláttak a hovatovább életveszélyes önkormányzati épület bontásának. Most már elöl csak a falak állnak, egy árva ablakkal, hátul meg a semmibe lépkednek a lépcsőfeljáró fokai. A területet egyelőre a földig letakarítják, a terepet elegyengetik. Az is lehet, park lesz a helyén, az is, hogy valami más, de most még egy a biztos: a telek sorsáról később döntenek. Fele gúnis, fele szakközepes A város középiskolájában akad egy érdekes osztály, az I. C. Huszonkilenc a létszám, és a közösségnek az a sajátossága, hogy közülük tizenheten gimnáziumi tanulók, tizenket- ten pedig szakközépiskolások. Ami a gimiseket illeti, helybeliek, de van közöttük szolnoki is. Hogy miért itt folytatják a lett, mert gyors- és gépírást is tanulnak, azután hasonló főiskola felé iparkodnának érettségi után. A srácok szavaival élve női elnyomás alatt állnak, lévén ők csak öten vannak. A legjobb sportoló Gajdos Pisti, a lányoknál több is akad: Szabó Erzsébet, Kiss Anita és So- modi Anita. A legidősebb kö-m ,*» _............__________ A z osztály fele gimis, fele szakközepes tanulmányaikat? Hogy ne kelljen messzire menni, naponta ázni, fázni, várni: azaz utazgatni. A szülők szerint jó ez a gimnázium. Sokan, szám szerint tizenheten főiskolákra, egyetemekre iparkodnak. Tizenketten közülük viszont bizonyos órákon mást tanulnak, lévén szakközepesek. Helybeliek, bár egy ceglédi is jár hozzájuk. Ok azért döntöttek a szakközép melzöttük Gulyka Pali, míg a legmagasabb Szabó Erzsi, aki 175 centiig nőtt. Hogy mi a hobbijuk? Pecázás, akrobatika, zongorázás, kártyázás, zenehallgatás, tánc. A legkedvesebb tantárgyat nem sikerült kipuhatolni, mivel mindegyik kapott szavazatot. Még az osztályfőnöki is, meg a lyukas óra. Igaz, efféle tantárgy - legalábbis a naplóban - aligha létezik. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Pozsonyból került egy tanyára Marcella eredetileg a Vág melletti Vágsellyén született, és a középiskolai tanulmányait is ott végezte. Az édesapja magyar, az édesanyja szlovák, de cseh ősök is akadnak a famíliában. Felvették Pozsonyba műszaki egyetemre, és annak rendje-módja szerint el is végezte azt szlovák nyelven, majd 1987-ben diplomát kapott. Tervezőként dolgozott pár évet a Duna menti nagyvárosban, majd egyszer Zebe- gényben találkozott egy Blaskó Sándor nevű úrral. A találkozásból szerelem lett, majd házasság. Abonyban a Temető dűlőben, távol a világ zajától vettek egy portát. Marcella megtervezte a házat, Sándor a barátaival felépítette. Faragottak az ajtók, ablakok, a zsalugáterek. Sándor keze munkáját dicsérik a bútorok, asztalok, székek is. Blaskó tanár úr az egyik általános iskolában tanít, Marcella háziasszonyosko- dik otthon. Kislányuk, Katalin ottj ártunkkor, november 4-én volt kétéves. Érti a magyart, de a szlovákot is. Marcella olykor festeget. Jó lenne elhelyezkedni, hiszen tervezőmérnök - a szlovákot is anyanyelvi szinten beszéli -, de hát eleddig ez nem sikerült. Nem baj, hátha a jövő mást (is) hoz. A város a képviselők szemével Egyre rosszabbak az életkörülmények Vajon hogyan ítélik meg városuk, az itt lakók helyzetét a település életébe belelátó emberek? Erről kérdeztünk néhány önkormányzati képviselőt. Gajdos István polgármester:- Ami az önkormányzat anyagi lehetőségeit illeti, nem valami rózsás a helyzet. Továbbra is szigorú takarékossági intézkedések szükségesek, hogy az intézményeinkben végzett szakmai munka ne sérüljön. A továbbiakban is szívesen állok az Új Néplap rendelkezésére, bővebben a jövő hónap közepén tájékoztatom az abonyi olvasókat. Muhari Péter alpolgármester:- Úgy látom, az a probléma, hogy amit központilag ígértek a városnak, azt az összeget nem kaptuk meg. így ahhoz, hogy a csatornarendszer elkészüljön, még további pénzek kellenének. Ez rányomja a bélyegét a településünk fejlődésére. Ami az itt élőket illeti, nálunk a legtöbb család valamilyen módon kapcsolódik a mezőgazdasághoz. Mivel általában alacsonyak a nyugdíjak, de a keresetek sem túl magasak, jó, ha van egy kis föld. Nagyon sokan koruk, egészségi állapotuk, vagy amiatt, mert nincs megfelelő munkagépük, bérbe adják ki- sebb-nagyobb földjeiket. Tóth Ernő nyugdíjas testnevelő tanár:- Ami az élre kívánkozik, az, hogy nehéz az önkormányzat anyagi helyzete. Még az előző kormány idején elkezdődött a csatornázás. Akkor kaptunk erre támogatást, a mostani kormányra már nem ez a jellemző.- Legalábbis eddig így volt. Azután az is lendítene a településen, ha több, nagyobb munka- lehetőség adódna, hiszen akiknek állásuk van, azok közül nem kevesen Cegléden, Pesten, Szolnokon találtak munkát, ahová naponta ingáznak. így lesz a nyolc órából tíz, tizenegy, vagy éppen tizenkettő. Többen alkalmi munkákat vállalnak, hiszen az abonyiakat az jellemzi, mindig dolgosok voltak, a többség szeretett dolgozni. Győri Lászlóné, a szociális bizottság elnöke:- Siralmas a pénzügyi helyzet mindenfelé. Az abonyi családok is egyre rosszabb életkörülmények közé kerülnek. A népességhez viszonyítva sok a munkanélküli, meg az olyan család, ahol az egyik fél nem tud elhelyezkedni. Az nem népességpolitika, hogy egy nemzet évről évre tízezrekkel fogy. Ezzel szemben akad egy réteg, amely a családi pótlékból, azaz abból él, hogy minél több legyen a gyerek. A bökkenő csak az, hogy a gyerekáldás nem párosul az iskolázottsággal ezekben az esetekben. És szakma, diploma nélkül mihez kezdenek ezek után a mostani gyerekek? Én azt látom, hogy a szociális támogatás sem mindig azokat segíti, akiket kellene. Nálunk is élnek olyan idősek, akik végigdolgozták az életüket, nevetségesen alacsony nyugdíjakért. Ok soha nem fogják meg a városháza kilincsét segélyért. Szégyellik, ezért fel kell keresnünk, kutatnunk őket nekünk. Ez több, mint kell: kötelességünk is. Villával (is) váiják a vevőket Búzás József Papp Jánosné eladótól kézifűrészt kér Ez az üzlet teljesen rendhagyó, mert ha a tisztelt betérő úgy akarja, akár villával is fogadhatják. No nem azért, mert udvariatlanok vagy durvák lennének az eladók, inkább ennek az az oka, hogy náluk sokféle mezőgazdasági szerszám, ásó, kapa, fűrész meg villa is kapható. Nem véletlenül, hiszen a környék maga is mezőgazda- sági jellegű, és ezt az üzlet magán viseli. Mert a felsoroltakon kívül vegy- és permetezőszerek, műtrágyák is kelletik magukat, akár fűzből font kosarak. Azért a pecabotok szerelmesei is találnak itt maguknak valót, hiszen horgászfelszerelések is adódnak. Sőt annak is híre kelt, hogy az itt vásárolt szereléssel az egyik vevő, bizonyos Tóth úr 44 kilós harcsát akasztott. Ezek után elmondhatta a pe- cabotjáról: ez már megszolgálta az árát. Ketten együtt 156 évesek Beszökött a házukba a nyavalya Guti Béla és felesége, Dobozi Teréz Abony alatt laknak Túl a városon, Törtei felé haladva, de még innen a távolba kígyózó vasúti síneken, apró tanya didereg a út jobb oldalán. Körülötte csutkakúpokat borzol a szél, jelezve: vagy tehén lehet az istállóban, vagy kemencébe vándorol a sok kéve. A tanya előtt gémeskút kémleli a távoli, lekopaszodott dűlőket, és amikor megállunk, az udvaron éktelen zenebonát csap a három, megvadult házőrző. Amelyekről illik tudni, hogy nem csak veszettül ugatnak, de harapnak is. Buzgány dűlő a környék neve. Guti Béla és felesége, Dobozi Teréz tanyája, ahová betoppanunk. Délelőtt tíz felé járhat az idő, a házigazda most kászálódik ki az ágyból. Fáj a lába, nehezen jár, hiszen nyolcvan november nyomja, meg minek is kelne korán? Nyár óta nincs tehén, csak anyakoca, néhány kismalac, meg aprólék. Azokat Teréz mama ellátja, fűteni meg később fog. Csempekemence áll a szoba sarkában, ilyentájt még csak kétnaponta eszik őkelme. Három kéve szár, egy kis gally a fejadagja, és tartja a meleget másnap délig. Ritkán vannak egyedül: felfelkeresik őket a szomszédok. Ki kancsó bort hoz, ki jó szót, mindkettőt jó szívvel fogadja Béla bácsi, az öreg gazda. Gyógyszerrel is él, de hát azt vagy korábban veszi be, vagy rá. Akarná, nagyon akarná megérni a százat, mert az ükunoka tizenegy hónapos, és nagyon stramm legény. Jó lenne látni a lakodalmát, legalább az eljegyzését, mondja Béla bácsi. Csak az a baj, hogy az egészség hűtlen lett hozzájuk, mert ők jóban-rosszban kitartanak egymás mellett ötvennégy éve. Egyiküknek a dereka fáj, másikuknak a lába, szóval valahol beszökött a nyavalya a Buzgány dűlő 14.-be. És mire észrevették, ott ragadt náluk, ami nagyobb baj, mint a kis nyugdíj... i
