Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-29 / 279. szám

1997. november 29., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Már megint Scorsese Nincs szerencséjük a magyar tévéné­zőknek az amerikai Martin Scorsese: Krisztus utolsó megkísérlése című filmjével. Korábban egyszer már mű­sorra tűzte a televízió, de az erőteljes egyházi tiltakozás leparancsolta a kép­ernyőről. Akkor egy püspök személye­sen ítélte el a vallásos emberek érzékenységét állítólag sértő film bemutatását. Azoknak a nem vallásos embereknek az érzékeny­ségével, akik viszont szerették volna megnézni a filmet, és ké­szültek rá, senki sem törődött. Úgy látszik, a mai magyar társada­lomban nem minden ember (érzékenysége) egyenlő. S az eset a múlt hét péntekén megismétlődött. Az RTL Klub nevű, önmagát független kereskedelmi televíziónak nevező adó a műsorában meghirdette a Krisztus utolsó megkísérlését pénteken 20 órára, majd egy bemondó némileg zavartan közölte, hogy bi­zonyos társadalmi szervezetek tiltakozására a filmet nem mutat­ják be. Igaz, most nem volt szó egyházról meg érzékenységről, csak meg nem nevezett társadalmi szervezetekről. Az előzmények ismeretében nem kell nagy fantázia, hogy rá­jöjjünk, milyen szervezetekről van szó. Néhány nap múlva a ki­fogásolt tájékoztató műsorok utólagos értékelésére hivatott pa­naszbizottság soros elnöke azt nyilatkozta az egyik napilapban, hogy ők figyelmeztették eló're az RTL Klubot, hogy több száz, a film bemutatása ellen tiltakozó levél érkezett magánszemélyektől és szervezetektől, s ezek eltérő vélemény hiányában - vélhe­tően az általános magyar ízlést tükrözik”. Most tekintsünk el attól a szamárságtól, hogy létezik általános magyar ízlés, és pláne íté­letet lehet formálni az alapján egy be nem mutatott filmről. Ve­gyük inkább szemügyre a másikat, amelyik az eltérő vélemény hiányát perdöntőnek tekinti ebben a kérdésben. Nem tudom, hogy az elnök úr milyen eltérő véleményt hiányol. Netán szokás- e kis hazában, hogy a műsorban kinyomtatott egyes produkciók bemutatása érdekében még külön levelet kell írni a tévének? Eddig nem tudtam ilyesmiről, de most már semmin sem csodál­kozom. Az eset sokféle tanulság levonására alkalmas, ezek közül ket­tőt szeretnék megemlíteni. Az egyik, hogy most már eléggé nyilvánvalóan kiderült, léte­zik nálunk egy hangos és erőszakos kisebbség, amely a lelkiisme­reti szabadság jelszavával visszaélve, és nemigen vetve ügyet mások szabadságára, gátlástalanul - de nem sikertelenül - meg­próbálja érvényesíteni a maga fundamentalista jellegű elveit. En­nek, ä népet a legrosszabb értelemben nyájnak tekintő szemlélet­nek a hívei akár cenzúra segítségével is szeretnék megakadá­lyozni, hogy nyilvánosságot kapjon, ami nem egyezik elveikkel. A másik tanulság, hogy le kell számolni bizonyos illúziókkal, amelyekkel pedig korábban kecsegtettek bennünket. Ilyen illúzió volt az is - és erre a Krisztus-film sorsa sajnos jó példa -, hogy a független kereskedelmi televíziók megjelenése majd javítja a nyugati elemzők szerint is csak korlátozottan érvényesülő ma­gyarországi sajtószabadságot, hogy lehetővé teszi az állampolgár számára a sokoldalúbb, függetlenebb tájékozódást. Ahogy illúzi­ónak bizonyult, hogy az állami jelenléttől megszabadult piac majd önmagát szabályozza, és kiderült, hogy ahol az állam le­mond a piac szabályozásáról, ott a maffia kezd szabályozni, úgy látszik, illúzió a kereskedelmi tévék sajtószabadságot erősítő ha­tása is, mert amelyik tévében nem az állam „szabályoz”, ott a je­lek szerint bizonyos anonim társadalmi szervezetek szabályozó tevékenysége kezd érvényesülni. I Az ügyes nyugdíjas sok mindenhez ért A karcagi Városi Csokonai Könyvtár dolgozói a nyugdíjas olvasókör tagjai részére ismét megrendezték az , Amihez én ér­tek” elnevezésű megmérettetést. A nyugdíjasok makramé, vert csipke, kötött pulóver, kereszt­szemes, kalocsai hímzéssel, seprű- és kosárkollekcióval mu­tatkoztak be társaiknak és a zsű­rinek. Míg korábban bélyeg-, fotó­gyűjteményeiket is megmutatták egymásnak az olvasók, most in­kább a mívesebb női kézügyes­séget igénylő munkákat állították ki a könyvtárban. A közönség Nagy Istvánná fehér futóját tartotta a legmunká- sabbnak, a zsűri pedig Kálmán Imréné vert csipkéjét, Tóth Erzsébet török moher kötött pu­lóverét és Nagy István vesszőko­sarát és seprűit tartotta a legjobb­nak, és nekik adott át könyvju­talmat. -de­,A bizonytalanság és feleslegesség légkörében nehéz dolgozni” Agyszámháború orvosáldozatokkal Dr. Vámos Jolán főorvos szerint - aki a megye gyermekgyógyá­szatát felügyeli - sokáig az egyik legjobban ellátott kórház volt a mezőtúri, ahol minőségi gyermekorvoslás folyt. Az utóbbi évek egészségügyi átalakításának eróziója azonban a túri gyermekosztály létét is alaposan veszélybe sodorta. Jöttek, mentek - többnyire csak mentek - a gyermekorvosok, akik egyre inkább belefáradtak az ügyeletekbe, a szakmát sújtó pénztelenségbe.- A kisvárosi kórházakban a felszereltség gyakran 10-15 évig nem változik - mondja dr. Jaksics Ilona, aki ’92 márciusá­tól ’96 január végéig vezette a túri kórház gyermekosztályát.- Szálltak a hírek, esetleg megszüntetik az osztályt. 40-ről 16-ra csökkentették az ágyszá- mot. A bizonytalanság és feles­legesség légkörében nehéz dol­gozni. Mentek el sorra az orvo­sok, mígnem hárman marad­tunk. Az osztályos teendőkön kívül a mi feladatunk volt az ügyeletek folyamatos ellátása, valamint az iskolaorvosi teen­dők biztosítása. Sajnos manap­ság gyakori, hogy igyekeznek a gyermekgyógyászatot háttérbe szorítani, fontosságát megkér­dőjelezni.- Hogyan látja a túri kórház gyermekosztályán az elmúlt időszakban történteket?- A megyei kórház, különö­sen nyaranta, a szabadságolás időszaka alatt segített sokat. Orvosok utaztak Mezőtúrra, hogy ne kelljen bezárni az osz­tályt. Többször jeleztem az igazgató főorvosnak, óriási ve­szélyt jelent az ágyszámcsök- kentés. Végül ’96 őszén egy népjóléti minisztériumi rende­lettel felemelték harmincra az ágyszámot. Orvos viszont csak egy maradt. Most már igencsak igyekezni kell a kórház vezeté­sének, hogy visszaszerezze a hiányzó orvosokat - mondja dr. Vámos Jolán:- Igaz, hogy egyedül volt gyermekorvos a kórházban, amikor átvette az osztályt?- 1997. február 1-jétől veze­tem az osztályt. Idekerülésem- kor valóban egyedül voltam, fi­gyelembe véve, hogy a kollé­ganő éppen a szakvizsgájára készült Szegeden - feleli dr. Böjthe Lajos.- Nyár óta a korábbi 16 he­lyett 30 ággyal működik az osz­tály. Most elegendő' önnel együtt a két gyermekorvos?- A folyamatos betegellátás­hoz elég. Nyáron valamivel ke­vesebb gyerekünk van, mint ilyenkor, télen. Az ügyeletek már inkább gondot okoznak. Három körzeti orvos segít be - van aki Túrkevéről jár át -, egy most elment közülük. Nővér problémánk nincs, a diagnosz­tikai háttér, a tárgyi feltételek alkalmasak a gyógyításhoz.-Igazgató úr! Az egészség- biztosítóval nemrég aláirt szer­ződés a gyermekosztály ágy­számának 30-ra való felemelé­séről rendelkezik. Korábban vi­szont ön csökkentette le 40-ról 16-ra. Miért?- Mindig izgalmas kérdés volt, kell-e egy kisvárosi kór­házban gyermekosztály, vagy nem. Másokkal ellentétben én a megmaradása mellett érvelek. Amikor azt mondta a tb ’95. nyarán, hogy az addigi 200 ágy helyett, csak 100 maradhat, a másik három osztály ágyszám igényeire is tekintettel kellett lennem a döntésemnél. A gye­rekosztályon ekkor a 16 ágyat láttam működtethetőnek.- A kihasználtságot tekintve egyébként 20 ágy elég lenne Dr. Böjthe Lajos Mezőtúron - válaszolja dr. Ambrózy Péter:-Akkor most miért 30-ra köttetett a szerződés?- Mert a tavaly őszi rendelet ennyi minimum ágyat ír elő. Kevesebb nem lehet.- Hány orvos kellene a 30 ágyhoz? Most kettő van.- Hat lenne az előírás, de nem törekszem betölteni, mert a 60-70 százalékos kihasznált­ság nem tud eltartani ennyit. Ha nincs elég beteg, finanszírozási feszültségek keletkeznek. Az igazgató szerint a jelen­legi helyzet csak átmenetileg tartható fenn. És a gyermekosz­tály csupán egy a négy kórházi osztály közül. Az egyre leter- heltebb orvosokat csábítja a há­ziorvosi praxis, és a többet fi­zető gyógyszercégek ajánlata is vonzó. Az igazgató úgy gon­dolja, az ágyszámháború némi választási szieszta után folyta­tódik. A rendeletekre pedig a kórház vezetésének lépni kell. Mint egy sakkjátszmában. Ahol nem ritka a tisztáldozat sem ... Simon Cs. József Nyílt titok, a gyermekosztály szociális funkciót is betölt Vasutasból lett államvizsgázott fogász Kilencvenkét év után is csak a szépre emlékezik Kilencvenkét év. Kimondani egyszerű, visszaemlékezni nem mindig. Olyan mondatok is elhangzanak: „Hogy is volt ponto­san? Már nem is emlékszem, hisz ötven évvel ezelőtt történt.” A szolnoki Csabai János nem­rég ünnepelte a 92. születésnap­ját. A hétköznapokban ma már legfőbb társa Csupika, a 17 éves cica. No meg a rokonság, a szomszédság, az ebédet hozó úr. Napközben az idő egy része a múlt „lapozgatásával” telik.- Édesapám is vasutas volt, nagyapám is. Én fogtechnikus­nak készültem, de végül a vas­útnál kötöttem ki.- A szomszédunkban lakott egy fogtechnikus, segítettem neki. ő biztatott, hogy tanuljam meg én is ezt a szakmát, de nem volt meg a négy polgári iskolám. Titokban, munka mellett két év alatt elvégeztem.- Aztán, amikor orvos mellett dolgoztam, a fogakat is meg kel­lett csinálni meg be is rakni. Az orvosom látta a munkámat és azt mondta: „Vétesz az emberek el­len, ha nem leszel fogorvos.” De ahhoz, hogy fölvegyenek az egyetemre, le kellett érettsé­gizni. Kétszázhúszan indultunk neki a gimnáziumnak, húszán szereztük meg az érettségit.- Amikor hazajöttem az egye­temről, államvizsgázott fogász­ként, egy továbbképzésen két olyan öreg beteget bízott rám az orvoskolléga, akik mindig elé­gedetlenek voltak. Amikor én dolgoztam velük, utána azt mondták: főorvos úr, végre tu­dok enni!- Először a Papp Gábor Sza­natóriumba kerültem, onnan a Járműjavítóba azzal a felkiáltás­sal, hogy: „Magát kéri a mun­kásság”. Nem akartam én menni, aztán mégis beleegyez­tem. Motorkerékpárral jártam ki a munkahelyre, volt úgy, hogy mindennap megvert az eső. De megérte, mert nagy szeretetet kaptam ott. Később a MÁV Kórházban dolgozott. János bácsi hetven éves korában ment nyugdíjba.- A nyugdíjazásom után éve­kig jártak hozzám a rendelőinté­zeti dolgozók névnapot köszön­teni. Amikor nyugállományba vonultam, még sokáig dolgoz­tam itthon. Nyolcvanéves ko­romban még kihúztam a volt igazgatóm fogát, mert csak ben­nem bízott. János bácsi szabadidejében szobrászkodott, domborműve­ket készített. Verseket is írt. Ez utóbbi hozta össze egy találko­zóra Radnóti Miklóssal. De a művészet csak megérintette, nem tekintette életcéljának. A szoba, ahol most János bá­csi napjai nagy részét tölti, tele van emlékekkel. Fotókkal, virá­gokkal.- Látja, az ott a feleségem, - mutatja az egyik fényképet. - Olyan asszony nem volt még egy. Három éve temettem el. Aztán egy lila virágcsokor történetét mesélte el:- Ez a virág a Kaméliás hölgy sírjáról való. Sokáig az volt a cé­lom, hogy oda eljussak. Azt mondtam, addig nem halok meg, amíg nem látom a sírját. El is mentünk Párizsba a felesé­gemmel, a sírról hoztam ezt a vi­rágot. Lassan a „lapozgatás” végére érünk, visszakanyarodunk a mába. A hétköznapokra, ame­lyek jobbára Csupikával telnek, meg azokkal a rokonokkal, isme­rősökkel, akik segítenek.- A házasságunkból egy fiam született, aki orvos. Minden este megkérdezi tőlem: hogy vagy, édesapa? Ez nagyon jólesik. János bácsi mosolygott, ami­kor az életéről beszélt. Most is mosolyogva kérdezi:- Ugye, azt hitte, hogy egy 92 éves ember majd panaszkodni fog magának? Szabadkozom, mire meg­jegyzi:- Hát látja, nem így történt. Én arról akartam beszélni, ami szép és jó az életben. Paulina Éva Sok-sok sikert értek el a jubiláló zenészek Húszéves a Szolnoki Fúvósötös Koncertjére készül a kvintett Idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját Szolnok egyik legjelesebb zenei együttese, a Szolnoki Fúvósötös. A kvintett 1977-ben alakult zeneiskolai tanárokból és a Szol­noki Szimfonikus Zenekar szólis­táiból. Az alapító tagok: Pappné Fekete Borbála (fuvola), Egyed Józsefi oboa), Puskás Dezső (kla­rinét), Benedek Sándor (fagott) és dr. Abrahám László (kürt). 1979-től a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ vette pártfo­gásába a fúvósötöst. Azóta ez az intézmény, később pedig ennek jogutódja, a Városi Művelődési Központ ad otthont az. együt­tesnek. Az eltelt húsz éve során az együttes működését számos or­szágos és nemzetközi siker koro­názta. Fellépéseikkel minden al­kalommal és mindenütt jelentős sikert arattak. A kvintett három alkalommal nyerte el a zeneisko­lai tanárok országos fúvósötös ta­lálkozóján a legjobb együttesnek járó díjat. Három ízben koncer­teztek Finnországban - Riihimá- kiben -, és sikert arattak Reutlin­genben is. Húsz éves történetük csúcspontjának 1996-os japán hangversenykörútjukat tekintik, ahol két hét leforgása alatt tizen­két nagy sikerű koncertet adtak. A Szolnoki Fúvósötös reperto­áija tág határok közötti stílussza­kaszokat ölel fel. Akad e művek között olyan kompozíció is, melyet szerzője az együttesnek ajánlott. Az eltelt évek során több „poszton” is változás történt: megvált az együttestől Pappné Fekete Borbála, helyében Pat- kósné Dobos Irén lépett. Egyed Józsefet tanítványa, Patkós Imre váltotta fel; a klarinét-szólamot ma Fancsali Oldamúr, Puskás Dezső hajdani növendéke játssza, a nemrégiben elhunyt - de a kvin­tettből már korábban kivált - dr. Ábrahám László utódaként pedig a kürt-szólamot Szőke Ferenc szólaltatja meg. Az együttes művészeti veze­tője Benedek Sándor. A húsz éves Szolnoki Fúvós­ötös jubileumi koncertje vasár­nap este hét órától lesz a szolnoki városháza dísztermében. Sz. J. Már a jövő idényre alapoz A tiszaderzsi „Sir Matthews” Nincs talán olyan focirajongó kicsiny hazánkban, aki ne is­merné a legendás angol jobb­szélsőt, Sir Stanley Matthewst, aki 49 évesen még kupát nyert a Blackpool csapatával. Bizonyosan ennél keveseb­ben tudják, hogy Barkóczi Kálmán, a tiszaderzsi kisebb­ségi önkormányzat vezetője öt­ven éves, de még aktív labda­rúgó. Az őszi szezonban gyak­ran kisegítette csapatát. Úgy tű­nik, jól sikerültek „beugrásai”, hiszen azt tervezi, hogy a téli alapozás után, tavasszal rend­szeresen segíti a területi baj­nokságban szereplő csapatát. „Mácsártól” _ Deresen csak így ismerik - azt is megkérdez­tük, igaz-e a hír, miszerint már az unokájával is pályára lépett. Mácsár, a vajda mosolyogva mondta, hogy annyira azért még nem öreg, de keresztfiával, s az ifjabb Barkóczi Kálmán­nal több meccsen küzdött már a derzsi színekért. Kérdésünkre, hogy magáz- zák-e a pályán, talán még na­gyobb mosollyal a szája szé­lén mondta, hogy a zöld gye­pen kötelező a pertu, így még a tizenévesek is tegezik. Egyébként 36 éve Derzsen kezdett focizni, játszott a bu­dapesti KÉV Metró csapatá­ban is. Edzője, Fazekas József elmondta, hogy tavasszal számít rá, így már valóban őt lehet a tiszaderzsi Matthews- nak nevezni. Igaz, hogy jóval alacso­nyabb szinten műveli a spor­tot, mint a nagy előd, de telje­sítménye még így is figye­lemre méltó. Mert ha játszik, egyáltalán nem tűnik „meg­tűrt személynek” a védelem tengelyében. percze

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents