Új Néplap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-27 / 277. szám
— / 4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. november 27., csütörtök Jól dolgoznak Képviselőink sokat tettek értünk A szolnoki Körösi úton és környékén befejezték a gázvezeték- és telefonhálózat építését. A fejlesztést a Tigáz és a Matáv programjának köszönhetjük, de a lakosság is aktívan hozzájárult a megvalósításhoz. A mindennapokban, gondjaink megoldásában dr. Füle István országgyűlési képviselő segítőkészségét számtalanszor megtapasztalhattuk. Evek óta támogatója az Újvárosi Gyermekekért Alapítványnak. Képviselőnk segítségével valósulhatott meg a gyermekek szabadidős programjainak jelentős része és az iskola technikai felszerelésének bővítése is. Hálásak vagyunk ezért. A körzet önkormányzati képviselője György Ferenc, akinek sokrétű szervezőmunkájával megkezdődött a szennyvíz-csatornázási program, rendeződött a szemétszállítás, elkezdődött az úthálózat felújítása és a közbiztonságban is változás tapasztalható. A körzet művelődési intézményeinek és a nyugdíjasklubnak is segítséget nyújt, nagy figyelemmel kíséri azok működését. Külön köszönjük, hogy az Újvárosi Általános Iskola és Szakképző Iskolában vállalta az iskolaszék-tagságot. Bízunk abban, hogy az elkövetkező években is számíthatunk dr. Füle István és György Ferenc támogatására, az itt élők gondjainak képviseletére. Örülünk annak, hogy megválasztásuk óta folyamatos kapcsolatot tartanak a polgárokkal, elgondolásaikat egyeztetik, megbeszélik, így a lakosság is közreműködhet azok megvalósításában. Kapás Györgyné, Szolnok Köszönet a korrekt együttműködésért Tiszafüreden november 18-án ismeretlen tettes ellen zsarolás bűntettében nyomozás indult. Az ügy felderítéséhez a nyomozók kérték a Kossuth Lajos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola tantestületének segítségét is. A gyermekkorú elkövető személye ismertté vált, amely nagy részben annak köszönhető, hogy a gimnázium tanári kara a nyomozás eredményessége érdekében minden segítséget megadott. Bállá Ferenc rendőr alezredes, a kapitányság vezetője levélben köszönte meg a korrekt együttműködést. Dobrosi György, igazgató A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A jászberényi főiskola pályázatot nyert földrajzi nevek gyűjtéséhez A települések támogatását is várják A megye földrajzi neveinek összegyűjtése a hatvanas években kezdődött. A szolnoki Damjanich múzeum segítségével és irányításával az önkéntes munkatársak jelentős eredményeket értek el. Kakukk Mátyás a kunszentmártoni élő és történeti földrajzi neveket egy kiadványban tette közzé. Számos pályázat és önálló kiadvány (például Tiszapüs- pöki) is részmegoldást jelent. Több városi térkép ugyancsak számos földrajzi nevet tett hozzáférhetővé (például Mezőtúré). A hetvenes évek közepén a megyei múzeumok igazgatósága és a Jászberényi Tanítóképző Főiskola együttműködési szerződést kötött a teljes névanyag összegyűjtésére és az országosan alkalmazott szempontok közzétételére. Ennek eredményeként jelent meg a Jászság (a volt jászberényi járás) és a Tiszazug gyűjteménye. Nemkülönben fontos, hogy a volt szolnoki járás névanyagát tartalmazó kötet hamarosan napvilágot lát. (Külön figyelmet érdemelne Balogh László mindmáig hozzáférhetetlen gyűjtése.) Két egykori járás (a tiszafüredi és a törökszentmiklósi) névanyagának összegyűjtése és megjelentetése van még hátra. Természetesen számos munka készült erről a területről is, de az egységes kiadás, kiadvány csak az utóbbi időben tűnik megvalósíthatónak. A jászberényi főiskola két pályázatot nyert, és ez lehetőséget kínál arra, hogy folytathassuk a földrajzi nevek gyűjtését a befejezés reményében. A két tervezett kötet egyrészt a Nagykunság, másrészt a Tiszamente földrajzi neveit tartalmazza majd. E terv megvalósításához nagy segítséget nyújtott a földművelésügyi miniszter, aki lehetővé tette, hogy a megyei földhivataltól térítésmentesen megkaphassuk a gyűjtéshez szükséges átnézeti térképlapokat. Szíves köszönet érte. Először a Nagykunság névanyagát szeretnénk összegyűjteni, és úgy tűnik, hogy az önkéntes munkatársak el is végzik ezt a fontos leletmentő munkát. Ezt követi majd a gyűjtött anyag előkészítése a kiadásra. A rendelkezésre álló pénz azonban csak részben elégséges a munka elvégzéséhez. Jó lenne - és a munkát nagyon meggyorsíthatná ha a költségekhez az érintett önkormányzatok (Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Mezőtúr, Kétpó, Mezőhék, Kunmadaras, Kunhegyes, Kuncsorba) is hozzá tudnának járulni, ahogyan azt a tiszazugiak is tették. Megértő támogatásukat köszönjük, s reméljük, hogy segítségükkel tervünket siker koronázza. Dr. Farkas Ferenc megyei felelős Horváthné Kispéter Zsuzsanna főiskolai docens, Jászberény Nevelési gondjaink vannak az élet minden területén. Mi lesz például környezetünkkel? Hogyan óvja a levegő' tisztaságát a gyermek, a szülő', egyszóval az ember? A minap tizenéves tanítványommal a tarlóégetés felett nyitottunk vitát. A módszer veszélyességére felhozott érveim ellenére is kitartott a diák az égetés hasznossága mellett. Pedig mily egyszerű belátni, hogy az élet, a természet halódik a füstben, a lángban, s az erősen mérgező kén-dioxid és rákkeltő anyagok ilyenkor bejutnak a levegőbe, ősapáink diploma nélkül, józan parasztésszel cselekedtek. Legfeljebb a lusta paraszt égetett el nagy ritkán valamit, de mellette állt egy vödör vízzel. A jó gazda csak a fojtogató arankafoltokat égette el. Ma ég a tarló, a szalma, a nádas, a falevél, gally... velük együtt a hasznos, talaj lakó gombák, baktériumok, rovarok, sőt a nagyobb állatok is; károsodnak a fák, bokrok, védett fajok pusztulnak ki, tömeges balesetek okozója lehet a felszálló füst a látótávolság csökkenése miatt. Szívjuk, nyeljük, krákogunk, szitkozódunk és csodálkozunk azon, hogy sok a légúti megbetegedés, az allergia és egyebek. A mezőgazdaságban dolgozók arról panaszkodnak, sokba kerül megtartani a talaj jó termőképességét - mégis elégetik a humusz alapanyagait. A módszerrel visszafordíthatatlanul megváltozik a talajszféra egyensúlya, felborul a természetes biológiai védekezés. Hiába! Akkor volt nálunk virágzó mezőgazdaság, amikor csupán a kéményekből szállt a füst a magyar Alföldre. Az is igaz, abban az időben komolyabb paragrafusok és emberibb erkölcsi, nevelési normák szabtak határt. Tóth Boldizsárné, Mezőtúr Füstölünk, füstölgünk Hatvanéves a Szolnoki Bélyeggyűjtő Kör Asztaltársaságként kezdték A közforgalmi személy- és postaszállítást a 18. század közepétől a postakocsijáratok bonyolították le. Szolnokon 1789-ben épült fel a postakocsi-állomás. Az első bélyeg hazánkban 1867- ben jelent meg, és ezzel egy időben elkezdődött a gyűjtés. A századforduló táján már városunkban is voltak néhá- nyan, akik hódoltak a gyűjtés szenvedélyének. Kezdeményezésükre rendszeresen ösz- szejárt egy asztaltársaság. A bélyeggyűjtés rövid idő alatt olyan népszerű lett, hogy a fi- latelisták száma rohamosan gyarapodott, s 1937 októberében egy jól sikerült kiállításon be is mutatkoztak. Ekkor alakult meg a Szolnoki Bé- lyeggyűjtők Köre. A második világháború után nehézkesen ugyan, de életre kelt e hasznos hobbi. 1947-ben jelentős emlékkiállítás jelezte, hogy visszatért az élet régi kerékvágásba. 1952-ben megalakult a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége, s vele új lehetőségek nyíltak. Az elmúlt évtizedekben közel harminc alkalommal - évenként - kiállításokon, bemutatókon, cserenapokon találkoztak egymással a bélyegkedvelők. Két nemzetközi és egy országos ifjúsági kiállítás is igazolja a gazdag múltat. Időközben mint a legjobb országos kör - amely tagja a Magyar Filatéliai Tudományos Társaságnak is -, a szolnokiak megkapták a Gazda-vándordíj at és több városi kitüntetést, elnyerték a Térfi- és a Kossa-vándordíjat is. Jártunk már Franciaországban, Bulgáriában, Lengyelországban és Romániában. Szolnok és a megye postatörténetének kutatásában kiemelkedő eredményeket értünk el. Tanulmányok, előadások és kiállítások mutatták be a szolnoki posta történetét. Az eltelt évek alatt több üzemi és ifjúsági szakkört alakítottunk, hasznos elfoglaltságot kínálva ezzel az ifjúságnak, s ezen keresztül részesei lehetünk nevelésüknek. Szolnokon, a Technika Házában tartjuk rendszeres ösz- szejöveteleinket. Tekintve, hogy az egykori gyűjtők kis csoportja által indított mozgalom Szolnok kulturális életében jelentős szerepet tölt be, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy méltó helyet foglalunk el az ország filatelisták között. Nagy József, a kör elnöke Szolnok A szolnoki, Vércse úti óvodának a Soros Alapítvány támogatásával lehetősége nyűt a mozgásfejlesztés egy örömtelibb, kötetlenebb módjának kidolgozására. Tornaszereket, „tégladobozokat”, karikákat, labdákat vásároltak a pályázattal elnyert pénzből, s még egy-egy kirándulásra is futotta az abonyi vadasparkba és a jászberényi állatkertbe. A kollégáknak bemutatót tartott a csoport és óvónőjük, Csák Zoltánné - aki ezúton is köszönetét mond az alapítványnak. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Egy elmaradt büntetés A megszólított válaszol Meglepődve olvastam Németh Gézának, a labdarúgó fegyelmi bizottság vezetőjének nyilatkozatát a november 15-ei számban. Néhány megjegyzés kívánkozik a leírtakhoz: mindenekelőtt az, hogy személyesen hívott fel az ügyben telefonon, s azt kérte, a problémát ne az újságon keresztül rendezzük. Másodszor: a jegyzőkönyv hivatalos jelentés, aminek a hátoldalára kizárólag a játékvezető írhat. A játékvezető viszont csak olyan eseményeket jegyez fel, amivel a szövetségnek (annak megfelelő bizottságnak) foglalkoznia kell. Tehát a feljelentést nem a rendőrségen vagy más szerveken keresztül kell megtenni. A mérkőzés lefújásáról tett nyilatkozathoz csupán any- nyit: amennyiben a sértett (legyen az játékos vagy játékvezető) tudja folytatni a játékot, a mérkőzést nem kell beszüntetni. S még valamit a szabályok ismeretéről: félévente veszek részt tatai edzőtáborozáson, ahol az előírt szintet mindig teljesítettem. Gyakorlati alkalmazásukat hetente Európa-szerte ismert szakemberek ellenőrzik. A megyei játékvezetést is ezen szisztémák szerint működtetjük. A tévesen adott információért elnézést kérek; valóban a János- hida-Mezőtúr mérkőzésről van szó - de attól még az eset igaz, és a szereplő ugyanaz. Farkas György, a játékvezetői bizottság elnöke '»■'f.'TT, IfTíM flór, I A karcagi Kele József és felesége, Tóth Eszter az ötvenedik házassági évfordulójukon újra fogadalmat tett hűségre és szeretetre. Az esküvőn gyermekeik, unokáik, a dédunokák, testvérek, a közeli és távoli rokonok, ismerősök és barátok köszöntötték az ünneplő házaspárt. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Nyugdíjpénztár pedagógusoknak Fórumot tartott a Pedagógus Szakszervezet Szolnok Városi Bizottsága az új nyugdíj- rendszerről és a nyugdíjpénztárakról. A meghívott vendégektől, Horváth Erzsébettől és Árok Antaltól, a Pedagógus Szakszervezet országos vezetésének tagjaitól - akik alapítói is a Pedagógus Nyugdíjpénztárnak - sok hasznos információ hangzott el. Mindenekelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy az új nyugdíjrendszer igényli a munkavállalók aktív közreműködését. Ma már köztudott, hogy a jövő év június 30-át követően a pályakezdők kötelezően magánnyugdíjpénztárt választanak. A többi foglalkoztatott azonban választás elé kerül: marad-e a társadalombiztosítási rendszerben vagy átlép a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerbe. Egyénre szabott és megbízható tanácsot modellszámítási program segítségével tud adni a nyugdíj- pénztár. Ehhez adatlapot lehet kérni a szakszervezet titkáraitól, és azt el kell küldeni a megadott címre. Az üzleti biztosítók intenzív szervezésbe kezdtek. A magánnyugdíjpénztárak tényleges működése 1998. január 1-jétől indulhat, az egyéni döntésekre pedig 1999. szeptember 1-jéig van lehetőség. Van tehát idő az átgondolásra, ne hamarkodjuk el a döntést. A nyugdíjpénztár a témához kapcsolódóan tanfolyamokat szervez. Felvilágosítást a pedagógus-szakszervezet vezetőségétől kaphatnak az érdeklődők. Nemes Lászlóné, titkár Gyógyítani is csak rendezett tulajdonviszonyok között lehet A piacgazdaságban egyesek úgy akarnak meggazdagodni, hogy állami hiteleket vesznek fel, vagy céltudatosan termelésre alkalmatlanná tett egységeket, gépeket áron alul szereznek meg. A folyamat következményeként másfél millió munkahely megszűnt, az ipari termelés 40 százalékkal csökkent. A munkanélküli nem fizet társadalombiztosítási járulékot, adót, megroppan a szociális szféra, megtorpan az egészségügy reformja. A tartós feszültségek idegrendszeri, majd valós szervi bajokat okoznak, s a kevesebb anyagiakból működtetett egészségügyi rendszer nem képes feladatainak maradéktalan ellátására. Napirenden van az egészségügy átalakítása. Néhány száz dolgozó elbocsátása megtörtént, osztályok, kórházak szűntek meg. A körzeti orvosi hálózatot átkeresztelték, kétharmadát funkcionálisan privatizálták, a gyermekorvosi és a fogorvosi hálózat magánosításán is túl vagyunk. Egyes szolgáltatásokat már csak térítés ellenében vehetünk igénybe. A „reform” elérte a szakrendelőket is, sok helyen bérbe adták. Hogyan tovább? Leginkább kétféle megoldás kínálkozik. Az egyik alternatíva az egészségügyi költségvetés bevételeit és kiadásait ésszerűsítené: maradna a szolidaritás elvén működő, a társadalombiztosítási járulékra és a költségvetés kiegészítésére alapozott - tehát szocialisztikus - struktúra, s az egészségügyi gyógyító-megelőző rendszer megkapná az összes rendelkezésre bocsátható anyagiakat, amelynek fel- használásáról maga dönthetne az egészségügy a szakmai követelményeknek és a lakossági kívánalmaknak megfelelően. Az intézményi épületek, berendezések a területi önkormányzat tulajdonát képeznék, az ellátáshoz mindenkor és mindenki térítésmentesen jutna hozzá. A másik alternatíva: tőkeerős vállalkozó értékén megveszi a még „le nem értéktelenített” egészségügyi ellátórendszert (vagy annak részeit) azzal a feltétellel, hogy minden, jelenleg is működő szolgáltatást megtart, azokat újabbakkal bővíti, színvonalukat folyamatosan emeli, a gyógykezeléseket eredményesebbé, olcsóbbá, gyorsabbá, mindenki számára hozzáférhetővé teszi. A tulajdonos egyszerű számításokkal kikalkulálhatja, hogy mennyi az egyes kezelések ára, a hotelrész, a vizit díja stb. A beteg készpénzben vagy a biztosítón keresztül (de más megoldás is elképzelhető) rendezi a számlát. A tulajdonos a bevételekből működtet és fejleszt, az épületek állagát megóvja. Ez volna a tiszta magánosítás. A kérdés csupán az, mi lesz azokkal, akik nem tudnak fizetni? Az egészségügy átalakítása még hosszú folyamat. Egy biztos: a betegek és a dolgozók megelégedésére gyógyító-megelőző munkát végezni csak rendezett tulajdoni viszonyok között lehet. A vegyes tulajdont mindkét fél megszenvedi. Dr. Jánosi Gábor, Jászberény •\
